Békés Megyei Népújság, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-12 / 241. szám
Egy hasznos rendelet — hiányossággal.. A lakossági szolgáltatások javítása társadalmi érdek. Az elmúlt néhány évben éppen ezért született felsőbb és alsóbb szinten számos intézkedés, valamint rendelet, és ezek együt-1 tcsen el is mozdították a holtpontról ezt a minden embert közvetlenül érintő szolgáltatást. A legjelentősebb erről a 62/1915. (XI. 22.) PM számú rendelet volt, mely szabályozta a kimondottan lakossági szolgáltatásokat ellátó szövetkezetek, illetve vállalatok adózását úgy, hogy az érdekeltséget rendkívül fokozó, ösztönző kedvezményeket állapított meg. Megyénkben hasznos intézkedés követte a rendeletből fakadó lehetőségek mind hatékonyabb kihasználását. A legfontosabbat említjük ezek között: Békéscsaba város és a megyei vezetők javaslatára megalakult a megyeszékhelyen (de az egész megyét átfogó hatósugárral) a GENERAL Szövetkezet, melynek egyetlen profilja és célja a szolgáltatások mind teljesebb kielégítése. Az új szövetkezet csak ebben az évben kezdte el működését, de máris sokat lendített a lakossági szolgáltatások helyzetén. Fél év alatt csaknem háromezerrel több ügyfél kereste fel különféle szolgáltatásokkal, mint 1915 azonos időszakában, amikor még nem „tiszta profilú” szövetkezet volt. Azonban... Ez a* időszak is megmutatta már, hogy az alig több mint eg.v éve hozott PM-rendelet — hiányos. Nem kellő körültekintéssel szerkesztették meg és ez csökkenti a lakossági, illetve a fogyasztói szolgáltatások to- vább.javításának lendületét. Teljesen illogikus ugyanis, hogy miért rekesztett ki a rendelet olyan szolgáltatásokat a kedvezményekből, amelyek közvetetten csakúgy a lakosság érdekeit szolgálják, mint más lakossági szolgáltatás. Példákat mondunk. Miért kap a szövetkezet mondjuk Nagy István bucsai lakos mérlegének megjavítása után adókedvezményt, és miért nem kap a földmííves- szövetkezeti bolt mérlegének javítása, hitelesítése után. ahol pedig naponta sok száz Nagy Istvánt szolgálnak ki és ha rossz a mérleg, akkor be is csapják őket. Miért nem fogyasztói szolgáltatás a mérlegjavítás általában a rendelet szerkesztői szerint?! Vagy: az egy tonnán aluli gépkocsik javítása lakossági szolgáltatásnak számít és adókedvezmény alá esik. De miért nem esik adó- kedvezmény alá az az egy tonnán aluli gépkocsi, amelyik a sütőipartól viszi reggelente a kenyeret, süteményeket a boltokba, a cukrászüzemekből a marcipánokat a cukrászdákba, avagy az üzemi konyháktól az óvodákba, napközikbe az ebédet? Hát nem fogyasztói igényeket elégít ki az a gépkocsi? És ha igen, akkor — ha el rom. lik — a javítása miért nem a fogyasztói szolgáltatások rubli- kájába tartozik? Sorolhatnánk a példákat tovább. Ügy fest: a rendelet nem ' a szolgáltatások jellegét osztályozta — ahogyan azt sokak véleménye szerint kellett volna —, hanem azokat osztotta kategóriákba, méghozzá eléggé mereven, akik igénylik a szolgáltatásokat. Ez pedig nem a valós helyzetet tükrözi. Tény, hogy csak a GENERAL szövetkezetnek évente 100—890 ezer forintja maradhatna meg, (az egyébként gazdaságtalan fenti javítások után), ha a tényleges érdekeltekre vonatkoztatnák a rendeletet. Ezt a tetemes ösz- szeget pedig különféle gépalkatrészek beszerzésére lehetne fordítani, és ilyen módon tovább szélesedhetne a lakossági, illetve fogyasztói szolgáltatás. Egy rendelet hatékonyságát a gyakorlat bizonyítja. Ha a gyakorlat ezenkívül mást is bizonyít, úgy véljük hasznos dolog felülbírálni a rendeletet és módosítani, finomítani, ahol szükséges. Ezért szinte követelmény: a nemsokára sorra kerülő OKISZ-kongresszus, mint javaslattevő, foglalkozzon behatóbban majd ezzel a témával is, hogy ilyen módon tovább lendüljön a lakossági szolgáltatás és mindarra anyagi ösztönzést kapjanak a javítók, ami ezt jobban előmozdítja. Varga Dezső Heten tíz helyett Perei János, a Budapesti Bútoripari Vállalat (BUBIV) gyulai gyáregységének a főművezetője komoly érdemnek tartja, hogy a Kun Béla háromszoros aranykoszorús szocialista brigád csökkent létszámmal is annyi bútort állít össze, mint amikor mindenki itt van. Mi mást kérdezhetnénk először mint azt: hol vannak a többiek? — Petrina Jánost a brigád vezetőjét egy hónapja harmadmagával Budapestre rendelték, ahol a KONZUMEX Külkereskedelmi Vállalat irodaházának a berendezését szerelik össze. Ügy kell megcsinálni, hogy azok a külföldi megrendelők, akik odamennek tárgyalni, lássák, mit tud a magyar bútoripar. — A megbízatást tehát elismerésnek lehet betudni... — Igen. De elismerést jelent a brigádnak is. — „Mind elvitték a legények elejét, s maradt itthon 2-3 nyomorult” ... — fordítom tréfára a szót. — Nem éppen, mert 7-en maradtak, és ők is a javából valók. a „legények” sem stimmel. Egy asszony is van köztük. — Es miért hajtanak heten tiz helyett? — Mert sok a munka... szerencsére. Legyen is! Az a 'gyár kap ennyi megrendelést, amelyik olyan jó minőségű termékeket állít elő, mint a miénk. Nem úgy van. mint régen, amikor azt vették, ami volt. — Most mi készül? A kérdést Gonda Lajoshoz intézem. aki a távollevő brigádvezető helyettese. — Varia egyajtós szekrényeket állítunk össze éppen. Máskor váltakozva Varia két- és három-, Ciprus két-, három- és hatajtós szekrényeket csinálunk. — Mennyi volt a szeptemberi teljesítmény? — Több, mint 130 százalék. — Minőségbén? — Kilencvennyolc százalék. A hibákat azonban mi rendszerint észrevesszük és ki is javítjuk. Nem adunk munkát . a meos-nak. 1 wvwvwmvwtvwwwtwvwtw wYvwwwswvwvwtvwwwvwvwwwwwwwwwwwwwYwtv'« Lengyelek építik cukorgyárat a hajdúsági Kábán — Kit tart legjobbnak a brigádban? — Madarasi Pálnét. Kitűnően dolgozik, de a többiek sem maradnak el. — No iám, milyen udvarias. Madarasi Pálné mosolyogva jegyzi meg: — Nagyon tisztelettudók a fiúk. Szeretek velük dolgozni, mert mindnyájan becsülettel arra törekednek, hogy minél jobb legyen az eredmény. Csak a saját munkánkra kell figyelnünk és nem egymásra. — Mi a hajtóerő? — Tudnak rólunk, a legjobbak között tartanak számon bennünket. Ki akarunk tűnni továbbra is, bár nem haragszunk senkire, ha túltesz rajtunk. ' — És „zsebre is megy a játék” — folytatom. — Ez is igaz. A múlt hónapban 790 forint prémiumot kaptam, ami egész szépen kikere- kítette a keresetemet. Persze kaptak mások is. Csak Varga János nem kapott. Alig 20 éves, mosolygós fiatalember, aki mindjárt be is vallja, hogy egy apró csíny tevés miatt maradt le a listáról. A gyalupadhoz szegeztem a kalapácsot. Tréfa volt. Észrevették. lebuktam. — Elég nagy árat fizetett. Nem sokallja? — Nem, mert azelőtt mások is csinálták es sokszor figyelmeztettek bennünket arra, hogy az ilyen „játék” hátráltatja a munkát. A nagy hajtásban kéz- sérülest is okozhat. Dús János és Nagy László ugyancsak fiatalember. Tőlük azt kérem, árulják el, hogyan tudnak heten annyit dolgozni, mint azelőtt tízen. Nem gondolják, hogy talán laza volt a norma ? Tiltakoznak. — Szó sincs róla. Csak most mi pontosan megszervezzük a munkát, azt, hogy ki, »ilyen sorrendben dolgozzon. Nincs kapkodás és persze a munkaidő nem 1 órából és 59 percből, hanem kerek 8 órából áll. Perei János kiegészíti a választ. mégpedig nem is szavakkal kezdi, hanem egy sűrített levegővel működtetett kézi csavarhúzó gép bemutatásával. — Ebből, meg a hozzá hasonló kézi fúró- és tűzőgépből is beszereztünk annyit, hogy — akinek szüksége van rá — dolgozhat vele. Nem kell várni egymásra. Azért igazat kell adni Dús Jánosnak is. aki ezt mondja: — A lényeg, „csinálni”. De mo6t nem egy, sem kettő,' hanem három „lapát szenet” hajítunk a tűzre. Az idén júniusban a gyárban szervezett közművelődési vetélkedőn a brigádot képviselő Petrina János, Petránszki Ferenc, Szőke Pál és Nagy László ösz- szeállítású csapat lett az első. Ez persze nem csoda, mert valamilyen formában mindnyájan tanulnak. Szőke Bálint, aki .szakmunkás, Marxista—Leninista középiskolába jár, Nagy László és Petránszki Ferenc ugyancsak szakmunkás és most a szakközépiskola levelező tagozatának a 4. éves tanulója. Petránszki János asztalos pedig egyebek közt munkásőr, a szakszervezeti bizottság tagja, termelési és béríelelos, valamint a társadalmi bíróság tagja, ami ugyancsak nagy lehetőséget nyújt az ismeretek bővítésére. Mondhatná valaki, hogy így könnyű közművelődési vetélkedőt nyerni. Igaz is, de a tanulást másnak sem tiltja senki. Sőt! A gyár támogatja például, hogy Gonda Lajos betanitott asztalos és Varga Jáno6, aki szobafestő szakmunkás, de asztalos akar lenni, szakmunkásvizsga-előkészítő tanfolyamon vegyen részt. A termelésben nincs különösebb célja a brigádnak. Tartani az ütemet, ez a lényeg. Talán csak a két százalék hibát lehetne több figyelemmel csökkenteni. Az eddig elért sikerek, a közös törekvések baráti légkört alakítottak ki, amiről Gonda Lajos mond még egy-két szót: — Szívesen vagyunk együtt a gyáron kívül is. Néha kirándu. lünk valamilyen szép helyre, elmegyünk a presszóba is. De kocsmába soha. Arra nincs időnk sem, mert esténként tanulunk, olvasunk, tv-t nézünk. S hadd áruljam el (amire II- lich József, a gyár igazgatója fel is hatalmazott), a brigád a munkája és a magatartása alapján — ha így folytatja — érdemessé válik arra, hogy egy fokkal feljebb lépjen és megkapja a Vállalat Kiváló Brigádja címet. Pásztor Béla Az ifjúsági Yöröskeresztes munkáról Vz ötödik ötéves terv legnagyobb élelmiszeripari beruházása a kábái cukorgyár építése. Államai szerződés értelmében a gyárat termelésre kész állapotban lengyel vállalat építi fel. A lengyel munkások egy része már megérkezett és elkezdte a több mint 1 milliárd forint értékű munkát. A képen: Tóvári József villamosmérnök, tolmács és Leszek Sáron, a cukorgyár generálkivitelc- »ésénck igazgatója az építkezésen, (MTI-Iotó: Balogh P. László feli étele — KS) A megye járásainak, városainak vöröskeresztes ifjúsági felelőseit es a középiskolák, szakiskolák vöröskeresztes tanárelnökeit megbeszélésre hívta ösz- sze október 5-én a Vöröskereszt megyei vezetősége. Gyebnór Károly megnyitó szavai után dr. Jakubecz Sándor, a megyei Vöröskereszt-vezetőség tagja az iskolákban folyó családi életre nevelés fő kérdéseiről, módszereiről és társadalmi jelentőségéről tartott előadást. Az 1975/76 tanévben végzett ifjúsági vqröskeresztes tevékenységet Vizsnyiczai László értékelte. Megállapította, hogy a középiskolákban a munka igen eredményes volt. Az .egészségügyi előadásokon a tanulók 71* százaléka, az egészségügyi beszélgetéseken 22 százaléka, a különböző témákban megtartott egészség- ügyi tanfolyamokon 40 százaléka vett részt. A tisztasági mozgalomban az iskolák 57 százaléka érdemelte ki a „Tiszta iskola” címet. Szólt arról, hogy a szakmunkásképző intézetek ifjúsági vöröskeresztes munkája elmaradt a várttól, kollégiumok csak úten csekéir mértékben vették ki részüket az ifjúság egészséges életre neveléséből. Az új tanévben előttünk álló feladatok ismertetése során hangsúlyozta, hogy a KISZ és a Vöröskereszt együttműködésének erősítése igen nagy jelentőségű. Ennek tervszerűbbé tétele a további jó eredmények feltétele. Ezt követően szólt az idős emberek társadalmi gondozásának, a véradásnak, a tanfolyamok, előadások, vetélkedők, verselek megszervezésének fontosságáról. Igen lényeges a balesetmegelőző tevékenység, valamint a sérült emberek ellátásának ismerete. A megyei, majd az országos elsősegélynyújtó versenyeket az iskolákban elsősegélynyújtó kiképzés és házi verseny előzi meg. A részvevők az ifjúsági vöröskeresztes munka gyakorlati gondjairól szóltak, és javaslataikkal segítséget nyújtottak a további feladatok eredményes végrehajtásához. Fodor Sándor 4 ÜäJESSSsr. 1916. OKTÓBER 12. \
