Békés Megyei Népújság, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-13 / 269. szám

Vesszőből font milliók Hajlik a vessző. Engedelme­sen kígyózik, ahogy ' az ügyes ujjak irányítják. Először csak néhány sor kerül a vázra, aztán mind több ionja be sűrű inda­ként. A szemem előtt formáló­dik a kosár. Már csak fül kell rá. aztán az is rákerül, és utaz­hat társaival a messzi Angliá­ba, Franciaországba vagy éppen Kanadába. És jöhet értük cseré­be a font, frank es a dollár. Ősi mesterség Már a régi görögök is... Ugye, ismerős ez a mondat? Olyankor folyamodunk ehhez a jól bevált közhelyhez, ha bizohyi ta­ni akarjuk valaminek ősi voltát. Nos, a kosárfo­násra nem alkalmazható ez a recept. Nem. mert ez a mester­ség már előttük is létezett — sok ezer évvel. Az egyiptomi agyagtáblák üzenete a tanú er­re. Ezekből az agyagtáblákból tudjuk, hogy már a fáraók ko­rában is megbecsülték a jó ko­sárfonókat, A békésiek persze nem tud­ják ilyen messzire visszavezetni a szakma helyi történetét, de azért az sem csekély idő, ami 1758 óta eltelt. Innen szárma­zik az első ismert dokumen­tum, mely említi a kosárfonó­kat.' A századforduló idején, 1896-ban pedig már állami ipar­iskola oktatta a tanoncokat a mesterségre. Sokat kellett tanul­niuk, mert az a mondás járta: a kosárkészítés nem munka, ha­nem művészet. Értettek is hoz­zá a békésiek, apa adta fiának a szei’számokat, egész dinasztiák I foglalkoztak ezzel az iparral. Jó | híre volt a békési fűzárunak, messzeíöldi vásárokra is elvit- ! ték a kereskedők. A hírnevet nehéz megszerez- ; ni, de könnyű elveszteni. Ezt az alapigazságot az Erdőgazda­sági Fűz- és Kosáipari Vállalat békési kosárgyárában is tudják. Hidvégi István, a szocialista címmel 11-szer kitüntetett Zrí­nyi brigád vezetője az egyik a sok közül, aki a becsület felett őrködik. Kosár, szék, lámpaernyö — Huszonhat évvel ezelőtt, | déli fél tizenkettőkor fogtam ; először fűzvesszőt a kezembe, i Ügy emlékszem erre, mintha ! tegnap történt volna. Leültettek j egy pad elé, megmutattak pár! fogást és azt mondták: csináld! i Az első nap után azt hittem, sose tanulom meg, el akartam j szökni innen .Aztán, látja, ez. l lett belőle — mondja nevetve. ; Keze meg nem áll beszélgetés j közben sem, a' vesszők egymás ! után kerülnek helyükre. — Hány kosarat csinált már? — Kérdezzen inkább százat, de könnyebbet! Tízezret? Száz­ezret? Fogalmam‘kincs! Meg az­tán mi nemcsak kosarakat csi­nálunk, hanem fonott bútort, utazóládát, lámpaernyőt és min­dent, amit a vevő kér. Amit eddig kívántak tőlünk — ha az elkészíthető volt fűzből —, mi megcsináltuk. Egy teremmel arrébb nők Hidvégi István: Azt hittem, sose tanulom meg.. dolgoznak — az Augusztus 20. brigád. — Ök kisebb kosarakat fonnak, vékonyabb vesszőből, ehhez kisebb erő kell — világo­sít fel Pusztai János művezető. — Azért ez a vékony vessző is megedzi a kezet úgy, hogy ezek­nek a lányoknak, asszonyoknak szorítását egy férfi is megiri­gyelheti ! — Nehéz munka ez? — kér­dezem Lipták Gábornét. — Meg lehet szokni. Ha a vesszőt legalább kétszer jól be­áztatjuk, akkor megpuhul, haj­lékony lesz és könnyen enge­delmeskedik az asszonykéznek is. Tudni kell a munka forté­lyát és akkor nincs baj. — Mi kell a jó kosárhoz? [ Ezt a kérdést a g.vár mű- j szaki vezetőjének tettem fel. — Jó mester és jó vessző. — És van mindkettő? — Tulajdonképpen igen. de 1 a dolog nem ilyen egyszerű. Sú­lyos munkaerőhiánnyal küz­dünk. de a legnagyobb baj nem ez. hanem az utánpótlás. Az or­szág egyetlen szakmunkásképző intézete a békési, ahol kosárfo­nást lehetne tanulni, de már évek óta nem sikerült összehoz­ni egy osztályra való gyereket. Nem vonzza a fiatalokat ez a munka, félő,' hogy előbb-utóbb kiöregszik, kihal a mesterség. A termeles növelésének már mo6t is akadálya a létszám- hiány. Nem segít a gép — Volna vevő több termékre is? — De mennyire! Mi csak elő­zetes megrendelésre dolgozunk, éves termelési értékünk az idén 115 millió forint körül lesz. Ter­mékeink 96—97 százaléka az ÁRTEX-en keresztül tőkés ex­portra kerül. Az ÁRTEX jáOíár ebben a pillanatban is em&oi tudná az eladott mennyiségbe ha mi győznénk gyártani, 'ne sajnos, nem győzzük. — Nem segítene a gépesí­tés? — Nem, mert ezt a munkát nem lehet gépesíteni. Éppen ez a kézműipari jelleg adja meg a kosárfonás rangját és emeli munkánk értékét. A nyugati ve­vők értékelik a precíz kézi munkát. é$ ezt hajlandók jól meg is fizetni. — Mit jelent az, hogy „jól"’? — Nézze, amit mondok, az nem hivatalos adat, én úgy tu­dom. ötven forintból hozunk ki egy dollárt, és ez nem rossz. Népgazdasági szempontból is fontos lenne, hogy fokozzuk a termelést. Törjük is a fejünket állandóan, hogy szerezzünk munkaerőt. De be kell valla­nom, nem csak ez a célunk. Békés kosárfonó hagyományaira alapozva, szeretnénk megmen­teni ezt az ősi szakmát — a jö­vőnek. Lónyai László Üzemtorlenelí emlékek gyűjtése Harminckét szocialista brigád nevezett a pályázatra A KISZ és a Hazafias Nép­front megyei bizottsága, az SZMT kulturális, agitációs és propagandaosztálya, a megyei tanács művelődésügyi osztálya, valamint a békéscsabai Mun­kácsy Mihály Múzeum pályáza­tot hirdetett szocialista brigá­doknak üzemtörténeti emlékek gyűjtésére. A feltárt dokumen­tumokat 1977. október 1-ig kell összegyűjteni, rendezni. A nevezési határidő október 25-én járt le. A HNF megyei bizottságán elmondották, hogy jnegyénk vállalataitól, ipari és mezögazdasagi szövetkezeteiből összesen 37 szocialista kollektí­va jelentkezett. Ebből 18 közös­ség vállalkozott arra, hogy az összegyűjtött üzemtörténeti anyagokból, emlékekből 1977 novemberében kiállítást rendez a Munkácsy Múzeumban. A ju­talmak'között társasutazás, ki­rándulás szerepel. A kiállításra j nem kerülő anyagokat is zsűri- í zik. s a gyűjtők különdíjban ré- j szesülnek. A pályázat nagyban hozzájárul a szocialista brigádok kulturális tevékenységének tar­talmasabbá tételéhez, a válla­lat, az üzem múltjának megis­meréséhez. Tájékoztató a Fáklya 21. számáról Kaposvár és Kulinyin városok testvérbarátságáról, a kaposvári fonó, a mezőgazdasági főiskola, a Siófoki Kőolajvezeték-építő Vállalat, a Balatonboglári Álla­mi Gazdaság dolgozóinak szov­jet kapcsolatáról szól egy ké­pekkel is bőven illusztrált ri­port a Fáklya 21. számában. Mindössze három hónapja, hogy 300 magyar fiatal utazott Uszty-Ilimszkbe, a cellulózkom­binát nagy', nemzetközi építke­zésére. A lap most riportban számol be a dolgos hétközna­pokról, az építkezés jelentősé­géről. s mindarról, ami érdekli az olvasót. Hanyec István, a Kun Béla brigád vezetője Né­meth László betonozó szakmun­kás és Dosó Ferenc párttitkár nyilatkozik arról a baráti szívé, lyességről, amivel fogadták őket szovjet barátaik. Ugyan­csak érdeklődésre tarthat szá­mot a Bajkál-tavat, a természet csodáját, továbbá a BAM-épít- kezést bemutató két másik ri­port is. A szocialista táboron belüli integráció, a fejlődés új szaka­sza. Az erről szóló elméleti cikk logikus elemzéssel veszi sorra az együttműködésből minden fél számára származó előnyö­Tehetséges fiatalok versenyeznek a Ki mit tud megyei döntőin Orosházán a művelődési köz­pontban november 7-én vetél­kedtek énekesek, tánczenei együttesek, vers. és prózamon­dók. Nehéz volt kiválasztani a legügyesebbeket. akik decem­ber 14-én a megyei döntőben lépnek közönség elé a Jókai | Színházban, Békéscsabán. Az j eredmény: két orosházi együt­tes, a Dzsuvox és az Ördögsze- ké jutott tovább a tánczenei ka­tegóriában. A tótkomlósi szlová­kok nemzetiségi fúvószenekara Is méltónak bizonyult a további szereplésre. A népes szavaló­gárdából a gádorosi Ruzsinszki Erzsébetet és a csorvási Mátyá­si Erikát látjuk viszont decem­berben, prózamondásban az I orosházi Kertész Mirjam Test részt a megyei döntőn. Gyulán november 13-án, szom. baton dől el a továbbjutók név­sora. Délután 4 órákor az Erkel Művelődési Központban nemes versengésre kerül sor a közön­ség előtt. A békéscsabai elődöntő no­vember 14-én. vasárnap este S órakor kezdődik az ifjúsági és úttörőház nagytermében. Ta­pasztalt, sikeres Ki mit tud-os vezeti a játékot: Forgács Gábor, a Jókai Színház fiatal művésze bátorítja jókedvre, eredményes szereplésre a részvevőket. A Békésen és környékén élők november 20-án. szombaton tap­solhatnak a művelődési köz­pontban a Ki mit tud-ra. je­lentkezők bemutatkozásán. A szolnoki gázrobbanás és Volpone Ifj. Tatár Imre, a Jókai Szín-! ház tehetséges fiatal színésze Szolnokon lakik és onnan jár át Békéscsabára. Ütőn volt már ak­kor is, amikor a gázrobbanás történt. Tatámé és a kislány azért menekültek meg a biztos haláltól és csak eszméletvesz­tést. valamint légnyomást szer.-1 védték, mert l'atárné vitatkozott | az előszobában kislányával isko- ! lába indulás előtt egy, a szobá- i ban visszamaradt vonalzó miatt. | A kislány vissza akart menni, de i az anyja nem engedte. E szóvál- | tás közben következett be a gázrobbanás, mely azt a szobát, is leszakította, ahol a vonalzó volt. Az események annyira meg­viselték ifj. Tatár Imrét, hogy a Volponéban Mosca parádés sze­repét nem tudta vállalni és így Gálfy László beugrása miatt a gyulai november 6-i előadást november 9-re kellett elhalasz­tani, hogy a negyven oldalas sze­repet megtanulhassa és bepró­bálhassa. így is erősen a súgóra kellett támaszkodnia, ami azt jelentette, hogy a közönség két­szer hallotta Mosca szerepét Mindezektől eltekintve a szín­házbérlők igen jól mulattak a helyzetkomikumokra és furfan­gos megtévesztésekre épített vígjátékon, amelyben Gálfy László, Körösztös István, Fodor Zsóka, Áts Gyula remek komé- diázása megkacagtatta a néző­ket. de kijutott a tapsokból a többi szereplőnek is. Dr. Márai György L encsést úti lakó­telep. Buszmeg­álló. Furulya Fe­ri erős, egészséges fi­atalember, ö is reggel hétkor indul dolgoz­ni. Megáll a busz. Fu­rulya törtetni kezd. A kisgyerekes és ter­hes anyakai könnye­den elsodorja. Első­nek száll tel, tehát el­sőnek is ül le. A töb- ■bi ember viszonylag nyugodtan 'ép fel a buszra, még segítenek is egymásnak. A: uta­zók többségé kisgye­reket visz a karján. Többségük nő. Furu­lya. hogy ne unatkoz­zon még a szintén erőteljes barátjának, is foglal ülőhelyet. Élénken társalognak az emberi gyarlóság­ról. A kisgyerekesek keringek módjára összepréselődnek, né­hány terhes nő átadja nekik a helyet, pe­dig .. Furulya es bá­nit ja az elsuhanó for­galmat figyeli. Töb­ben szidják őket. Jo­gosan. Ok viszont nem értik, mi a prob­léma. Kérem. aki előbb száll lel, azé a hely... Logikus, nem? Eltelt egy munka­nap Furulya elvágta a kezét. Késve ér a hazafelé tarló busz­hoz. Utolsónak száll fel. Apró iskolásgye- rciiek utaznak haza Minden hely foqlalt. Megkínzott tekintete kiszúr egy tízéves for­ma gyereket. Hozzá­lép. majd felrántja az ülésről: — Te taknyos, any- nyit sem tanultai meg az iskolában, hogy a beteg embernek át kell adni a helyet a buszon!? — majd büszkén körülnéz: — így kell ezt csinálni, kérem... Csabai Lencsést úíi lakóte­lep. A népi zsargon szerint rövid idő alatt a „gyerekgyár” elne­vezést kapta. Hc'a az ifjú pároknak, van is csemete bőven. Igen am, de a gyerek sze­rei játszani, szalad­gálni, de hol? A jár­dán meglett emberek motoroznak, kerékpá­roznák. a játszóte­recskéken alig fér el tíz gyereknél több. Ha egy parkocskára való hely akad, oda újabb lakóházat húznak az éjjeli órákban is vi­dám építők. A már meglevő mikroóvodá- t-a nehezebb felvételt nyerni, mint az orvo­si egyetemre, a böl­csőde építési üteme egri lassított csiga ver­senyhez hasonlít. Vi­to ihatatlan, hogy kell a lakás, de a. különbö­ző szolgáltatások nem kevésbé. Talán, ha egy félkész to­ronyház helyett egy kész iskola-óvoda komplexumot kapott voma előbb a lakóte­lep, még a Furulyák­ra sem haragudnának úgy az emberek. tüskék Ifjúsági parlament, lelkes fiatalok vitáz­nak a varos problé­máiról. KÉRDÉS: A KISZ— Jé-zsef Attila—Len- esesi úti lakótelep ut­cái kitől és miért kupták hangzatos ut­caneveiket: Sás-köz, Pipacs-köz, Kaszáló- köz, Fövenyes utca stö. VÁLASZ: A hagyo­mányok ápolása mi­att. ezeket a részeket valaha igy hívták a környékbeliek. KÉRDÉS: Mivel az említett la/cótelepen zömmel fiatalok lak­nak, nem lett volna helyesebb az utcákat az ifjúsági mozgalom — sainos nagyszámú — mártírjairól elne­vezni? Bánfalvi Iván

Next

/
Thumbnails
Contents