Békés Megyei Népújság, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-08 / 187. szám
Ezen nevet... Párizs adá6 szünetében. Egy közismert A házasságkötő irodában a szépasszony megy el mellettük, házasulandó fiatalembernek A férj felsóhajt: megmutatják egy sereg meny- — Micsoda ragyogó nő! Va- asszonyjelölt fényképét. A tiszt- jón hány éves lehet? viselő látja, hogy a fiatalember- — Fogalmam sincs — szólal nek egyik sem tetszik külonö- meg a feleség —. egy azonban sebben, ezért újabb ajánlattal bizonyos: több, mint amennyi!... szolgál: — No lám, van itt még egv lány, akinek kereken másfél millió frank a hozománya. — Rendben van, uram, de mutassa meg a fényképét is. — Az olyan ügyfelektől, akiknek a hozománya több mint ötszázezer frank, fényképét nem szoktunk kérni!.. ... Zürich Az absztrakt festő panaszkodik kollégájának, hogy a hölgy, akinek legutóbb megfestette a portréját, arra kéri, változtassa meg a szeme színét. — Mi sem könnyebb ennél — válaszolja a kolléga. — Csakhogy fogalmam sincs, hova festettem a szemét... ... Belgrad A tévészerelő kisfia bőgve jön háza á játszótérről. Ijedten kérdezi meg az édesanyja: — Mi történt veled? — Semmi, mama. Csak eer méh rászállt a kezemre és az egyik végén nem volt szigetelve... ... Condon A Scotland Yardon a nyomozó jelenti a felügyelőnek: — Uram, 3 feleségemnek kislánya született!' — Well. S kire gyanakszik? — kérdi elmerengve a felügyelő. ... Bukarest — Mircea! Tegnap, amikor hazajöttél, félig be voltál rúgva. Magyarázatot követelek, miért? — Nem volt nálam több pénz — feleli a férj. ... Bécs A férj és felesége a színház előcsarnokában beszélget az előködéshez, amely már eleve a hovatartozás szerint osztogatja minőségi, jogi megkülönböztetéseit, és más embercsoportok kizsákmányolására, elnyomására, megsemmisítésére tör? Hiszen nemcsak ezekben a szélsőségekben. de még az olyan mama elvakult szeretetében is. aki körülimádja, elkényezteti, mindenki- más fölé emeli egyetlen gyermekét, megérezzük az ellenszenves vonásokat. Végtére. — hányféle az elfogultság? Hány olyan fogalomra használjuk ezt a szót, amely korántsem azonos minőségű — olykor épp' ellentétes — emberi tartalmakat fejez ki? Hol egyáltalán a vízválasztó a rokonszenves és ellenszenves, az egészséges és egészségtelen, az emberies és embertelen elfogultságok között? Mert kétségkívül természetes emberi vonás, ha például két sportoló küzdelmét figyelve azt pártoljuk, annak a győzelméért szurkolunk, aki valamilyen okból szorosabban tartozik hozzánk, és annál részrehajlóbban szurkolunk neki. minél szorosabban tartozik hozzánk. A szovjetnek az amerikaival szemben, a magyarnak a szovjettel szemben. Iskolánk, munkahelyünk, falunk, városunk sportolójának a másik magyarral szemben. Ugyanilyen természetesen érezzük ellenszenvesnek — a szélsőségekről itt nem szólva — azt. ha valaki a tények megállapításában, a valóság fölmérésében elfogult. (A fenti nélda nyomán: rokonszenvesebbnek érzem azt a bírót, aki óhajom ellenében ítél, igazságosan, mint azt, aki titkós óhajom szerint — de igazságtalanul.) Akkor hát hol kezdődik az egészségtelen elfogultság? Vajon ott már kezdődik, ha ... New York — Maga miért ül, hapsikám? — kérdezi az egyik rab a másiktól. — Tulajdonképpen semmiért, öcsi — feleli a cellatárs. —Dühös voltam egy barátomra és nem nyújtottam neki kezet. — Érthetetlen! És hol történt az eset? — A cirkusz kupolájában, a trapézon... • • * Berlin — Képzeld, Uhlmann húszezer márkát nyert a lottón! S épp az esküvőjét követő napon! — Szegény Uhlmann’ ’Mindig balszerencsés ember volt... * • • Szófia — Hallom, Atanasz. hogy haragban vagy a feleségeddel. Mi történt? — Képzeld a feleségem egy felbontatlan levelet talált az íróasztalomban, amit még ó küldött nekem lánykorában. * + * Stockholm — Siw. hallottad, hogy Évának gyermeke lesz? — Persze. Azt is tudom, hogy kitől. — Mondd meg neki, nagyon fog örülni... * * » Lipcse i — Fiacskám, ez kétségbeejtő! Tizenegy hiba egy rövid dolgozatban! — Ez csak a tanár úrnak köszönhető — felel a gyerek. Direkt keresi a hibákat a dolgozatomban... T. .1. a nyilvánvalóan erősebb, jobb, tehetségesebb ellenféllel szemben is a saját kedvencünk mellére kívánjuk az aranyérmet? — No de hát hányszor örülünk szerencsésnek mondott — tehát nem teljesen igazságos — győzelmeknek! Ez már egészségtelen elfogultság volna? Vagy ott kezdődik, amikor a másik rovására pártoljuk azt, akit szorosabban magunkhoz tartozónak érzünk? — No de hát lehet ezt egyáltalán másként? A dobogónak csak egy legfelső foka van, és ha én azért szurkolok, hogy a magyar versenyző léphessen fel oda, egyben azért >s szurkolok, hogy az ellenfelei ne léphessenek fel. Tehát hazámfiát, a nekem kedvesebbet, az ellenfél rovására pártolom. Bár ez, hogy a rovására — ez sem olyan egyszerű. Hiszen az aranyérmes bajnok kitűnő eredményeit nem kis részben éppen a legerősebb versenytársainak köszönheti. — Elfogultságainkkal is, ügy tetszik, olyasformán Vagyunk, mint annyi más közös — általános emberi — tulajdonsággal: a hiánya is betegség, meg az is, ha túl sok van belőle. És hogy mi volna a helyes arány annak, aki mindkét véglettől távol tartja magát. arra a jelek szerint nincsenek mindenkire érvényes normák, okos törvények: nem rendszabályozható, mint a vitaminok adagolása, mennyi az egészségre hasznos, mennyi a káros adag. Már csak azért sem, mert nincs az elfogultságok hőfokát és kritikus pontját megbízhatóan kimutató mérőeszközünk. S amíg ilyen mérőeszközt föl nem találnak, addig bizonyosan nem lesz unalmas — embernek lenni. Pokoli találkozó Este Dantet olvastam és alig tettem le álmosan az Isteni színjátékot, társasutazási prospektust pillantottam meg. Két hét a pokolban. Nyomban jelentkeztem. Megérkezésünkkor az ins- pekciós ördög ügyet sem vetett a bőröndömre, hanem így szólt: — Arra vagyunk kíváncsiak ami a fejében van, mert ha valami pokoli ötletet, vagy ördögi javaslatot hozott volna, arra nincs szükségünk, ebből nem szorultunk importra. Megnyugtattam, hogy nem hoztam, erre beengedett. F.löször egy kepes levelezőlapot vásároltam. Üstöt ábrázolt, ember főtt benne. A postahivatalban fel akartam adni. Vagy harminc ablak volt a teremben, de mindegyik zárva volt, majdnem úgy, mint nálunk. Levél- szekrényt is találtam, de azon nem volt nyílás. — Ezer ördög és pokol! — kiáltottam fel dühösen, mire egy ördög így figyelmeztetett: — Vigyázzon, hogy mit beszél! Ha mérges, akkor nálunk így kell kifakadni: „Ezer angyal és mennyország!” Bementünk egy eszpresszóba, ahol a pincér sajnálkozva mondta: — Ma csak langyos fekete és meleg^zóda van. Ebbén nem találtunk sem,mi újat. Megszoktuk Pesten is. Beszélni akartain Belzebubbal, harminc napig kellett előszobáz- nom, míg végre bejutottam hozzá. — Mi újság Pesten? — kérdezte. — Nemsokára megnyitják a metró új szakaszát. — Végre rájöttek, hogy milyen jó a föld alatt. Milyen az üsttermelés maguknál? Sajnos, nem készültem fel Belzebub kérdéseire, ezért azt válaszoltam, hogy „folyamatos”. — Szeretném újra tanulmányozni a pesti eletet —: közölte. — Ott néha pokoli bosszúságokkal találkoztam. Mondja, nem akar néhány ötletet elvinni Pestre? — Szívesen. — Itt van az ördögfiókák cipője. Gyorsan leválik a talpa. — Ez nálunk is előfordul. — Vagy példát vehetnének a mi vizvezetek-szer élőinkről. Egy nagy házban élnek, amelynek a kapuja mindig zárva van Nem tudnak sehova elmenni. — Nálunk se igen jönnek el a hívásra. ■ ‘ — Na és a bejárónők? Itt a pokolban mindennap nagyobb órabért kérnek. — Ha jaj l Nálunk is. — Adok egy-jó tanácsot. Csinálják a zsemléket mindig kisebbre és kisebbre. Újabban nagy sikerünk van vele. — Ezt nálunk már régen csinálják. Láttam, hogy Belzebubbal folytatott interjúm nem nagyon akar sikerülni. Elbúcsúztam és amikor a többiekkel távozni akartam a pokolból, rájöttem arra, hogy nem szabad felelőtlenül rosszat kívánni embertársainknak. Ugyanis találkoztam Kelemennel. Egy üstben pillantottam öt meg. Lelkiismerelfurdalásom támadt, mert egyszer összeve"~- tem vele és mérgemben rákiul- tottam: — Vigyen el az ördög! Elvitte. Palásti László t Aktuális téma Óriást témám, van! — lelkendezett Lar- i csuk a rovatvezetőnek. — Izgalmas? —ér. déklöúött Rizsikov? — Hogy izgalmas-e?! Eles, mint a bivaly szarva! Maró, mint a vitriol! Ha nem vetem papírra, ö vet szét engem! — No, ez érdekes — élénkült, fel Rizsikov. — Elég régen lattalak már olyannak. hogy valami szét akart volna vetni. — Figyelj csak — jött tűzbe Larcsuk —, mi itt valamennyien, mindegyikünk a maga posztján, fontos feladatokat oldunk meg, tesszük, amit tennünk kell, ezalatt pedig valahol Szocsi- ban a tengerparton dologkerülök sütkéreznek, akik külön böző ravasz fogások, kai kiküldetést buliztak ki maguknak. Micsoda fókák! Csak a tengeren érzik jól magukat. Süt. te tik a hasukat a nappal, lubickolnak^ a napidíj úszik, a munka meg all! — Ö, erről már annyiszor írtak — ráncolta össze csalódottan a homlokát Rizsikov. — Erről újból és újból írni kell! — győzködte Larcsuk. — Amíg ki nem halnak a léhűtők, akik az állam kasszáján élös- ködnek! — Rendben van — adta meg magát Rizsikov. — Utazz a helyszínre, csináld meg az anyagot. Kétszáz sort adunk ... Larcsuk ragyogó arccal kiviharzott a szerkesztőségből, egyenesen a legköze. lebbi telefonfülké. hez: — Halló, Tánya . .. Csomagolj, szómba. 'ton utazunk. Kibuliztam egy kiküldetést Szocsiba . . . Oroszból fordította: Zahemszky László Azt beszélik... hogy néha nagyon nehéz áthidalni a nehézségeket. De áthidaljuk! At bizony, nem úgy mint Becsben, ahol egy dunai hid csak úgy ukmukfukk fogta, magát és leszakadt. Nekünk másmilyen hidaink és másmilyen nehézségeink vannak. Előbb az utóbbiról: A Hét múlt vasárnapi adásában nehéz helyzetben volt a. tévé népszerű riporternöje, aki a különféle szerveknek még minisztériumoknál is érdeklődött a hűtőberendezések pótalkatrészéinél: hiányáról: Miért nincsenek? .4 megkérdezettek egymásnak ..passzolták” tovább az illetékesség jogát, igen, tudnak róla. de nem ők az illetékesek, nem tehetnek róla, hogy több ezer hűtőpultot „el kell dobni”, mert megjavításukhoz hiányoznak az alkatrészek. „Hárommil- liárd főrint értékű nemzeti vagyonnak nincs gazdaja!” — hangzott el a keserű megállapítás. Talán a riport nyomán lesz. No, de eddig miért nem volt?! Miért kell tévériport ahhoz, hogy egy ilyen (és sok irtás) gondot megszüntessünk?! — vetődik fel a kérdés. Ha a későbbiekben lesz is alkatrész a javításokhoz. az eddigi kár má ■ nem tehető jóvá. Sajnos sok ember csak küszködött, majd beletörődött a helyzetbe, pedig van más csatorna is, amely megtalálta volna a gazdáját a dolgoknak, nemcsak a tévé egyes csatornája. Nem a mi profilunk, nem a mi területünk, nem ehhez a tárcához tartozik — hallottuk az adásban. A riporternö mentegette az illetőket: a maguk szempontjából igazuk van. De azt is beszélik, hogy jól néznénk ki, ha mindenki csak a maga szempontját nézné, s más megoldást egyáltalán nem keresne. Nincf gazdája három mi lliárdnak? Hát kié ez az ország?! — teszik fel egyesek a jogos kérdést. Tudathasadás \ * Kaján Tibor karikatúrája Szóval akadnak nálunk nehézségek, de lám, at lesznek hidalva, csak szólni kell róluk. Jobb később, mint. soha — vallják némelyek, akik meglehetősen optimisták. Mi észrevesszük ha baj van, igaz kicsit későn. Lám Becsben rosszabb a helyzet. ott a leszakadt híd hibáját már csak akkor vették észre, amikor megvolt a baj. Apropó, híd! Hát történik nálunk ilyesmi? Történik. Pár éve a Körösön. rogyott össze egy, de azt szabálytalanul arra haladó darus autó szakította le. Most meg mi történik Békéscsabán? Szélesítik a Bánszki utcai hidat. Még szélesebben hidalhatjuk maid át az Élővíz-csatornát Na bumm, nem nagy ügy! — mondhatják az ágálok, pedig nincs igazuk. Szerintem azt a hidat nemcsak szélesítik, hanem erősítik is. Azt is beszélik, ennek a hídnak legalább van gazdája, méghozzá olyan, aki biztosan hallgatta a híreket. Vitaszek Zoltán Bitóimmá. 1976. AUGUSZTUS S.
