Békés Megyei Népújság, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-23 / 277. szám

Kettévált nyugatnémet ellenzék - Brandt nyilatkozata Bonn A nyugatnémet Keresztény­demokrata Part (CDU) elnöksé­ge es parlamenti képviselőcso­portja hétfőn délelőtt külön- külön rendkívüli ülésén tár­gyalta meg a CSU hét végi dön­tése nyomán előállt helyzetet. A Keresztényszociális Uniópar- lementi képviselőcsoportja tit­kos szavazással úgy döntött, hogy felbontja a CDU-val való parlamenti uniót és önálló el­lenzéki frakcióként tevékenyke­dik tovább. Franz-Josef Strauss, a CSU el­nöke és Friedrich Zimmer- niann, a parlamenti frakció új vezetője vasárnapi nyilatko­zataikban igyekeztek megnyug­tatni a mélységesen felháboro­dott kereszténydemokratákat. Straus6 felajánlotta, hogy a két kereszténypárt a" jövőben egy­fajta „íedöszervezef’ irányítása alatt egyeztesse tórvenyhozás- beli taktikáját az SPD—FDP j kormánykoalícióval szemben. Ezt i a javaslatot Helmut Kohl, a CDU elnöke azonnal visszauta- j sí tolta. „Hogyan beszélhetnénk j egy tető felépítéséről,, amikor ! éppen most robbantották fel az L alapokat'’ — jelentette ki va- j sárnapi teievíz.os nyilatkozata- j ban. A CDU vezetésében és tagsá­ga körében azonban tovább tart | a felháborodás. Kohl már a CDU-elnökség sebtében össze- j hívott szomoati ülésén, majd I vasárnapi áhjtónyilatkozataiban leszögezte: október 3-án a parla­menti választásokon „az egész Német Szövetségi Köztársaságra I vonatkozóan ' kapta meg a sza­vazatokat és továbbra is az or­szágos ellenzek vezetőjének te­kinti magát”. Megfigyelők eb­ből arra következtetnek, hogy a CDU komolyan fontolóra vet- ,(le egy bajor partszervezet fel­állítását. (Az ellenzék eddigi „munkamegosztása szerint’' a CSU csak Bajorországban mű­ködött, a CDU viszont nem te- yekenykedett ebben a tarto­mányban). Jól értesült keresz­ténydemokrata körök szerint a CDU vezetésében sokan vannak olyanok, akik követelik, hogy a , párt váljék végre valóban or- í ' szagossá, mielőtt még a „hüt- ' lenné” vált CSU is kiterjeszti | tevékenységét valamennyi tar­tományra. Willy Brandt, az SPD elnöke J rádiónyilatkozatban fejtette ki álláspontját az ellenzéki pártok válságáról. Emlékeztetett arra. hogy néhány hete a parlamenti választások előtti kampányban a CDU—CSU még a kormány­zás felelősségét akarta közösen vállalni, most pedig mar, az együttes ellenzéki taktikában is képtelenek megállapodni. Az SPD—FDP kormány munkája j nem lesz sokkal könnyebb a j következő négy évben attól, hogy a parlamenti ellenzékben nem egy pártunió. hanem két külön párt tevékenykedik —■ mondotta Brandt.. A parlamenti erőviszonyok megváltozása azon­ban mégis „nem várt pluszt” jelent a szociálliberális koalíció számára — jelentette ki. Brandt elvben nem zárta ki annak le­hetőségét, hogy a későbbiek fo­lyamán egy — a CSU nélkül — nagykoalíció is kialakulhat tartományi szinten — a közel­jövőre nézve azonban teljesen valószínűtlennek mondotta, hogy pártja a kereszténydemokraták­hoz közeledjék. (MTI) Kohl sajtóértekezlete Bonn Helmut Kohl, a Keresztény- demokrata Unió elnöke hétfőn bonni saj’-óértekézletén nyoma­tékosan felszólította a Keresz- fényszoaiáüs Uniót (CSU): von­ja vissza hét végi dönteset és kötelezze el magát az tellenzéki pártunió folytatása mellett. A CDU-elnök arra hivatko- zott* hogy október 3-án a par­lamenti választások során a vá­lasztók szavazatait CDU—CSU közös kancellárjelöltjeként kap­ta és ezt a megbízatást tovább­ra is érvényesnek tekinti. A párt Kohl szavai szerint „a jövőben is mindent meg kivan tenni annak érdekében, hogy az ellenzéki unió politikája érvé­nyesüljön — alternatívát kí­náljon a szocializmussal szem­ben”. A CDU ezért kész arra. hogy az egész országra kiter­jedően átvállalja a politikai felelősséget. Szovjet—amerikai szerződés Moszkva Bokor Pál, az MTI tudósítója jelenti: ' A szovjet—amerikai gazdasá­gi, kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésében „kiemelkedő fon­tosságú gyakorlati lépésként” értékelik szovjet részről azt a szerződést, mely az elmúlt hét végén jött létre Moszkvában az A. Hammer vezette Occiden­tal Petróleum és a szovjet SZOJUZHIMEXPORT képvise­lői között. A szerződés értelmé­ben a Szovjetunió 1978-tól kezdve tíz even at összesen 8,5 millió tonna a mm ón iákot szállít az Egyesült Államoknak. A szerződés pénzbeli értékét nem hozták nyilvánosságra, mi­vel az elszámolás a szállítás idején érvényes világpiaci ára­kon történik majd. Moszkvai gazdasági megfigyelők azonban emlékeztetnek, hogy a két part­ner között 1973-ban létrejött ke­retmegállapodás, melyben szov­jet részről ammóniák, karbamid és kaliumklorid, amerikai rész­ről szuperfoszfátsav-szállitások szerepeltek, húsz év távlatában 20 milliárd dollárban jelölte meg a kölcsönös szállítások vár­ható értékét. Armand Hammer Los Ange­lesből telefon-nyilatkozatot adott a szovjet sajtónak, mely­ben „rendkívüli jelentőségű lé­pesnek” nevezte a szerződést a két ország gazdasági együttmű­ködésében. s kifejezte meggyő­ződését. hogy az Egyesült Álla­mok üzleti körei a kereskedel­mi, gazdasági kapcsolatok ki­szélesítésére törekednek. Ennek bizonyítéka az Occidental Petróleum elnöke szerint az is, hogy az Amerikai—Szovjet Ke­reskedelmi Tanács november 30-án kezdődő moszkvai ülésére várhatóan 200 vezető amerikai nagyiparos utazik a szovjet fő­városba. Közel-Kelet: Arabközi biztonsági erők tartják ellenőrzés alatt Libanont Bolgár—indiai közlemény Szófia Szófiában hétfőn bolgár-in-; diai közös közleményt hoztak nyilvánosságra Todor Zsivitov bolgár államfő múlt heti indiai látogatásáról. A közlemény megállapítja.. hogy a találkozón a felek kite- ! jeziék azt a/ óhajukat, hogy to.- 1 vábbfejlesszék a két. ország po­litikai. gazdasági, müszakj-tudo-; mánvos és kulturális .együttmű­ködését. Ennek megfelelőén a lói togatás során a-két ország képvi- ■ selői államközi megállapodást ’ii> j tak alá. ,, , ' - .y.t Zsivköv bulgáriai látosn+aspáj huta meg Fnkhruddjn Ali Ah­medet es Indira Gandhit. ! Bcjfiít Eliasz Szárkisz libanoni elnök vasárnap este az ország függet­lensége elnyerésének 33. évfor­dulója alkalmából rádióbeszédet mondott. Történelmi eseménynek nevezte az arabközi biztonsági erők bevonulását és köszönetét mondott az arab országoknak és a többi barati hatalomnak a li­banoni polgárháború befejezésé­ért tett erőfeszítéseikért. A soron I következő feladatokról szólva Szárkisz hangsúlyozta az erős nemzeti hadsereg szükségességét, amelynek segítségével az ország belső biztonságát a jövőben sza- , vetolni lehet. Kifejtette, hogy a ! biztonság kérdését abszolút ; előnyben kell részesíteni az ősz- szes többi problémával szemben. Az ezt követő legfontosabb fel­adat a 19 hónapos polgárháború- • ban szétzúzott libanoni gazda- 1 ság helyreállítása. Szárkisz fel- | : hívta az arab országokat és az I Egyesült Nemzetek Szervezetét. ' hogy nyújtsanak továbbra is se- 1 ' gítséget az országnak. 1 Vasárnap az arabközi bizton­sági erőit szíriéi kontingensei harc nélkül elfoglalták állasaikat I Tripoliban és Szidonban is. így most a zöld«isakosok a libanoni —izraeli határvidék keskeny sáv­jának ki vétőiével1 az egész orszá­got ellenőrzésük alatt tartják. K airó ' Vasárnap késő este váratlanul Ksú'óbh érkezett Jass»er Arafat, a PFSZ Végrehajtó Bizottsága­2 miimiu» 1976. NOVEMBER 23. nak elnöke. Arafat előzőleg Da- maszkuszban tárgyalt a színai vezetőkkel a legutóbbi libanoni eseményekről. New York A Time című amerikai heti­lap legújabb számában interjút közölt Szadat egyiptomi elnök­kel. Szadat az amerikai lap mun­katársának Kérdésére kifejtette, kész olyan Közel-keleti béke­egyezményt aláírni, amely — ENSZ-o&apatok állomásoztatása útján — biztosítja, hogy Izrael használhassa az Akabai-óblöt. Hangsúlyozta, hogy kész hivata­losan. törvényesen és nyilváno­san aláírni az Egyiptom és Iz­rael közti hadiállapot befejezé­sét rögzítő dokumentumot. Hoz­záfűzte: ragaszkodik az izraeli csapatok teljes kivonásához a megszállt arao területekről és a palesztin állam létrehozásához a Jordán folyó nyugati részén és Gazában. Szadat megismételte azt a kijelentését, hogy a Közel- Kelettel foglalkozó genfi értekez­letet 1977-re össze kellene hívni. Elutasította Kissinger amerikai külügyminiszter „kis léoése.t” po­litikáját és hangsúlyozta: a gen­fi értekezleten a palesztinok kép­viselőinek is jelen kell lenniük. Jeruzsálem Rabin izraeli miniszterelnök egy értekezleten mondott beszé­dében vasárnap ismét felszólí­totta Szadat elnököt, hogy — amennyiben béke iránti vágva őszinte — folytasson közvetlen tárgyalásokat az izraeli kor­mánnyal. Hangoztatta: Izrael kész tárgyalni akár a genfi meg­beszélések keretében, akar má­sutt. (Reuter. AP) A szovjet agrárstratégia n tizedik ötéves terv tőr- menybe iktatását követően Moszkvában elhangzott egy Bejelentés, amely még in­kább a tervszamokban tükröző­dő szovjet agrárpolitikai prog­ramra irányította a figyelmet. Ez a bejelentés arról tudósított, hogy november elejéig 220 mil­lió tonna gabona került a mag­tárakba. Noha a közlés pilla­natában egyes vidékeken még tartott a betakarítás — ami.vé­gül felkerekítheti az eredményt —, annyi máris* bizonyos, hogy a Szovjetunió hajszál híján el­érte az 1973-as rekordtermést (az 222,5 millió tonna volt). Csaknem negyvenmillió ton­nával több gabona termett te­hát a tizeflik ötéves terv idei első évében, mint amennyi az előző ötéves terv egy évre szá­mított átlaga volt (181,5 millió tonna). Ez az eredmény ugyan­akkor majd nyolcvanmillió ton­nával jobb a tavalyinál. S az 1975-ös rossz és az' 1978-os ki­ugró termés jelzi, hogy a szov­jet mezőgazdaság még erősen függ az időjárás szeszélyeitől. A szovjet agrárpolitika, és ezen belül a középpontba állított ga­bonaprogram éppen azon van, hogy ezt a függést, amennyire lehet, „lazítsa”. Nem az időjárás azonban az egyetlen tényező, amely hat a szovjet mezőgazdaságra. Akar a tervek átlagát nézzük (nyolca­dik ötéves terv: 187.0 millió ga­bona, kilencedik: 181,5 millió, tizedik: 215—220 millió tonna szemes termény), akár a rekord terméseket sorjáztatjuk (az 1973,-as 222.5 millió tonna előtt a legnagyobb gabona termést 1970-bén takarítottak be. az még csak 186,8 millió tonna volt) — az irányzat nyilvánvaló emel­kedést mutat. Igaz, közben —a gyengébb termésű évek kiesé­seinek ellensúlyozására is — meg-megemelték a vetésterüle­tet. De az efüjta terjeszkedés lehetőségei' ki mér ütőben vannak. S ami még fontosabb: az utób­bi két ötéves terv időszakában, 1985 és 1975 között javult a szemes termények hozama is, meghozza 40 százalékkal. Ez pe­dig semmi esetre sem választ­ható külön azoktól a határo­zott intézkedésektől, amelyeket ebben az időszakban hoztak. Ezeknek a lényege dióhéjban az volt, hogy fokozták a terme­lők — kolhozok és szovhozok — érdekeltségét, s az allam a ko­rábbinál lényegesen nagyobb arányú beruházásokkal, erőtel­jesebb gépesítéssel, kemizálás- sal, talajjavítással igyekezett megteremteni a mezőgazdaság fellendítésének feltételeit. (A ki­lencedik ötéves tervben például a haszonnövényeket egynegyed részben már az öntözött terüle­tekről nyerték.) Amikor 1972- ben olyan aszály puszított, ami­lyenre száz éve nem volt pél­da, elvitte ugyan a termés egy részét, kizökkentette a fejlődést, de már nem okozott katasztró­fát. Ugyanígy, a tavalyi gyen­ge termés visszahatott az egész népgazdaságra, kevesebb volt a takarmány, visszaesett az állat­tenyésztés, ami éreztette a ha­lasat a közellálásban, a vártnál kevesebb mezőgazdasági nyers­anyag iekezte % könnyűipar tempóját is. de az idei jó ter­més segít behozni az elmara­dást. ' A szovjet agrárstratégia célja éppen az, hogy — az ésszerű tartalékképzés mellett — olyan élelmiszer- és mezőgazdasági nyersanyagtermelést biztosítson, amely megfelel az ország mai fejlettségi szintjéből fakadó igé­nyeknek. Ez viszont megköve­teli, hogy következetes erőfe­szítésekkel áthidalják a rést, amely a történelmi okokból visz- szaszorult mezőgazdaságot az egészében korszerű népgazda­ságtól elválasztja. Az utóbbi tíz esztendőnek és a most törvényerőre emelt öt­éves tervnek egyik legfonto­sabb vonása, hogy szemben a korábbi időszakokkal, amikor a kezdeti ipartelepítés, a honvédő háború, az újjáépítés érthető módon elvitte'azt a pénzt, ami a hathatósabb mezőgazdaság- fejlesztéshez kellett volna, most az anyagi eszközök növekvő há­nyadát irányítják az agrárszek­torba; a tizedik ötéves tervben a beruházások 27,3 százalékát, kereken 170 milliárd rubelt; És ez egymagában több, rhint a fele annak, amit a szovjethata­lom csaknem hat évtizedében a mezőgazdaság összesen kapott (320 milliárd rubel). Ebből a rekord nagyságú me­zőgazdasági „kasszából” kere­ken negyedrésznyit emelnek ki öntözésre és talajjavításra (9 millió hektár szántón, 37,6 mil­lió hektár legelőn), s nagyjából ugyanekkora összeget fordítanak az 50 millió hektáros oroszor­szági nem feketé föld övezet fejlesztésére. Ez a csapadékos körzet hagyományos mezőgaz­dasági vidék, de erőteljes taluj- javítás és az átlagosnál sokkal több műtrágya beli ahhoz, hogy lehetőségeit igazán kiaknázhas­sák. Írjuk még ide, hogy a ti­zedik ötéves tervben az ipar át­lagán belül gyorsabb ütemben fejlesztik a mezőgazdasági gép­gyártást (1.9 millió traktort kap­nak a gazdaságok —• az előző két ötéves tervben összesen kap­tak 3 milliót), es a műtrágya­gyártást (a tizedik ötéves terv­ben 467 millió tonna jut a gaz­daságoknak — az előző két öt­éves tervben összesen 492 mil­lió tonnát kaptak). Ez a háttere annak, hogy az idei 220 millió tonnás rendkí­vül jó gabonatermest az ötéves terv — 1980-ra 235 millió ton­nás csúcsot is előirányozva — nagyjából évi átlagnak vehető­nek minősítheti. S a takar- mányíronton így várható előre­lépésre — meg a nagy hús- és baromfigyárakra — építve az ötéves terv végleges változata a pártkongresszus ajánlásához ké­pest az állattenyésztésben na­gyobb szaporulattal, a hús. ba­romfi, tej és tojás értékesíté­sénél p>edig ennek megfelelően lendületesebb felvásárlássá! szá­mol. a tizedik ötéves tervben te­hát a Szovjetunióban cél­tudatosan folytatják a mezőgazdaság felzárkóztatásá­nak még hosszú évekig kemény erőfeszítéseket követelő, de mai- menet közben kézzel fogható eredményeket hozó munkaprog­ramját,. S. F,

Next

/
Thumbnails
Contents