Békés Megyei Népújság, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-10 / 266. szám

Fogalmak — közelről Gazdaságpolitikai kislexikon — Komplex program A KGST-országok közötti [ együttműködés fejlesztésében fontos állomás volt a komplex 1 program kidolgozása és elfoga­dása. Pontos megnevezése: ..Komplex program a KGST-lag. országok közötti együttműködés és a szocialista gazdasági integ­ráció elmélyítésére és tökélete­sítésére”. A komplex programot a KGST huszonötödik ülésszakán fogadták el, 1971 júniusában. Ebben a programban rögzítették a KGST-országok közötti együtt­működés további fejlesztésének legfontosabb irányelveit, mód­szereit, eszköz- és intézmény- I rendszerét. Leszögezték többek között. I hogy a nemzetközi munkameg­osztás kiemelten fejlesztendő 1 formái — az egyszerű árucsere­forgalom mellett — a közös fejlesztési programok kidolgo­zása és megvalósítása, a tagor­szágok vállalatai közötti terme lési együttműködés. Rögzítették továbbá, hogy a nemzetközi együttműködés intenzív elmélyí­téséhez. szükség van a szocialis­ta világrendszerben meglevő áru- és értékviszonyok tudatos felhasználására. A komplex program nemcsak elveket- és módszereket rögzít. Több mint 200 konkrét teendőt, intézkedést sorol fel — rendsze­rint határidőket is megállapítva —, amelyeknek elvégzése, vég­rehajtása hozzájárul a gazdasá­gi, tudományos és műszaki együttműködés tökéletesítéséhez, a szocialista gazdasági integrá­ció szélesítéséhez, fejlesztéséhez. Iskoláié) összefogással A közelmúltban — október 31 -i | számunkban — foglalkoztunk az j iskolák tejellátásának Békés me-1 gyei tapasztalataival. A „Kik és | mikor oldják meg az iskolák el- j látását?” — című írásunkra Gvá- ni Endréné tanácstag, az ifjúságiI bizottság elnöke, a füzesgyarma­ti módszerről adott levelében tá­jékoztatást. „Alig egy éve még itt is az is­kola tejellátása volt egyik leg­nagyobb gondja a nőbizottság­nak, az ifjúsági bizottságnak. és a pedagógusoknak. Ugyanis a napközik Füzesgyarmaton is túl­zsúfoltak. Az iskola vezetői is felkeresték a helyi pártbizottság! és tanács vezetőit, segítségüket1 kérve. Rövidesen az ÁFÉSZ bü-1 fét. nyitott az iskolában, ahol máj már 250 pohár tejet és mintegy’ 1300 dai'ab péksüteményt fo­gyasztanak a gyerekek naponta. Ügy érezzük, összefogással, a töb­bi községben, városban is alkal­mazható lenne módszerünk” — fejezte be levelét olvasónk. Közben megtudtuk, hogy az ÁFÉSZ iskolabüféje — ahol egyébként iskolaszereket is árul­nak — többet forgalmaz, mint egy kisebb vegyesbolt. Itt büfé- vezető Gyáni Gézáné. A járás többi községéből is felkeresték már. hogy tapasztalatot szerez­zenek a füzesgyarmati módszer­ről. Ezek bizonyítják, hogy az akarat és összefogás egyik nap­ról a másikra is sikert hozhat. Reméljük, a közeljövőben mó­dunk lesz a megyében több ha­sonló módszerről is számot adni. és sokszor fröccsért hívta mun­kába az embereket. Három fröccsért állt a vetőgéphez faros­nak Fickó Vendel is. Rétet ka­szálni pedig két fröccs volt a tarifa. (Az emberek inkább a háztájiban dolgoztak.) Derültség követte egy ízben a járási értekezleten azt a felszó­lalást. ami a következőképpen hangzott el: — Büszkén jelentem, hogy 60 holdnyi búzánkat egy szálig le­arattuk, — De hát, elnök elvtársi A múltkor még panaszkodott, hogy nem jönnek aratni az emberek. Lám, mégis lett munkaerő. — Igen. Én, meg a feleségem, — hangzott n válasz. Ez a dolgos feleseg, aki tudatosan, mások helyett is vál­lára vette a közös ügyét, figyel­meztette az elnökválasztó köz­gyűlésre igyekvő urát, ahol a megye képviselőire is számítot­tak: — Kössél nyakkendőt, János, úgy illik. — Nem kötök én, hallod, hátha meghúzzák .. . ...A nyakkendő mellett nem­rég kitüntetés is díszítette a~ el­nök mellét, amikor a kétezer hektáros szövetkezet küldötte­ként vett részt egy iinnenségen. Az összeiövetel ntán szót vál­tottam vele. Derűsen elevenítet­tük fel az „őskor" emlékeit.. A vénén azzal fedeztem be: rég volt. mindez már a múlté, azóta megváltozott minden ... — Nana! — emelte fel hang­ját az elnök — Azért, minden vem. A múlt héten vontuk fe­lelősségre a-t a réni farost a Fic'-ó Vendelt, api annak ide;én csal- három nag*'froncsért én* a. vetőoén mellé. Most vontatás. Azért n*'űlt men n ha a. mert hr\**avolö* fogadott ef pnii r-min- d Hasunktól. amiért ha*nsyáV-*nt- ta annak a hantáéi kukoricádé* . A-ért. ménis csak uann a ráír ford* — nnngfarfam mariamban, ha már eddig fa ef'*itot*ni-.., Targa Dezső Á berényi téglások A községben nagy hagyomá­nyai vannak a téglagyártásnak. Igaz, a mi üzemünk a csabai Bohn téglagyárral a múltban nem vehette fél a versenyt sem termelésben, sem minőségben — mondja Gyuricza Imre gyárveze­tő abból az alkalomból, hogy a mezőberényi 2-es számú tégla­gyár alagútkemencéje most ün­nepli tizenhatodik születésnap­ját. Az első igazi gépesítésre 1957­ben került sor. Abban az évben a hagyományos gyártással re­kordtermelést értek el. mintegy! 4,5 millió kisméretű téglát gyár-: tottak. Időközijén hozzáláttak a gyári rekonstrukcióhoz, az alag- útkemence építéséhez. Csille helyett szállílószalag A téglagyártásban a iorradal- masítást az alagútkemence jelen- j tette. Mezőbei’ényben 1960-ban az új technológia bevezetésével * megkezdték a kisméretű, maga­sított és a kőszivacslapok gyár- j tását, a nyerstégla-készítést is j gépesítették. Hál-om évvel ké - j sőbb profiltisztításra került sor, s azóta Mezőberényben gyártják.l innen szállítják Észak-Magvaror- szágra. a Duna—Tisza közére és } a Tiszántúlra a B—30-as falazó- I blokkot. Ma évente mintegy 22,5 millió kisméretű téglának meg-1 felelő falazóelemet gyárt itt 75 i munkás. — Nézze meg: a 28 kánál, mely egyenként 25 literes, szinte meg­állás nélkül forog. Minőségjavítás » selejttel Az anyagot feldolgozás előtt a teknős keverőben és a finomhen-1 gerrel áttörik, majd apró törine- i lékkel keverik. — A selejtünk 5,5 százalékos — sorolja Gyuricza Imre. A se- j lejíes nyers és égetett téglát géppel összetörjük, s ezt az ■ agyagba keverjük. Igv javul a tégla minősége — s egy marok­nyi borsó nagyságú törmeléket mutat —, ez a minőségjavító. Egyelőre ezt a módszert az országban is kevés helyen alkai. mázzák, inkább a költséges tör­melékszállítást vállalják a gyá­rak. Az egyik hatalmas épület előtt j nyers téglával rakott kocsik sora! várakozik. Az idegen azt hinné, j hogy így szárítják az egész gyár- j ban a téglát. Igaz, itt így is szá- j rít.iák, de ez a mennyiség a ter­melésben csak többletként je- j lentkezik, vagyis minden évben a jó helykihasználással egymillió ! téglával többet készítenek. —■ Minden szárítókocsira 140 nyers tégla kerül, s ezeket a gép­pel mozgatjuk — magyarázza Hoffmann Mihályné gépkezelő. Az előszárítón a kocsik 24 óra alatt érnek végig, majd újabb 24 órán át a szárítóban szikkad­nak tovább. Csak ezt követően kerül a nyers tégla az égetőbe. — A kutatófúrások nyomán mintegy 25 évre elegendő még az 'agyagkészletünk — mondja a gyártásyezető. Mellettünk a szál­lítószalag továbbítja a nyers­anyagot a feldolgozóhelyre. Alig két évtizede még ezen az útvo­nalon lóvontatta csillékkel jutott az agyag a feldolgozóhelyre. Az egész bányában hárman dolgoznak: a kotrás, a szivattyú­kezelő és a szállítószalag-kezelő. — Óránként 25 köbméter agyagot hoz a felszínre á gép. de sokszor még ez is kevés. Pedig már gyorsítottunk is rajta — magyarázza Kiss Lajos kotrós. A kémlelőablakon látni : na­rancssárgán, közel 900 Celsius- ' fokon izzik a kemencében a tég- j larakás. alig észrevehetően gör­dül előre a kocsisor. Csaknem I minden automatikus vezérlésű, j A kemence agyközpontjában, i a vezérlőfülkében Sáli Gvörgv- gyel beszélgetünk. Egyedül égeti a téglát. — Én nem égetem csak ellen- ! őrzöm a műszereket — mente­getőzik. — Nézze meg, minden automatikus vezérlésű. Ha vala­hol „gubanc” van, azt a műsze­rek azonnal jelzik — mondja, s * magyarázza melyik műszer me. , lyik technológiai folyamatot el-! lenőrzi. Automata vezérléssel mérik a huzatot, a gáznyomást, a hőmérsékletet grafikonon gép rögzíti. Az országban az első Szakemberek körében úgy hír­lik. hogy a mezőberényi az or­szág leggyorsabb alagútkemencé- je: 24 óra alatt 20- ezer B—30-as falazóblokk égetésére alkalmas. Modern technológiával, gépe­sítéssel készül a tégla, de egy munkafolyamatot még nem gé­pesítettek: az égetökocsira ma is kézzel rakják a szárított tég­lát. — Párban dolgozunk, s na­ponta 20 ezer nyers téglát rakunk kocsira — mondja Malnicsek András, aki 3 éve dolgozik eb­ben a gyárban. Egy tégla átlagos súlya 10 kilogramm. A tégla zömét az égetőkocsi­ról géppel rakják a szállitójár- müvekre, a tárolóhelyekre. — Ma már szinte gyerekjáték a rakodás — dicsekszik Koszta Imre. — Ha éve jött az első emelővillás rakodó, majd ezt sorban a többi követte, öt perc alatt 480 falazóblokkot rak le a gép. Hogy munkánkban mi a különbség? Korábban kemence­kihordó voltam, taligával, vagy téglásnyelven „kádéval” hordtuk ki a kemencéből a téglát. A ke­mencében meleg, a szabadban hideg volt, s emellett műszakon­ként ötszáz mázsát mozgattunk meg. Amit korábban nyolc óra alatt 10 ember nehezen végzett el, most ugyanezt a feladatot a génekkel 2-3 ember könnyedén ellátja. Na és a pénzünk is több. * * * Tizenhat éve égetnek téglát a mezőberényi alagútkemencében, amely két éve egyfolytában üze­mel. A termelékenységet, s a gazdaságosságot aprónak tűnő, de a munkát lényegesen előbb­re vivő újításokkal segítik. Hogy ez mennyire párosul a munka- szervezéssel ? A mezőberényi gyárban az egy dolgozóra eső szűkített termelési érték három­negyedéves szinten meghaladja a 217 ezer forintot. Ez a vállalati átlagnak majdnem a háromszo­rosa. Szekeres András Maroknyi történelem — Bocsásson meg, nem írha­tom alá. A törvények... — Miféle törvények?! Mutas­sa meg nekem azt a törvényt, amelyik belebeszél abba, hogy én, a saját pénzemmel mit csi­náljak, hogy én a saját házamat nem építhetem olyanra, ami­lyenre azt az én kedvem tart­ja?! A községi tanács végrehajtó bizottságának el nőire elővette a törvényerejű rendeletet és mond­ta: — Tessék, itt van. Az építkező hirtelen hátralé­pett, mintha már nem is axcar- ná látni a magándolgokba be­leszóló törvényt, és olyan szeme­ket meresztett az elnökre, mint­ha ölni készülne. Belenyúlt a táskájába, előkapta iaz építési engedélyt és az asztalra csapva kiáltotta: — Mit törődik a törvénnyel?! írja alá! Adjon rá pecsétet' — Nem tehetem — mondta is­mét az elnök. — Fürdőszoba nél­kül ma már nem épülhet csalá­di ház. Az ügyfél átváltott, cinkosan susogta: — Ha megkenem a kereket, akkor sem megy a szekér? — Akkor sem. — Maga nem normális! Meg­őrült! Látott már víz nélküli für­dőszobát? A fürdőszobáimé usve- bár osaoteleo kell, a esanba meg víz, de az itt nine®. Maid teszek én ró'a. hogv aláíria' Maga... Me**o lntt_ment! — sziszegte, az­tán bevágta az altét. Tenvérnyi va'-mlat nvfffmt a >-,„„„ Az elnök eltűnődött. Ki is ő valójában? Igaza van. a dühös embernek. Nem más, csak jótt-ment. Pécsváradroi került ide. Az is igaz, hogy abban az időben lett tanácsi ember, ami­kor sok üzemi munkás pártmeg­bízatásként kapta a feladatot: „menjen falura, intézze a köz­ügyekét. Legyen talpon éjjel, nappal. Mindenért ö felel...” A fizetésük gyakran csak a fele volt annak, amit az üzemben megkerestek. A felszabadulás óta párttag... A mellén nyomást, a torkában gombócot érzett. Egy pillanat, alatt felhalmozta magában a sikertelenségek sorát: a lakosság művelődési házat szeretne, de ahhoz nincs pénz.. Jó termést, nagy bevételt remél, de a ter­melőszövetkezet említésére be­fogja a fülét. Betonjárdára van igénye, nem akarja bokáig járni a sarat, de társadalmi munkát nem vállal. Azt akarja, hogy a község városi rangot kaojon. de mindezt páholvban ülve karba tett kézzel szeretné megérni...? Csupa ellentmondás! Hogyan le­het ez? Hiszen a lakók szeretik a községüket. Jó szándéknak, szorgalmasak... Egy hiba van: a tudat mozdul nehezen. Telt az idő. Megalakult a téesz, épült a művelődési ház. meg- nvílt a felnőttek általános isko­lára, készültek a beton avalngiq- rók. a sportjaivá. Arn-ó lények­kel no-van, de közeledett a város-' sá válás. Ehhez azokban üzemek, üzletek, korszerű lakóházak kel­lenek még Mtadozek alapja: a köznontj vfzszo’wáltatáS. — Vízmű kellene» — mondta a tanács végrebaitó hi-'oHpágá- nak elnöke az egyik pártbizott­sági ülésen majd húsz évvel ez­előtt. — A vízmű az alapja min­dennek. Gondoljátok csak meg' Már az ősember is ismerte a jó víz fontosságát. Ott verte fel a. tanyáját, ahol jó vizű forrásra talált. Az éhséget bírta. A szom­júságot nem. — Igaza van! Vízmű kell! — segített lelkesedni Pintér István, a pártbizottság titkára. Az ügybuzgó, vizet követelő embereket a pártalapszervezeti taggyűléseken érte az első meg­lepetés: nem akart mindenki víz­müvet: „Minek az? — Túl sokba kerül! — Aki fláncolni akar, az költözzön el városra!” — mond­ták idegesen. — Kamenár! — kiáltott az egyik. — Előbb cipőt vegyél ma­gadnak! Látom lyukas a talpa. Csak azután járjon az eszed ilyen uras-vizes dolgokon. Jó víz, meg fürdőszoba! A tanács végrehajtó bizottsági ülésén sem volt teljes az egyet­értés. A tanácsülésen még úgy sem. Mi lesz a lakókkal? Kamenár Ferenc, Kiss József, Szakács Józsefné és a többi elő- relátó párttag, pártbizottsági tag. tanácstag, népfrontaktíva, KISZ-fiatal fáradhatatlanxrl, akár a megszállottak járták a község utcáit, házait, agitáltak, gyűléseket szerveztek és magya­rázták : — Az egész községből el kell menekülnie minden embernek, ha kenyéradót akar találni. Haj­nalban ülnek vonatra és csak késő este szállnak le róla. Itt, helyben nincs munkalehetőség. Hogyan is lenne?! Ki épít üze­met egy olyan településen, ahol még jó ivóvíz sincs. A víz nem jó. Vizsgáltuk a kutakat. Fertő­zöttek. Megvizsgáltuk másik le­* E mlékszem, kezdő újsdgii koromban gyűjtögettem megyebeli vidám történi tehet. Fővárosi fiutalemberkei kerülve a Viharsarokba, mindé új vált a sze nemnek abban háborút kővető szegényes vitát ban, amikor azonban már ke dett magára találni az embe Üj volt a flaszter utáni dagaszt sár a járdákon, utakon, am olyan természetesnek vettek viharsarkiak. De új volt a fe szabadultság öröm mám o *á ha. friss tudatván ozásba b alejáts: régi gondolkodásmód is. ami go. szamomra groteszk 'ütközést torkollott. Akkoriban kezdtek alakulga ni az első termelőszövetkezetei lermelöcsoporcok. Ellenzőik ,,ko. hoznak” nevezték őket. Azért t zen-tizenöten itt is, ott is ősz fzeálltak, mert azt hallották kommunistáktól: a közöse a ji rő, meg aztán aki beáll a esc oortba. annak elengedik az adc iát, az kap hitelt, meg vetőma lot, jószágot stb. a gazdálkodás hoz. Persze csak az a szövetkeze capott gazdálkodási hitelt, nme yiknek rendben volt a földji Egyikhez éppen azt jöttek ellen írizni a banktól. Az elnök két :égbe esve panaszolta a já •ás emberének: — Ha ez a nadrágos meglát a a határt, rögtön elutasítja térelmünket... — Nem érted a módját, János Ami meg van kapálva a határ lan. arra fogd rá, hogy a tietek Mert hát akkoriban sok tag ián volt a föld. mint ahogy so stállóbnn volt a közösbe adói ószág is. Volt nagy istálló, d •alahooy ez mindig üres maradi •jgyik haineihun megin* csak hi inyzott helöle egy korábban be iÓzott ló. — Hová lett.!? Magának tud lia kell. hisz "tt volt egész éiiei — fonta kérdőre fonafn*át az el tök. Az csak hümmönött. — Hnzav'**em a tehén mellé nert von fázott, szegény... Az elnök akkor mindenes vol Borravaló és egyebek...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents