Békés Megyei Népújság, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-15 / 244. szám
Szinhási levél az évadnyitásrö 1 A vonatok reggel indulnak Életünk folyamán egyszer szinte valamennyien válaszát előtt állunk. Úgy érezzük, hogy amit tettünk eddig, alapos korrekcióra szorul. Egyfajta menekülési vágy kerít hatalmába bennünket, azt sugallva, hogy tapasztalataink birtokában képesek vagyunk gyökeresen új életet kezdeni, mely tisztább, emberibb lesz, mint az eddigi volt. Ilyenkor viszonyaink kerülnek önvizsgálódásunk homlokterébe, azok a kikerülhetetlen kapcsolatok, melyek munkánkhoz, barátainkhoz. szeretteinkhez, szűke bb és tágabb környezetünkhöz fűznek bennünket. Eb furcsa módon egyszerre, valamennyivel haragba kerülünk, perben állunk, mindenben csak a sötét tónusok tolakodnak előre, siettetve a lélek és a szellem vajúdásának végét. Miközben Raimond Kaugver október 12-én bemutatott tévéjátékát néztem Radó Gyula rendezésében, önkéntelent! az fogalmazódott meg bennem először. hogy nem tulajdonítunk-e már-már döntő szerepet az emberi értékek, az ember által végzett munka megítélésében a „viszonyoknak”, amit most már idézőjelben teszek azért, hogy senki félre ne érthesse. Pontosabban: nem fenyeget-e az a veszély, hogy a zökkenőmentes, elismerésekben ég sikerekben bővelkedő életúthoz hovatovább elegendő a szűkebb és tágabb környezettel való konfliktus- mentes viszony, az üres jópo- íáskodás, a véleménynélküliség és elvtelen fejbólogatás. s akkor már komolyabb baj nem is lehet, az illető helyet foglalhat a „rendes” emberek között. Aki azonban ennél többre vállalkozik revizorként, újságíróként, tanítónőként — hogy'a tévéjáték figuráinál maradjunk — az eleve számolhat környezete unszimpátiá javai, megvetésével. A főszerepben férfit alakító Szilágyi Tibor színészi játékának elsősorban az válik becsületére, hogy az utolsó percig el tudta hitetni a nézővel, hogy ő teljesebb, tisztább emberi életre vágyik, ahol az embert nem fosztják meg vitorláitól és a friss széltől, mely szárnyalását biztosítja. És ez akkor is előnyére írandó, ha húsbavágóan fájt az a lekezelő hangnem,- amit a felszeg, ábrándozó, alapvetően naiv, de csontig becsületes tanítónővel szemben hasz. nált, akinek egész lénye maga az „abszolút szabályszerűség”. Bár azon kétségtelenül lehetne vitatkozni — persze nem egy tevéjegyzet keretein belül —, hogy jó-e az nekünk, ha tanítóink „minden érintésre a pontosan előírt hanggal” válaszolnak, és itt az előírt szóra tenném a hangsúlyt? Eredeti alakítást nyújtott még Öze Lajos a revizor szerepében, érzékeltetve azt a kettősséget, mely a becsületesség álarca mógé rejti az emberi gyávaságot, s az első adandó alkalommal dobja félre az egyiket, és küzdi le a másikat. Pécsi Ildikó büfésnője ezúttal halványra sikerült. Végezetül — bár nem a tévéjátékhoz kapcsolódóan, de ahhoz csatoltan és el nem hall- gathatóan — nem tudtuk mire vélni, hogy' 31 óra 30 perc körül, háromszor is ismételve önmagát, Feledje Péter bevezette a Kezdőkör, tévéjátékot követő adását, mintegy 20 perccel lekörözve a műsorkezdés idejét. Szó, ami szó, újszerű figyelem- felkeltés, de nem hiszem, hogy járható út. Szilárd Ádnm Irodalmi rendezvények Három jelentősebb rendezvény is lesz a közeljövőben Gvomán. Október 27-én, szerdán este 19 órakor Bertha Bulcsú író találkozik az olvasókkal a könyvtáx'ban. Két nappal később, szintén este 7 órakor „Olasz és spanyol irozsai, taliándörögdi, óbudai, pusztaszeri, vésztői régészeti feltárások célját, tartalmát. Ámde nem „jegyzőkönyvet” akarunk készíteni ezekről, inkább csak érzékeltetni, hogy az ország és a nép múltjának megismertetése milyen kiterjedten folyik S már régóta nem öncélú, elvont tudományosságként, hanem — elsősorban — azért, hogy e munkák történeti tanulságai minél szélesebb rétegek előtt legyenek közismertek. A régészeti emlékeken kívül igen sok művészeti bemutatóra is sor kerül; előadások hangzanak el. múzeumi séták, tárlatvezetések lesznek, bekapcsolódnak a múzeumi hónap eseményeinek megszervezésébe a szocialista brigádok; sor kerül igen sok helytörténeti kiállításra is. Tanulságos bemutatókat láthatnak a diákok; olyan kiállításokat tekinthetnek meg, olyan előadásokon, filmvetítéseken vehetnek részt, amelyek a tanulmányaikhoz nyújtanak közvetlen segítséget. Fontos célkitűzése a múzeumi hónapnak, hogy a letűnt kultúrák tárgyi emlékein, művészeti bemutatókon kívül — illetőleg ezeknek a segítségével is — nemzeti önismeretre tanítson. Arra, hogy miként élt ebben az országban az elmúlt évszázadokban a nép, miként alakította életét, milyen viszontagságokkal küzdött, miként hozot! létre művészeti alkotásokat. Közvetve és közver,ledalom" címmel Bicskev Károly, Jászai-díjas színművész előadói estjére kerül sor a művelődési házban. November 1-én délután fél 6-kor pedig Moldova György ító látogat Gyomára, a művelődési házba. nül, tehát arra ösztönöznek a ki- ; állítások, egyéb bemutatók, hogy • felkeltsék az érdeklődést, tanú- | lási kedvet, olvasási igényt. Első- * sorban, természetesen, történeti ; és művészeti témák iránt. (E • tárgykörökben a mai magyar 5 könyvkiadás is kiváló élménye- i két kínál —, az elmúlt észtén- 5 dőkben a magyar múlt, a világ- ! történelem, az egyetemes művé- : szettörténet alaposabb megisme- j rését segítő művek százai jelen- ; tek meg.) A múzeum, tudjuk, nem egv- • havi élmény és látványosság Ez ! a mostani egy hónap azonban : mintegy sűrítve kínálja mindazt, ■ amivel a felszabadulás óta eltelt ■ három évtizedben a magyar mű- : zeumi kultúra a közművelődés [ emeléséhez hozzájárult. A mű- • zeumi tudományos műhelyekben l — csakúgy, mint az ásatásokat j folytaié egyetemi, akadémiai in- ! tézményekben — folyó munká- ■ nak. s nagyközönség elé kíván- S kozó eredményeit mutatják be ! azokat a tárgyi emlékeket, doku- : mentumokat, amelvek tanulsága ■ hasznos a köz számára, gondol- ! kodásra sarkall, a múlt mégis- : mérésének fontosságára hívja fel j a figyelmet. S' éppen ezért vala- • miképpen mégis á jelenbe hozza * tússzá a látogatót: a hasznos, ér- ! telmes emberi tevékenység leg- ? szebb eredményeinek bemutató- s sával a legtisztább, legfontosabb » tevékenységnek, a munkának, 5 küzdelemnek tiszteletére tanít. T, I. Ben Jonson: Volpone Jelenet az előadásból: Coroaecio es Camna, az utcalány. Körösztös István, Fodor Zsóka Fennmaradt Ben Jonsonról, hogy atléta termetű, italt és szerelmet kedvelő férfi volt. Azt hiszem, többek között erre is gondolt Udvaros Béla, amikor Vol- pone-rendezésében a címszereplőt a hagyománnyal ellentétben dí j birkózónak képzelte el, akinek pénzsóvárgása mellé ravaszdi, csavaros észjárást is adott a természet. Persze. tragédiája, hogy szolgájának Moscának, az urak körül ügy esen-szemtelen ül dongó légynek többet, így aztán törvényszerű, hogy Volpone saját vermébe esik, és a mesés vagyon Mosca ölébe hull. Meggyőződésem, hogy ez a rendezői lelemény figyelemre méltó ötlet. És nem, kis merészség is, hiszen ha az ember Volponéra gondol, mit lát maga előtt? Halódó, aszott öregembert, aki ugyan megjátssza az agóniát, de azért nincs is túlságosan messze tőle. Udvaros Béla színpadán Ben Jonson bővérűsége hahotá- zik és sző hálót az erényes Oo- lomba-galambocska bájainak megszerzésére, a velencei urak átejtésére és úgy vág az agya, mint a kardpenge. Igen, ha mindez apróra és nagy ívűén így sikerül, frenetikus az előadás. Csak — sajnos — hiába képzel j el valamit a rendező, ha színé- ( szei nem hozzák azt. Sok meg- j nyerő, hiteles, átélt alakítást lát- j tunk már Áts Gyulától, ezt a j fajta VOlponét azonban nem értette meg igazán és kívül maradt a figurán. A kérdésre, hogy miért, a nézőtérről nehéz feleletet találni, csak azt' érzi az ember,! hogy amit a rendező elképzelt, az | nem jön be száz százalékig. Persze. még kilencvenkilencnek is örülnénk, ha lenne. De nincs. Végig, az egész előadás alatt nem hagyott nyugodni a most már évadról évadra érezhetőbb gond: bizonyos szerepekre nincs színész Békéscsabán, ugyanakkor mégis olyan darabokat játszanak, .melyek — hogy úgy mondjam —I eleve sikertelénsegfe vannak i ítélve. Tudom, hogy a kérdés sokkal bonyolultabb, és nem is tartozik az előadás kritikájához, hacsak nem annyiban, hogy azért | ez a Volpone-bemutató is élesen rávilágított arra: ideje érkezett a békéscsabai színház társulatát | erőteljesebben és megíontoltab-! ban fejleszteni. De térjünk vissza Ben Jonson remekéhez! A fentebb leírtak ellenére vallom, hogy értékeket is hordozó előadást láttunk. Többen ugyan erejükön felül vállalkoztak arra, hogy megjelenítsék a darab szereplőit, ez az igyekezet érződött is. és legalább jó érzéseket keltett. Ha nem is volt mindig érezhető az igazi színház atmoszférája, voltak azonban pillanatok. amikor ebben sem volt hiány. Elsősorban a kitűnő Körösztös István, mint Corbaecio volt kegyetlen varjú-vércse, a jelenetekben, amikor színpadra érkezett, felizzott a komédia, voll ok a hahotára, és az ámulatra is: Körösztös, ki tudja hányadszor, újból bizonyította, milyen nagy és kitűnő színész! Ugyanakkor már közhely a kérdés: miéri jut ilyen ritkán egyéniségére szabott szerepekhez? ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ VÁROSI FIÓKJA Békéscsaba, István kir. lér 12. nyugdíjasokat vesz fel állományon kívüli pénzbeszedöknek azonnali belépéssel. 5 Mimiig. 1976. OKTÓBER 15. A Volpone bemutatója évad- i nyitó premier -.volt. Ha nem is idézte hajdanvolt évadnyitások emelkedett hangulatát, a siker, j amit elértek, alapvetően a ren- j dezőnek, Udvaros Bélának és egyik színészének, Körösztös Istvánnak köszönhető. Bár ebből részt kér és joggal Székely Tamás is, Voltore szerepében. Lukács József, aki humorosan bumfordi Leone kapitányt ( alakít. Gyurcsek Sándor Corvinoja is tiszteletet érdemel, de nem ez a művész igazi szerepterülete, ifj. Tatár Endrétől pedig, Mosca alakítójától több lendületet, több furfangot, egyáltalán erőteljesebb alakítást kívánt volna ez a sokoldalú, roppant izgalmas figura. A rendező Volpone megjelenítésén túl is számos ötlettel élt. Az előjáték karneváli forgataga, az állatálarcokban megjelenő- bemutatkozó szereplők pompás indítás és jó lehetőség a zárókép megkomponálására is. Találó a ját kis szűk körükben „élnek”, j hanem megismerkednek egymás ! munkáival, eredményeivel, tapasztalatokat szereznek. Így van j ez az amatőrfilm-mozgalomban is. A békési Alkotók klubja lilm- j szakköre egy régebbi iátogatást j ment el viszonozni Szentesre ok- i tóber 11-én. A szentesi hetek keretében az j amatőrfilmesek olyan lehetőséget! kaptak a bemutatkozásra, ami- ] Íven kevés van az országban. Az amatörfilm-mozgalom egyik nagy hiányossága éppen az, hogy j a szakmai körben —- klubban, j szakkörben — elkészített filmek ! a fesztiválokra, versenyekre cl- , jutnak ugyan, de nagyközönség elé nem kerülnek, nem mutatják ■ be őket, úgy mint a mozikban. Ezt a régen áhított álmot valósították meg Szentesen, a Tóth ! József Színházban, ahová a város bármelyik polgára elmeheteit a filmszínházakhoz hasonlóan. A .műsort a helyi amatőr film- ! klub városi filmhíradója kezdte. Ez önmagában is ritkaság, de bebizonyosodott, hogy mindenütt vannak olyan események, amelyek érdemesek a krónikási megörökítésre. Ez a híradó ebben az (líemény felvétele) zenei aláfestés, és szépek, kife- jezőek a jelmezek, Fekete Mária jelmeztervező érti a dolgát. Hogy Csinády István díszlete ezúttal is remeklés, az már természetes. Ennyi dicséret után azt gondolná az olvasó: akkor hát miért írja a kritikus, hogy ez az évadnyitás mégse volt az igazi?! Nos, a színház sem elégedhet meg régi babérok felmutatásával. Mindig újabbakat és újabbakat kell szereznie ahhoz, hogy megfeleljen a várakozásnak, hogy bekapcsolódhasson és erjesztő,je, formálója lehessen a szocialista kultúrának. Ebben a folyamatban pedig a szándékok már régen nem elegendőek. Több kell. egyre több és jobb! Ezért kell fenntartás nélkül dicsérnünk Udvaros Bélát, aki a Voiponét is megújítva kívánta megütni az évad első akkordját, szénén csengőt és messzire hangzót. Hogy némi disszonáns hang is vegyül a jól komponált akkordba, és nem olyan messze zengő; nem rajta múlt. ' Sass Ervin menyezes. Majd a vendég és a saját filmek következtek, amelyek között a portrétól a kacagtató filmkabaréig szinte minden műfaj képviseltette magát. A közönség nem szakmai berkekből került ki, ezért még kritikusabban fogadta az alkotásokat. A szünet után Köller István és Szabó Árpád Prizma című dia- és mozgófilm-összeállítá^g aratott nagy sikert. A Szentesről szóló műsor a lakóhely környezetével, a modern épületek kialakulásával és az ott élő emberekre gyakorolt esztétikái hatásukkal foglalkozott igen színvonalasan. Az előadás után fogalmazódott meg a kérdés, vajon mi a helyzet az amatőrfilmesekkel nálunk, Békés megyében? Békésen az Alkotók Klubja ad egyre több lehetőséget a mozgalomnak. Gyulán is többen dolgoznak, Békéscsabán viszont csak egy maroknyi csoport az ifjúsági ház keretein belül. Ideje lenne jobban fellendíteni az amatőrfilmezést. A közösség látná hasznát. F, J, Amatőrfilmesek tapasztalatcseréje Az a ma tőr mozgalom velejáró- ' évben a második volt, ez
