Békés Megyei Népújság, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-07 / 264. szám

Ejgy érrs KgTWPs a gyulai művelődési központ Hogyan térül meg egy ötvenmilliós beruházás? A* Igények általános emel-] kedésével együtt a kulturális igények is növekedjek. A j valósokban lakóké érthető okok­ból gyorsabban. Ma a megye la­kosságának kereken negyven százaléka városokban él. De lé­nyegesen nagyobb ennél az arány, ha a munkába odajáró­kat is figyelembe vesszük. A városi környezet formáló ha- j tása ezekre is erőteljesen kihat. Nagyon sokat tettünk az utób­bi évtizedekben, de különösen a közművelődésről szóló pártha­tározat óta, a művelődési igé­nyek felkeltése és széles körű, változatos kielégítése érdekében. ; A számok fyizonyító erejével nem szükséges élni, annyira ké­zenfekvő igazság ez mindenki előtt, lépten-nyomon tapasztal­ható valóság. Elég csak a ta- j nulók egyre nagyobb számú színházba járására, a szocialista j brigádok öntevékeny művelődé­si formáira, versenyeire gondol- : nunk; az élénk helytörténeti és honismereti mozgalmat, a sza­porodó, érdeklődéssel kísért sok témájú kiállításokat számba venni, egy évtized növekvő könyv- és jianglemezforgalmát összegezni. A szocialista kultu­rális forradalomnak nagy haté­konysággal érvényesülő idősza­ka ez, amelyben élünk. Tárgyi feltételek nélkül a mű­velődés előrehaladása sem biz­tosítható. Ez pedig beruházáso­kat is igényel. A beruházások­nál általában fontos követel­mény, hogy a ráfordított összeg mielőbb megtérüljön az ott ter­melt anyagi javak hasznából. Az a hatékony beruházás, amely ezt a követelményt megvalósít­ja. Ezért hát elsősorban nem a szemnek épül a gyár, nem a szépség igényeit kell kielégítsék a termelésbe állított új gépek. Alapvetően a hasznosság a meghatározó, és jó, ha ezzel a szépség is párosulhat. Az anyagi javak közvetlen termelését szolgáló beruházá­soknál viszonylag könnyű ki­számítani a hatékonyság fokát. Méterekben, kilókban, literek­ben mérhetjük eredményüket. De a művelődési tevékenység- közvetlen anyagi értékeket nem állít elő. Van-e egyáltalán ha­tékonysága a művelődési célo­kat szolgáló beruházásoknak? Közgondolkodásunk* jellemző változás, hogy a közvélemény gazdasági jellegű érdeklődése megnőtt. Amikor valamilyen beruházásról hal­lunk, leginkább annak haté­konysága felöl érdeklődünk, és eszerint rangsorolunk. De a sablonos általánosítás, amelyre bizony hajlamosak vagyunk, ve­szélyeket hordoz magában. Ugyanis, ami nem fér a Sab­lonunkba, azt könnyen felesle­gesnek minősítjük, kiváltkép­pen, ha közvetlen anyagi .érde­keink sem szólnak mellette. Nem vitás, hogy előbb min­dig am kell gondolnunk, ami­ből élünk: az anyagi javak gaz­daságos termelésére. De többet és jobban csak az tud termelni, az új technológiai eljárásokat, a modern gépek kezelését az tudja gyorsabban és alaposab- | ban elsajátítani, aki művelt, aki a kulturális élményektől, a mű- | velődésbeh való aktív tevékeny­ségtől megfrissülten, mindenre érdeklődéssel figyelőén áll mun­kapadja mellett és végzi tár­sadalmilag is hasznos tevékeny­ségét. Társadalmi célunk olyan életfeltétel megteremtése, amely­ben az emberek szocialista ér­telemben vett teljessé válása megtörténhet. A tudomány, a szakmai ismeretek birtoklása ma világszerte nélkülözhetetlen az ember számára. Ez társa­dalmi rendszerektől függetlenül érvényesülő követelmény. A szo­cialista társadalom többlete ép­pen az a felismerés és ehhez a feltételek biztosítása is, hogy egész emberié a tudományos, ) szakmai ismeretek birtokában is csak a művészetek aktív befo­gadása révén válhatunk. A tárgyi feltételek biztosítása nem minden problémát megol­dó egyedüli csodaszer, A lehe­tőségek ésszerű felhasználása í nélkül holt dolgok maradnak. De tény, hogy a tárgyi, dologi feltételek további javítása elen­gedhetetlen a műveltség birtok­ba vétele érdekében. Megítélheti ük-e a művelődési célokat szolgáló beruházások társadalmi hatékonyságát? Itt ugyanis az ismert mértékegy­ségekkel nem hatolhatunk a lé­nyegig. Ezért is van az, hogy számos „nyersen-racionálisan” gondolkodó ember fejében, és nem is rössz szándékból, gyak­ran szükséges rossznak, elha­nyagolhatónak, vagy legalábbis hátrább sorolhatónak tűnik ez a beruházások sorrendjében. i Ma egy éré, hogy a gyű- ] lai Erkel Ferenc Művelődési j Központ elkészült, és a város lakossága használatba v vehette. Ma is ez a megye legszebb ilyen jellegű épülete. Tetszetős a szemnek, praktikus a haszná­lóknak. Márványborítású falak, korszerűen felszerelt színház­terem, hangulatosan berendezett foglalkozási szobák és tanács­kozótermek, büfé és sok min­den más egyéb található itt. Megoszló vélemények kísérték annak idején az átadás ünnepi hangulatát. Némelyike még ma is tartja magát. Leginkább vitez- szatérő megjegyzés volt, hogy fényűző ez az épület, túlmére­tezett egy közel harmincezer lakosú város részére, nem tüd- ják kihasználni a célnak meg- i felelően a sok termet helyisé- I get. — Tényleg szép ez az épü- j let, valóban sokba is került: több tnint ötvenmillió forintba, j Könnyű arra gondolni az összeg j áallatán, hogy mi mindent le­hetett volna ebből építeni, hi­szen sok minden egyébre Í6 szükség van és szűkében is van egy-egy város. A tapasztalat azt igazolja, hogyv helyes volt ennek a mű­velődési központnak a megépí­tése. Egyéves működése azt bi­zonyítja, hogy túlméretezettnek sem lehet mondani. A számok, amelyek az itt zajló életet jel­zik, erről beszélnek, bár távol­ról sem mutatják, nem is mu­tathatják a mennyiségen túl, azt a minőségi változást, amely éppen úgy lényege és értelme ennek az építkezésnek, mint a nagyobb forgalom kielégítése. Kezdetben sokan azzal intéz­ték el az urgásszerűen megnö­vekedett látogatottságot, hogy az újnak a varázsa, a kíváncsi­ság vonzza az embereket. Bizo­nyosan belejátszott ez is. De ha csak ez lett volna a meghatá­rozó, akkor 'mar régen lekoptak volna a nézgelődők. Ezzel szem­ben a most ősszel kezdődött művelődési évad a látogatottság további növekedését mutatja. A tavalyi szezonban kétszáz­ötven rendezvény zajlott le itt. A színházi előadásokat kilenc- száz felnőtt és négyszáznyolc­van ifjúsági bérletes nézte vé­gig. Az ifjú zenebarátok hang­versenyeit ezerkétszáz bérlettel látogatták. Most őszön pedig ki sem tudták elégíteni a színházi bérletet váltani akarók igényeit még olyan áron sem, hogy kor­látozták az üzemi bérletek szá­mát az egyéniek javára. A szín­ház pedig több előadást nem tud már vállalni. Negyven klub, szakkör, tanfolyam és egyéb ál­landó csoport működik az épü­let birtokba vétele óta. Nem eseti látogatók ezek tagjai, akik egy-egy rendezvényen megjelen­nek, körülnéznek és „ezt is lát­tuk” megjegyzéssel továbbáll­nak. A régi művelődési központ­ban a rendszeres, folyama­tos művelődési tevékenység a város lakosságának alig hat szá­zalékára terjedt ki. ez az arány ma már a húsz százalék körül mozog. A működési, fenntartási költségek egyharmaddal maga­sabbak, mint a régi művelődési központban voltak, viszönt a hatókör megháromszorozódott. Sok olyan megváltozott kö­rülmény van, amelyeket egy:* szerűen nem lehet számokkal még csak érzékeltetni sem. Ilyen a megváltozott környezet, amelynek embert alakító, for­máló hatását nem kell különö­sebben hangsúlyozni. Sok he­lyen például a büfé néhány hó­nap múltán alig különbözik egy alsóbb osztályú vendéglátó- helynél. Itt már egy éve tartja színvonalát, kulturáltságát, és teljesíti azt a célt, amiért létre­hozták: a művelődési központ­ban tanuló, szórakozó emberek igényeinek kulturált kielégítése. Bármikor, bármerre is fordul az ember, mindenütt tisztaság, rend fogadja. Alig ér véget egy szakkör valamelyik teremben, ott pár perc múlva megjelennek a takarítók. A látogatókat is rendre és figyelemre neveli az ilyen környezet. Ez is része a műveltségnek. Ma még kontrasztként áll egy­más mellett az új, modern mű­velődési központ és a közel százesztendős régi. Ez utóbbi sem használhatatlan épület. Megfelelő átalakítással méltó helyet képes biztosítani a már tíz éve tervezett Kohán-emlék- múzeuminak, képtárnak. Van egy hibája az új épületnek: nincs benne táncrendezvények­re alkalmas hely. A légi műve­lődési központ kétségtelenül al­kalmas lenne erre is. De ennek biztosítása mindig könnyebb, mint egy jófekvésű képtáré. Van, aki úgy fogalmaz: kár len­ne „eltáncolni” a tíz éve meg­oldásra váró Kohán-képtárat. Ezzel lehet egyetérteni azért is, mert páratlanul szerencsés mű­velődési együttes alakulhatna így ki a városnak egyik leg­exponáltabb helyén. Végül is • a?t nem tudja sen­ki megmondani, kiszámítani, hogy a gyulai Erkel Ferenc Művelődési Központ, ez a több mint ötvenmilliós beruházás hány év alatt térül meg. De hogy megtérül az emberek mű­veltségbeli gyarapodásában, kul­turáltabbá váló magatartásában, ismereteinek bővülésében, az ér­telmesen eltöltött szabad idők­ben, az nem kétséges. Ég mind­ennek a hatása ott vibrál napról napra, egyre erősebben a mun­kahelyeken, az anyagi javak termelésében. Enyedi G. Sándor BÉKÉS Műftl^zr: 1976. NOVEMBER 7. PRÓBATÉTEL Leonyid Zsuhovickij színmüve a színházban Pénteken este mutatta be a Békés megyei Jókai Színház Zsuhovickij Próbatétel című, kétrészes színművét, melynek előadását Sz. M. Reingold, a penzai színház igazgató főren­dezője állította színpadra. Képe­ink az előadás három jelenetét idézik. Kuzjmin professzor és helyettese a nagy kísérlet előtt. (Bicskey Károly, Győrffy László). Mitya, a laboráns, meggondolatlanságával nagy bonyodalmat okoz az intézetben, és próbatétel elé állítja az embereket (Bánky Gábor) Ljusza és Germán. A technikuslány mélységes emberi válsága a színmű legigazabb konfliktusa. (Zsolnay Júlia, Győrtfy László)

Next

/
Thumbnails
Contents