Békés Megyei Népújság, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-08 / 187. szám

Ezen nevet... Párizs adá6 szünetében. Egy közismert A házasságkötő irodában a szépasszony megy el mellettük, házasulandó fiatalembernek A férj felsóhajt: megmutatják egy sereg meny- — Micsoda ragyogó nő! Va- asszonyjelölt fényképét. A tiszt- jón hány éves lehet? viselő látja, hogy a fiatalember- — Fogalmam sincs — szólal nek egyik sem tetszik külonö- meg a feleség —. egy azonban sebben, ezért újabb ajánlattal bizonyos: több, mint amennyi!... szolgál: — No lám, van itt még egv lány, akinek kereken másfél millió frank a hozománya. — Rendben van, uram, de mutassa meg a fényképét is. — Az olyan ügyfelektől, akik­nek a hozománya több mint öt­százezer frank, fényképét nem szoktunk kérni!.. ... Zürich Az absztrakt festő panaszko­dik kollégájának, hogy a hölgy, akinek legutóbb megfestette a portréját, arra kéri, változtassa meg a szeme színét. — Mi sem könnyebb ennél — válaszolja a kolléga. — Csakhogy fogalmam sincs, hova festettem a szemét... ... Belgrad A tévészerelő kisfia bőgve jön háza á játszótérről. Ijedten kér­dezi meg az édesanyja: — Mi történt veled? — Semmi, mama. Csak eer méh rászállt a kezemre és az egyik végén nem volt szigetel­ve... ... Condon A Scotland Yardon a nyomozó jelenti a felügyelőnek: — Uram, 3 feleségemnek kis­lánya született!' — Well. S kire gyanakszik? — kérdi elmerengve a felügyelő. ... Bukarest — Mircea! Tegnap, amikor ha­zajöttél, félig be voltál rúgva. Magyarázatot követelek, miért? — Nem volt nálam több pénz — feleli a férj. ... Bécs A férj és felesége a színház előcsarnokában beszélget az elő­ködéshez, amely már eleve a hovatartozás szerint osztogatja minőségi, jogi megkülönbözteté­seit, és más embercsoportok ki­zsákmányolására, elnyomására, megsemmisítésére tör? Hiszen nemcsak ezekben a szélsőségek­ben. de még az olyan mama elvakult szeretetében is. aki kö­rülimádja, elkényezteti, min­denki- más fölé emeli egyetlen gyermekét, megérezzük az el­lenszenves vonásokat. Végtére. — hányféle az elfo­gultság? Hány olyan fogalom­ra használjuk ezt a szót, amely korántsem azonos minőségű — olykor épp' ellentétes — emberi tartalmakat fejez ki? Hol egyáltalán a vízválasztó a rokonszenves és ellenszenves, az egészséges és egészségtelen, az emberies és embertelen el­fogultságok között? Mert két­ségkívül természetes emberi vonás, ha például két sportoló küzdelmét figyelve azt pártol­juk, annak a győzelméért szur­kolunk, aki valamilyen okból szorosabban tartozik hozzánk, és annál részrehajlóbban szur­kolunk neki. minél szorosabban tartozik hozzánk. A szovjetnek az amerikaival szemben, a ma­gyarnak a szovjettel szemben. Iskolánk, munkahelyünk, fa­lunk, városunk sportolójának a másik magyarral szemben. Ugyanilyen természetesen érezzük ellenszenvesnek — a szélsőségekről itt nem szólva — azt. ha valaki a tények megálla­pításában, a valóság fölmérésé­ben elfogult. (A fenti nélda nyo­mán: rokonszenvesebbnek ér­zem azt a bírót, aki óhajom el­lenében ítél, igazságosan, mint azt, aki titkós óhajom szerint — de igazságtalanul.) Akkor hát hol kezdődik az egészségtelen elfogultság? Vajon ott már kezdődik, ha ... New York — Maga miért ül, hapsikám? — kérdezi az egyik rab a má­siktól. — Tulajdonképpen semmiért, öcsi — feleli a cellatárs. —Dü­hös voltam egy barátomra és nem nyújtottam neki kezet. — Érthetetlen! És hol történt az eset? — A cirkusz kupolájában, a trapézon... • • * Berlin — Képzeld, Uhlmann húsz­ezer márkát nyert a lottón! S épp az esküvőjét követő napon! — Szegény Uhlmann’ ’Mindig balszerencsés ember volt... * • • Szófia — Hallom, Atanasz. hogy ha­ragban vagy a feleségeddel. Mi történt? — Képzeld a feleségem egy felbontatlan levelet talált az íróasztalomban, amit még ó kül­dött nekem lánykorában. * + * Stockholm — Siw. hallottad, hogy Évá­nak gyermeke lesz? — Persze. Azt is tudom, hogy kitől. — Mondd meg neki, nagyon fog örülni... * * » Lipcse i — Fiacskám, ez kétségbeejtő! Tizenegy hiba egy rövid dolgo­zatban! — Ez csak a tanár úrnak kö­szönhető — felel a gyerek. Di­rekt keresi a hibákat a dolgo­zatomban... T. .1. a nyilvánvalóan erősebb, jobb, tehetségesebb ellenféllel szem­ben is a saját kedvencünk mel­lére kívánjuk az aranyérmet? — No de hát hányszor örülünk szerencsésnek mondott — tehát nem teljesen igazságos — győ­zelmeknek! Ez már egészségte­len elfogultság volna? Vagy ott kezdődik, amikor a másik rovására pártoljuk azt, akit szorosabban magunkhoz tartozónak érzünk? — No de hát lehet ezt egyáltalán más­ként? A dobogónak csak egy legfelső foka van, és ha én azért szurkolok, hogy a magyar ver­senyző léphessen fel oda, egy­ben azért >s szurkolok, hogy az ellenfelei ne léphessenek fel. Tehát hazámfiát, a nekem ked­vesebbet, az ellenfél rovására pártolom. Bár ez, hogy a rovására — ez sem olyan egyszerű. Hiszen az aranyérmes baj­nok kitűnő eredményeit nem kis részben éppen a legerősebb versenytársainak köszönheti. — Elfogultságainkkal is, ügy tetszik, olyasformán Vagyunk, mint annyi más közös — álta­lános emberi — tulajdonsággal: a hiánya is betegség, meg az is, ha túl sok van belőle. És hogy mi volna a helyes arány annak, aki mindkét véglettől távol tartja magát. arra a jelek sze­rint nincsenek mindenkire ér­vényes normák, okos törvények: nem rendszabályozható, mint a vitaminok adagolása, mennyi az egészségre hasznos, mennyi a káros adag. Már csak azért sem, mert nincs az elfogultságok hőfokát és kritikus pontját megbízható­an kimutató mérőeszközünk. S amíg ilyen mérőeszközt föl nem találnak, addig bizonyosan nem lesz unalmas — embernek len­ni. Pokoli találkozó Este Dantet olvastam és alig tettem le álmosan az Isteni szín­játékot, társasutazási prospek­tust pillantottam meg. Két hét a pokolban. Nyomban jelentkez­tem. Megérkezésünkkor az ins- pekciós ördög ügyet sem vetett a bőröndömre, hanem így szólt: — Arra vagyunk kíváncsiak ami a fejében van, mert ha vala­mi pokoli ötletet, vagy ördögi javaslatot hozott volna, arra nincs szükségünk, ebből nem szorultunk importra. Megnyugtattam, hogy nem hoztam, erre beengedett. F.löször egy kepes levelezőla­pot vásároltam. Üstöt ábrázolt, ember főtt benne. A postahiva­talban fel akartam adni. Vagy harminc ablak volt a teremben, de mindegyik zárva volt, majd­nem úgy, mint nálunk. Levél- szekrényt is találtam, de azon nem volt nyílás. — Ezer ördög és pokol! — ki­áltottam fel dühösen, mire egy ördög így figyelmeztetett: — Vigyázzon, hogy mit be­szél! Ha mérges, akkor nálunk így kell kifakadni: „Ezer angyal és mennyország!” Bementünk egy eszpresszóba, ahol a pincér sajnálkozva mond­ta: — Ma csak langyos fekete és meleg^zóda van. Ebbén nem találtunk sem,mi újat. Megszoktuk Pesten is. Beszélni akartain Belzebubbal, harminc napig kellett előszobáz- nom, míg végre bejutottam hoz­zá. — Mi újság Pesten? — kérdez­te. — Nemsokára megnyitják a metró új szakaszát. — Végre rájöttek, hogy mi­lyen jó a föld alatt. Milyen az üsttermelés maguknál? Sajnos, nem készültem fel Belzebub kérdéseire, ezért azt válaszoltam, hogy „folyamatos”. — Szeretném újra tanulmá­nyozni a pesti eletet —: közölte. — Ott néha pokoli bosszúságok­kal találkoztam. Mondja, nem akar néhány ötletet elvinni Pest­re? — Szívesen. — Itt van az ördögfiókák ci­pője. Gyorsan leválik a tal­pa. — Ez nálunk is előfordul. — Vagy példát vehetnének a mi vizvezetek-szer élőinkről. Egy nagy házban élnek, amely­nek a kapuja mindig zárva van Nem tudnak sehova elmenni. — Nálunk se igen jönnek el a hívásra. ■ ‘ — Na és a bejárónők? Itt a pokolban mindennap nagyobb órabért kérnek. — Ha jaj l Nálunk is. — Adok egy-jó tanácsot. Csi­nálják a zsemléket mindig ki­sebbre és kisebbre. Újabban nagy sikerünk van vele. — Ezt nálunk már régen csi­nálják. Láttam, hogy Belzebubbal folytatott interjúm nem nagyon akar sikerülni. Elbúcsúztam és amikor a többiekkel távozni akartam a pokolból, rájöttem ar­ra, hogy nem szabad felelőtlenül rosszat kívánni embertársaink­nak. Ugyanis találkoztam Kele­mennel. Egy üstben pillantottam öt meg. Lelkiismerelfurdalásom támadt, mert egyszer összeve"~- tem vele és mérgemben rákiul- tottam: — Vigyen el az ördög! Elvitte. Palásti László t Aktuális téma Óriást témám, van! — lelkendezett Lar- i csuk a rovatvezető­nek. — Izgalmas? —ér. déklöúött Rizsikov? — Hogy izgal­mas-e?! Eles, mint a bivaly szarva! Maró, mint a vitriol! Ha nem vetem papírra, ö vet szét engem! — No, ez érdekes — élénkült, fel Ri­zsikov. — Elég régen lattalak már olyan­nak. hogy valami szét akart volna vetni. — Figyelj csak — jött tűzbe Larcsuk —, mi itt valamennyien, mindegyikünk a ma­ga posztján, fontos feladatokat oldunk meg, tesszük, amit tennünk kell, ezalatt pedig valahol Szocsi- ban a tengerparton dologkerülök sütké­reznek, akik külön böző ravasz fogások, kai kiküldetést bu­liztak ki maguknak. Micsoda fókák! Csak a tengeren érzik jól magukat. Süt. te tik a hasukat a nappal, lu­bickolnak^ a napidíj úszik, a munka meg all! — Ö, erről már annyiszor írtak — ráncolta össze csaló­dottan a homlokát Rizsikov. — Erről újból és újból írni kell! — győzködte Larcsuk. — Amíg ki nem halnak a léhűtők, akik az állam kasszáján élös- ködnek! — Rendben van — adta meg magát Ri­zsikov. — Utazz a helyszínre, csináld meg az anyagot. Két­száz sort adunk ... Larcsuk ragyogó arccal kiviharzott a szerkesztőségből, egyenesen a legköze. lebbi telefonfülké. hez: — Halló, Tánya . .. Csomagolj, szómba. 'ton utazunk. Kibuliz­tam egy kiküldetést Szocsiba . . . Oroszból fordította: Zahemszky László Azt beszélik... hogy néha nagyon nehéz áthi­dalni a nehézségeket. De áthi­daljuk! At bizony, nem úgy mint Becsben, ahol egy dunai hid csak úgy ukmukfukk fogta, magát és leszakadt. Nekünk másmilyen hidaink és másmi­lyen nehézségeink vannak. Előbb az utóbbiról: A Hét múlt vasárnapi adá­sában nehéz helyzetben volt a. tévé népszerű riporternöje, aki a különféle szerveknek még mi­nisztériumoknál is érdeklődött a hűtőberendezések pótalkatré­széinél: hiányáról: Miért nincse­nek? .4 megkérdezettek egymás­nak ..passzolták” tovább az il­letékesség jogát, igen, tudnak róla. de nem ők az illetékesek, nem tehetnek róla, hogy több ezer hűtőpultot „el kell dobni”, mert megjavításukhoz hiányoz­nak az alkatrészek. „Hárommil- liárd főrint értékű nemzeti va­gyonnak nincs gazdaja!” — hangzott el a keserű megállapí­tás. Talán a riport nyomán lesz. No, de eddig miért nem volt?! Miért kell tévériport ahhoz, hogy egy ilyen (és sok irtás) gon­dot megszüntessünk?! — vető­dik fel a kérdés. Ha a későbbi­ekben lesz is alkatrész a javí­tásokhoz. az eddigi kár má ■ nem tehető jóvá. Sajnos sok ember csak küszködött, majd beletörő­dött a helyzetbe, pedig van más csatorna is, amely megtalálta volna a gazdáját a dolgoknak, nemcsak a tévé egyes csatorná­ja. Nem a mi profilunk, nem a mi területünk, nem ehhez a tárcá­hoz tartozik — hallottuk az adásban. A riporternö menteget­te az illetőket: a maguk szem­pontjából igazuk van. De azt is beszélik, hogy jól néznénk ki, ha mindenki csak a maga szem­pontját nézné, s más megoldást egyáltalán nem keresne. Nincf gazdája három mi lliárdnak? Hát kié ez az ország?! — teszik fel egyesek a jogos kérdést. Tudathasadás \ * Kaján Tibor karikatúrája Szóval akadnak nálunk ne­hézségek, de lám, at lesznek hi­dalva, csak szólni kell róluk. Jobb később, mint. soha — vall­ják némelyek, akik meglehető­sen optimisták. Mi észrevesszük ha baj van, igaz kicsit későn. Lám Becsben rosszabb a hely­zet. ott a leszakadt híd hibáját már csak akkor vették észre, amikor megvolt a baj. Apropó, híd! Hát történik nálunk ilyes­mi? Történik. Pár éve a Körö­sön. rogyott össze egy, de azt szabálytalanul arra haladó da­rus autó szakította le. Most meg mi történik Békéscsabán? Szé­lesítik a Bánszki utcai hidat. Még szélesebben hidalhatjuk maid át az Élővíz-csatornát Na bumm, nem nagy ügy! — mond­hatják az ágálok, pedig nincs igazuk. Szerintem azt a hidat nemcsak szélesítik, hanem erő­sítik is. Azt is beszélik, ennek a hídnak legalább van gazdája, méghozzá olyan, aki biztosan hallgatta a híreket. Vitaszek Zoltán Bitóimmá. 1976. AUGUSZTUS S.

Next

/
Thumbnails
Contents