Békés Megyei Népújság, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-04 / 209. szám

Fokozódik a tejfelvásárlás A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére hozott kormányha_ tározat, valamint az ide vonat­kozó MÉM-intézkedések nyomán az idén az első nyolc hónap tej­felvásárlási adatai pozitív ten­dencia kialakulását jelzik: a tejipari tröszt összesítése sze­rint augusztus 31-ig 4,5 száza- t lékkai több tejet vettek át az állami, a szövetkezeti gazdasá­goktól és a kistermelőktől, mint egy évvel korábban. Különösen figyelemre méltó, hogy a tej- kínálat a második negyedévtől kezdve állandóan egyenletesen növekszik. Mégpedig olyan mér­tékben, ami egymaga is említést érdemel, hiszen júliusban és augusztusban — a két hónap át_ lagát véve alapul — 10,1 száza­lékos volt a felvásárlási felfu­tás. s ez az évnek ebben az időszakában ritkaságnak számít. Tíz/év óta nem volt példa arra sem, hogy augusztusban ínind a négy héten át szintén folyama­tosan növekedjen a termelői kí­nálat; ebben a hónapban álta­lában az első tíz nap hozza min, dig a legnagyobb felvásárlási eredményt, s a kínálat később fokozatosan csökken. Ez idén nem következett be, ami a ter­melés megalapozottságára újai, jóllehet a korábbi aszály miatti takarmánygondok mérsékeltebb termelői érdekeltség esetén min­den bizonnyal visszaesést hoztak volna a tejtermelésben. Fiatalok életükről — munkájukról Éretiségi, diploma, szép lakás és a qucrckck... — Szabó Pál lakatost kere­sem. — A hidegüzemben dolgozik így a portás. — Az a'másik ut. cában van, itt mindjárt balra, azután jobbra. A bejárat fölé ki is van írva: Alföldi Kőolaj- és Gázipari Gépgyár, Orosháza. — Majd én átkísérem, éppen oda indultam — lép közelebb egy idősebb munkás. — Ismeri, akit keresek? A gazból alig látszanak ki 25 ezer forint helyett másfél millió I gyulai járási-városi Né­pi Ellenőrzési Bizottság Június végén, július elején vizsgálatot indított a sarkadi és eleiki Le­nin, valamint a dobozi Petőfi Termelőszövetkezetnél annak megállapítására, hogy javult-e a közös vagyon védelme, érvénye­sülnek-e a belső ellenőrzési munka javítására hozott minisz, tertanácsi határozatok és a TOT irányelvei, milyen a bizonylati fegyelem, követi-e a megfele­lő felelősségre vonás a közös vagyon sérelmére elkövetett cse­lekményeket? A széle* körű és átfogó vizs­gálat során a határozatok vég­rehajtásában eltérések mutat­koztak. A dobozi Petőfi Terme­lőszövetkezetben megfelelően és hatékonyan végezte munkáját — a mintegy másfél év vizs­gálati időszak alatt — az ellen­őrző bizottság. Nem ilyen ked­vező megállapítást tettek a bel­ső ellenőr tevékenységgel kap­csolatban. Bár a szövetkezet függetlenített belső ellenőrt al­kalmaz, valójában mégsincs, mi­vel az gyermekgondozási segé­lyen van. Nem sokkal jobb a helyzet a két másik szövetke­zetnél sem, amit a vizsgálat így summázott: a belső ellenőrök tevékenysége mind a három szövetkezetben minimális és így annak hatékonyságáról sem le­het beszélni. e A mór említett időszak alatt f a szövetkezeteknél belső és kül­ső ellenőrzésre is sor került, amelyek alapján egyebek között megállapították, hogy az ellen­őrző bizottságok által feltárt hiányosságra a szövetkezetek vezetősége megfelelően reagált és intézkedett azok megszünte­téséről. Ezek során a vétkes dolgozókat több esetben kárté­rítésre kötelezték. A gyulai járási-városi Népi Ellenőrzési Bizottság az elmúlt év októberében közérdekű be­jelentés alapján végzett vizsgá­latot a dobozi Petőfi Termelő­szövetkezetben. Ennek alapján a gyulai járási hivatal fegyelmit kezdeményezett d szövetkezet főkönyvelője, gépkocsielőadója és a gépkocsi vezetője ellen, jogtalan gépkocsihasználat, a bi­zonylati fegyelem megsértése miatt. Az elnök ellen határoza­tot hoztak, amelynek értelmé­ben az okozott kárt a szövetke­zetnek visszatérítette. Az ebben az ügyben összehívott közgyű­lés a szövetkezet főkönyvelőjét, a gépkocsielőadót és a gépkocsi- vezetőt leváltotta. Felülvizsgálták azt Is, hogy az erkölcsi bizonyítvány­hoz kötött munkaköröket meg­felelő dolgozók töltik-e be. A dobozi Petőfi Termelőszövetke­zetben 14 erkölcsi bizonyítványt nem tudtak bemutatni. Az ele- ki Leninben ezekről a munka­körökről nyilvántartást nem ve. vállalatok már elviselhetetlen­nek minősítették és egymással szövetkezve radikális intézkedé­seket hoztak a fluktuáció csök­kentésére, akkor megint csak bizonyos körök, bizonyosfajta ér­tetlenségével és tiltakozásával találhatták magukat szemben. Mondván: nem lehet korlátozni a szabad munkavállalás jogát. (Megjegyzendő: ezek a próbál­kozások, kicsiben és a helyi vi­szonyok figyelembevételével, kí­sértetiesen hasonlítottak a mai — és országosan érvényes — kö­telező munkaerő-közvetítéshez.) Az egyre nagyobb méretű fluktuációnak volt azonban egy másfajta — s a közvetlen anya­gi kárnál talán sokkal súlyo­sabb — következménye is. Az emberek tekintélyes része ugyanis állandó — és többnyire csak személyes indokokkal okol­ható — mozgásban volt. (Mert kedvezőbb körülmények között akartak dolgozni, mert többet akartak keresni, vagy egyszerű­en csak azért, mert unták a munkahelyüket...) E mozgás ínértékét, nagyságát könnyű volt — különböző ígérgetések­kel — fokozni. S miközben so­kan jöttek és mentek, kiléptek és beléptek, rövidebb távon és vállalati szinten, valahogy el­mosódtak az általános munka­erő-hiányra utaló tények és je­lek. Jutott is. maradt is.. Ha va­laki kilépett, helyére rendsze­rint más valaki jelentkezett, a vállalati létszám — bár a fluk- taáeió miatt sokat kínlódtak — valahogy azért: mindig meg volt. S mert a vállalati munkaerő­gazdálkodás többnyire csak az aktuális • tennivalókra, a rövi­debb távra szóló feladatokra fi­gyelt (ez is jórészt a „szoktatá­son” múlott, mert sokáig, még a legnagyobb, a népgazdasági szempontból különösen fontos beruházásoknál sem vizsgálták komolyan, hogy honnan és ho­gyan lesz majd kellő számú em­ber az új gyár működtetéséhez), szóval, mert munkaerő-szem­pontból inkább csak máról hol­napra gondolkodtunk, a munka­erő társadalmilag szükséges mozgatása gyakorlatilag isme­retlen volt. A kívánatos — és tervszerűen alakított — munka­erő-mobilitás helyett kizárólag a spontán fluktuáció jellemezte a „munkaerőpiacot”. A feltéte­leket a munkavállalók diktál­ták, a munkáltatók. — irányító- hatóságaikkal együtt — kényte­len-kelletlen alkalmazkodtak ezekhez a feltételekhez. S mert ez éveken át így volt, nyilván­való, hogy — az ugyancsak éve­ken át jelzett — belső munka­erő-tartalékok mobilizálása, hasznosítása, nem automatizál­ható, nem könnyen megoldható feladat. Annak ellenére sem. hogy az elmúlt öt évben. az ipar, a tervezett létszámnöveke­dés egyharmadával teljesítette az erédetileg, tervezett termelési tervét. Vértes Csaba Következik: Elrejtett milliár­d fi­zetnek és még a pénztárosnak sincs erkölcsi bizonyítványa. Nem kértek anyagi felelősség­vállalási nyilatkozatot a pénz­kezelőktől és a raktári dolgo­zóktól sem. Hogyan védik és hogyan keze­lik a közös vagyont? Dobozon a műhelyben, a gépudvaron, de más helyen is többfajta anya­got rendezetlenül tárolnak. Egyes gépek a gazból alig lát­szanak ki, egy részüket elha­nyagolt állapotban, hiányosan karbantartva találták. A gépal­katrészraktárban nemcsak hogy ömlesztve találták az anyago­kat, de a helyiség tűzrendészeti- leg is kifogásolható állapotban volt. A sarkadi Leninben igye­keznek a raktárakat és a mag­tárakat biztonságosan őrizni és azokban a tárolás feltételeit biztosítani. Eleken is hasonló volt a helyzet, azt azonban jog­gal kifogásolták, hogy a pénz­tár ajtaján nem volt biztonsági zár. A népi ellenőrök mindhárom szövetkezetnél megvizsgálták a pénztár legutóbbi két hónapi forgalmát. Itt is több szabályta­lanságot fedeztek fel. Ilyen volt például Dobozon az, hogy a tsz pénztára OTP-részletet fizetett ki a tagok helyett. Sarkadon, bár a pénztári záróegyenleg na_ pi 50 ezer forintban van meg­állapítva, előfordult olyan is, amikor ez az összeg megha­ladta a másfél millió forintot. Eleken egyebek mellett az is megtörtént, hogy a pénztárellen- cr az elmúlt évben egyszer sem írta alá a pénztárkönyvet. Az is szabalytalan, hogy 25 ezer fo­rint helyett másfél milliót tar­tottak a házipénztárban. Milyen a bizonylati fegye­lem? Ez sem mindenütt kriti- kátlan. Dobozon az anyagkeze­lési bizonylatok feldolgozása két hetet „csúszott”. Sarkadon a jelenlegi raktárhelyzet nem megfelelő. Eleken ebben a te­kintetben aránylag kedvezőbb volt a helyzet. A vizsgálatok alapján a já­rási-városi Népi Ellenőrzési Bi. zottság több határozati javas­latot hozott és fogadott el, il- , lelve azokat megküldte felhí­vás jelleggel mind a három tér. melöszövetkezetnek. A vizsgála­tok alapján megállapítható volt, hogy javult ugyan a szövetke­zetben a vagyonvédelem, azon­ban még mindig elég sok a tennivaló a közös vagyon jobb védelmére. Törekvés tapasztal­ható a szövetkezetekben a bi­zonylati és okmányfegyelem megszilárdítására. A közös va­gyon sérelmére elkövetett cse­lekmények felderítésében kü­lönösen a sarkadi Lenin Ter­melőszövetkezetnél lehet tapasz­talni eredményeket, de a kárt okozókkal itt is szigorúbban, következetesebben kell eljárni. Béla Ottó 5 um nemink 1376. SZEPTEMBER 4. — Szabó Palit? Persze! Csen­des, jóravaló fiatalember. 0 A tágas csarnokban, a bejá­rattal szemközti munkapadnál éppen az elkészült éktolózára­kat meózza két munkatársával Szabó Pál. Kisebb-nagyobb vas­öntvények sorakoznak a pádon, ezek szerelését, a vezetékekhez csatlakozó zárófelületeket csi­szolja a fiatal lakatos. — Nem bonyolult munka, de nagyon pontosnak kell lenni, hogy biztonságos legyen. Az olaj. és gázvezetékekhez, be­rendezésekhez gyártjuk. — Azt hiszem, ehhez nem kell több magyarázat. Mellettünk, a Radiál fúróval két fiatal éppen egy hosszú vascsövet lyuggat és odébb, a sivító forgácsológéppel dolgozó is inkább tizen-, mint huszon­éves. — Igen, nálunk sok a fiatal, a létszámnak a fele, körülbelül I 200 dolgozó nincs még 30 éves I sem. — Azt hallottam, innen ke­vesen mennek más munkahely- j re, kétszer is meggondolja a dolgot, aki a munkakönyvéért kopogtat. Elégedett bólintással nyugtáz­za a hallottakat, és újabb kér­dést sem várva mondja: — Jó itt az emberek közérze. te, a fiatalnak éppúgy van min­denbe beleszólása, mint az idő­sebbeknek. Az ipari tanulok ■ szinte kivétel nélkül itt marad­nak a szakmunkásvizsga után. Ügy van ez, hogy a mag, a törzsgárda — és ez alatt most nemcsak a tíz-húsz éve itt dol­gozókat értem — kialakította azt a közösséget, és meghatá­rozza azt a jó légkört, amihez akarva-akaratlan igazodni kell a többieknek is. Mindebben pe­dig lévén 200 fiatalról szó, nagy szerepe volt és van a KISZ- nek is. A gépek, szerszámok zaja elől a csarnok végében elkerített ap­ró műhelyirodába húzódunk. — Arra kérem, most önma­gáról beszéljen! — Nem hiszem, hogy érdeke­set tudnék mondani. Kicsit tanácstalanul néz rám, hintázik a széken, följebb tűri a trevira pulóver ujját. Huszon­hat éves, vékony testalkatú, a haját a mai divat szerint vá­gatta. A munkájáról izmosra dolgozott keze árulkodik, és mindig egyenesen a szemébe néz annak, akivel beszél. — Még nem beszélt a leg­utóbbi KISZ-kongresszusróI, amelyen küldött volt. — Már vártam ezt a kérdést. Ügy gondolom, kevés ilyen rendkívüli esemény, megtiszte­lő megbízatás adatik egy em­bernek. Azóta rengeteg beszá­molót tartottam, sokszor elme­séltem, mit láttam, hallottam. Persze, lehet, sőt biztos is, hogy néhány hozzászólást elfelejtek, de azt a hangulatot soha. Külö­nösen emlékezetes számomra, hogy közvetlenül hallhattam Kádár elvtársat, Maróthy elv­társat. o — Mondták a KISZ-esek, hogy jól focizik. — Az az igazság, hogy na­gyon szerettem focizni, játszot­tam is, de ahogy családos em­ber lettem önként mondtam le róla. Sok időt elvett a heti 3 napi edzés, a meccsek, rierft tudtam volna a KISZ-munkám rendesen elvégezni. Mert hogy beválasztottak a gyári KISZ- bizottságba, és ifjúmunkás tit­kárnak és párttag is vagyok. Nekem pedig az az elvem, hogy inkább kevesebbet vállaljon az ember, de azt lássa el tisztes­ségesen. Ezért is jó például az egyéni feladatvallalási rendszer a KISZ-ben. De nehogy az% higgye, csak taggyűlésekből, po. litikai oktatásból, társadalmi munkából áll a KISZ-élet. Szoktunk szórakozni, kirándul­ni, táncolni is, van eg'y ifjúsági klubunk, ahol ma este például discó lesz. — Szokott oda járni? — Gyakran. Szeretek táncol­ni, szeretem a jó beatet. ^Olvas­ni leginkább a szakmával kap­csolatos könyveket, cikkeket ol. vasom el, no és a sportot. — Az előbb hivatkozott rá, hogy családos ember. — Öt éve nősültem, van két fiunk, a nagyobb három és fel éves, a kicsi meg másfél. Most Nagyszénáson lakunk a szülők­nél, de már nem sokáig. Itt épí­tünk egy háromszobás házat, innen két utcányira, és ha min. den jól rnegy, októberben be­költözhetünk. A vállalattól 80 ezer forint kamatmentes köl­csönt. kaptam és sokat segítenek a srácok is. o A jövő terveiről faggatom. Hogyan tovább, mi az otthonié, remtés után következő nagy cél? Kiderül, hogy már kész a családi terv: az ősszel nekivág a tanulásnak, jelentkezett a szakmunkások szakközépiskolá­jába, aztán a felesége megy fő­iskolára. Érettségi, diploma, szép lakás, felnevelni a gyere­keket, és közben — ahogy fo­galmazta — a napi munkán túl is adni valami többet a közös­ségnek. Ennyi lenne? Igen. Fel­adatnak nem kevés — és élet­célnak sem ... Tóth Ibolya 'A békéscsabai ÁFÉSZ SZŐ VKER-részlege ruházati szakmában jártas piackutatót keres felvételre Érdeklődni lehet: Békéscsaba. Petőfi u. 3. Luther u. 14. szám alatti raktárunkba felveszünk férfi segédmunkások at, (Békéscsabai lakost.) \ Érdeklődni lehet: Békéscsaba, Luther u, 14

Next

/
Thumbnails
Contents