Békés Megyei Népújság, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-14 / 295. szám
Elkészült az Akadémia | Zsebkönyv — mindenkinek nemzetközi programja Elkészült a Magyar Tudományos Akadémia nemzetközi rendezvényeinek jövö évi naptára. Az MTA különböző intézetei, osztályai 1977-ben 38 társadalom- és természettudományi nemzetközi konferenciát, szim- poziont, tanácskozást szerveznek. A tudományos rendezvények sorából kiemelkedik a magyar barokk születéséről rendezendő konferencia, amelyet az MTA Irodalomtudományi Intézete, és a budapesti, a szegedi, a debreceni egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékének munkatársai rendeznek május 11. és 14. között Győrben. A Nemzetközi Geodéziai Unió és az MTA Geodéziai, Geofizikai Kutató Intézete Sopronban rendezi meg a jövő év első felében az V. nemzetközi geodéziai számítási szimpoziont. Az eseményre 200 külföldi részvevőt varnak. „A város szélén élünk, ahol a mezők kezdődnek. Erre nincse- | nek gyárak, minden tiszta és rendezett. Az emeletről messzi- ! re látni, és mindig csak mezőkre... Az emberek barátairól fogok írni; a természetről, a fák- j ról, a virágokról, a madarak- lói...” Az idézet Réthy Zsigmondi Békés megyei természetvédelmi kalauz című könyvének beveze- j tőjéből való. Nehezen írhat is- J mertetőt elfogultság nélkül a [ könyvről az, aki szintén azoknak az emeletes házaknak az j egyikében lakik, ahonnan „mész- I ázire látni és mindig csak a me- [ zőkre”. A szerző gyermekkora óta a természet szerelmese, négy éve pedig a Békés megyei Munkácsy Mihály Múzeum természettudományos munkatársaként kutatja szenvedéllyel az alföldi | táj élővilágát, melyről sokkal í kevesebbet tudunk, mint kellene. Ezért úttörő jelentőségű munka a maga nemében Réthy Zsigmond most megjelent köny- | ve, melyhez hasonlót eddig csu. ] pán Csongrád megyében készí- I tettek. A kiadványból vagy ahogy a szerző nevezi, zsebkönyvből megtudhatjuk, miért van szükség a természet védelmére, hol vannak olyan területek megyénkben, melyeket óvnunk, vigyáznunk kell, hogy ne zavarjuk az élővilágát. Szőkébb vidékünknek egyedülálló jellegzetessége a puszta, olyan tájforma, amely a világ valamennyi egyéb, síksági életterétől különbözik. A könyv részletesen foglalkozik a védett Békés megyei területekkel. Még mindig kevesen tudják talán, hogy Dévaványa környékén található a világ legsűrűbben lakott túzokállománya. a mintegy hatezerből körülbelül 1200 példány itt él. A turisták — de az olvasók is — azért forgathatják sok haszonnal az útikalauzt, mert segítségével jól eligazodhatnak a szarvasi arborétumban, és más közkedvelt kiránduló területeken, parkokban. ‘Ugyanakkor választ kapnak arra is, milyen feltételek mellett látogathatók ezek a parkok. Tanácsokkal szolgál a fotósoknak is az útikalauz. Akik majd elolvassák a megyei természetvédelmi bizottság kiadásában napvilágot látott könyvet, biztosan meglepődnek a védett állatokkal foglalkozó fejezetnél. Hazánkban 332 madárfaj él, melyek kivételével védettek, nem vadászhatok. Vajon tudjuk-e, hogy egy földi kutya — Batto- nya és Mezőkovácsháza környékén sok van — elejtése 50 ezer forint kárt jelent? Egy béka elpusztítása pedig 300 forintot. A túzok értéke 50 ezer forint,- s ugyanilyen a népgazdasági kár egy vidra elpusztításakor is. Réthy . egy helyütt felteszi a kérdést: mit kell védenünk a természetben? S nyomban válaszol is: mindent, ami az ember, állat és növény természeti környezetét képezi. Induljunk útra mostantól mindig ezzel a gondolattal, amikor biciklire ülünk, vagy autóba széliünk, hogy felfedezzük, megismerjük a term 'szetet, Ha megszegjük a ma ■ már nem is íratlan törvényt, olyan kárt teszünk vele az utánunk következő nemzedékeknek, hogy annak romboló hatását talán fel sem fogjuk, mikor megzavarjuk, letapossuk madaraink fészkét, megrongáljuk az élőlények, a növényvilág csodálatos* miliőjét, a természet ősi tanyáit. (fábián) Este a békéscsabai MflV-kultárottbonban Eg és föld a különbség a régi és az új vasutas-kullúrotthon között — már ami a környezetet és a berendezést illeti. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy bármely üzem, gyár vagy intézmény büszke lenne rá, ha ilyen ragyogó, korszerűen felszerelt művelődési otthont mondhatna magáénak. Fiatalok kö?ölt Az ifjúsági klub helyiségében filmvetítéshez készülődnek. Előtte — a program szerint — lemez- bemutatót tartanak. Lassan szállingóznak a fiatalok. Csendben helyet foglalnak. A foglalkozás kezdetéig olvasással, kártyázással vagy tévénézéssel töltik az időt. A klub vezetője Frankó György, aki nagy lelkesedéssel, társadalmi munkában végzi ezt a tevékenységet. Egy közhelyszerű megjegyzéssel indítom a társalgást. — Ilyen pompás környezetben öröm dolgozni, mert. . —■ Igen — szakít félbe —, de ezt a termet mégsem tudjuk klubszerűvé tenni. Nem díszíthetjük úgy fel, ahogy az a mi igényeinknek és ízlésünknek megfelelne. Ha filmet vetítünk, mindig le keli szedni a faliórát és a dísztányérokat a falról. Ezután még szóba kerülnek a raktározási és egyéb gondok is. De ezek nem olyan természetűek, melyek gátolnák a jó közösségi élet kialakulását. A klubvezető szavaiból és a fiatalok megnyilatkozásaiból arra követ-’i keztetek, hogy érdekes, színes I programokkal csakugyan vonzóbbá tudják tenni a foglalkozá- j sokat. Szabó Sándor mosolygós, bajuszos fiatalember darabszámláló a MÁV-nál. Ö is szívesen jár a klubba. — Nagyon szerelek sakkozni — mondja —, még Dobozon, a könyvtárban tanultam meg játszani. Nagy Károlyt éppen tévénézés közben szólítom meg.-— Hol dolgozik? — kíváncsiskodom. — A vontatási főnökségen tmk-lakatos vagyok. Sajnos, a munkahelyemről egyedül járok ide a klubba. Társaimat más dolgok érdeklik, én viszont itt jól érzem magam. II könyvtár A korszerűen és minden kényelemmel felszerelt tágas könyvtárhelyiségben egy elegánsan öltözött fiatalembert találok. Zacharídesz János, a MÁV-nálI munkavédelmi ügyintéző. Feleségét helyettesíti, aki a könyvtár— pedagógia szakot végzi a főiskolán. Mindketten nagyon szeretik a könyveket és a komoly zenét | — Hány ember fordul itt meg j naponta? — Körülbelül 15-20 olvasó látogatja a könyvtárat. Egyébként pontosan 282 olvasójegyet ad- j tunk ki. A mintegy hatezer kö-! tetes könyvtárunkba 10 folyóirat és napilap jár. Zenehallgatásra a legmodernebb eszközök is a látogatók rendelkezésére állnak. Idegen nyelvű hanglemezeinket — tudomásom szerint — eddig csak egy ember ..próbálta ki-’. Nagyon kellemes itt a könyvtárban beszélgetni. A lemezről Beethoven III. szimfóniáját, hallgatjuk. Közben azon tűnődöm, vajon mi lehet az. oka, hogy az eltelt háromnegyed óra alatt az ifjúsági klubvezetőn kívül egyet- I len olvasó sem lépett be a te- ] rembe. Jóllehet, az aitóra is kiírták, hogy a könyvtárat nemcsak vasutasok látogathatják! Aztán hirtelen arra gondolok, hogy olvasni, zenét hallgatni otthon is lehet, no mes elég későre jár az idő, a könyvtár este 7-kor zár. „Szükségem van a kikapcsolódásra...” A földszint: tágas előcsarnokában lehetünk vagy tízen-tizen- öten. A citerások, akiket érkezésemkor még hallottam gyakorolni, már hazamentek. A biliárdasztal környéke a legforgalmasabb. A terem túlsó végében iskolás fiúk pingpongoznak. Az egyik asztalt ultizok ülik körül. A halk morajt csak időnként harsogja túl egv-egy zeneszám. Többen sört és hűsítő italokat fogyasztanak. — Milyen a napi forgalom? — érdeklődöm a büfében. — Napi két-háromszáz‘ forint — válaszolja az eladónő. — TucE ja, azon töprengek, érdemes-e fenntartani az egészet azért a néhány emberért. Veres János bácsi szinte már törzstagnak számít. Harmincnégy évet töltött a vasútnál és 1972- ben ment nyugdíjba. — Hogyan telnek a napjai? — kérdem. — Tetszik tudni — kap a szón hirtelen —, egy cseppet sem unatkozom. A Munkácsy Mihály Múzeumban mint fűtő dolgozom, de ezenkívül szerelési és javítási munkával is megbíznak. Ott a vezetők velem szemben is nagyon kedvesek és emberségesek, nagyon jól érzem magam. — Es itt? — Majdnem minden este eljövök ide beszélgetni, kártyázni és biliárdozni. Csak az a baj, hogy az egyik biliárdasztalt elvitték innen, egy pedig kevés ... Sajnos, a kultúrotthon igazgatónőjével nem sikerült találkoznom. Így Mészáros Istvánná gondnokkal járjuk végig a földszinti helyiségeket. A 350 térőhelyes tanácsterem, a különféle szakkörök, foglalkozási termei a legkülönfélébb rendezvények tartására nagyszerűen megfelelnek ...... _ . , A jó programokban nincs hiány, és most már csak az kell, hogy korra és nemre való tekintet nélkül minden tanulni; szórakozni vágyó ember megtalálja helyét és jól érezze magát ebben az impozáns, korszerűen berendezett és felszerelt művelődési intézményben. Bukovinszky István M űtárgymásola tok A Központi Múzeumi Igazgató ság felügyelete alatt működik a míitárgymásoló részleg. Sokféle kerámiáról, ötvösmunkáról, ékszerről készítenek másolatokat. Az elkészült tárgyakat bíráló bizottság hagyja jóvá. A legkeresettebbek a Habán-cdények. Képünk a mütárgymásoló üzemben készült- (MTI Foto—Balaton Józa^f—KS) Ajándékkönyvek Már javában folynak a karácsony előtti nagy vásárlások. Most nem a személyes szükségletek kielégítésére törekszünk elsősorban. Vásárolunk, hogy mindenkinek jusson a családban valamilyen kedves, megbecsülésnek örvendő ajándék a gyertyafényes, csillagszóros fenyőfa alá. Nem filléres dolgokat veszünk ilyen alkalommal. Szerencsére annál már jobban élünk, hogy ajándékunk csak szerény jelképe lehessen a jószándéknak, a szeretetnek, amelyet ki akarunk fejezni, fis mivel adunk is magunkra. azt akarjuk, hogy az általunk vásárolt holmi értéke arányban álljon emberi érzésünkkel. Csakhogy az értéket a mindennapok során azonosítjuk az érte fizetendő forintokkal, így aztán nem is annyira az ajándék ajándék voltára, hanem az árcédulára függesztjük sze- münket, ennek alapjan válogatunk. Ami olcsó, annak értéke az áránál is kisebb a szemünkben. Pedig gyakran nem is az értéke kicsi ezeknek a dolgoknak, hanem csak az ára — szocialista államunk komoly mértékű dotációja következtében. Ilyenek a könyvek is. Többszörösébe kerülnek annak, mint a rajta feltüntetett ár. Helyes az a törekvésünk. hogy a kultúra, az igazi értékeket hordozó kultúra és annak terméke ne legyen áru, hogy azokhoz minél többen hozzájuthassanak. Amikor magunk részére vásárolunk könyvet, örülünk az olcsó árnak. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy alig találunk fiatal családot, ahol házi könyvtár ne 'enne. De. amikor ajándékozásra kerül a sor, akkor egyre többen meditálnak azon, hogy vajon iliik-e húsz-harminc forintos könyvet tenni a fenyőfa alá? Nem a „kivagyiság” támasztja ezeket az érzéseket az emberben. Hiszen, ha valaki egy presszóban megiszik egy kávét, s hozzá még egy hűsítőt is — egyébről ne beszéljünk —, akkor ez ugyanannyiba kerül, mint mondjuk Arany János válogatott költeményeinek olcsó kiadása. Vagyis, az igazsággal kerülnénk szembe, ha tagadnánk a dilemma jogosságát. Szólás-mondás, hogy ajándék lónak nem illik a fogát nézni, de ki akar meg jegyzést kapni egy „rossz fogú ló miatt"? Nem lenne jó, ha a könyvek kiszorulnának az ajándékok köréből. Még az sem. ha csökkenne az ajándékozási kedv a könyvekkel kapcsolatban. A könyv valóban jó barát, az ember szellemi termékeinek kincsesbányája. ablak a világra. Kevés dolog képvisel nagyobb ajándékerté- ket, mint egy tartalmas hőnyi'. A megítélés mégis kezd félresik- lani. Az továbbra is szükséges — társadalmi érdekből is —, hogy lehessen olcsón könyveket vásárolni. Ám egyre növekvő óhaj, hogy a magasabb igényeket kielégítő, az igen szép és ízléses kiadású, és ennek megfelelő árral forgalomba hozott könyvek bővebb választéka álljon rendelkezésre. Van ilyen most Is, de ezek zöme képzőművészeti tárgyú. Miért ne lehetne bővíteni a kört? Miért ne lehetne az extra kiadásúaknái az értéket és az árat sokkal jobban közelíteni? —G— 5 mummst. 1976. DECEMBER 14.
