Békés Megyei Népújság, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-12 / 268. szám

Tervek a város tisztán tartására A rendre nekünk is vigyáznunk kell! Egy város összképét javíthat- i ja, vagy ronthatja tisztasága, gondozottsága, illetve ennek el­lenkezője. A probléma első pil­lanatban egyszerűnek látszik, valójában nagyon is összetett. A békéscsabai Kertészeti és Köz- tisztasági Vállalat látja el a sok­rétű feladatot, több-kevesebb si­kerrel. Sokszor okoz bosszúságot az otthagyott, elszórt szemét, télen az eltakarítatlan hó, a síkos utak. Sokkal kevésbé figyelünk fel ar­ia, hogy a parkban, az utcai vi­rágtartókban új virágok nyílnak, hogy fiatal fákat, cserjéket ül­tettek, hogy a játszótéren a má­szókát újra festették. Szívesen elfelejtkezünk arról is, hogy a köztisztaság a köz gondja kell hogy legyen. A megteremtett rendre nekünk is vigyáznunk kell. A vállalat a város lakóinak szép környezet iránti igényét a kertészeti tevékenységgel próbál­ja kielégíteni. A kiültetendő nö­vényeket melegházakban neve­lik elő, az üvegfelüjetet folyama­tosan növelik. Nemrégen készült el — szegfűvel már be is tele­pítették — egy korszerű üveg­ház. Tervezik, hogy mellé cso­magoló- és tárolóteret is építe­nek. így folyamatosabbá tudják tenni az öt virágüzletük ellátá­sát. A díszfák, díszcserjék leg­többje „zacskóban”, konténer­ben nevelkedik, kiültetésük könnyebb. A kertészkedés azonban — már csak idény.jellege miatt is — nem a fő tevékenysége a vál­lalatnak. Fontosabbak a tenni­valók a köztisztaság terén. Leg többen a lakótelepi szeméttáro­lók „szeméthagyó” ürítésére és az utak nem éppen folyamatos tisztán tartására panaszkodnak, ha a vállalat tevékenységéről esik szó. Ezzel kapcsolatban ja­vaslatok is elhangzottak beszél­getésünk alatt: a lakótelepek tér. vezöi, ha lehetséges, szélesebb utakat tervezzenek a házak kö­zött, hogy a munkagépek mozgá­sa könnyebb legyen. A másik ja­vaslat nem újdonság, hiszen Bu­dapesten már régóta bevált gya­korlat, hogy meghatározott na­pokon napközben nem lehet par­kolni a lakótelepen. Ezzel a meg­oldással a teljes úts^élesség tisztán tartása lenne megoldható. Nemsokára téliesre fordul az idő. A hóeltakarítás a legna­gyobb megterhelést jelenti a vál­lalat munkásainak, de gépeinek is. Állandó figyelő és készenléti szolgálattal remélhetőleg külö­nösebb nehézség nélkül sikerül majd átvészelni ezt a telet is. Jó megoldásnak látszik a hagyomá nyos csúszásgátló szerek: a só, fűrészpor, homok helyett a tisz­tább, magnézium-klorid haszná­lata a jeges utak felszórására. Az V. ötéves tervben a válla­lat nyolcmillió forintot fordít majd fejlesztésre. Bízunk benne, hogy eredményére, a gondozott, tiszta városképre a csabaiak sa­ját érdekükben is vigyázni 'fog­nak. Ahol a bekötő út véget ér Kongresszusi küldöttválasztó értekezlet a tsz-szövetségeknél A termelőszövetkezetek orszá­gos kongresszusát előkészítő szö­vetkezeti közgyűlések sorozata lezárult. A közgyűlések tapaszta­latait a területi tsz-szövetségek összegezték és előkészítették a területi küldöttgyűléseket. Eze­ken a közös gazdaságok képvi­selői megvitatják a szövetségi munka időszerű feladatait és megválasztják a kongresszusi küldötteket, valamint a Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsá­nak tagjait. A termelőszövetkezetek III. kongresszusára készülve a Dél- Békés megyei Tsz-ek Területi Szövetsége ma, november 12-én Orosházán, a Körösök Vidéke Tsz-Szövetség pedig november 15-én, hétfőn tartja a területi küldöttgyűlést. egy másik fontos mechanizmu­sát is sikerült felfednünk. Ez a sejtmembránnak a genetikai apparátusára gyakorolt hatásá­val függ össze. Közismert, hogy a sejtmembrán nem egyszerűen olyan felület, ami a sejtet kör­nyezetétől elválasztja. Bonyolult biológiai szerkezet ez, mely a sejt belső életét és külső kap­csolatait szabályozza. Kiderült, hogy amenyiben a sejtben a fe­hérjeszintézis intenzitása csök­ken, ez a sejtmembrán elektro­mos töltésének növekedését ered­ményezi, ami a genetikai appa­rátusra hat. Ez normális folya­mat. Ennek megbomlása azon­ban a sejt öregedéséhez vezet. Ha megfelelő módon hatni tu­dunk a sejtmembránra, ezzel csökkenthetjük a sejt öregedé­sének ütemét. Egerek és lovak Az életkor meghosszabbításá­nak fontos tartaléka (kísérlete­inkben 35—40 százalékos) a mennyiségileg kevés, ám minő­ségileg teljes értékű diéta. Ez pozitív hatást gyakorolt a kí­sérleti állatokra, akik a kísér­let idején átlagéletkorukat 50 százalékkal túlhaladták. Figyelembe kell venni, hogy az öregedés folyamatában kelet­kező változások képezik a szív­ás érrendszeri betegségek alap­ját. a rák keletkezését, a cukor- betegséget. Ezért az öregedés pozitív befolyásolása egyben ezen betegségek megelőzését je­lentős mértékben, javítja. Az öregedési folyamatok be­folyásolása nem jelenti azt. ' / V hogy éledünk a végtelenségig tart. Az emberi szervezet nem tudja túllépni azokat a bioló­giai lehetőségeket, amelyeket a természettől kapott, mint a föl­dön élő élőlények egyik csoport­ja. Mit jelent ez? Egy példa az állatvilágból: a ló tizenötször hosszabb ideig él, mint égy egér, de nincs, nem is volt és nem is lesz olyan egér, mely társainál tizenötször hosszabb ideig élne. Ami az embert il­leti, a számítások azt mutatják, hogy az emberi életkor meg­hosszabbításának lehetőségei a különböző módszerek segítségé­vel 30—50 évet jelenthetne. Ennek túllépése a fajta jellem­ző fejlődési sajátosságok meg­haladását jelentené. A modern ember élete jelen­tős mértékben meghosszabbo­dott aktív tevékenységének kö­vetkeztében. A gerontológusok jelenleg és a jövőben is igye­keznek nemcsak az életet meg­hosszabbítani, hanem a hosszú éveknek életet is adni. Számos külföldi demog­ráfus attól fél, hogy az emberi élet jelentős meghosz- szabbodása például a munka- képtelenek számának növekedé­sét eredményezi a társadalom­ban, ami tükröződni fog az adott közösség gazdasági poten­ciáljában. Biztosak lehetünk abban, hogy ez nem következik be. mivel a fizikai aktivitás és a szellemi képességek, az idő­sebb korosztályok munkaképes­sége, a társadalmilag hasznos ügyekhez való hozzájárulásuk jóval gyorsabban nő, mint az átlagéletkor. — Ismeri Nagykopáncsot? — Most járok itt először. — Akkor jöjjön, megmutatom a községet. — Községet? — Igen. Ezt a rangot még’ tört­ben kapta meg a,település. Egyhangúlag megszavazták Gera Sándor tanácstitkár előre mutat: — Nézze, az ott már Csongrád me­gye. Békéssámson és Tótkomlós is közel van. mindössze négy ki­lométer. Tehát itt élünk, ahol a bekötő út véget ér: 360 ember. Persze, voltunk többen is. Hat évvel ezelőtt csaknem 600-an. Elmennek a fiatalok, ki erre. ki arra. A termelőszövetkezet nem tud mindannyiuknak munkát adni. •Elhagyjuk a tanácsházát, a postát. Megállunk az útkeresz­teződésben. Szemben az ital- és a vegyesbolt, majd a kultúrház, s ezzel vége a felsorolásnak. Vagy mégsem? Tőlünk jobbra egy lapostetős, kocka alakú épít­mény, rajta nagybetűkkel: Tej­bár. — Nocsak, ez meglepetés — csodálkozom, de Gera Sándor elneveti magát. — Közönséges tejbegyűjtő- hely. A kőművesek vicces ked­vükben voltak, amikor építették. Egyébként öt évvel ezelőtt négy iskolánk volt — vált más témá­ra. — Most a 25—30 iskolás ko­rú gyerek egy része Komlóson, a kollégiumban lakik, másik ré­sze pedig bejáró. Szerencsére jó a közlekedés, szinte percek alatt el lehet jutni a környező telepü­lésekre. Sok nálunk az autó is, legalább 25 van belőle. — Hova járnak szórakozni az emberek? Lehalkítja a hangját. Felém fordul, s úgy magyarázza: — A kultúrházban havonta! egyszer van filmvetítés, néha TIT-előadás. Higgye el, sokat dolgoznak az emberek. Nem könnyű, olyan műsort összeállí­tani, ami érdeldi őket. — Nehéz velük szót érteni? — Azt nem mondhatom. Itt vol­tak nem régen a falugyűlések, ahol a község további sorsáról kellett határozniuk. Arról, hogy 1977. január 1-től a település egyik része Tótkomlóshoz, a má­sik része pedig Békéssámson hoz tartozzon-e. A kopáncsiak egy­hangúlag megszavazták a csatla­kozást. Most már várjuk az El­nöki Tanács döntését. 3ó lenne kerekekre szerelni , A ház nincs körülkerítő». A szérűn túl már a végtelennek i tűnő földek kezdődnek. Az ud-1 varon a fejkendős asszony vöd­Mezőkovácsháza A November 7. Kupa járőrversenyt a battonyai gimnázium nyerte A KISZ mezőkovácsházi já­rási bizottsága, a járási Ifjú Gárda parancsnokság, és az MHSZ járási vezetősége vasár­nap rendezte meg a „November 7.” Kupa járőrversenyt Mező- kovácsházán. A versenyfelada­tok között szerepelt kispuska- lövészet, kézigránátdobás, kötél­mászás. valamint elméleti kér­dések. A sáros, felázott terep, a rossz időjárás próbára tette a versenyző kilenc raj tagjait, de j jól állták a fiatalok a próbát. { Végül a versenyt a battonyai j gimnázium csapata nyerte, Bat- tonya község csapata a máso-1 dik, a mezőkovácsházi csapat pedig a harmadik helyen vég-1 zeit. I röket cipel. Nehezén szedi a le­vegőt. — Hogyan élünk? Látja. Nem luxushoz szoktatott a aors, ha­nem munkához. Az uramat kér- | dezze — folytatja, miközben ke­zeit a köténybe törli. A gazda az istállóban a lovak­kal bajlódik, arca pirospozsgás. Nyugalom van a tekintetében, amikor megszólal: — Szenvedélyem volt mindig a jószágnevelés. Most is van há­rom anyakocám, egy lovam és két csikóm. A tehenet eladtam, a kezeim nem bírják már a fe- jést. Debreczeni János a helyi ta­nácsnál volt kocsis. Négy évvel ezelőtt. 53 éves korában ment nyugdíjba 1300 forinttal. A fe­leségét is leszázalékolták, aki a termelőszövetkezetben dolgozott, most 920 forintot kap és egy hold háztájit. Kérdezem János bácsit, a jöve­delemről, érdemes-e jószággal bíbelődni? — Érdemes-e? Ezt sosem szá­molom. Ismerem én a magam fajtát, nem bír az tétlenül len­ni. összejön vagy 30 ezer forint évente, de abból 16—17 ezret ta­karmányra költők. Nézze meg ezt a házat, 12 évig építettük, a fürdőszoba még nincs befejez­ve. — Szép ház — jegyzem meg. — Csak az a baj, hogy Nagy­kopáncson van — szól közbe az asszony. — Jó lenne, kerekekre szerelni, s eltolni Tótkomlósra, Odament férjhez a két lányunk — magyarázza meg elképzelé­sének az okát. A sámsoni bíró lánya Idős Tóth Károly vékony, 69 éves ember. Éppen a sertéseket eteti. Az ól előtt felhalmozott csöves kukorica. A folyton ug­ráló kölyökkutyákat csitítja, s felénk közelít. — Most jöttem meg a komlósi piacról — kezdi az ismerkedést. — Kilenc süldőt, két anyakocát, 20 malacot, hét birkát és sok ap- í’ójószágot tartunk. Ajaj, van ezekkel vesződség bőven. A ta­karmányt jutányos áron kapom a közösből, ahonnan három éve nyugdíjba mentem. — Meddig dolgoznak ilyen so­kat? — kíváncsiskodom. — Ameddig bírjuk — húzza ki magát az öreg. — A háztáji föld­be cirkot vetettem, azzal is sok munka van. R_égen? Béres vol­tam a nagyvadaknál, majd megnősültem. Tudja kit vettem el feleségül ? — Nem én. — A sámsoni bíró lányát. Hat hold föld volt a hozom ánj'a. Annyit gürcöltem, hogy majd bele gebedtem. Az eredménye? Ez a ház, amit ’49-ben építettem. — A termelőszövetkezetet megszokta? — Megszoktam-e? Még ma is visszajárok dolgozni. Dinnyeker­tész voltam 'sok éven át, még kitüntetést is kaptam — vallja büszkén. — Hány gyerekük van? — Három fiú. Egy itt él a köz­ségben, a másik kettő meg Kom- lóson, illetve Kiscsákón. Hat unokám van. A Sándor fiam kis­lánya rendszeresen itt alszik, éppen a napokban vettünk neki egy szép gyermekheverőt. Kemény, szikes föld a miénk — Nem vállalkozom arra, hogy megmutassam a határt — mondja Hajdú József, a Kossuth Termelőszövetkezet főagronómu- sa. — Jelenleg 2346 hektáron gazdálkodunk. Kemény, szikes föld a miénk. Tavaly 350 hektá­ron javítottuk meg a talajt, jö­vőre ezt megtoldjuk 50 hektár­ral. Búzából az idén 28 mázsa átlagtermésre számítottunk hek­táronként, s 40,6 mázsa lett be­lőle. De a vártnál jobb termést hozott a borsó, a vetőmagnak termesztett zab és a káposzta- repce is. — A legelőkkel most már megbirkózunk — veszi át a szót Juhász István személyzeti veze­tő. — Nézzen körül, alig iát itt mást, mint zöldet. Rét, legelő. Ezért is törekszünk a juhászat fejlesztésére. Most 2500 anyaju­hunk van, de az V. ötéves terv végére ez a szám eléri az ötez­ret. A háztáji állattartást mi is segítjük. Legelőt, takarmányt biztosítunk tagjainknak, hogy minél több sertést, szarvasmar­hát adjanak az országnak. — Mekkora szelet kenyeret ad a közös az embereknek? — Sokkal nagyobbat, mint mondjuk a 60-as évek elején — bizonygatja Fazekas János nárt- titkár. — Ha rosszul gazdálkod­nánk, teljesen kihalna ez a köz­ség. hiszen maidnem mindenki a közösből él. Ma már 29 ezer forint az egy tagra jutó ál l agog évi jövedelem, a Kossuthban, * Búcsúzáskor ez jár a fejemben: vendégszerető, nyíltszívű, szor­gos népet ismertem meg Nagy­kopáncson. Ilyen helyre szívesen jön az ember máskor is. Seres Sándor A fiatalok helyzetét tárgyalja a közlekedési szakszervezet központi vezetősége A közlekedésben, ezen belül a szakszervezethez tartozó ágaza­tokban dolgozó több mint 70 ezer fiatal eredményesen, sokszor át­lagon felüli munkával járul hoz­zá a népgazdaság igényeinek ki­elégítéséhez — állapította meg dr. Ábrahám Kálmán közleke­dés és postaügyi államtitkár a Közlekedési és Szállítási Dolgo­zók Szakszervezete központi ve­zetőségének csütörtökön délelőtt kezdődött ülésén, amelyen a fia­talok gazdasági építőmunkéjá- val, életkörülményeik alakulása-1 val, s az ezzel kapcsolatos gazda­sági és szakszervezeti feladatok­kal foglalkoztak. Eredményesnek ítélte az állam­titkár a vállalatok és a szakszer vezeti szervek ifjúságpolitikai te­vékenységét, felhívta azonban a 5 ÄJSffife 19*6. NOVEMBER 13. figyelmet arra, hogy az anvagi feltételek javítása mellett többet kell törődni az ifjú dolgozókkal, különösen a betanított és a se­gédmunkásokkal, gondoskodni kell megfelelő szakmai és politi­kai továbbképzésükről. Időszerű művelődéspolitikai kérdésekről tartott előadást november 9-én, kedden a megyei tanácsnál Kor­mos Sándor, az Országos Köz- művelődési Tanács titkárhelyet­tese. A továbbképzésjellegü ta­nácskozáson. amelyet a Békés megyei Tanács V. B. művelődés- ügyi osztálya szervezett, me­gyénk főhivatású közművelődési dolgozói és a középfokú oktatási intézmények vezetői vettek részt.

Next

/
Thumbnails
Contents