Békés Megyei Népújság, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-16 / 245. szám
Ruzicskay György kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában A szarvasi születésű Kuzics- kay György Munkácsy-díjas érdemes művész legszebb alkotásaiból rendeznek kiállítást a Magyar Nemzeti Galériában. A budai várpalota reprezentatív termeiben méltó helyet kap a nemzetközi hírnévnek örvendő festőművész csaknem másfélszáz alkotása. A látogató szinte keresztmetszetet kap Ruzicskay György több mint fél évszázad dós alkotói munkásságáról. Szarvason. Budapesten. Párizsban. Rómában, Firenzében, Velencében. Nagyváradion és másutt gyűjtött élmények alapján változatos témában dolgozta fel a művész az emberek örömét, bánatát, hétköznapját, ünnepét. A bemutatott festmények, rajzok. akvarellek arról „vallanak”: hogyan lesz űrrá az ember a természeten, a technika' eszközével hogyan változtatja meg környezetét. Ruzicskay György festőművész gyűjteményes kiállításának ünnepi megnyitója 1976. november 12-én 11 órakor lesz Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában. Áz elvek és a gyakorlat a hadseregben A múlt év március 1-én lépett életbe a fegyveres erők új szolgálati szabályzata. Ennek alapján a parancsnokok fegyelmi jogköre is módosult. Az azóta eltelt idő során bebizonyosodott, hogy a parancsnokok helyesen élnek módosult fegyelmi jogkörükkel, s ennek nyomán javult a fegyelmi nevelő munka hatékonysága is. A szabályzat a korábbitól eltérően, most lehetővé teszi a katonákra kiszabott fenyítés végrehajtásának meghatározott időire történő felfüggesztését. A parancsnokok élnek e lehetőséggel. Különösen olyan esetekben, amikor célszerűnek látszik, s várhatóan kedvező lesz a hatása. A fenyítés végrehajtásának felfüggesztése az esetek többségében helyesnek bizonyul és jól szolgálja az alárendeltek fegyelmi magatartásának formálását. Hasonlóak a tapasztalatok a kiszabott fenyítések „mentesítés” címén történő törlésében. Most, miután a szabályzat egyértelműen előírja, hogy mentesítés címén, illetve dicséretképpen mikor, mennyi idő élteiével törölhető a fenyítés, a kölönböző szintű elöljárók meg, íontoltabban és megalapozottabban élnek fegyelmi jogkörükkel. Célszerűnek és visszatartó hatásúnak bizonyult a pénzbírság alkalmazásának bevezetése is. Ennek kiszabása a méltányosság és a körülmények gondos mérlegelése alapján történik — főleg a közlekedési vagy más szabálysértést elkövető katonák esetében. (KT) Üzemi élelmiszerboltunkba BOLTVEZETŐ HÁZASPÁR RÉSZÉRE PÁLYÁZATOT HIRDETÜNK. Jelentkezni lehet: Békéscsaba, Lázár u. 1. sz., áruforgalmi osztály. ÁI ÉSZ, Békéscsaba 4 tmmem&sr. 1976. OKTÓBER 16 Hétszázezer forintért telepítettek halat a horgászvizekre A Magyar Országos Horgász I Szövetség (MOHOSZ) Békés | megyei intéző bizottsága kezelésében levő vizek idei halasí- tása nagyrészt befejeződött. A haltelepítésre a területi jegyek befizetett összegéből 570 ezer forintot fordítottak, amit a MOHOSZ 130 ezer forint támo- j gatássa! egészített ki. A Körösökbe (folyóvizekbe) 118 mázsa két- és háromnyaras (20 dekástól egy kiló súlyú) pontyot, 29 ezer előnevelt süllőt és ötezer balint, a holtágakba 112 mázsa pontyot, 15 ezer süllőt és 5 ezer balint te- | lepítettek. A hátralevő időben még kisebb mennyiségű compo. fehér- és pettyesbusa, valamint amur kerül a vizekbe. Néhány horgászegyesület külön is végrehajtott halasítást. Ebben az évben történt első ízben ilyen nagyarányú haltelepítés a horgászvizekbe, amit jövőre folytatnak majd. A halállomány növekedése azonban cssak akkor várható, ha a horgászok — a saját édekükben — betartják és másokkal is betartatják a horgászásra vonatkozó törvényeket, szabályokat. Régebben messze földön híres volt a Körös a halbőségéről és nemigen fordult elő, hogy valaki órákat vagy napokat várt volna a zsákmányra. Az idei és a következő évek haltelepítésével az intéző bizottság azt akarja elérni, hogy a horgászok, akiknek a száma egyre nő. ne csak levegőzni járjanak a vízpartra, hanem legyen sok fogásban, izgalmas élményben is részük. Nyolcssáz látogatás évente fl házi szociális gondozás tapasztalatai Gyulán Gyula város Tanács V. B. egészségügyi osztálya — a három 'város. Békés. Békéscsaba, Gyula közötti korábban aláírt együttműködési megállapodás értelmében — szerdán az Erkel Művelődési Központ és Ifjúsági Házban megrendezte első közös tanácskozását. A részvevőket dr. Horváth Éva, Gyula város főorvosa köszöntötte. majd részletesen beszámolt a házi szociális gondozás gyulai tapasztalatairól és az öregek napközi otthonainak működéséről. Bevezetőjében or_ szágos adatokat ismertetett. Ezenkívül az elmúlt évben Magyarországon 643 öregek napközi otthona működött és ezt Nők a téglagyárban Munkájuk vetekszik a férfiakéval HOGYAN készül a cserép? A bányából a gyáregységbe szállított agyag a keverőgépbe kerül, onnan pedig a tisztítóba, amely kiszedi a köveket, kavicsokat a nyers agyagból. Üjabb gépen a hengeres készít 16---13 kilós tömböket: „kalácsokat” vagy „pogácsákat” a tömör, nehéz masszából. Ebből aztán prés nyomja, vágja ki a cserépnek valót. A nyers cserepet szajagok vi | szik fel a gyárépület felső felét! kitöltő, hatalmas szárílóiérbe; a munkások leszedik, állványokra rakják. Itt 16 órás pihenés után páradús gőzt íuvatnak rá, s újabb néhány óra múlva a cserép a kemencébe kerül, ahol hatalmas gázlángokkal kiégetik. Ennyi az egész. Ám a valóságban ez Is jóval nehezebb. Gyér világítás; por, hőség. A munka meglehetősen egyhangú: mégis jól kell figyelni. szigorúan, pontosan egymás kezére dolgozni. mert sele.it könnyen becsúszhat. A cserép útját segítő kemény asszonykezek, a békéscsabai téglagyár 1. sz. gyáregysége 11 -es présének dolgozói azonban jó szívvel, vidáman végzik munkájukat. Szavukban árnyéka sincs a panasznak. — Nem unalmas a munka — mondja Szák Mihálvné, a Kulich Gyula Szocialista Brigád vezetője —; kevés az idő, mindig sietünk, kihasználunk minden nercet. Harminchat éve itt dolgo-! zom;’mielőtt brigád vezető lettem, I ugyanezt csináltam. Ha ketten-! hárman vagyunk egymás mellPtt, lehet egv kicsit beszélgetni; így jobban telik az idő. GYORS. ÜGYES kezük ű«y jár.1 úgy rakják a cserepet szalagról j le. állványra fel. mintha oda se néznének. Ilyen munka nagy egymásrautaltsággal jár, s ez ősz- ! szeszokottságot feltételez. Vaion müvem kollektív szellem alakul ki a brigádban ilyen körülmények között? — Jó a kollektíva — mondja Gyulai Pálné. a brigád szakszervezeti bizalmiia. — Mpobersü- liink mindenkit. 40 év körüliek vagyunk majdnem mindannyian. Hasonlóak a problémáink, eev- máshoz illőek vagyunk. Ma nél- dául az egvik asszonynak fáit a gyomra, de nem akarii orvoshoz menni. Rábeszéltük, hogv menjen haza. pihenje; k> masát. Ha valakinek rövid időre el kell mennie, dolgozunk helvette. Ez természetes. Ha valakit pénzzel kell kisegíteni, egymás Közt megoldjuk. Aki tanyán lakik, sokszor zöldséggel, tojással, gyümölccsel segíti ki a másikat... — Az összhang megvan — hagyja helyben Lokáoslk Pál csoportvezető, aki szintén a brigád tagja. — Ha valakinek nrob- lémáia van. s én a megoldással valami okból nem értek egvet, még akkor is kiadnak egymásért. Ha Úi dolgozó keni] a brigádba, szívesen fogad iák Felvágva osztják be könVivebb é.s nehezebb helyre. ígv nem fárad el hamar, és közben az egész munkamenetet megismeri. Néha a1 szalagot is megállítják, hogy megmutassanak egy-egy munka- folyamatot. NEM KEVESEBB, mint 2S ezer 109 cserepet kell elkészíteniük egy műszakban, s hogy ez megvan-e, sokszor nemcsak rajtuk múlik. Ha az agyag, a gépek jók, sikerül teljesíteni, ha nem, egy óra termeléskiesés háromezerrel kevesebb kész cserepet jelenthet. Vajon kikérik-e a gyáregység vezetői a szocialista brigádok véleményét ezekben a kérdésekben ? — A gyár vezetősége negyedévenként egyszer összehívja a brigádvezetőket — mondja Szák Mihályne —; a megbeszélésen a párt- és szakszervezeti vezetők, a műhelyvezetők is részt vesznek. Tervekről, elképzelésekről esik szó, és komoly viták is vannak a termeléssel kapcsolatban. A dolgozók vetették fel legutóbb, hogyan lehetne rövidebb az állásidő a gépsoron, vagy hogyan lehetne a bányánál mindig egyformán jó agyagminőséget biztosítani. — A téglagyári asszonyok munkája egy Sorban áll a leg- megerőltetőbb fizikai munkákkal. Nem kevés-e ilyen nehéz fizikai munkáért, tekintve azt is, hogy nőkről van szó, 2300 forintos átlagfizetés? — kérdezem Bielik Jánost, a gyáregység vezetőjét. — Bár a gyáregység ilyen szempontból jobban áll az ország többi üzemeinél — válaszolja —, tekintettel a régi technológia által meghatározott munkakörülményekre: kevésnek tartjuk mi is. A besorolási rendszer módosítása a tárca anyagi lehetőségeinek kérdése is. de most már, remélhetőleg, nem várat soká magára. Varga János hozzávetőleg 16 és fel ezren keresték fel. Hasonló mértékű fejlődést mutat a házi szociális gondozás. Hivatásszerűen 651 gondozó tevékenykedik az országban, akik tavaly 500 ezer látogatáson vettek részt. Ezután megyei és gyulai adatok következtek. Megállapította: jellemző a városra is a lassú elöregedés, talán még inkább mint a megyében. ’ Az öregedéssel együtt emelkedik az egyedül élők száma, ami Gyulán kétezerre tehető. Ö értük is indokolt volt 1968- ban a városban létrehozni az első öregek napközi otthonát, ami napjainkig ötre bővült. Az ezeket igénybe vevő 200 idősebb ember vagy díjmentesen vagy minimális térítést fizet. Nyolcvan százalékuk nem fizet semmit, vágy csak 150 forintot, és a legmagasabb térítés összege is mindössze 330 forint havonta. Mindez államunk nagyarányú támogatásával valósulhatott meg. Ezt jelzi az évről évre növekvő egy férőhelyre jutó kiadás összege. Nyolc évvel ezelőtt ez alig haladta meg a 3600 forintot, tavaly pedig meghaladta az 5200 forintot. Évről évre sok pénzt fordítanak a szociális gondoskodásra. Tavaly például 82-en részesültek rendszeres segélyben, akik ösz- szesen 768 ezer forintot kaptak. Rendkívüli segélyt 321 embernek szavaztak meg 230 ezer forint értékben. Segít a társadalom az egyedül élő idős, beteg embereken is. Évente 25— 30 társadalmi aktíva keresi fel, látogatja meg a 40—60 rászorulót. 1 Az előadás után hasznos vita alakult ki. Úgy értékelték, hasznos a három város egészségügyi dolgozóinak együttműködése, mert a tapasztalataikat széles körűen lehet felhasználni mind a három városban. —bő— KWVWWWWWVVWWWWVWWWWVWWWWWVWWWWVW WVWWWVWVW^WWVWS mMWVVWWW A juhászbojtár „Megy a juhász a szamáron” — kinek ne jutna eszébe a Petőfi verssor, ha a juhászmesterség kerül szóba?! Manapság már ér- ■dekességszámba megy ez a foglalkozás, a szamáron való közlekedésük ma végképp ritka látván}’. Juhásszal, sőt juhászbojtárral is lehet azért találkozni — pei-sze szamár helyett már legalább „pléhcsacsin”, azaz kismotoron járnak. Mint például Lónvi János juhászbojtár, vagyis a gyomai mező- gazdasági szakmunkásképző intézet jubte- nyésztő tanulója, a tótkomlósi Viharsarok Tsz ösztöndíjasa. * • * — És egy falkát elvállalnál-e? — kérdezte tavalyelőtt Jancsitól a tsz főállattenyésztője, látva a juhászaiban ügyesen forgolódó fiú szorgalmát, érdeklődését. — El én! Így lett 380 anyajuh gazdája. * * * — A jószágot mindig is szeret- j tem, de hogy éppen a juhásza-' tot választottam, ; főleg Varga Pista bácsinak köszönhetem, ö I a Vihai-sarok Tsz juhásza és nem i akármilyen ember. Ka például j rábíznak valamit azzal, hogy | holnap délre csinálja meg, biztos : hogy inkább reggelre, mint délre az készen is van! Mellette] kezdtem tanulgatni az általános iskola után a mesterséget, amit ő még az apjától tanult. Lónvi Jancsi zömök, izmos fiatalember, hosszú hajat visel és felnőttes komolysággal, megfontoltsággal válaszolgat, mond véleményt. Legszívesebben a szakmájáról. — Nem volt könnyű, amikor rámbízták azt a 380 tenyész- anyajuhot. 8—10 hétig," amíg ellettek. sokszor egész éjjel fent kellett lenni miattuk. A legeltetés idején kevesebb a dolgunk. Reggel már fél 4-kor kihajtunk, hogv ideiében jóllakjanak, mert a nagy meleget nem szereti a jószág. Éjjel? Éjjel karámban vannak és az őr vigyáz rájuk. Ráérő idejükben beszélgetnek a juhászok. Szó esik ilyenkor az időjárásról, napi apró-cseprő ügyekről éppúgy, mint — a tévé, a rádió jóvoltából — a nagyvilág. az ország és persze a falu, meg a tsz dolgairól... És állandó. komoly téma, ki hol tud jó .kolomot szerezni, hol csinálják az igazi jó bicskát, ami nélkül nem juhász a juhász. — Nekem is van — húzza elő büszkén a kék munkásnadrág zsebéből. — Pista bácsitól kaptam! A nagyobb penge való evéshez, emez. a félholdhoz hasonló meg a körmöléshex — és mutatja, milyen mozdulattal kell vele bánni. * * * A gyakorlatban szerzett tapasztalatok, ismeretek nélkülözhetetlenek. de ma már egy igazán jó szakembernek, így a juhásznak is elméleti tudásra, iskolázottságra van szüksége. Márpedig Lónyi János igazán jó juhász akar lenni. Nekivágott tehát a tanulásnak. Most másodéves a gyomai szakmunkásképzőben, kollégista, mint az iskola minden vidéki tanulója. * * * — Őszintén szólva nem szívesen jöttem el — meséli kicsit röstelkedve . — Tavaly még sokszor rám jött, hogy haza akarok menni! írtam is: én bizony itthagyom, de édesanyámék azt válaszolták, ne hozzaK szégyent a fejükre! — Szégyen lenne? — Hogyne! Meg azt hinnék, nem vagyok képes elvégezni az iskolát. Pedig a múlt tanév végén 4,3 volt az átlagom, főleg a Szakmai tárgyak sikerülnek jól. Hét végén azért hazamehetek. A múltkor már kismotorral jöttem vissza Gyomára. A gépet, a motort, csak vezetni szeretem. Ha már egy gyertyát ki kell cserélni, idegesít, a pokolba kívánom. Pedig a jószággal olyan nyugodtan bánok, körmölöm, nyírom és soha nem fogy el a türelmem. Hát nem furcsa? Az iskolában hetente váltja egymást az elméleti és a gyakorlati oktatás. És vajon mit tanul az iskolapadban egy leendő juhász? Sorolja a tantárgyakat: takarmánytant, állattant, állategészségtant. az állattartás technológiáját. Gyakorlati foglalkozásaikra a Körösi Állami Gazdaság szakosított juhászatába járnak. — Itt, a hodályban rácspadozaton tartják a jószágot. Ezt nem a legjobb megoldásnak tartom — és a gyakorlati tapasztalatait hívja segítségül, véleményét indokolva, bizonyítva. — Persze na- gvon'sok korszerű, okos dolgot lát, hall az ember, amit jó lenne maid a mi tsz-ünkben is bevezetni! A tótkomlósi Viharsarokban a juhállomány fejlesztéséi tervezik. Nagy szükség van tehát .a jó szakemberekre — a tapasztalt öregekre és a nyomukba lépő fiatalokra. Kiváltképp olyanokra. mint Lónyi János, aki tud valami számára igen fontosat" „Van, aki. üti. veri a jószágot. Az. nem emberséges mód! Ha nem szereti az ember, amit csinál, hozzá se fogjon!” Tóth Ibolya
