Békés Megyei Népújság, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-20 / 275. szám

IMNMHt»« Bl Barátunk, Finnország 1973. július 3-án kezdődött Helsinkiben az a tanácskozás- sorozat, mely európai bizton­sági és együttműködési értekez­let néven vonult be a történe­lembe. A helsinki nyitányt kö­vető genfi második szakasz után, 1975, augusztus 1-én is­mét Helsinkiben került sor az értekezlet záróokmányának alá­írására. Ekkor — az értekezlet zárószakaszán elhangzott felszó­lalásában — mondta Kádár Já­nos elvtárs a következőket: „Történelmünkből mi levontuk a szükséges tanulságokat. Min­denki megérheti, hogy a szo­cialista Magyar Népköztársaság számára az európai népek bé­kéje. biztonsága, barátsága és együttműködése nem pusztán szavakat jelent, hanem szilárd elveken, súlyos történelmi ta­pasztalatokon nyugvó, hosszú távú politikát...” És, hogy ez a politika meny­nyire a mindennapok szerves része, arról a november 16-án sugárzott kisíilm is meggyőzte a nézőt, melyet a tv-híradó munkatársai állítottak össze azokból a régi és közelmúltban készült archív anyagokból, ame­lyek Finnország gazdasági éle­tét, történelmét, nemzetközi kapcsolatait, békeszerető kül­politikáját és különösképpen a magyar—finn kapcsolatokat tük­rözik. Azét a Finnországét, melynek földje gleccserektől koptatott, tavak és fenyvesek sokaságával borított északi rokonaink hazá­ja. Az országnak nincs kijárata a nyílt óceánra, nincsenek jég­mentes kikötői, ásványkincsek­ben sem gazdag, s a mezőgaz­dasági termelés éghajlati felté­telei is kedvezőtlenek. Ennek ellenére önálló államiságának fél évszázada alatt viszonylag magas életszínvonalat teremtett itt a nép, a „zöld arany” és a „fehér szén” ésszerű hasznosí­tásával. Nagy ország — kis nép. szokták mondani, hiszen terüle­te három és félszer akkora, mint hazánké, lakóinak száma viszont mindössze ötmillió. Az itt élő finnek az észtekkel, ma­gyarókkal és a Szovjetunió kö­zépső részén élő kis népekkel (udmurtok. marik, komik stb.) — közös tőről származnak. Bál­áz ország kapitalista rendszerű, 1959 óta igen élénk a magyar— finn kapcsolat. 1969-ben Urho Kekkonen elnök járt hazánk­ban. 1973-ban Kádár János vi­szonozta e látogatást, s tavaly zajlott le Budapesten a finn­ugor kongresszus. Kereskedelmi kapcsolatait az Európai Szabadkereskedelmi Társuláshoz való tartozása szabja meg ugyan, de figyelem­re méltó, hogy kivitelének egy­negyedét már a KGST-orszá- gokkai folyó kereskedelem biz­tosítja. Legfontosabb export­cikke a fa, és a fából készült cellulóz, papír és bútor. Éven­te 53 millió köbméter fát ter­melnek itt ki, de pótlásukról tervszerűen gondoskodnak! (Jó volna tanulni tőlük!) Lenyűgö­ző volt az ország fővárosának, Helsinkinek látványa, ahol a modern épületek közé szinte „belopták” a fát, így biztosítva jó levegőt a „Keleti-tenger lá­nya” és „Észak fehér városa” 800 ezer lakosának. De láthat­tuk egy pillanatra az ország legrégibb városát is, Turkut, mely a svéd uralom alatt volt főváros, valamint Tamperét, „Észak Manchesterét”. Ezért nem csodálkozunk azon, hogy az ország egzotikumai, természeti szépségei évente 3 millió láto­gatót vonzanak. Barátunk, nyelvrokonunk, kulturális és kereskedelmi part­nerünk tehát ez az ötmilliós ország, melynek alapvető céljai azonosak a miénkkel: békében akarnak élni és munkálkodni a szebb holnapért1 Szilárd Ádám A „talajosok” társadalmi munkája Szarvason A Tiszántúli Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat központ­ja Szarvason található. A „ta- lajosok” hazánk hét vármegyé­jében végeznek meliorációs munkát és egyéb tevékenységet, Szarvas város azonban társadal­mi munkában is rendkívül sok segítséget kap a vállalattól. 1975-ben például 900 ezer fo­rint értékű társadalmi munkát végzett a Körös parti városban a vállalat. 1976-ban csupán az üdülőterület közművesítésében, az utak karbantartásában vég­zett társadalmi munka megha­ladja a félmillió forintot. Segí­tenek a vállalat dolgozói az is­kolagondok megoldásában is. A dolgozók évente egy-egy napi keresetüket adják az iskolafej­lesztésre, ezenkívül különböző módon segítenek társadalmi munkában a szebb, virágosabb, tisztább Szarvasért. Tornacsarnok épül Csorváson a művelődési ház és az iskola közelében mintegy hétmillió forint költséggel tor­nacsarnokot létesítenek. A terv elkészült, a betonelemeket a helyszínre szállították. Az épít­kezés 1977-ben kezdődik és vár­hatóan 1978. IV. negyedévében fejeződik be. A tornaterem hosz- sza 30 méter, szélessége 19 és fél méter lesz, itt tartják majd az iskolai tornaórákat, a sport­szakosztályok edzéseit. A lakos­ságnak is szerveznek sportíog- lalkozásokat. MIEGYIENKIE1 JÁRVÁN. Mondják, egyik vállalatnál súlyos visszaélések történteic és most van soron a vétkesek felelősségre vonása A visz- szaélések a társadalmi tulajdon megkárosítását, illetve an­nak rovására egyéni haszonszerzés folyamatos tényét merí­tik ki, ahogyan azt a jogászok fogalmazzák. Ezentúl olyan visszás körülmények egyáltalán nem mellékes összeállására vetnek fényt, amelyek közölt a vétkesek szinte bátorítva, de mindenesetre háborítatlanul folytathatták üzelmeiket, hosz- szú hónapokon, talán éveken keresztül. Most lelepleződtek és nagyon is nagy azoknak a száma, akik bíróság, vagy vál­lalati fegyelmi bizottság előtt felelnek a telteikért. Vem mentheti senki és semmi törvénytelen cselekedeteiket, és csak szomorúan lehet ehhez hozzáfűzni — egyáltalán nem megrögzött, nótárius bűnözőkről van szó, hanem családos, többgyermekes fizikai dolgozókról. Olyanokról ráadásul, akik törvénytelen, egyéni haszonszerzés nélkül is 3—4—5 ezer forintot kerestek havonta. Tehát nem a „nincs” ösztö­kélte őket a bűnös tettekre. Hanem akkor mi? Itt meg kell állnunk egy pillanatra. Tekintve, hogy az ügy elmarasztalt tetteseinek tevékenysé­ge a megye különböző részeire is'kiterjed, ezért innen-onnan hallani a megjegyzéseket: „ismét a kicsiket kapták el és azok, akik felgöngyölítették, de közben hosszú hónapokig nem vették észre a visszáságokat, pedig, azok az orruk előtt történtek, nos, azoké a babér”. Természetesen a vétkeseket semmi sem menti — ezt még- egyszer aláhúzzuk. Még az sem, hogy egyenesen a „főnökök orra előtt csaltak, károsították meg a társadalmi tulajdont. De valahol azért mélyen igaz az is, hogy felháborítóak azok az állapotok, amelyek között hosszú hónapokig egyáltalán lehet lopni, csalni? Nyilvánvaló, hogy az ilyen állapotokért közvetlenül felelősek azok is, akik az ügyben ez idő szerint büntetlenséget élveznek. Egyéves, vagy még annál is korábbra talált, de folyamato­san elkövetett visszaélésekről van szó. Az inkriminált válla­lat belső ellenőrzése vajon mit csinált ez idő alatt? Es akik e belső ellenőrzést mozgatják, vajon nem követtek-e el sú­lyos mulasztásokat ugyanez idő alatt? Elfogadható-e az az érvelésük, hogy megbíztak ezekben a dolgozókban, ezért nem figyeltek tevékenységükre. Hiszen közöttük csaknem vala­mennyi becsülettel, derekasan végezte eddig a munkáját, sőt ezért nem egy jutalmat, brigádja külön megbecsülést is kapott. Ez mind szép, csak éppen nem elfogadható érvelés. Vajon csupán a „bizalom” kérdése a vállalati ügyek zökke­nőmentességének fenntartása, vagy ezt ugyanakkor rzoros belső ellenőrzéssel, a vállalati fegyelem állandó szilárdítá­sával kell biztosítanif Ügy véljük, a kettő feltételezi egymást és együttesen megakadályozója lehet egyébként becsületes emberek félresiklásának. Elkészült a Kohán-képtár terve Valóban, van nálunk olyan jelenség, hogy — durván fo­galmazva —, aki egy pár szöget elvisz munkahelyéről, an­a kétnyelvű tankönyv A gyulai Városi Tanács Vég­rehajtó Bizottsága legutóbb fő napirendi pontként értékelte a városban működő román taninté­zetek és kollégium munkáját, amelyet Dér Lajos tanácselnök­helyettes terjesztett elő. Csak­nem egy évtizeddel ezelőtt volt testület előtt a téma, s most ar­ra voltak kíváncsiak, az eltelt időszak alatt milyen változás tör­tént? A román tanítási nyelvű álta­lános iskolába és gimnáziumba az idei tanévben 225 gyermek iratkozott be. Gyulán nemcsak itt oktatják a gyerekeket anya­nyelvűk minél jobb elsajátításá­ra, szeretetére, hanem már az óvodában is. A többoldalú erő­teljes szervezés eredményeként, a Galamb utcai óvodában jelen­leg is 18 gyerek részesül román nyelvoktatásban. A foglalkozá­sokat anyanyelvű óvónő vezeti, aki rendszeresen részt vesz a nemzetiségi óvónők szakmai to­vábbképzésén. A kollégiumban lakó 221 tanuló közül 170-en ta­milnak román tanintézetben. 51 pedig a város más közéoiskolá- jában. Ami az iskola épületét il­leti, az bizony alaposan rászo­rul már a korszerűsítésre, a tan­termek mérete sem megfelelő. Igaz audiovizuális eszközökkel az iskola jól felszerelt, ugyanúgy a könyvtár, a tornaterem és a sportudvar is. A kolléffium épü­leteinél már valamivel jobb a helyzet, a sportudvar kiépítésén jelenleg is dolgoznak. Ami az iskolában és kollégi­umban folvó tartalmi munkát il­leti. több gond is akad: a tanulók összetétele nvelvi szempontból inén nagy eltérést mutat, közöt­tük sok a hátránvos helyzetű ta­nulók száma. Egyaránt nehezíti a nevelők és tanulók munkáját a [ tankönyvek hiánya, nincsen ele- | gendő kétnyelvű tankönyv. Hiá-1 nyoznak a nemzetiségi nyelvű j feladatlapok és munkafüzetek. ' A meglevő tankönyvek olvasmá­nya is gyakran elavult. Némileg javít a helyzeten, hogy vala­mennyi román nyelvű tárgyat szakos nevelő tanítja. Kedvezően alakult az utóbbi években a tantestületi légkör is. A másik, ami nagyon lényeges, az itteni nevelők általában helyesen lát­ják az iskola feladatát, szerepét a nemzetiségi politika megvaló­sításában. Az eltelt időszak alatt tovább javult, fejlődött a neve­lők nyelvi felkészültsége, peda­gógiai és módszertani kulturált­sága. Javulás tapasztalható az oktató-nevelő munkában, bővült az ifjúság önállósága, öntevé­kenysége. Eredményesen alakult az iskola és a kollégium kapcso­lata. ugyanúgy az iskola és a szü­lői ház együttműködése. A vitában elhangzottakat dr. Takács Lőrinc tanácselnök fog­lalta össze, aki tolmácsolta a végrehajtó bizottság elismerését, a román tanintézetek nevelőinek eredményes tevékenységéért. Is­mertette a napirenddel kapcso­latos határozatot, kiegészítve a végrehajtó bizottság megbízásá­val: a tanács vezetői keressék meg annak lehetőségét, hogv a magasabb szervek támogatásá­val korszerűsítsék a jelenlegi ro­mán iskolát vagy építsenek újat. Á végrehajtó bizottság ülésén megvitatták a Kohán-képtár ki- j alakítására készített tervet. En-! nek alapján lehetőség nyílik ar- j ra, hogy mintegy 3 millió forin­tos költséggel a volt Erkel Mű-1 velődési Ház épületében galériát' és raktárt alakítsanak ki a nagy­értékű Kohán-hagyaték bemuta­tására, tárolására. Döntés szüle­tett arra is, hogy 1977. január 1- től a megnövekedett feladatok jobb ellátására, egészségügyi gondnokságot alakítanak ki. Vé­gül bejelentették hogy a hét ele­jén Dér Lajos tanácselnök-he­lyettes a Békés megyei Tanács dicsérő oklevelét kapta meg 50 születésnapja alkalmából, eddig végzett tevékenységéért. B. O. nak fejét veszik, aki pedig gazdátlanul otthagyja, holott óvása reá van bízva (tehát sokkal nagyobb bűn terheli), an­nak a haja szála sem görbül. Persze a fenti konkrét esetben rossz ez az összehasonlítás, mert az említettek kártétele is nagyobb egy pár szög eltulajdonításánál. De úgy hisszük, annál nagyobb főnökeik felelőssége is, akik hónapokig a só­ját hanyagságuk, a belső ellenőrzés hiánya folytán tétlen bámulói voltak a visszaéléseknek és most, hogy e kétségtelen tény miatt magukat is mentsék, a „leleplező” kétes szigorá­val minél nagyobb büntetést követelnek a bűnösök fejére. Ha már a megfelelő ellenőrzéssel nem tudják elejét venni a dolognak. Félig-meddig még ez is elfogadható volna, ha ugyanakkor magukat is legalább az erkölcsi vádlottak pad­jára ültetnék. Varga Dezső HIKHIiamilltlIIISIIMMimmmillMllllfMMlMIIUIMIllIHICtlft Tanuló „kismama (Demény Gyula felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents