Békés Megyei Népújság, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-11 / 189. szám

Kicserélték a magyar-japán kereskedelmi egyezmény ratifikációs okmányait a burzsoá sajtót olvasva úgy tűnhet: az SZKP egyedül azzal törődik, hogy a többi kommunista pár­tot maga alá rendelje és a szocializmus szovjet „modell­jének” követésére kényszerít­se. A dolog egyáltalában nem új. Annak idején már lelep­lezte azokat a valótlanságo­kat, amelyek szerint „az oro­szok egyetlen kívánsága, hogy őket utánozzák”. A leniniz- mus elmélete abból indul ki, hogy minden országnak meg­vannak a maga történelmi, nemzeti és más sajátosságai, minden kommunista és mun­káspárt a maga sajátos hely­zetének megfelelően gazdagí­totta a forradalmi harc elmé­letét és gyakorlatát. Lenin fo­galmazta meg: „Minden nem­zet eljut a szocializmushoz, ez elkerülhetetlen, de nem teljesen egyformán fognak el­jutni, mindegyik sajátos vo­nást kölcsönöz majd a de­mokrácia ilyen vagy olyan formájának, a proletárdikta­túra ilyen vagy olyan válfa­jának, a társadalmi élet kü­lönböző területein végrehaj­tott szocialista átalakítás üte­mének.” Az SZKP hű ehhez az örök­séghez, soha senkire sem kényszerítette saját „szocia- lizmus-modelljét”. Természe­tesen minden testvérpárt köl­csönözhet a bolsevizmus ta­pasztalatainak tárházából, amit megfelelőnek tart a ma­ga számára, ami megfelel kö­rülményéinek. A z az út, melyen a többi ország kommunistái ha­ladnak, szerintünk, nem is ismétli és nem is is­mételheti meg azt az utat, me­lyen az SZKP járt, már csak azért sem, mert a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom győzelme, és e győzelem tör­ténelmi. következményei új erőviszonyokat teremtettek a nemzetközi osztályharcban. A kommunista mozgalom hatalmas mennyiségű tapasz­talatot gyűjtött a szocializ­mus építésében és a munkás­osztály érdekeiért folytatott harcban az egyes tőkés orszá­gok különböző feltételei kö­zött. Következésképpen: min­den ország forradalmi tapasz­talatának és forradalmi elmé­letének összessége jelenti a marxizmus—leninizmus elmé­letét. Az SZKP mindig nagy fi­gyelemmel fordult a testvér- pártok alkotómunkája felé, abból kiindulva, hogy minden tételnek a helyességét csak a gyakorlat bizonyíthatja. T ermészetesen még mi­előtt a gyakorlat meg­hozná végső ítéletét, le­hetséges és szükségszerű a tételek elvtársi vitákon való ellenőrzése, a különböző pár­tok tapasztalatainak és szem­pontjainak széles körű össze­vetésével. Nyilvánvaló, hogy ennek eredményeképpen gaz­dagodik az elmélet és a gya­korlat is, s hasznára válik a kommunista mozgalomnak. Ez a szemlélet jellemezte a kommunista és munkáspár­tok 1969. évi moszkvai ta­nácskozásának légkörét és pártjaink idei berlini konfe­renciáját is. A tárgyalások demokratikus és elvtársi lég­köre, a különböző pártok ta­pasztalatának széles körű ösz- szevetése lehetővé tették a résztvevőknek, hogy közösen értékeljenek egy sor aktuális problémát, olyanokat, melyek ma hatalmas jelentőségűek Európa és az egész világ né­pei számára. A berlini konferencia ered­ménye szemléletesen cáfolta azt az antikommunisták által költött legendát, mely szerint van egy párt, vagy néhány párt, amely a többi pártra kényszeríti saját nézeteit. A konferencia valamennyi részt­vevője kijelentette, hogy az előkészületek a lehető legde­mokratikusabb formában zaj­lottak le„ ami biztosította minden párt képviselőjének, hogy a legrészletesebb és leg­nyíltabb módon kifejezze sa­ját nézeteit, előterjessze ál­lásfoglalását. A konferenciá­nak nyilvánosságot biztosítot­tak, a világ 500 újságírója kísérte figyelemmel munká­ját. Még soha nem láthattunk Európában olyan politikai és társadalmi erőt, amely ilyen gyümölcsöző és sikeresen vég­ződő találkozót tudott volna szervezni, mint a kommunis­ta pártok. A reakciós és konzervatív erők tudják, mekkora erőt képvisel Európában a dolgo­zók kölcsönös szolidaritása. A záródokumentumban, hangsú­lyozzák a nyugati kommentá­rok, nem szerepel a „proletár internacionalizmus” kifejezés. Ugyanakkor, mint Erwin Scharf, Ausztria Kommunis­ta Pártja KB titkára a Volksstimme-ben írta: „Éppen maga a konferencia volt e proletár internacionalizmus legszebb, legmeggyőzőbb si­kere”. n testvérpártok képvise­lői berlini felszólalása­ikban teljes megalapo­zottsággal mutattak rá, hogy szovjetellenes és antikommu- nista kampány legfontosabb célja az, hogy éket verjen a szocialista országok és a tő­kés világ munkásosztálya kö­zé. A kommunisták határozot­tan szembeszállnak ezekkel a kísérletekkel. A konferencia elsőrendű célul tűzte ki az an­ti kommunizmus elszigetelését és legyőzését. Vitalij Korionov (APN) Dr. Biró József külkereskedel­mi miniszter és Szenkuro Szaiki, Japán budapesti nagykövete kedden a Külkereskedelmi Mi­nisztériumban kicserélte a két ország kormánya közötti 1.975. október 20-án Tokióban aláírt kereskedelmi és hajózási egyez­mény ratifikációs okmányait. Ezzel az egyezmény életbe lé­pett. E megállapodás létrejötte a magyar—japán kapcsolatok ki­emelkedő eseménye. Jelzi az utóbbi években kibontakozott együttműködés elmélyülését, és a két ország kormányának szán­dékát a kapcsolatok továbbfej­lesztésére. A Magyar Népköz- társaság kormánya tőkés ország­gal első ízben kötött ilyen ma­gas szintű egyezményt. A meg­állapodás biztosítja a két ország gazdasági együttműködésében a legnagyobb kedvezményes elbá­nást, és szabályozza á gazdasági, kereskedelmi, valamint konzuli kapcsolatok széles körét. Előirá­nyozza továbbá a kormányközi gazdasági vegyesbizottság meg­alakítását is. (MTI) SOARES: Portugália liű marad a helsinki egyezményhez Spinola visszatért Lisszabonba Mario Soares portugál minisz­terelnök a Helsinkiben zárult európai biztonsági értekezlet be­fejezésének első évfordulója al­kalmából a TASZSZ tudósítójá­nak adott interjújában kijelen­tette, hogy a portugál kormány ] hű marad a záróokmányhoz, amelyet egy évvel ezelőtt írtak alá. A béke megszilárdítása és az európai biztonság megőrzése érdekében fontos lépésnek tart­ja az akkori megállapodásokat, sajnos, nem történt lényeges előrehaladás az egyezmény, két fontos területén. A leszerelés, valamint a kölcsönös bizalom erősítése érdekében. Portugália — folytatta a mi­niszterelnök — a lehetőségekhez képest kész erőfeszítéseket ten­ni, hogy fejlessze a kapcsolato­kat valamennyi európai ország­gal, függetlenül azok társadalmi és politikai berendezkedésétől. — A szocialista országokhoz fűződő viszony külpolitikánk egyik szempontja — jelentette ki Mario Soares. — Elmondha­tom önöknek, hogy az ideiglenes kormány külpolitikája, amely 1974. április 25-e, a fasizmus megdöhtése óta 1 a Fegyveres Erők Mozgalma programjának elveiből indul ki, lényegében nem változott. Megemlítve azt, hogy Portugália Nyugat-Euróna országaival fejleszti kaoesolatait, Soares kijelentette: Portugáliá­nak nem célja csökkenteni a szocialista országokkal való vi­szony jelentőségét. (TASZSZ) Antonio de Spinola portugál extábor.nok kedden visszatért Lisszabonba. A repülőtérről a jelentések szerint ismeretlen irányba távozott. Az extábornok 1975. márciusá­ban a jobboldali puccskísérlet kudarca után menekült el Por­tugáliából, és mostanáig külföl­dön tartózkodott. Az emigráció­ból azonban továbbra is irányí­totta a portugáliai ellenforradal­mi puccsra készülő illegális jobboldali szervezeteket. Hivatalos körökben egyébként megerősítették, hogy a Spinola letartóztatására 1975-ben kiadott parancs még érvényes. (TASZSZ) Nyugati hírügynökségek jelen­tése szerint Spinolát Lisszabon­ba történt megérkezése után azonnal a caxiasi börtönbe vit­ték. Az 1975. márciusi puccskí­sérlet miatt annakidején lelar- tóztatási parancsot adtak ki Spi­nola ellen. A vizsgálóbírónak ennek megfelelően 48 órán belül dönteni kell arról, hogy Spinolát őrizetbe veszik, vagy szabadon engedik. Az új portugál köztársasági elnök, Ramalho Eanes júliusban úgy nyilatkozott: Spinola „ugyanolyan portugál, mint bár­ki más”. Ugyanúgy, mint bárkit, , aki ellen letartóztatási parancs } van, bíróság elé állítják, vagy [ szabadon bocsátják, ha semmi I sem szól ellene. (UPI) Befejeződtek a magyar—mongol tárgyalások Kedden délelőtt Zsambin Batmönh mongol miniszterelnök fogadta a magyar—mongol kor­mányközi gazdasági együttmű­ködési bizottság X. ülésszaka al­kalmából Mongóliában tartóz­kodó Borbándi Jánost, a Minisz­tertanács elnökhelyettesét, az együttműködési bizottság ma­gyar tagozatának elnökét és a delegáció tagjait. Ezt követően Borbándi János miniszterelnök-helyettes és T. Kapcsa, a mongol miniszterel­nök első helyettese aláírta a magyar—mongol gazdasági együttműködési kormánybizott­ság X. ülésszakáról készült jegyzőkönyvet. Tordai Jenő külkereskedelmi mi­niszterhelyettes és D. Cerenszan_ zsa mongol külkereskedelmi mi­niszterhelyettes a két ország kö­zötti 1977. évre szóló árucsere- forgalmi és fizetési megállapo­dást, Kádas István nagykövet és C. Sdemberel földművelésügyi miniszterhelyettes a két ország közötti állategészségügyi egyez­ményt írt alá. A két ország tervhivatali kép­viselői is tartottak megbeszélést. A magyar delegáció kedden hazautazott Ulánbátorból. (MTI) Kölcsönös bizalommal Feszültség a kontinentális talapzat miatt ms Továbbra is feszült a görög—török viszony az olajban gazdag kon­tinentális talapzat miatt. A képen: görög katonai demonstráció az Égei-tenger északi részén. (Telcíotó — AP—MTI—KS) A rozsda veszélyezteti az autót, az autótulajdonos testi épségét és pénztárcáját. Küzdeni kell tehát ellene: alváz- és üregvédelemmel Hatékony, radikális módszer. Várjuk a gyulai ÁFOR-AG IP üzemanyagtöltő állomás szervizében.

Next

/
Thumbnails
Contents