Békés Megyei Népújság, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-14 / 243. szám
25 eves a Föltlrajztutlouiányi Kutató Intézet Negyed százada, 1931-ben ala- f Tátották a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Intézetét. A jubileum alkalmából az Akadémia dísztermében október 15-én tudományos tanács- , kozásokat tartanak. Az ülésszakon számos referátum hangzik el, olyan, a földrajztudomány szerteágazó problematikáját reprezentáló kutatási eredményekről, melyek révén az intézet ma már a magyar geográfia nemzetközileg is elismert legfőbb alkotóműhelye lett. Mint ismeretes, a Földrajztudományi Kutatóintézet eddigi egyetlen regionális csoportja 1973-ban létesült Békéscsabán. Az alföldi csoport munkatársai három előadással vesznek részt a jubileumi tudományos ülésszak munkájában. Ahol a jövőt tervezik Mivel foglalkozik az MTA Földrajztudományi Kutató Intézetének Alföldi Csoportja? Azt, hogy életünk milyen ke- I retek közt zajlik, milyenek a j lehetőségeink munkában, pihenésben, ügyeink intézésében, egyszóval: életünk megszervezésében. legtöbbször nem ma dől el, hanem már elődeink eldöntötték. Ezért is különösen fontos az a bonyolult, összetett munka, amellyel gazdasági és közéleti vezetők, tudományos szakemberek előkészítik napjaink döntéseit, ezzel jövőnket, tíz-, harminc-, ötvenéves fejlődésünket alapozva meg. Amikor három évvel ezelőtt megkezdte munkáját a megyeszékhelyen az MTA Földrajztudományi Kutató Intézetének Alföldi Csoportja, a csoport vezetője: dr. Tóth József tudományos főmunkatárs ilyen szép, messzire ható, bár cseppet sem könnyű feladatot vállalt munkatársaival. — Hogyan valósul meg munkájukban az, a mit általánosságban így szoktunk megfogalmazni: a tudomány termelőerővé válása? — A tudomány annyiban lesz közvetlenül a termelés, a gyakorlat segítője, amennyiben a mindennapi élet problémáival foglalkozik, ahhoz kapcsolódik. Ez a kapcsolat nálunk közvetett. Bár kisebb mértékben a hétköznapok gyakorlati problémáival is foglalkozunk, segítő, döntéselőkészítő munkánk inkább a népgazdasági tervezés, a település, és területfejlesztés hatékonyságának növelése révén valósul meg. Ez azt jelenti, hogy a csoport legfőbb feladatát a gazdasági, illetve területfejlesztési komplex regionális kutatásokban látjuk. — Milyen kutatási programokban valósul ez meg? — A tanyákkal kapcsolatos j ÉVM-irányelvek megjelenése I után megvizsgáltuk, mivel jár ezek realizálása Békés megyében. Szakvéleményt adtunk Békéscsaba, Gyula és Békés együttműködési tervéről, megyeszékhely általános fejlesztési, rendezési tervéről. Foglalkoztunk Mezőberénynek a környező települések életében betöltött szerepével és így tovább. — Kérem, beszéljen erről részletesebben. — Egyik emlékezetes munkánk a kígyósi puszta idegenforgalmi hasznosításának távlati lehetőségével foglalkozott. A Békéscsabától délre elterülő kígyósi puszta érdekes terület; bontatlan „ösgyep” a valaha erre folyó Maros nyomaival, több mint 30 kunhalommal, amelyek eszményi régészeti lelőhelyeket kínálnak. Még izgalmasabb, ha a puszta jövőbeli hasznosításának lehetőségeit nézzük. Véleményünk egyébként alátámasztja a békéscsabai Városi Tanács szakembereinek elképzelését is. Eszerint a területet a megyeszékhelytől meg lehetne nyitni egészen a szabadkígyósi kastélyig, s erdősítéssel, parkosítással nagyszabású szabadidőközpontot kialakítani. Ez még vonzóbb lenne, ha a kihasználatlan téglagyári gödrökből összefüggő víz. felületet alakítanának ki parkosítással, padokkal és más, a pihenést, felüdülést szolgáló létesítményekkel. Ez azt eredményezné, hogy amit ma még csak Gyula és Póstelek jelent, bővíteni és szélesíteni lehetne, s később esetleg országosan is számottevő üdülőövezetté fejleszteni. — M ivei foglalkozott a Mezőberénnyel kapcsolatos munka? — Ebben azt bizonyítottuk, hogy bár a nagyközség a településfejlesztési besorolás szerint csak a kiemelt alsóíokú központ,' szerepe, jelentősége jóval több ennél. Iparával, kereskedelmével, infrastruktúrájával megközelíti, néhány dologban meg is haladja a városi szerepkörű településeket. A központi forrásokból egyelőre mégis csak olyan támogatásokhoz jut, amelyek mint alsófokú központot illetik meg. Egyébként Mezőberény fejlődése is, mint ahogy például Sarkadé vagy másoké is, több szempontból a három város: Békéscsaba, Gyula és Békés fejlődésének is függvénye. Ezzel a témakörrel a jövőben nagyobb súllyal szeretnénk foglalkozni. — Ezek tervek, elképzelések? — Többek annál. Olyan fejlesztési programok, amelyeket a gazdaság ágainak, a termelési szférának, a népesség- és árumozgás, a fogyasztás adatainak gondos vizsgálatával és elemzésével tudományosan alapoztunk meg. Amikor ezek a munkák a döntést hozó vezetők, testületek elé kerülnek, a terv, az elképzelés máris a megvalósítás szakaszába lép. — Milyen érdeklődést, milyen igényeket vár a csoport ahhoz hogy munkáját még eredményesebben végezhesse? — Elsősorban a tervezőktől várunk nagyobb érdeklődést, meg azoktól a vezetőktől, akik a tervező kollektívákat egy-egy nagyobb áttekintést igénylő gazdasági vagy településfejlesztési munkára felkérik. Ha meg. bíznak egy tervezői kollektívát, mondjuk Budapesten, ök többnyire előveszik a térképet: „Hol is van ez a község?”... Mivel nincs helyismeretük, sokszor hibásan következtetnek. Nem biztos, hogy minden részletkérdésben tudunk segíteni, de számos olyan adattal, észrevétellel szolgálhatunk, ami a döntésekhez fontos. Ha a megbízók gyakrabban felhívják erre a tervezők figyelmét, még inkább úgy érezzük, hogy mun. kánk szükséges, hasznos. Varga János KINEK JÓ A TÚLÓRA? A kérdésre — hogy kinek jó a i túlóra? — voltaképpen akként kell válaszolni, hogy senkinek és j mindenkinek. Nem jó, mert I ugyan ki szeret napi 10—12 órát | dolgozni, egész napját a munkahelyen tölteni, holtfáradtan hazamenni, valamicskét aludni és I másnap újrakezdeni, és nem jó, mert ugyan hol nem számolnának az ilyenkor alaposan megnövekedett bérköltségekkel, a romló minőséggel és a rohammunka megannyi elkerülhetetlen következményével? De ugyanakkor jó dolog ez a „túlóratalálmány”, mert alaposan megnövelhető a havi bér, mert segítségével — ha akárhogy is — teljesíthető a havi, a negyedévi terv, mehet a jelentés, dugig telhetnek a raktárak... Egyszóval, ha nincs más mód, megteszi ez a tűzoltó módszer is. II munkások megszokták Soha senki nem vizsgálta, hogy a jó és rossz következmények közül ki, mikor és miért részesít előnyben bizonyos motívumokat. Valószínűsíthető csak, hogy a vállalatok csupán kényszerből folyamodnak a túlóráztatáshoz; egyetlen tervperiódus elején sem _ azzal a felkiáltással látnak munkához, hogy „ha nem sikerül időre befejezni a dolgunkat, akkor majd túlóráztatunk”. Azt azonban már konkrét szociológiái vizsgálatok bizonyítják, hogy a munkások jó része előszeretettel dönt a túlórázás mellett, sőt adott esetben, bizonyos eszközökkel. módszerekkel ki is kényszeríthetik a túlórázást. Nem szabad ezen csodálkozni. Hosszú évek alatt megszokták, hogy — mert hol van munka, hol nincs — bizonyos időszakokban, a túlórák révén alaposan megnövelhető a kereset összege. E két tényező — tudniillik a termelés szervezetlensége és a munkások alkalmankénti „túl- órázási kedve” — együttes hatásaként értékelhető csak a túlóra- helyzet mindenkori alakulása. Mellyel kapcsolatban meg kell jegyezni: a helyzet évek óta nem változik, sőt romlik. Idézhetném most a legújabb túlóra-statisztikákat, ám hadd közelítsem a témát ezúttal más oldalról. A szakembereknek 1968 táján az volt. a feltevése, hogy a naptári időszakhoz igazodó tervelszámoltatás feloldása, a termelők versenyének kialakulása, a szak- szervezetek érdekvédelmi szerepének növekedése, és a nyereségérdekeltség olyan feltételeket teremt maid, amelyek eleve egyenletesebb, tehát „túlóramen- tesebb” termelésre ösztönzik a munkahelyeket: Nem így történt. Árulkodnak a tények Nézzük a legújabb tényeket. A gépipari ágazatok termelési kilengései tavaly erősödtek a korábbi — és joggal bírálható — helyzethez képest. A negyedévek elején mélyen a 100 százalékon aluli teljesítmények, a negyedévek és különösen az év végén 130—140 százalékot is meghaladó teljesítmények — túlórákkal! Vegyipar: (ami már csak azért is érdekes, mert még a laikus ember is akként vélekedik, hogy ahol automata gépek diktálják el, termelés ütemét, ott bizony a termelőmunkának folyamatosnak kell lennie). Nos, úgy látszik az automatizálás, a termelési folyamatok magas szintű, automatikus folyamatszabályozása sem segít alapvetően a rohammunkán, mert a vegyipar termelésének egyenletessége tavaly, még az ipari átlagnál is rosszabb volt. Lényegében hasonló volt a helyzet az egész nehéziparban és csak a könnyűi-, párról mondható el, hogy valamelyest javult a termelés ütemessége. fi lázgorbe háttere A termelési ütemtelenség, a rohammunka, vagy ahogy szakmai zsargonnal fogalmazzák az „ipari lázgörbe” mindig aránytalan munkaidő-felhasználást, vagyis túlórázást feltételez. S tegyük fel ismét a kérdést: kinek jó az ütemtelenség, a túlórában, I a rohammunkával teljesített ha-1 vi, vagy negyedéves termelési I program? | A munkásnak, aki a túlórapótlékkal megfejelt bért kapja? Anyagilag valóban megéri, de csak abban a néhány hétben, amikor túlórázik és ezért pótlékot kap, ám mit fizet ezért? Szabad időt. pihenőidőt és nem is keveset. Ha ez a túlórapótlékkal megfejelt jövedelem, egyenletes termelés esetén egyenletesen oszlana meg, féléves vagy éves átlagban a munkás sem vesztene semmit. Vajon kiszámolta-e ezt már valaki? A munkahely számára a túlóráztatás egyértelmű kényszerintézkedés. Olyan kényszerintézke- 1 dés, aminek csak és kizárólag negatív hatásai vannak. Ezek egy , részét a bevezetőben már emlí- j tettem, de hadd egészítsem ki:j növekednek a készletek, emelkednek a kötbérek, lassul a forgóeszközök forgási sebessége, emelkednek a bértételek, a bérköltségek, ennek megfelelően csökkennek a béremelési lehetőségek, s mert ezek csökkennek, a munkások könnyen jutnak arra az álláspontra, hogy — a jöve- delemnövelés reményében — „túlórakényszerbe” hozzák magukat, tehát... Kitörés a körből ...tehát ördögi kör ez, amire végül is mindenki .ráfizet. A megoldás? Sokan és sokszor leírták, elmondták már: a termelőmunka jobb, racionálisabb megszervezése. a folyamatos munka elemi feltételeinek biztosítása. Az efféle gondok enyhülését, vagy éppen megszűnését nem lehet valamiféle általános hatású, közgazdasági csodaszertől várni. Tudatos és koncentrált szervező munkára van — illetve: lenne szükség, no és arra, hogy az üzem- és munkaszervezés vi* lágszerte alkalmazott módszereit és ezek adaptálási kísérleteit itthon ne gyanakvással fogadják. E módszerek megismerésével, következetes alkalmazásával lehet csak lépésről lépésre megvalósítani, hogy csillapuljon az ipari lázgörbe, hogy kevesebb legyen a túlóra, s hogy ez az állapot mindenkinek — úgymond — „jó üzlet” legyen. Vértes Csaba ARANYRUHA TIT emcsak a nők bosszan- jm kodnak, ha ugyanaz a ruha jön velük szemben, mint amelyet viselnek, hanem sok férfi is. Legalábbis, aki valami keveset ad magára. Hát most olyan ajánlat érkezett, amely lehetővé teszi, hogy ez a veszély teljesen kiküszöbölődjék, vagy legalábbis valószínűsége a nullával legyen egyenlő. A londoni Wain Shiell és Fia cég értesítette vevőit, hogy új férfikelmét hozott forgalomba: a tengerészkék kasmirt valódi aranyszálakkal húzzák át, és egy öltöny ára, átszámítva úgy 50 ezer forint körül van. Olcsó propagandafogás lenne most részemről arra hivatkozni, hogy az említett földrészeken nem mindenki szándékozik a Wain Shiell és Fia cégtől ruhát rendelni, százmillióknak éppen hogy ágyékkötőre futja. Akinek azonban van pénze és kedve, az akár aranyszálas ruhát is csináltathat magának. Menjünk azonban tovább egy lépéssel! Miért ne tűzhetnénk ki azt a célt az emberiség elé, hogy amikor majd a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet, mind a négy- vagy éppen hatmilliárdnak legyen ilyen öltönye. A jövő városaiban és lakótelepein mindenki aranyszálas ruhákban járna, mint a mesékben a királykisasszonyok és a királyfiak. Nemcsak este a színházban és a báltermekben lehetne viselni; ebben járna bevásárolni a háziasszony is. És ha ez a háziasszony véletlenül otthon felejti pénztárcáját, legfeljebb a midiből minit csinál, felvált egy-két tenyérnyi kelmét százasokra, levágja a szoknyája aljából és ezzel fizet. Aki pedig végleg megszorul anyagilag, elviszi a zakóját az óra- és ékszerboltba. Valamennyien, akik az emberiség jövőjén töprengünk, akik igyekszünk kitalálni, milyen is legyen a XXI. század mindennapi élete, csak hálásak lehetünk a Wain Shiell és Fia cégnek. Nem szólván arról, hogy ha ez a divat mind a két nemnél elterjed, végre indokolt lesz ez az — egyelőre korát megelőző mondás két barátnő találkozásakor: „Aranyos ruhád van, szivecském!” Tatár Imre r Átvették, de hogyan... A dombiratost kisáruterme- lők gondja megoldódott ugyan, de mégsem árt szólni a történtekről. Tizenegy mázsa paprika és hét mázsa körte gyűlt össze a dombiratos! átvevöhelyen. Előre jelezték telefonon amed- gyesegyházi MÉK átvevőtelepének az áru mennyiségét, amelyet a telep az érvényben levő kormányhatározat szerint köteles átvenni. Arról nem is beszélve, hogy a mezőkovácsházi ÁFÉSZ és a medgyesegyházi MÉK megállapodása arról szól, hogy a dombiratosi szakcsoport-tagok termékeit a MÉK-en keresztül kell értékesíteni. Az átvétel minőségi kifogás miatt nem történt meg. s a medgyesegyházi MÉK átvevője üres fuvart bonyolított le Dombiratos és Medgyescgyháza között. Mi az igazság? Valóban üres fuvarról van szó, de az áru minősége sem volt megfelelő. Ládákat viszont vittek, hogy azokba rakják a termékeket, átválogatva. Négy termelő hazavitte termékét, köztük Puskás Pálné. aki Lő- kösházán, a szabad piacon kilogrammját 7 forintért adta el a paprikának, az átvevőhelyen pedig 2 forintért sem vették át. Az átvevő Horváth József kérte az átvevőhelyen összegyűlt termelőket, válogassák ki a paprikát s másnap eljönnek érte. Átválogatták, de ugyanúgy a körtét sem vitték el aznap, holott az megfelelt a minőségnek. Probléma volt az is, hogy az árakkal többen nem értettek egyet — mondta el Horváth József, bár országos árszabványok és minőség alapján vehetnek át árut s ez alól Dombiratos sem kivétel. Megnyugtató képpel zárult ez a kis történet, ugyanis, amikor Medgyesegyházáról hazainclul- tunk, akkor fordult be az átve- vőtclepre a kocsi a dombiratosi kisárutermelők termékeivel. Sz. J.
