Békés Megyei Népújság, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-15 / 218. szám
Csak gond ne lenne... Képielen riport egy tíagyermehe* családról A szó igazi és átvitt értelmében is képtelen ez a riport, mert hogyan is lehetne mind a tíz gyermeket, no meg a szülőket bemutatni ilyen rövid írás keretében? Mindegyik élete külön-külön is egy regény lehetne, hiszen már nem kis gyermekek — vagy legalábbis nem mindegyik — és ha tanyán is élnek, azért életük eseményekben gazdag. Amikor ott jártam, éppen nagy munkában voltak, elsősorban a család férfi tagjai. A közelben egy kis tanyát hoztak rendbe, rakták a cserepet a tetőre, vakoltak a falakat. Üj otthon készül a legkisebb Roszik csemetének — az unokának —, aki ma még a szomszédos nagy családi ház lakója. Gyuri — sorrendben a harmadik fiú — ugyanis megnősült, s mivel lakásuk nem volt. hát ott maradt a családi házban, s odavitte a , menyecskét. Megosztották a szü- j lök a tanyát az ifjú párral. Nemsokára persze jelentkezett1 az új jövevény: az unoka. Igvi bizony már nagyon is szűknek! bizonyult a kétszobás tanya, nem j volt hát más választás, minthogy szülői segédlettel megvegyék az előbb említett épületet és átalakítsák, otthonossá tegyék a háromtagú fiatal Család számára. Ha ők elköltöznek, akkor már tágasabb lesz a most szűk tanya, mert a nagyszobát elfoglalhatják a lányok. Igaz, ők vannak kisebbségben, mert Roszik János családjához hat fiú és négy lány tartozik. Mivel az idő is kedvezett, minden épkézláb ember ott dolgozott a kis tanya építkezésén. Ezért volt aztán az, h’ogy a népes családból csak Marit — a negyedikes gimnazistát és az if- - jú menyecskét, a picivel — találtam otthon, ök aztán felváltva sorolták ki hol dolgozik, tanul. Egyáltalán milyen az élete egy nagy családnak a Kondoros és Kétsoprony közötti tanyavilágban. Hat fiú és négy lány sorsa dióhéjban A legidősebb Judit, már tíz évvel ezelőtt férjhez ment. Kovács Jáno6né férjével és két gyermekével saját házában Kondoroson él. Érdekes, hogy Roszikéknal csaknem minden 'gyermek és az apa is. a termelőszövetkezet tagja. A vejük, Kovácsné férje is ott gépkocsivezető. Juditot követi János, aki rakodó az Egyesült Termelőszövetkezetben. Ö is otthagyta a szülői házat, hogy önálló életet élhessen, megnősült. Ez a természet rendje. És az is, hogy a szülők élete folytatódik az unokákban, Jánoséknak már volt egy gyermekük, felesége a napokban adott életet a másodiknak. Folytassuk a névsort: Pali következik, aki alig egy éve nősült, elhagyta a szülői házat, mégis a közelben maradt, mert Kondoroson él, szintén a szövetkezet taaja. Még így is itt maradtak né- hányan ezen a tanyán, az előbb említett Gyuri a feleségével és a pici unokával, majd Misi, a tsz egyik traktorosa, őt követi Gábor, a tsz villanyszerelője, és a lányok: Mari, Ildi, Aranka, majd a legkisebb fiú, András. Marika nevetve mesélte, hogy szinte gondolkoznia kell azon, ' hányán is vannak es hogy hívják őket. Inkább a lányokról mondott többet. Elsősorban saját magáról. — Jelenleg a békéscsabai szlovák gimnázium negyedikes tanulója vagyok — mondotta. — Rajtam kívül még ketten kollégisták ugyanitt. Ildi másodikos, és Aranka az általános iskola hetedik osztályosa. As a jó, hogy van kollégium — Még az a jó, hogy kollégisták lehetünk, s így nem kell egész éven át itt szoronganunk. A nyári hónapok meg valahogy csak eltelnek. Szerencsére kedvezményt is kaptunk a kollégiumban, szinte fillérekbe kerül az ellátás. Ezt jó tanulással igyekszünk honorálni. így például én két év alatt három osztályt végeztem el. Szeretek tanulni. Legkedvesebb „hobbim” a zene. Járok a csabai zeneis- ! kólába. Tanítani . szeretnék, i Minden vágyam, hogy főiskolára kerülhessek. Talán sikerül. A kicsiket .szeretném zenére tanítani, az általános iskolásokat, de az sem baj, ha már az óvodások is megszeretik a muzsikát. i — Legkisebb testvérünk, Andris. 11 éves. ö is kollégista, a csökkent látóképességűek intézetében. Azt hiszem jó lesz, ha megtetszik várni anyut, mindjárt itthon lesz. a családról ő tud majd többet mondani. \ Két cipó a kerékpáron Roszik Jánosné tényleg hamar hazajött. A kerékpáron — amivel úton volt két friss cipó pirosodott. Kondorosról hozta. Ildivel ott voltak bevásárolni. — Nem könnyű a családot ellátni élelmiszerrel, mert nagy | a távolság. Ilyenkor, nyáron I még csak hagyján, kerékpárral is el tudjuk hozni az árut, de akkor is nagyon, meg kell gondolni, hogy mire van szükségünk, hiszen ha valamit elfelejtek — mondja —, újra kerékpárra ülhetek. Van úgy, hogy szombaton 3-4 cipó is elfogy, kell a hét végére. Higgye el, neÉrtesítjük tisztelt vevőinket, hogy A FERROGLOBUS TEK VÁLLALAT HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI TELEPÉN október 1-től megszűnik AZ árukiszolgálás Országos hálózatunk legközelebbi telepe: Békéscsaba. Bartók Béla u. 42. héz sors ez, ennyi gyereket felnevelni! Ha újra kezdeném, nem vállalnám. Nem én!... Mari viszont közbeszólt. — Nekem azért legalább hálom gyerek kellene. El sem tudnám már másképp képzelni az életem, minthogy nyüzsög a család. A példa is bizonyítja, hogy a gyerekeket nem rettentik vissza az anya siráma. Az unokák szaporodása a bizonyíték. Aztán a család jövedelméi-ől beszélgettünk. Átlagosan havi nyolcezer forint. Az összeg így kimondva, illetve leírva szép. De ha azt nézzük, hogy még mindig nyolctagú családot kell ef- látni, amelyből négy iskolás, akkor bizony nem sok. Segítséget pedig nemigen kapnak, s sokszor bizony művészet beosztani a pénzt, hogy jusson a tanszerekre. ruházkodásra és az élelmezésre. Ez a művészet az anya dolga. Ha nem lenne némi háztáji baromfi, s ha nem hizlalnának sertést, akkor aligha boldogulna a Roszik család. Olyat, hogy üdülés, tanszersegély — ami üzemekben és más munkahelyeken szinte természetes — ők nem ismernek. Sorsukkal persze azért elégedettek, mert mindnyájan szorgalmas, dolgos emberek. A gyerekek a nyári szünidőben is munkát vállalnak. Ez az élet rendje náluk, ezt szokták meg. Kasnyik Judit Tanulmányút a baráti országokba Ma, szeptember 15-én indul Békéscsabáról szovjetunióbeh tanulmányi útra tizenöt termelőszövetkezet döntőbizottsági elnöke. A Körösök Vidéke Tsz- szövetség szervezésében öt napig tartózkodnak a Szovjetunióban. Csehszlovákiába szeptember 22-en indul negyven döntőbizottsági elnök ugyancsak ötnapos tapasztalatcserére. Minisztériumi állásfoglalás a tiltott orvosi magángyakorlatról Mikor fogadhat el pénzt az orvos? AVagy: mikor nem fogadhat el betegétől vagy annak hozzátartozójától? — sokat vitatott, kedélyeket borzoló kérdések ezek, amelyekről olykor még az orvosok véleménye is eltér egymástól. A korábbi, ezzel kapcsolatos rendeletet ugyanis többféleképpen értelmezik, magyarázzák. Ezért különösen figyelemreméltó az Egészségügyi Közlöny legutóbbi számában megjelent minisztériumi állásfoglalás a tiltott, intézményeken belüli magángyakorlatról. A rendelet — amelynek egységes értelmezése érdekében állásfoglalást kellett kiadni — belső, szakmai intézkedés. Az orvosokhoz, pontosabban az egészségügyi dolgozók rendtartásáról szól, s kevés beteg ismeri, mit, hogyan szabályoztak benne. Az állásfoglalás most pontokba szedve részletezi, mikor követ el az orvos tiltott, jogszabályba ütköző cselekményt, amelyért fegyelmi felelősséggel tartozik. Eszerint, ha az orvos a beteget — a beutalási szabályok megkerülésével (!) — bármilyen állami rendelő- vagy gyógyintézetben vizsgálja meg, része- \ siti gyógykezelésben, semmilyén ellenszolgáltatást nem fogadhat el érte. Függetlenül attól, hogy fenntart-e valahol magánrendelőt, s van-e vagy nincs enge- délye a magángyakorlatra. | Ugyanakkor nincs joga ahhoz j sem, hogy a nála jelentkező be- i teget ellássa, ha arra szakmailag vagy a kérdéses intézmény, j osztály munkarendje alapján nem illetékes. Külön foglalkozik az állás- foglalás a megkülönböztetett ellátás kérdésével. Ezzel kapcsolatban leszögezi, hogy az intézetben ápolt beteget csak szakmailag indokolt módon, kizárólag a szakmai szempontok alapján lehet ellátni, gyógykezelni. Ezért az az orvos, aki — a betegnek vagy hozzátartozójának kérésére — ettől eltérően bárkit pénzért, illetve annak a reményében részesít megkülönböztetett ellátásban, az orvosetikát sértő módon, jogtalanul jár el. Felelősségre kell vonni azt az orvos is — hangsúlyozza a közlemény —, aki az intézetben ellátott, kezelt beteget ellenszolgáltatás fejében rendeli visz- sza magához. Függetlenül attól, hogy akár az intézetbe, munkahelyére, akár a magáhrendelöjé- be. Ugyanígy tilos, hogy a magángyakorlat keretében ellátott magánbetegét az'orvos — jogszabállyal ellentétes módon — intézeti munkahelyére irányítsa, ott kezelje és saját osztályára, részlegére felvegye, felvetes.se. Magánbetegek esetén a tilalom a kiegészítő laboratóriumi, röntgen- stb vizsgálatokra is kiterjed. Ezeket a vizsgálatokat — magánbetegeknél — sem az orvos intézeti munkahelyén, sem más egészségügyi intézményben nem végezhetik el. A minisztériumi állásfoglalás kitér a végrehajtás és az ellenőrzés követelményeire is. Egyebek között előírja, hogy aki az említett jogszabályt megszegi, az ellen fegyelmi eljárást kell indítani, ügyelve arra is, hogy kellően tükrözze az elkövetett vétség súlyát. Ezek érvényesítéséért. a rendszeres és szigorú ellenőrzésért — saját területén —, mindenütt az érintett intézet, kórház, klinika, szanatórium vezetője köteles gondoskodni. E kötelezettségek elmulasztása esetén pedig — fegyelmi eljárás keretében — az intézmény vezetőjét is felelősségre vonják. (MTI.) Könyvjelző így éltünk 1969-ben! H. Sas Judit: Életmód és család fiz emberi viszonyok alakulása a családban 1969-ben, a Békés megyei Tanács felkérésére, az MTA Szociológiai Kutató Intézetének munkacsoportja széles értelemben vett életmódkutatást végzett megyénkben, melynek egyik részét a családkutatás képezte. A kutatás mintavételes eljárással készült, s kétezer családot érintett a megye sajátos települési. társadalmi struktúrája szerint kiválasztott településeken. A vizsgálatot Losonczi Ágnes, Kónya Judit, Kárpáti Zoltán és H. Sas Judit végezte, aki az Akadémiai Kiadó, Szociológiái tanulmányok sorozatában a közelmúltban adta közre a kutatás eredményeit. Napjainkban elég tekintélyes azoknak a száma, akik a család létét és jövőjét gyakran megkérdőjelezik. Demográfiai, pszichológiai. szociológiai felmérésekre, a gyermekszám csökkenésére, a válások irányszámának növekedésére hivatkozva kijelentik, hogy: a család válságban van. Vajon igazuk van-e? Erre a kérdésre csak akkor tudunk megnyugtatóan válaszolni, ha történetiségében szemléljük a családi életforma mai viszonyait. Tény az. hogy a családok szerkezetében lényeges változások történtek. Az elmúlt húsz évberi például uralkodóvá vált a kétgenerációs családi életforma, melyben szülők és gyerekeik élnek együtt. Az ezt megelőző évtizedekben azonban a kis tulajdonnal rendelkező parasztcsalád volt a mezőgazdasági vidékek meghatározó család- típusa, melyet csak itt-ott tarkított egy-egy kereskedőcsalád, melyben a családi munka eredményességét már nem egyedül a családtagok munkája biztosította, hanem az alkalmazottaké is. Az iparvidékekre koncentrálódó proletárcsaládoknak három típusát különíti el a szerző. A gyér számú szervezett munkásokét, az agrárproletárét és a beilleszkedőkét, akikre a nemzetfenntartó középosztály bürokratikus terhe nehezedik. Szinte valamennyi családtípusnál az exponált kérdés akkor jelentkezik, ha a nő — családon kivüli — munkavállalását kezdjük boncolni. A család, az állam, és a magántulajdon kelet- kezésé-ben azt írja Engels, hogy a női nem felszabadításának legelső feltétele az egész női nemnek a* nyilvános munkában való részvétele, ennek viszont feltétele, hogy az egyes család megszűnjék a társadalom gazdasági egysége lenni. Tömeges lehetőség erre megyénkben is az extenzív iparosodás megindulásával nyílik, amikor nagy tömegű, olcsó, kevés szakértelmet kívánó munkaerőre van szüksége a szövetke- , zeti. élelmiszer-feldolgozó és textiliparnak. Ez a női munkaerő elsősorban a parasztság soraiból rekrutálódik, különböző egyéni — munkavállalást motiváló — tényezők alapján. Egyeseknél a jobb megélhetés, az anyagi függetlenség, a hivatás- tudat lép előtérbe. Másoknál a dolgozó nő presztízse a vonzó, a kilépés az otthon zártságából, az emberek közé kerülés vágya az inspiráló. A különböző motivációk összhatása 1969-ben olyan végeredményt hozott, mely szerint az iparban dolgozók több mint 59 százaléka volt nő, s 88 százaléka feleség is! Ez utóbbi kiemelése a családon belüli munkamegosztás szempontjából érdekes, mivel a családon belüli terhek jelentős súlya a nőkre nehezedik, s ebből a teherből csak a jobb munkamegosztás, a háztartási ipar fejlettsége, és a szolgáltatások színvonalának emelkedése vehet „le” jelentősen. Engels ezt a gondot így fogalmazta meg: „Ha a nő a család magánszolgálatában teljesíti kötelességét, akkor a nyilvános termelésben nem vehet részt és nem kereshet, és ha nyilvános
