Békés Megyei Népújság, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-09 / 239. szám
Miről ír a Szovjet Irodalom 10. száma? Békéscsabán a Szlovák Nemzeti Színház „Csak a végső tehetetlenség és : a tökéletes reménytelenség idéz • elő halálvágyat. Az öregségtől ■ végképp megroskadva és elgyen- : gülve is Nyikolaj Nyikolajevics- : nek még meg volt a reménysége, ■ s fiatalosan égető vágya arra, ! hogy ez a reménység beteljesül- : jön. Szerette volna megérni a • tavaszt. Szerette volna még egy- * szer látni az asztalon virágzó or- l gonát, hallani a tavaszi madár- : csicsergést, szerette' volna látni ■ a zöld édent — a nyírfaligetet, j amely csaknem szobája ablaka- : nál kezdődött.” — írja Alek- • szandr Vampilov Az utolsó ki- • vónság című elbeszélésében. A j nálunk is jól ismert szovjet író ■ két elbeszélését közli a folyó- ■ irat októberi száma Sfcentmihá- [ lyi Szabó Péter fordításában. : A Két nyelven rovatban Via- : gvimir Ligyin elbeszélése olvas- ■ ható Makai Imre fordításában. \ A folyóirat szovjet költők ver- : sei mellett a Fórum rovatban • Szabolcsi Miklós és Nagy Péter ■ szól hozzá Jurij Barabás vitain- : dító cikkéhez, amely a szociális- j ta irodalmak, illetve a szoci- • alista kultúra együttműködését : vizsgálja. : Csütörtökön este mutatkozott be először Békéscsabán a Szlovák Nemzeti Színház társulata. Klsö alkalommal Jan Solovic Meridián című drámáját játszották. Képünkön Éva Kriziková. Gustáv Valach és Mirhái Doeolomanskv, a dráma főszereplői. A társulat ma este Osvald Zahradnik a Pava sonatina című darabját mutatja be Lehetőség a családi együttlétre, , pihenésre» szórakozásra Mivel tölti szabad idejét Békéscsabán a Kelemen család? Szabad szombat: Városi kórház, intenzív ősz-! tály. Itt a legkevesebb a beteg, s legszűkebb a határ lét és nemlét között. Nem könnyű a mosolygós vidámság annak, aki itt dolgozik, de létszükséglet. A betegekért és magukért is. A nővérek között sok a fiatal. Beszélgetőtársam sem számolhat 3 tízest még az évei sorába. Kelemé»- Miklósné 1967 óta ápolónő Békéscsabán. — Már előbb is itt dolgoztam, végigjártam minden osztályt. Legjobban a sebészeti műtőben szerettem segíteni. Látták az orvosok is, hogy érdekel a munkájuk. Gyakran elmagya- | rázták, mit miért tettek. A szü- | leim nem akartak erre a pályára j engedni, hiszen korábban még az injekcióstű láttára is elájultam. Nem volt nálam boldogabb ember, amikor felvettek a gyulai nővérképzőbe. Az intenzív osztály alakulásakor azonnal jelentkeztem erre a munkára. Ügy hittem, hogy itt tanulhatok a legtöbbet erről a hivatásról, ma már tudom, hogy igazam volt. Hirtelen, határozottan kell dón- i teni és cselekedni, mert életmen- I tésról van sz.ó. És persze nagyon hiszek az orvosok tudásában. A kórházban nem lehet néhány mondatnál többet váltani. Könynyíteni kell a betegek fájdalmán, igazítani a gyűrött ágyneműt, jelenteni az orvosoknak, ki hogyan érzi magát. Panni nővér elnézést kér a búcsúzáskor: — Gyere el hozzánk déluián! A jövő heti szombatot tervezzük meg a gyerekekkel: vonattal indulunk a Mátrába! Piros-kék mintás hátitáskáját cipeli Editke egyik szobából ; a másikba. Boldog, büszke elsős! j Számolatlanul hozza haza a jó pontokat, dicsérő kártyákat. Egy ! hónapja sincs még az iskolában, j máris szépen formája a betűcse- j metéket, karikázza, vonalazza a : számítások jeleit. A másik gyerek, Miklós nagy fiú, már har- [ madik esztendeje koptatja az I iskolapadot. Minden érdekli, a J felületes magyarázat soha ki ! nem elégítené. Az első talál^o- I zásunknál azonban nyoma sincs j a férfias bátorságnak, zavarban van. Ahogy jobban elmélyedünk a családi témák erdejében, kopik róla a bátortalanság, elobú- jik huncut, eleven, természetes lénye. — Édesanyánk nagyon sokat dolgozik, szereti a kórházat. Apu is elfoglalt, minőségellenőr a Mezőgépnél. Amikor anyu szolgálatos, mi pedig szabadok vaEndokrinológiai nap a gyulai megyei kórházban A szervezet belső elválasztású mirigyrendszerének betegségeivel foglalkozó orvosok: endokri- nológusok társasága a gyulai megyei kórházzal közösen október li-én délelőtt U órai kezdettel a megyei kórház kultúrtermében országos jellegű konferenciát rendez. Ez az összejövetel szervesen illeszkedik a 130 éves kórház rendezvénysorozatába. A társaság elnöke. Mosonyi László professzor, az Orvostudományi Intézet IV. sz. Belgyógyászati Klinikájának igazgatója elnökletével 10 előadás tárgyalja ennek a sokszor igen bonyolult mirigyrendszernek működését, laboratóriumi diagnosztikáját, s az egyes betegségek gvógykezélé- sét. Az összejövetelen döntő többségében a szegedi és debreceni klinikák munkacsonortjai számolnak be tevékenységükről. Sajnos, még a nagyobb kórházakban is meglehetősen elhanyagolt terület az endokrinológia, mert különösen a laboratóriumi diagnosztikai munka jelent speciális szakértelmet és felkészültséget. A kórházi munka során ( felmerülő „nehezebb” endokrinológiai problémákat általában a klinikák speciálisan cs jól felszerelt laboratóriumaik segítségével oldják meg, de sok esetben olyankor is kerülnek betegek klinikára, amikor erre nem volna feltétlen szükség. Ez az országos rendezvény is első sorban arra hivatott, hogy tapasztalatok átadásával nagyobb ! teret adjon a kórházakban folyó endokrinológiai vizsgálatoknak. ■ Remélhetőleg a nívós műsor hoz- i zájárul ahhoz, hogy az ilyen jel- legű diagnosztika területünk [ kórházaiban is erőteljesebb fej- I lődésnek induljon az eddiginél. | Dr. 1. J. I gyünk, megyünk a nagyiékhoz. Apu gyakran elvisz bennünket horgászni, ha szabad szombatos. Az az igazán nagyszerű, ha együtt lehet az egész család! — Ajándéknak érzem az iskolai szabad szombatokat — vallja e két gyerek anyukája. Így majd együtt mehetünk jövő héten a Mátrába. Ismerőseink laknak azon a tájon. Csak jó legyen az idő, hogy hancúrozhassanak! Csodálatosan szép az őszi erdő, a hegyes vidék, jó a levegő. Ott aztán nemcsak 56 négyzetméteren bukfencelhet Edit és Miklós, mint itthon a lakásban. A lakótelepen sok családnak van már autója, bizony nekünk is ió lenne! De azért így is sokat kirándulunk a környékre, Poste- lekre, Gyulára. Amikor szabad vagyok, moziba viszem a gyerekeket, ilyenkor összeszedem a szomszédok csemetéit, a lányom, fiam barátait és irány a mozi. Csuda jól lehet szórakozni a gyerekekkel... Nyáron Szanazugban üdültünk. Az első napokban erek a víz partján pancsoltak a gyerekek, aztán úgy megügyesedtek, hogy együtt úszott a család a Fehér- Körös másik partjára. Editke rakosgatja a betűket, lapozza olvasókönyvét, közben élénken figyel, nehogy valami kimaradjon a beszámolóból: — Apuci megígérte, hogy vasárnap megnézzük a Metrót és az Országházat Budapesten! — Igaz, igaz — csendesíti Editet anyukája. A mátrai út végén, hazafelé egy délutánt Budapesten töltünk. Nem jártak még a fővárosban a gyerekek. Fényképet nem készítünk, mert nem hiszek a képekben. Megmásítják a valóságot. Az emlékemben élénkebben él égy-egy élményünk, mint ahogyan egy síkban viszontlátnánk a fotográfián. Ez persze csak az én véle- nyem. Minden apró’ mozzanatra emlékszem, ami velünk, vagy a gyerekekért történt. Nem lehet szebb egyetlen kép sem annál, amikor beszélgetünk a közös családi élményekről. — Nagyon szeretek örömet szerezni másoknak. A kórházban a betegeknek, a javulás, testi feléoülés segítségével. A legtöbb boldogságot a férjemmel közösen a családunknak szeretnénk nyújtani. Ebben segít a szabad szombat, a hétvégi pihenő. Bedc Zsók* Mire jó a közművelődési törvény? A kérdést nem kevesen tették fel azok közül a tízezrek közül is, akik az elmúlt másfél-két év alatt részt vettek a törvénytervezet, vitáin. Mert a tervezetet a legkülönfélébb szinteken és résztvevőkkel igen sokat vitatták, s hogy viszonylag hosszú idő után kerül csak az Országgyűlés elé, az bizonyára annak is a jele, hogy a felmerült észrevételek alapján volt mit átalakítani, beledolgozni a tervezetbe. A válasz a miértre elsősorban jogi természetű, amelyre azonban a magyar parlament csakúgy, mint nagyon sok, más, szocialista és nem szocialista törvényhozás is válaszolt azzal, hogy létrehozott ilyen szankció nélküli törvényeket. Elég talán emlékeztetni az ifjúsággal kapcsolatos törvényre, vagy a világ legtöbb országában valamilyen formában létező alkotmányra. Alaptörvények ezek, amelyek természetesen nem nyújtanak automatikus biztosítékokat a végrehajtásra. (Ilyent persze a szankciókkal járó törvények sem nyújtanak). Mégsem lehet mellékesnek tartani, hogy például a magyar Alkotmány törvénybe iktatta a munkához való jogot, vagy a nők és férfiak teljes egyenjogúságát. Ettől még nem biztos, hogy minden munkahelyen valóban egyenlő jogokkal rendelkeznek a nők és a férfiak, de az egyén és a közösség számára fontos tudni, hogy ahol ez nem így van, ott törvénytelenül járnak el. Megszüntetésén fáradozni kötelesség. Ezek szerint a közművelődési törvény' legfőbb előnye, hogy lesz egyáltalán ilyen törvény? Ilyen végletesen is meg lehetne fogalmazni, ha a dolgok ennyire elvontak lennének a valóságban, mint ahogy a jog — szükségszerűen — mindig is elvontan foglalkozik a valóság fényeivel. Szerencsére — vagy természetesen — az élet dúsabb, összetettebb, gazdagabb, s egyúttal egyszerűbb is. Az emberek dolgoznak, hogy megéljenek, hogy amennyire csak lehet a munkában kibonthassák személyiségüket, hogy sikerélményük legyen, hogy kényelmesebbé, gazdagabbá tegyék az életüket, a munkában és persze a munka után.is. Otthon a lakásban, a kertben, a könyvtárban, vagy a. klubban, a moziban, vagy a tévé előtt, színházban, vagy a napon he- verészve, hegyre mászva és székben lustálkodva, kiállításon, vagy a szomszéd kerítésén barkácsolva. Az életnek azt a nyolc óráját. amit dolgozunk— már mint a munkahelyen — számtalan törvény, rendelkezés szabályozza. (Egyesek szerint tűi sok is van belőlük). De azt a másik nyolcat, amit nem a munkahelyen és nem alvással töltünk, azt is el kell rendezni. Na nem szabályozással, nem azzal, hogy bárkinek is rendelet írja elő, 5 ÉÉMBS5S V 1976. OKTÓBER 9. most éppen mit kell, vagy mit lehet csinálni. Rágondolni is rossz ilyen rémképekre, amelyek — akár a legjobb indulattal — éppen attól fosztanák meg az embereket, hogy legszemélyesebb érdekkészségeiket, vagy éppen a pihenéshez szükséges perceiket áldozzák fej, valami közösséginek vélt közművelődés oltárán. A részvétel vagy részt nem vétel, a közművelődés bármely formájában csak magánügy lehet. Ám, ha egyszerre jut eszébe ötvenezer embernek, hogy november táján fát akar ültetni, és ehhez jó lenne valami szaktanfolyamon ismereteket szerezni, akkor ez az egyén szempontjából magánügy, de a' társadalom számára már közügy. Az, hogy valaki a Szépművészeti Múzeumot választja vasárnap délelőtti szórakozásul vagy a kocsmát, az az illető magánügye, de, hogy sokan válasszák a múzeumot is — ez a társadalom közügye. Az, hogy valaki szabad óráiban elmegy pénzért árkot ásni a harmadik faluba, s ezért este holtfáradtan kikapcsolja a televíziót, mert abban Shakespeare III. Ri- chárdját játsszák, az az illető magánügye. Ám, hogy sokan értsék: a III. Richárd is adhat valamit az élet gazdagításához, nemcsak a harmadik faluban keresett pénz, ez már megint csak közügy. A példákat, a párhuzamokat, a végtelenségig lehetne sorolni, de talán ennyiből is kitetszik: mire való ez a készülő törvény. Ami az egyes ember számára magánügy, annak mindig vannak közösségi, társadalmi vonatkozásai a kultúrában is. S, ha egy társadalom azt a célt tűzte maga elé: segíti az embert, hogy életét a lehetőségek szerint minél gazdagabban, teljesebben élje végig, akkor segíteni kell ebben a látszólag magánszférában is. Anélkül, hogy bárkinek, bármit előírnánk. Ezt a segítséget szolgálja a törvény. Ami persze előírásokat is tartalmaz majd, főként a végrehajtási Utasításban. 'Előírásokat, követelményeket, nem az egyes emberek számára: az intézmények, társadalmi szervezetek, művészeti műhelyek, tömegkommunikációs rendszerek számára, általában mindenki számára, akinek valamilyen formában dolga van más emberek művelődésével, időtöltésével. szórakozásával. Őket sem büntetéssel fenyegeti a törvény, hogy több segítséget adjanak, végezzék el a dolgukat jobban; inkább a feladatok pontosabb megfogalmazásában, a tennivalók egymásra utaltságában ad eligazítást a törvény és szab mértéket. S ha meg lesz a közművelődési törvény, ettől önmagában ugyancsak nem pörögnek gyorsabban a fogaskerekek. De a törvény mércéje alá állni, hogy megnézzük, milyen magasak vagyunk, akár már holnap is lehet. Különösen, ha holnapután még gyorsabban szeretnénk növekedni. Bernólh László /
