Békés Megyei Népújság, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-17 / 220. szám
Barátaink életéből Á lengyel tsz-elc új feladatok előtt Lengyelországban a mezőgazdaság szocialista átalakításában az állami gazdaságok mellett fontos szerepük van a különböző típusú mezőgazdasági szövetkezeteknek is. Ezek az egyénileg dolgozó parasztok önkéntes termelési és értékesítési társulásai, amelyeknek — azzal együtt, hogy az egyéni gazdálkodás még őrzi túlsúlyát —, nagy jelentőségük van. A szövetkezetek új feladatait, eredményeit ismerteti az Interpress sajtóügynökség cikke. A jelenlegi ötéves tervidőszakban — a LEMP VII. kongresszusi határozatai alapján — jelentős mértékben, 35—37 százalékkal emelkedik a lakosság élelmiszerellátása. Evégett a lengyel mezőgazdaságra az a feladat hárul, hogy össztermelését 15—16 százalékkal növelje. Jelentős szerep jut a mező- gazdasági szövetkezeteknek, amelyek részaránya egyre nő Lengyelországban. Jelenleg különösen nagy súlyt helyeznek a termelés szakosítására. A szövetkezetek meghatározott termelési irányra állnak rá, pl. sertéshizlalásra, broilercsirke-neve- lésre. A szövetkezetbe vitt földet a tagok még egyénileg mű. vélik, (a magyar szakszövetkezetekhez hasonlóan), a növénytermesztésről és a vetésszerkezetről azonban már közösen döntenek. A szövetkezeti mozgalomnak ez a formája lehetővé teszi a gyors termelés- és jövedelemnövelést olyan gazdák számára, akik a felaprózott területeken gazdálkodnak, ahol nincs arra lehetőség, hogy a földeket összevonják. A városiasodás és iparosodás folytán a termőterületek csökkennek. Éppen ezért szükség van minden egyes hektár intenzív hasznosítására. Ezt az alapelvet magukévá tették a mezőgazdasági szövetkezetek tagjai. Ezt példázza a kollektíván hasznosított föld területének növekedése. Az 1974-es évhez viszonyítva, a mezőgazda- sági szövetkezetek termőterülete mintegy 55 000 hektárral növekedett ez év elejére. Gyors ütemben fejlődött a termelőszövetkezetek mezőgazdasági, állattenyésztési és műszaki bázisa, s számos olyan segédüzem, amelyeknek döntő jelentőségük van az elkövetkező években, az állattenyésztés és mezőgazdasági termelés fokozása szempontjából. A mezőgazda- sági szövetkezetekben az elmúlt év beruházási összege kb. 5,5 milliárd zlotyt tett ki. ami az 1971—1974. évek mezőgazdasági összes beruházásának háromnegyede. A mezőgazdasági termelés korszerűsítése — tekintettel az élelmiszerellátás jelentőségére —, Lengyelországban is rendkívül fontos. Ez tükröződik a termelőszövetkezetek tevékenységének fejlődésében is. Az év elején lépett életbe a minisztertanács rendelete a mezőgazda- sági termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztéséről. 1 Az állam új eszközökkel és új formákban támogatja a termelőszövetkezeteket. gyorsítja szervezésüket és termelésük növekedését. A termelőszövetkezetek kiemelt támogatásban részesülnek tevékenységük első éveiben, valamint abban az esetben, ha gyengébb talajon vagy nagymértékben szétszórt területeken gazdálkodnak. Külön anyagi és műszaki támogatásban részesülnek azok a szövetkezetek, amelyek különösen gyorsan fejlesztik a növénytermesztést, illetve ;iz állattenyésztést. Az állam jelentékeny segítséget nyújt a traktorokkal, mezőgazdasági gépekkel és szállító-gépkocsikkal való ellátásában, anyagi segítségben részesíti a törzsállomány beszerzesere készülő nagy állattenyésztő szövetkezeteket. E te- nyésztelepek építésére a termelőszövetkezetek hitelt kapnak, amelynek bizonyos hányadát később elengedik. Az állam fokozottabban támogatja az újonnan átvett termőterületek megművelését, a termelőszövetkezeteknek átadott gazdasági épületek korszerűsítését. Mindezeknek a kezdeményezéseknek lényeges célja: a kollektív gazdálkodás vonzerejének fokozása. Fodrászok, szabók, fényképészek... A személyi szolgáltatások gondjai, távlatai megyénkben Azt mondják, a fodrász, szabó, a fényképész, az üveges, a cipész szakmák még a szolgáltatásokon belül is „mostoha- gyerekeknek” számítanák. Kétségtelenül: a személyi szolgáltatások hiánya, különösen a községekben, falvakban sok gondot okoz. Gyakran alig találni valakit, aki megtalpalná a cipőt, kijavítaná a ruhát, beüvegezné a kitört ablakot és még sorolhatnánk. Nem nyereséges Az okokat, a miérteket kutatva, nagyon sok mindent megtud az ember. Például azt, hogy ezek a szolgáltatási ágak nem nyereségesek. Az alacsony árak miatt jövedelmezőségről szinte nem is lehet beszélni. Az egyre növekvő bérleti díjak és az egyéb költségek sok fejtörést okoznak a szolgáltatással foglalkozó vállalatok, szövetkezetek vezetőinek. Az üzletek felújítása, a berendezések cseréje emeli ugyan “a szolgáltatás színvonalát, kulturáltságát, de a bevételt nem, sőt: egy új, korszerű egység fenntartása sokkal többe kerül, mint a régi.- Az egyes szakmákban nincs utánpótlás. A Szarvasi Szirén Tolltépés kalákában Beszélgetés a mezőgyáni asszonyok örömeiről, gondjairól Széles utcák, tágas porták, gyönyörűen karbantartott családi házak jellemzik Mezőgyánt. A 2200 lelkes községet azonban valami megkülönbözteti az átlagos alföldi településtől A faluszéli beláthatatlan legelő mesz- •szire fehérük a sok libától. Idősebb nénik, bácsik terelgetik a festékkel megjelölt libafalkákat. Ők mesélik, hogy itt a harmadik tolltépés ideje, ősidők óta kalákában tépik a tollat. Egy ilyen helyen sok mindent hallhatunk a falu életéről. • « » Idős Deák József portáján húsz asszony tépi a libatollaí. — Az idén csak hatszázat neveltünk — mondja a ház asszonya. — Tavaly kétszer ennyi volt. De a toll ára nem volt megfelelő (azóta rendezték), és ahogy öreg- , szünk, egyre nehezebb a legeltetés, a takarmányellátás. Tehenet, anyakocát és 300 baromfit is tartunk, így egészítjük ki a szövetkezeti nyugdíjat. Ősszel persze jól jön egy összegben a pénz, amiből telik a ház tatarozására és egyéb jelentősebb kiadásra. — No. meg kell azért szenvedni — veszi át a szót Nagy Sán- dorné. — Sokan csak a jövedelmet látják, azt irigylik. De térdig járunk a trágyában. Csak hallgatom a rádióban, tv-ben, hogy másutt milyen nagy gondot fordítanak a falusi asszonyok foglalkoztatására. Nagyon bánt minket, hogy velünk a Magyar— Bolgár Barátsági Tsz vezetősége ezzel nem sokat törődik. Több sem kellett'a tolltépő asszonyoknak. Megindult a panaszáradat. Egymás szavába vágva mondták: — Bezzeg akkor jók voltunk, amikor látástól vakulásig szedtük a markot, vágtuk a kukoricaszárat. Most meg ott a gép, az asszonyoknak nincs munka... Még a libalegeltetésért is fizetni kell, darabonként évi hat fo- fintot. Pedig víz sincs a legelőn, lajttal hordjuk az innivalót a libáknak... Én meg büntetést fizettem, mert ráhajtottam a libákat a tarlóra, amikor még rajta volt a szalma... Mert aratás után egykettőre felszántják a földet. Bezzeg régen ingyen élt a liba a tarlón. ömlik a szó az asszonyokból. A héten már harmadik helyen tépnek, de a többi napra is megkapták a meghívást. — Én 64 éves vagyok, libám sincs. Beteg családtagokat ápolok, kész regény az életem. De megsértődnék, ha a fiatalabbak nem hívnának meg téoni — magyarázza Kakas Antalná. . Kurázsit/ Lajosné pedig bütykös ujjait, duzzadt éréit mutatja:. — Én már csak úgy tudok aludni, ha vizesruhába csavarom a kezem. 413 libát tartok, most 123-at hizlalok. Igaz, hogy géppel tömök, de naponta négyszer kell megtölteni a begyüket, s több mint egv mázsa kukoricát „nyelnek” el. De nem sajnálom a fáradságot, a gyerekekért, a családért szívesen teszem. a' beszélgetésből az is kidéről ; sokoldalúan hasznosítják a Tépés közben jól esik egy kis tere-fere Fotó: Gál Edit háztájit. Az ÁFÉSZ-szel hétezer liba eladására kötöttek szerződést a mezőgyáni asszonyok, évente legalább 450 hízott marhát, sok sertést, tejet, baromfit adnak közfogyasztásra. Ember- emlékezet óta jószágszerető nép lakta a községet, a fiatalok azonban nem szeretik már a moslé- k on vödör cipelését, a tolltépést, a trágyahordást. Az idősebbek pedig szeretnének nyugdíjat, kényelmes öreg napokat. — Én nöbizottsági lag vagyok a szövetkezetben — magyarázza Nagy Sándorné. — Felvetettem a közgyűlésen, hogy minden tag kapjon háztáji földet. Aki nem tudja teljesíteni az évi 100 tízórás munkanapot, az a végzett munka arányában kapjon területet, De máig sem kaptam választ a javaslatra. Van a községben egy épület, ahol tésztaüze- met, vagy egyéb melléküzemet lehetne berendezni. Miért ne mehetnénk mi is napi nyolc órát dolgozni, mint az okányi Petőfi Tsz asszonyai és mások. Mi nagyon szeretünk kalákában dolgozni, azt hiszem, ott is megáll- nánk a helyünket. Tóth Imre, a Magyar—Bolgár Barátsági Tsz elnöke máskép vélekedik erről: — A mi szövetkezetünk gyenge eszközellátoüságú. A termőtalaj is kedvezőtlen, változó minőségű. Hagyományos gépekkel dolgozunk, nincs anyagi lehetőségünk — mint többszörösen szanált tsz-nek — korszerű technikai eszközök vásárlására, melléküzemág létrehozására. Lehet, hogy bennünk is van hiba, de tessék elhinni, hogy a háztájinak mindent megadunk: takarmányt biztosítunk, segí+iük az értékesítést. Ami pedig a közös munkát illeti, előfordul, hogy nem bírunk elegendő munkáskezet toborozni a földekre a csúcsmunkák idején. Az évi lemaradást nem lehet novemberben és decemberben pótolni. Azt pedig a termelőszövetkezeti törvény tiltja, hogy háztáji földet kapjon ai a tag, aki nem dolgozta le az évi kötelező munkanapot. Igaz, hangzott már el javaslat kollektív munkaalkalom megteremtésére, de nem tudom, hogy az iparszerű állandó munkára eljönnének-e tartósan az. asszonyok. Márpedig, ha valamit elvállalok, azt teljesíteni kell! Szabó Mihályné tanácselnök szintén elismeri, hogy a mezőgyáni asszonyoknak nincs helyben megfelelő munkaalkalpm. Hiába próbálkoztak azonban bedolgozással, sem kosárfonásra, sem egyéb munkára nem sikerült elegendő létszámot leszerződni. * * * A mezőgyáni Magyar—Bolgár Barátsági Tsz kétségtelenül sok gonddal, nehézséggel küzd. A falu lakosságának azonban 98 százaléka termelőszövetkezeti tag. Csakis közösen lehet megoldani a gondokat. Helyes lenne, ha a tagság részletesebben ismerné a termelési tervet. Mindenki tudná: mit. miért, hogyan kell előállítani, konkrétan neki mit kell ezért tennie. A tájékozatlanság sok félreértésre ad okot. A mezőgyáni asszonyok rendkívüli szorgalmában sok még a rejtett tartalék. Érdemes volna hasznosítani a közösség javára,.. Ary Róza. Ruházati és Háziipari Szövetkezet szolgáltatási részlegének vezetője elmondotta, hogy a férfi méretes szabó műhelyükben csupán egy szakember dolgozik, s ő is rövidesen nyugdíjba megy. És nincs, aki átvegye a „stafétabotot”. Bezárt szolgáltatáházak Ilyen körülmények között a szolgáltató vállalatok, szövetkezetek kétszer is meggondolják a fejlesztést. Igaz, a KTA (Kölcsön támogatási alap), a KFA (Kölcsön fejlesztési alap) rendelkezésre áll és a helyi tanácsok is igyekeznek segíteni, de általában a kiemelt ágazatokat részesítik előnyben. Megyénkben is több példát találhatunk arra, hogy a drága pénzen felépített szolgáltatóházakat eladják. Van olyan, helység, ahol italbolttá alakították át. Ezzel kapcsolatban gyakran elhangzanak olyan kifogások, hogy nincs igény ezekre a szolgáltatásokra. Ez így nem helytálló, hiszen a fodrász, a cipész, a szabó hozzátartozik az emberek mindennapi életéhez. Miért nem lehet ezekbe a szolgáltatóházakba beköltöztetni a kisiparosokat, akik szétszórva, sokszor kultúrálatlan körülmények között dolgoznak? Gond az is, hogy néhány éve szétválasztották a férfi- és a női fodrász szakmát. A kis települések viszont nem bírnak el szakosítót fodrászatokat, elegendő lenne egy szakember is. Van előrelépés Ezek után úgy tűnhet, hogy a személyi vagy az azokhoz szorosan kapcsolódó szolgáltatások ez idő szerint állóvízhez hasonlítanak. Nem erről v«n szó. Van előrelépés, jó kezdeményezés. A már említett Szarvasi Szirén Szövetkezet szeptember 1-én adta át Gyomán a 2 millió forint költséggel felépített vegytisztí- tót. Jövőre pedig Szarvason nyit mosószalont. A Békés megyei Szolgáltató és Termelő Szövetkezet az elmúlt tervidőszakban 15 millió forintot költött a szolgáltatóhálózat bővítésére, korszerűsítésére. Gyulán, Mezőberényben, Gyomán, Vésztőn hozott létre új egységeiket. Még ebben az évben megnyitják a megyeszékhelyen, a Tanácsköztársaság útja 11—17. szám alatt a 11 millió forintba kerülő modern szolgáltatóházat, ahol mosó- és vegytisztító szalon, két fényképész műterem, órajavító műhely, női és férfifodrászat. kozmetika kap helyet. Jövőre kezdik el építeni a Len- csési úti lakótelepen a szolgáltatóházat. Az V. ötéves tervben valósul meg Békéscsabán — a megyei tanács jóváhagyása után — az Áchim-lakótelepen, a Gyulai úton és az állomás környékén. Gyulán, a törökzugi-lakótelepen és a kórház közelében újabb szolgáltató üzlet. Tótkomlóson korszerűsítik a vegytisztító szalont, Orosházán üvegező részleget nyitnak. Öt év alatt 24 millió forintot fordítanak a szolgáltató hálózat fejlesztésére. Az előrelépés azonban nemcsak pénzben mérhető.. Nagyon sok múlik az utánpótlás és a szakemberek továbbképzésén is. A megyei méretes szabók és szűcsök ipari szövetkezetben az egyik fiatal szakember arról beszélt, hogy a konfekció ruháknál bevezetett ragasztott technológiát nekik is el kell sajátítani. ha lépést akarnak tartani a íejlödéssel. És így van ez más területeken is. De az is igaz, hogy az eddiginél még több figyelmet érdemelnek a személyi szolgáltatások. Mert ezek végeredményben életszínvonal-politikánkat. is befolyásolják. Seres Sándor
