Békés Megyei Népújság, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-08 / 238. szám
Valakinek mégiscsak lépnie kell! Mi lesz a Tinódi utcai kísérleti lakások sorsa? „Alulírottak, Békéscsaba, Tinódi utca 1. szám alatti ház lakói vagyunk. A lakóház 1966-ban kísérleti panelházként épült, központi fűtéssel, széntüzelésű kazánnal. A békéscsabai Ingatlankezelő Vállalat a fűtést 1969-ben gázüzemre állította át. A kazánház az épület földszintjén van, itt viszont az érvényes előírások szerint nem lenne elhelyezhető, mert egy esetleges robbanás esetén aZ egész ház összeomlana. Nemrég, a kazánok évenkénti felülvizsgálata során, a DÉGÁZ szakembere az ÉTI 60-as gázkazánt életveszélyesnek nyilvánította és lezárta. Az, hogy kísérleti házban lakunk, még nem ok arra., hogy életveszélyben éljünk. Nem akarunk a budapesti iskolarobbanás áldozatainak sorsára jutni, ezért kérjük a Népújságot, segítsen!” 157,1 a levelet kaptuk nemrég, és nyilvánvaló: ennek fele sem tréfa! Senkinek sincs joga a 1»*••■•••»*•*»•****•*••*••*•*■•*•*••*•*■' Útközben Szombat délelőtt békés- ; csabán, a Hunyadi téri autó- \ busz-pályaudvaron. A sze- j gedi járat a 2 es és a 3-as ; kocsiállás közé érkezik'. Az ; idős néni nézelődik, topo- • rog. , ■ — Tessék mondani, hova ; megy ez a kocsi? — kérdezi \ az újságjába temetkező ! gépkocsivezetőtől. Választ azonban nem. kap. ■ Aztán felszáll, s olt tudja [ n.eg az utasoktól, hogy a \ busz Újkígyóson, Békéssám- : ionon át Szegedre tart. — Ez a békési járat? — • érdeklődik a másik utas. De ez már sok az autó- : busz vezetőjének. Dühösen • mondja: — Ki van írva, nem lát- ; ja? Néhány perc múlva bein- ! (fiija a motort, hogy előrébb : álljon, miközben egy asz- : szony fel akar lépni, de a j kocsi meglódult, s a sofőr • durván kiszol: — Mit ugrálunk, mit ug- ■ rálunk! • Tényleg, miért ugrálunk? ■ Hiszen lehetne egy kicsit : halkabban és udvariasabb- : ban is. : * * * ; Az Orosházáról érkező ; „fatmotorosban” Csanád- ■ apácáig alig vagyunk húr- : mail-négyen. Várunk, vára- : kozunk, hátha jön valaki, ■ aki Medgyesbodzásra vagy ■ Medgyesegyházára szeretne j eljutni. Végre elindulunk. : A kalauznő hirtelen elsápad. \ Nézelődik jobbra, balra, föl- ! felé, mintha onnan várna : segítséget. : — Te jó isten, valaki el- : vitte a szatyromat! Itt volt j az első ülésen, benne a ■ rengeteg jeggyel. Ebben i alig van néhány — mutat a : nyakában lógó táskára, s ■ elkáromliodja magát. • • Megindul a diskurzus a \ gépkocsivezetővel: vaion ki ! lehetett? Talán az, aki az • orosházi elágazásnál szállt \ le, vagy valaki más...? A következő megállónál ■ leszállók. Néz^m. a tolongó ! utasokat, s útközben azon : gondolkozom, hogy ki járt ■ jobban: az. aki elvitte a • jegyeket, esetleg a kalauz- \ nő? : (—s.—s.) : k«ík életével kísérletezni; és ha valóban fennáll az életveszély, akkor sürgősen intézkedni kell. Ennek a lakóháznak a békéscsabai Ingatlankezelő Vállalata gazdaja. természetes, hogy panaszukat nekik is bejelentették a lakók. Mi is megkérdeztük őket: mit tettek eddig ez ügyben? Levelek jöttek, levelek mentek Nos. a helyzet az, hogy néhány levélen kívül, melyet a lakóknak küldtek, nem sok min- J den történt eddig. De mielőtt közömbösségéért elmarasztalnánk az Ingatlankezelő Vállalatot, nem árt, h® egy-két dolgot tisztázunk. Mint már említettük, a Tinódi utca 1. 6zám alatti ház az első panelből összerakott épület volt Békéscsabán. A Békés megyei Állami Építőipari Vállalat építette és egy darabig az ő kezelésükben is volt. Később az Ingatlankezelő Vállalathoz került a ház — akaratuk ellenére. Féltek ugyanis attól, hogy sok baj lesz vele, es ez a sejtésük sajnos be is igazolódott. Kezdődött azzal, hogy a lakók sokat panaszkodtak a széntüzeléses kazán miatt, nehéz volt fűtőt szerezni, sok volt a por, piszok. Ezért aztán mindenki örült, amikor — Békéscsabán az elsők között — gázkazánokat szereltek fel. Az első fűtési szezon végén, mikor ismeretessé vált a gáz- számla, kiderült, hogy még egy súlyos hibája van a háznak: rossz a hőszigetelése. Emiatt az itt lakók jóval többet fizetnek, mint máshol. Ezen túlmenően a lakásokban pb-gázzal főznek, ez pedig szabálytalan. Csakhogy ez már a tervezés és az építés idején is tilos volt. és mert a házat így vették át, úgy vélik: valaki; valamikor erre engedélyt adott. No de mi a helyzet a gézka- zánokkal? Az Ingatlankezelő g Vállalat szerint ez nem az ő j gondjuk. Az átalakítást a Bé- j kés megyei Tervező Vállalat • tervezte, a DÉGÁZ engedélyez- j te, szó sincs tehát életveszély röl. a földszintre tervezte a kazánt, akkor ezért nekik kell vállalniuk a felelősséget. Patthelyzetben ki lép? A labda tehát ismét tovább került, ezúttal a Békés megyei Tanácsi Tervező Vállalathoz. Szabályos, vagy nem szabályos a kazánház? — ez volt a kérdés. Az biztos; most már nem szabadna ilyet tervezni. A ME 95—74 számú műszaki előírás 242 pontja szerint házgyári panelekből készült épületeknél a földszinten csak monolitikus vasbetonból lehet a kazánház, egyébként csak a tetőn helyezhető el. Igen ám, de ez egy viszonylag új előírás és nincs visszamenőleges hatálya. Ráadásul — hogy a dolog bonyolultabb legyen —‘a Tinódi utcai ház ügye teljesen egyedi eset. A tervező vállalatnál még példát sem tudtak mondani arra, hogy akár más megyében is lett volna hasonló probléma. Jog szerint senki sem felelős a ka- zénházért, senki sem hajlandó tehát az esetleges átalakítás költségeit viselni. Különösen akkor nem, ha nincs is szükség átalakításra. A fő kérdés ugyanis az: valóban életveszélyesek-e a kazánok? Ennek eldöntésére viszont Békés megyében senki sem jogosult, erre csak az ÉMI. az Építésügyi Minőség Ellenőrző Intézet hivatott. ők viszont csak akkor végzik el a vizsgálatot, ha azt valaki megrendeli- tőlük. De ki rendelje meg? Ha ebbe belemennénk, kezdhetnénk elölről a láb- dázást, és végül ugyan oda jutnánk: senki sem felelős semmiért. tehát senki sem tesz egv lépést sem. Sportnyelven szólva patthelyzet alakult ki. Valakinek azonban mégiscsak lepnie kell minél előbb, mert a lakók nem sakkfigurák és emberi életekkel nem szabad játszani. Lányai László Békéscsabán gyártott áramellátó berendezés a solti rádióadónak Ebben az évben „tisztított" profillal dolgozik a Híradótechnikai Vállalat békéscsabai gyáregysége. Esz a termelési struktúrában bekövetkezett változás a gazdaságosság fokozását mozdítja elő, mindenekelőtt a gyártmányok korszerűsítése révén. Ennek egyik jelentős eredménye, hogy az idén először készítenek. exportterméket —mint erről egy korábbi tudósításunkban már hírt adtunk —, különböző televíziós antennarendszerek adaptálásához, valamint ki- sebb-nagyobb alkatrészeket, magnókhoz, rádiókhoz. Ez évben elkezdték a táp- áramellátó-berendezések legújabb, legkorszerűbb családjának gyártását is Békéscsabán. Ezek a berendezések telefon alés kisebb főközpontok, valamint erősítő állomások és távíróközpontok felügyelet nélküli, szűkített feszültséghatárú energia ellátását biztosítják. A készülékek a jelenben legkorszerűbb elektromos alkatrészekből épülnek ég a megfelelő elektromos védelemmel, jelzésekkel, illetve riasztóberendezésekkel vannak ellátva. Azontúl azonban, hogy éppen a fentiek következtében elektromos szempontból rendkívül megbízhatóak — igen esztétikusak is: modern Rack rendszerű vázba építik be őket. A közelmúltban .v-állították el Békéscsabáról a solfcj rádióadó áramellátó berendezéséi, mely- lyel a megrendelők igén elégedettek. A berendezés nagy szakértelmet igénylő beállítását — a képen — Schwartz József elektrotechnikus és Szabó György elektromtv- szeréez végzi Fotó: .Bodnár Károly Kazánházi barkácsolás Lássuk tehát, mi a DÉGÁZ véleménye az ügyről. Nos. valóban igaz, nemrég a ház két kazánja közül az egyiket életveszély miatt le kfellett zárni. Csakhogy a kazán nem magától került ilyen állapotba. Valaki hozzányúlt, szakszerűtlenül szétszerelte a nyomásszabályozót és ezzel tulajdonképpen a kazán biztonsági berendezését tette tönkre. A DÉGÁZ szerelői a szokásos évenkénti felülvizsgálat során vették észre a hibát és természetesen azonnal lezárták a kazánt. A hibát azóta elhárították, de azért nem árt. ha itt felfigyelünk néhány dologra. Először is arra, hogy miként juthatott be illetéktelen személy a kazánházba? Mint kiderült. a Tinódi utcai házban a lakók régebben maguk fűtöttek és még most is van kulcsuk a kazánházhoz. Sürgősen ki kellene tehát cserélni a zárat, nehogy még egyszer előfordulhasson hasonló eset. A Tinódi utcai ház kazánja tehát már jó. de vajon biztonságos-e? A DÉGÁZ szakemberei szerint igen, mert lángőrrel, égésbiztosítóval és automatikus gázelzáróval látták el, és ez gyakorlatilag kizárttá teszi a robbanást. Az igaz, hogy a gázkazánokat ma már a tetőkre szerelik, de ez a ház régen épült, és ha a tervező vállalat Fogy a parasztság Csökkenő létszám és növekvő igények A statisztikák tanúbizonysága szerint 1950-ben Magyarországon a parasztsághoz tartozott az aktív keresők 51 százaléka és a mezőgazdaság állította elő a nemzeti termelés 43 százalékát. A legfrissebb adat viszont: 1975- ben a mezőgazdaságban dolgozott az aktív keresők 20,4 százaléka és előállította a bruttó nemzeti termelés 15,6 százalékát. Tervezett, ám mégis kicsit kényszerű változás volt ez, amely mögött nem csupán kedvező tendenciák húzódnak meg. Emlékezetes, hogy nagyjából 1962-re fejeződött be nálunk a mezőgazdaság szocialista átszervezése. A kollektivizálás már kezdetben felszabadította a paraszti munkaerő egy bizonyos hányadát. Ezzel még az is párosult, hogy a hatvanas évek elején a termelőszövetkezeti tagok lényegesen rosszabbul kerestek, mint a munkások. Nemcsak az szélit fel tehát a vonatra és keresett városi munkahelyet, aki munkaerőként valóban feleslegessé vált a falun, de az is. aki egy kicsit jobban akart élni. A mezőgazdaság akkor gyors és érzékeny munkaerőveszteséget szenvedett, amit valami módon pótolni kellett. Nyilván a termelékenység növelésével, gépesítéssel. Ennek egyik — szintén csak részben tervezett — következménye lett, hogy a mezőgazdaság az addigi „olcsó” népgazdasági ágból kezdett drága ágazattá válni, ahol a munkaerő pótlását, a termelékenység növelését és a hozamok fokozását milliárdos befektetésekkel kellett alátámasztani. Csakhogy a korszerű istállók, a nagyüzemi gyümölcsültetvények, az egyre többet tudó gépek nem elégedtek, meg az otthon maradt munkaerő adott színvonalával, hanem szakemberekre dőlt szükség. Ezeket képezni kellett, vagy a városból visszacsalogatni, vagyis tarthatatlanná vált a más népgazdasági ágazatoktól lényegesen elmaradó falusi jövedelmi színvonal. A mezőgazdaság nagy kiugrása idején, a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején ez a folyamat igen nagy mértékben felgyorsult. A termelőszövetkezetek — hazai fogalmaink szerint — korszerű üzemekké váltak, még a megfelelő állami kategóriákkal összehasonlítva is. Elmúlt a szakemberhiány. A téeszekben -i- maradjunk a régi fogalomnál — átlagosan 600 katasztrális holdra jut egy diplomás dolgozó, ami kereken 20 százalékkal múlja felül az állami gazdaságok átlagát. De hát kikből is áll tulajdonképpen ma a paraszti osztály? Ezt kevesen tudják. Paraszti osztályhoz tartozónak általában a termelőszövetkezetben dolgozókat nevezik. Nos, a téeszeknek ma kereken egymillió tagjuk van, a munka oroszlánrészét a* 520 ezer aktív korú tag és a 100 ezer alkalmazott végzi. Parasztság alatt azonban nem szabad „parasztembereket” érteni. Akik kapálnak és kaszálnak, szőlőt metszenek, vagy tehenet etet* nek, netán juhot őriznek, azok nem teszik ki a munkát végzőle felét sem, A nagy többség ma már traktoron ül, gépet kezel vagy gépkocsit vezet, melléküzemágban ipari tevékenységet végez, irodában dolgozik, vagy függetlenített irányító tisztséget tölt be. Sajnos a méretek növekedésével párhuzamosan eljutottunk odáig, hogy a mezőgazda- sági téeszekben 80 ezer az improduktív — tehát közvetlen termelő munkát nem végző — személyek száma, ami már meghaladja az összlétszám 10 százalékát. Ez is több, mint az állami gazdaságok megfelelő arányszáma. s lassanként közelíti az iparit. \ Ez azonban csak egy mellék- tünet, A fő jellegzetesség, a figyelmet érdemlő tünet ma az, hogy egyre kevesebben kötődnek élethivatásszerűen a földhöz. A mai termelőszövetkezeti dolgozók 40 százaléka soha nem volt parasztember, nem ismeri a földtulajdon bűvöletét, a magángazdálkodás visszahúzó erejét. Mindent összeszámítva pedig hetven százaléknyi az úgynevezett „mobil” munkaerő, aki ha egyet gondol, városban is lehet sofőr, gépkezelő, fröccsöntő, gépkönyvelő, jogász vagy portás. A meghökkentő számok ismeretében tudomásul kell vennünk, hogy a rettegett szó: a fluktuáció, a munkaerőmozgás, a mezőgazdaságban, a téeszekben
