Békés Megyei Népújság, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-10 / 188. szám

Kulturális csere — Évről évre bővülnek a J Szovjetunió kulturális kap-1 csolatai: jelenleg több mint 120 állammal tart rendszeres kulturális és tudományos kapcsolatokat. A szovjet kul­túra és művészet több mint 40 ezer képviselője és 200 j művészegyüttes utazik évente külföldre. Külföldön évente több! mint 25 millió ember vesz í észt a szovjet művészek! hangversenyein, előadásain és egyéb rendezvényein, és to­vábbi több tízmilliónyian a televízión kísérik figyelem­mel vendégszereplésüket. Kapcsolat a testvérországokkal A Szovjetunió kulturális kapcsolatai különösen a szo­cialista testvérországokkal fej­lődnek. Csupán a legutóbbi 10 esztendő alatt a kölcsönös látogatások száma csaknem a háromszorosára növekedett j és elérte a Szovjetunió összes j kulturális cseréjének mintegy ! felét. A Szovjetunió és a szocia- lista országok kulturális kap­csolatai gyors bővülésének magyarázata az, hogy egytí­pusú a kultúrájuk, ' egységes I az ideológiájuk, s hogy teljes ! mértékben egyezik a testvér- országok kommunista párt­jainak a politikája. Új formák Az utóbbi időben a szovjet kultúra .mintegy 10 ezer kép­viselője, csaknem 100 mű- ! vészegyüttes utazik évente a szocialista országokba, ahol 60, a szovjet kultúrát és mű­vészetet bemutató kiállítást rendeznek. A szocialista or­szágokból ugyanakkor a kul­túra 8 ezer képviselője, több mint 70 színtársulat érkezik évente a Szovjetunióba, s 40- nél több kiállítást rendeznek. Napjainkban igen elterjed­tek a kulturális együttműkö­dés új formái. Ilyenek pél­dául a közösen rendezett szí­ni előadások, közösen készí­tett filmek, televíziós adások > stb. Csupán a legutóbbi évek- ; ben 35 előadást szerveztek j meg közös erővel. Köztük a Háború és béke című operát (az NDK-ban), a Spartacus című balettet (Lengyelország­ban és Magyarországon), a Goya, Kedvező szél, Esküvő stb. című filmeket. Egyre jobban növekszik a szocialista országok színházi és zenei fesztiváljának jelen- tősége. Ezek a rendezvények amellett, hogy tág lehetőséget biztosítanak a testvérországok színházművészetének és zené­jének megismerésére, előse­gítik azt is, hogy a szocialista országok színházainak, elő­adóművészeinek repertoárjá­ban egyre nagyobb helyet kapjanak a szocialista álla­mok szerzőinek alkotásai. Szüntelenül bővül azon kul­turális és művészeti intézmé­nyek köre, amelyek közvetle­nül együttműködnek egymás­sal. A szovjet kulturális intéz­mények jelenleg a testvéror­szágok 226 színházával, mú­zeumával, könyvtárával, mű­vészeti oktatási intézményé­vel tartanak fenn kapcsolato­kat. Nagy szerepet játszanak a szocialista országok együtt­működésében a kiadók, ame­lyek rendszeresen kicserélik egymás között a kiadványo­kat, a lefordított műveket, a külföldi anyagokat, állandóan bővül a legjobb mai szépiro­dalmi alkotások közös kiadá­sának gyakorlata. A kiadók együttműködése lehetővé te­szi, hogy a szocialista orszá­gok népei még közelebbről megismerkedjenek egymás kulturális életével és vívmá­nyaival. Amire nincs szükségünk Nyugaton néha arról pa­naszkodnak, hogy a szocialis­ta országok, úgymond, egy­oldalú kulturális cserét bo­nyolítanak le. Ajtót nyitnak a klasszikusok és a realisták előtt, de nem engedik be az Szlovák olvasótábor Békéscsabán lengetni, a koldusok tarisznyá­ját is megtömni, de a íelfuval- kodott fellegek mindig útját állták. Maguknak követeltek minden sugarat, mert a felhők mindig-mindig fényben élnek. Meleg szív nem fejlődött ben­nük, helyét ronggyal tömték ki. Mérgesített ebeket tartot­tak, és azokkal maratták el a fázósakat, a fényre vágyókat. Nagy ritkán látta a Nap a folyót is, de hogy ennyire szép, azt csak a fergeteges ítéletidő után vette észre. Mert nagy vihar volt egykor. Égzengéssel, villámlással jött, és a világnak szabadított szelek tépték, szaggatták a felhők ez­reit ronggyá, foltot sem érő ca­fattá. Hallhatta a vihart még a süket is. A villámlás olyannak hatott, mint a pásztor ostorá­nak csattogása, a dübörgés pe­dig, mint a pásztor karikásának kongatása. Sírással, jajgatással, sopánkodással telt meg a völgy, telt meg a hegy, a folyó, a ná­das, az erdő és a tengerek ten­gere. Becsületes munkát végzett a vihar és a keménymarkú Pásztor. Nem hagyta békén még a szelídebb bárányfelhőket sem, mert azoic is csak arra jók, hogy elvegye . a Fényt az ablakoktól, és sötétségbe hagyják a világ fényre éhező tájait. A Nap böl­csőjétől indult a vihar és arra tartott, amerre a folyó, és ahol esténként ágyat vetett a Nap­nak a jó öreg anyja, a szelíd Éiszaka... Megrettentek az elbizakodott felhők és fejvesztve menekül­tek. Azt hitték, hogy övék a nagyvilág az öreg diófáig, és nincs olyan erő, amelyik ki­billentheti őket az édes nyuga­lomból. Ilyen nagy viharra nem számítottak, ilyenről még az ál­moskönyv sem regélt, de a fel­hők pápaszemes bölcsei sem, akik legelői loholtak és fogat csikorgatva kiáltották vissza át­kukat!: — Visszajövünk..; Vissza! Még több felhőt hozunk ma­gunkkal. még több hideget és sötétséget, annyit, amiben or­ra bukik még az éles szemű Pásztor is ... Reszkess nyárfa­levél, reszkess ... ! Hittek benne, de már akkor itt a folyó felett a Fény Pász­tora volt az úr. Igaz, amit elő­ször látott, az bizony megret­tentette. Azt hitte, nincs em­ber, aki itt rendet tudna te­remteni. Pernye, hamu. füst, láng és itthagyott szemét any- nyi, amennyit még a legvéneb’o emberek sem láttak. Ám rögtön el is mosolyodott, mert az Egy­szeri Ember kijött a házból, összehúzta magán a madzagból készült nadrágszíjat és leakasz­totta a rozsdás kaszát az eper­fáról. Kicsit fent rajta, leverte róla a rozsdát és csetkelte az udvaron a gazt. Segítettek ne­ki a szomszédok. (Fotylaljutí itt és ott úgynevezett tömegkultúrát. Valóban: a nemzeti kultúra olyan alkotásai előtt, amelyek e kultúra demokratikus, ha­ladó, humánus tendenciáit tükrözik, ajtónk mindig nyit­va áll. De sem a Szovjetunió, sem a többi szocialista ország nem engedi meg a burzsoá kultúra legsilányabb hajtásai­nak szabad beáramlását or­szágukba. A szexet és erősza­kot propagáló „kultúra” az ember elkorcsosodását vált­ja ki. Ezt alátámasztják ma­guk a burzsoá tudósok is. Erich From, a ne.ves burzsoá szociológus például azt mond­ja, hogy az úgynevezett tö­megkultúra az ember intim világának elszokványosodásá- hoz, a természetes érzések és érzelmek elkorcsosulásához vezet. Az utóbbi időben a nyugati kultúrának effajta termékeit igyekeznek ráerőszakolni a szocialista országokra a kul­turális együttműködés csator­náin. Ennek pedig semmi kö­ze nincs az emberiség szelle­mi értékeihez. A szocialista országok sze­rint a különböző társadalmi rendszerű államok közötti kulturális cserék tárgyai csakis olyan kulturális és művészeti alkotások lehetnek, amelyekkel a megismerkedés hozzájárul a népek szellemi gazdagodáshoz és egymás jobb megértéséhez. Ezért nem engedik meg az antihumánus, erkölcstelen tartalmú művek propagandáját a területükön. T. L. Pillantás — az atomreaktorba A donyecki egyetemen olyan különleges berendezést készítet­tek, melynek segítségével a kutató „bepillanthat” a fémol­vasztó kemencékbe, az erőmű gőzkazánjába, vagy akár az atomreaktor belsejébe is. A be­rendezés legfontosabb részei: egy termoanemométer, egy se­besség- és pulzálásmérő mű­szer. Ennek segítségévei számos — népgazdasági szempontból fontos — bonyolult folyamat ta­nulmányozása lehetséges. Az irkutszki kutatóknak pél­dául sikerült megmérniük a mesterséges fehérjét előállító szerkezetekben a bioanyag ré­szecskék jellemzőit. A mérési eredmények alapján — olyan bioreaktorokat készítettek, me­lyek napi 50 tonna szárazfehér­jét termelnek. Ä donyecki egyetemen jelen­leg a különböző folyadékok és gázok áramlásának törvénysze­rűségeit vizsgálják a berende­zéssel. (BUDAPRESS—APN) Éberségjelző műszer A HUNGAROCAMION újító- gárdája — dr. Balogh György üzemi főorvos vezetésével — külföldi készülékeknél előnyö­sebb és olcsóbb éberségjelző műszert alakított ki. A műszer­falba építhető Reacop nevű ké­szülék időnként figyelmeztető jelzést ad, amire a gépkocsive­zetőnek meg kell nyomnia egy gombot. Ha figyelmeztető jel után a gombot nem nyomják meg. azaz a műszer, „nem kap -választ”, riasztó szirénát szólal­tat meg, s ha ez sem használ, bekapcsolja a kocsi vészvillo- góit, szükség esetén pedig az autót is megállítja. A készülék sorozatgyártását a budaörsi TEEXELEKTRO Szö­vetkezet még az idén megkezdi. \ műszer várható ára 2500 fo­rint. A békéscsabai KISZ-tábor ezekben a napokban szlovák beszédtől hangos. Az ország kü­lönböző , vidékeiről érkeztek szlovák nemzetiségi fiatalok, hogy anyanyelvűket gyakorol­ják és jobban megismerjék né­pi kultúrájukat. A városi ta­nács művelődésügyi osztálya ál­tal szervezett olvasótáborban gazdag program várja a fiata­lokat. Gál Zsuzsa szlovák verset mond — Békés megye nevezetessé­gein kívül szeretnénk jobban megismerni a szlovák nyelvi irodalmat és a nemzetiségi kul­túrát — mondja Kormos Sán­dor, a tábor vezetője. — Ko­rábban is voltak már hasonló jellegű helyi kezdeményezések, és nagyon örülünk, hogy a Vi­harsarok fővárosában rendez­hetjük az I. országos szlovák nemzetiségi Olvasótábort. Bé­késcsabai, budapesti és a rétsá­gi középiskolák tanulói jöttek el a KISZ-tábor romantikus hangulatú íaházaiba, ahol tíz napon át a szlovák anyanyelv lesz a főszereplő. Mindjárt a megérkezés után kedves meglepetés fogadta a fiatalokat, hiszen a mai szlovák líra két kiemelkedő alakja: Vojtech Kondrot és Rudolf Csizmánk találkozott a tábor­lakókkal. — Vojtech Kondrot költésze­tét már régóta ismerem, de azt nőm tudtam, hogy kitűnő mű­fordító is — mondja Blaskó Márta budapesti gimnazista. — Most a táborban bőven lesz al­kalom, hogy a Kondrot által fordított Babits- és Weöres-köl- teményeket összehasonlítsam az eredeti magyar szöveggel. Zima Zsuzsanna szintén a fő­városi szlovák gimnázium ta­nulója. — Budapest környéki falvak­ból és az északi megyék szlo­vák nemzetiség lakta települé­seiből valók az osztálytársaim — mondja. — Nálunk otthon csak az öregek beszélnek szlo­vákul, ezért nagyszerű dolog, hogy az iskolában irodalmi nyelvet tanulhatunk, s ezt gya- koroljuk itt a táborban is. Vastag Klára és Veres Mag­dolna Rétságból jöttek, — Számunkra újdonságot je­lent a békéscsabai szlovákokkal való találkozás — mondják.' — Nagyon kíváncsiak fvagyunk a tótkomlósi tájházra, a gyomai Kner Múzeumra és a szarvasi Arborétumra. Kancsó Jánosnak nem kellett sokat vonatoznia, amíg a tábor­ba eljutott, hiszen ő a békés­csabai szlovák gimnázium ta­nulója. — Egy szem fiú vagyok itt az olvasótáborban, tehát abszo­lút „nőuralom” várható a kö­vetkező napokban — mondja mosolyogva. — Persze nem az a fontos, hogy fiú, vagy lány az illető, hiszen a szlovák anya­nyelv szeretete mindnyájunkat összefűz, tehát nem félek kü­lönösen a „leány rémunalom­tól”. Hangulat, vidámság és sok komoly játék veszi körül a fia­talokat. Többen már, a szavaló­versenyre készülnek, amelyen értékes díjak várják a győzte­seket. — A szép szlovák beszéd, a helyes kiejtés gyakorlása mind­nyájunk nemes kötelessége, és erre jó alkalom a szavalóver­seny is — mondja Gulyás Zsu­zsa, aki tavaly érettségizett Bé­késcsabán és azóta már elvé­gezte az első évfolyamot az Eötvös Lóránd Tudományegye­tem szlovák—történelem sza­kán. de mint tiszteletbeli tagot őt is meghívták a táborba. Huszonöt fiatal diák hasznos vakációját tölti a csabai szlovák , olvasótáborban. Kirándulások, filmvetítések, érdekes előadások teszik változatossá a tábori éle­tet, s remélhetően sokáig em­lékezetes élményt jelentenek számukra a közösen töltött na­pok. A. T. Blaskó Mária és Zima Zsuzsa a szlovák költészettel ismerkedik (Fotó: Gál Edit)

Next

/
Thumbnails
Contents