Békés Megyei Népújság, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-08 / 187. szám
BÉKÉS-TARHOS Csende Béla könyve az első magyar énekiskoláról Az egyetemes és a ma- mékeny hagyományőrzés emlékezései után — a tu- gyar művelődés régebbi és következtében a szarvasi dományos kutatás fegyver- újabb históriájában egy- intézet rangjáról már sen- tárával, a tárgyilagos éraránt méltó figyelem kisé- kit sem kell meggyőzni, tékelés igényével nyúlt ri azokat az úttörő kezde- Tarhos eseteben a történe- a sokat emlegetett, de át- ményezéseket, amelyek a ti értékelés, a históriai fogóbban eiőtte nem kuta- jövendő, a haladás hívásá- hely felismerése megtör-' tott tarhosi témakörhöz, ra válaszolva túlmutattak ténl, a tarhosi eredmények, Arra törekedett, hogy az saját korukon. Különösen a tarhosi munkaszellem és iskola körüli viták és leindokolt az utókor elisme- nagyszerű emberformálás gendák mögé tekintve, a rése akkor, ha az élet, a továbbfejlesztése égyértel- felszabadulás utáni politi- sokszínű gyakorlat, a ki- mű feladat. A közművelő- kai fejlődés és a kibonta- próbált alkalmazás bizonyt- dés, az ének-zenekultúra kozó kulturális forradalom tóttá be az előremutatóéi- vidékén — országos vissz- körülményeiből elindulva gondolás helyes és konsze- hanggal — a tarhosi úttö- tárja fel a Tarhosra vo- rü voltát. Múltunk kiemel- rés megérdemelt elismer- natkozó, meghatározó té- kedő kulturális értékei kö- tetése érdekében nagy fon- nyékét. A több esztendőt zött méginkább becsüljük tosságú lépés volt a nem- átfogó, alapos kutató mun- azokat, amelyek tartalmuk rég zárult zenei napok si- ka során Csende Béla elsőalapján a szocialista köz- keres megrendezése. Ah- sorban az egykorú írásos művelődés előzményeinek hoz azonban, hogy az emlékeket — főként az isvagy részeinek tekinthetők, 1946—1954 közötti nyolc kola jól mgmaradt és hat s amelyek továbbvitele, ki- esztendőben fennállt zene- évvel ezelőtt levéltárba ke- teljesítésé napjaink fel- iskola korszakjelző, de az- rült hivatalos iratait, aGu- adata. zal együtt egyedi értékének lyás György tulajdonában Ha a művelődéstörténet országos (sőt: határokon levő dokumentumokat és az szerteágazó világában az túli) elismerését a szakmai egyben-másban igen hasz- iskolatörténet szférájára te- körökön és a volt diákok nos korabeli sajtót — ak- kintünk, s a történeti táv- táborán túl is egyértelmű názta ki. A hiteles anyagot lat igényeihez igazítjuk a természetességgel megkap- jól ellenőrizte a szóbeli mércét, Békés megye múlt- juk, még hosszú munkára közlések, emlékezések állí- jában mindössze két olyan van szükség. Ennek a talán tásaival. Elemzései, értéke- pontot találhatunk, ame- több évtizedes munkának lései mögött a széles körű ívek az egész ország okta- a lényege a többféle csa- tényismeret, a fáradságot tásügyének fontos állomá- tornán, az összes elérhető nem ismerő utánjárás áll. sai, s a maguk módján tar- formában folyó népszerűsí- Mondanivalóját több esettalmi gyújtólángjai voltak, tés, megismertetés. így le- ben a legfontosabb egykori messze túlnőttek a helyi hét eljutni oda, hogy Bé- iratok publikálásával is bi- vagy tájegységi jelentősé- kés-Tarhos nevének min- ZOnyítja. A könyv megál- gen. Az egyik pont Tesse- denütt olyan csengése le- lapításainak vitathatatlan dik Sámuel hajdani szarva- gyen, mint Tessedik isko- voltát, a tarhosi munka si iskolája, a másik a Gu- Iájáénak. fénylő értékeinek hitelét ez lyás György alapította tar- Csende Béla könyve kap- a dokumentatív jelleg ala- hosi énekiskola. Békés-Tar- esán, éppen az ő munkája- pozza meg. A tarhosi kér- hos ilyen kiemelése, ma- ból kiindulva kellett mind- aéskomplexum első feldol- gasra értékelése talán meg- ezeket elöljáróban elmon- gozásánái ezt a megoldást lépőnek látszik, pedig tel- dánunk. A kötet — Kodály követni. Mindameljes mértékben jogosult. A Zoltán Tarhost messzeme- iett Qsencje Béla munkájá- maga nemében mindkettő nőén elismerő, értékjelző nak izgalmas olvasmánnyá első volt. A hosszú időre nyilatkozatai és a volt tar- tételét jól szolgálja a célra- visszatekintő történeti ku- hősi tanárok, diákok igen törő szerkezet, az árnyalt, tatás eredményeként, a tér- fontos, de szétszórt cikkei, szemiéletes megfogalmazás, az emberi magatartás ráj- za is. Ez is érthetővé teszi a könyv megalapozott sikerét. A tudományos hitéi, a jól megválasztott, több irányú megközelítést biztosító kutatói módszer erényeivel bíró kötet tartalmi eredményei közül — a már elmondottakon kívül — a tarhosi iskola lényegét, nagy sikereinek biztos alapját felvázoló fejezeteket emeljük ki, mint a továbbiak szempontjából a legfontosabbakat. A Gulyás György páratlan munkabírásával, kitűnő felkészültségével és példás ' újítókészségével vezetett intézetben a nevelők és diákok olyan kiváló eredményeket értek el a közösségi emberformálás segítségével az énekes alapon folyó zenei oktatásban, amely azóta is példaként áll a pedagógusok és köz- művelődési dolgozók előtt, a magyar muzsika jelesei előtt. „Itt a munka, a tanulás állandó örömforrás, mint a gyermeknek a játék” — fogalmazták meg ennek a nagyszerű emberséget és a Bartók—Kodály nevével jelezhető, a népi kultúrára alapozott, korszerű műveltséget sugárzó iskolának a légkörét 1949- ben. Az alapvető fontosságú, témaválasztásában hézagpótló kötet megállapításai, tényei közvetlen segítséget, tudományosan megalapozott anyagot adnak a Bé- kés-Tarhos hagyományát felkaroló és megújító, széles körben támogatott törekvésekhez. Békés város Tanácsa, a megyei tanács művelődésügyi osztályával vállvetve, maradandó — és a gyomai Kner Nyomda igényes munkája nyomán külsejében is szép — könyv kiadására vállalkozott a tarhosi iskola alapításának harmincadik évfordulója jegyében. l>r. Szabó Ferenc Szitás Erzsébet Füzesgyarmati utca • Elképzelhetetlen, hogy valaki magántanulóként oklevelet, diplomát szerezzen. Tegyük hozzá: ma már, s az esetek túlnyomó többségében, mert szabályt erősítő kivétel mindig akadhat. De az már nem elképzelhetetlen, hogy valaki önerejéből váljék művelt emberré. Ebben az értelemben az az iskola végzett jó munkát, az a tanár érdemel elismerést, aki a hallgatóban, növendékben felébresztette a folyamatos önművelés igényét. Lényegét tekintve a közösségek, munkáskollektívák számára szervezett művelődési formáknak is ez a célja. Nézzünk néhány konkrét példát. A Kritika című folyóirat tavalyi közművelődési beszélgetéssorozatának egyik résztvevője, a Lőrinci Fonó munkásnője, mondotta el, hogy a kollektív tárlatlátogatások neveltek belőle — s általa a gyermekeiből — egyéni tárlatlátogatót. Az elmúlt években részt vett művészettörténeti előadás- sorozaton, sok-sok tárlatvezetésen. Valamennyit az üzem szervezte, S egyszer- csak „azon vette észre magát, hogy munkaszüneti napokon be-belátogat a Szép- művészeti Múzeumba, a Nemzeti Múzeumha, a Galériába ...” Vagy egy másik eset: A Zeneakadémia munkás-hangversenybérlet- sorozatának estjeit látogatta a SZIM néhány brigádja. Közben zenetörténeti előadásokat hallgattak meg az üzemi művelődési házban. A legközelebbi koncertekre már nem, kellett „szervezni” őket: a brigádok tagjai a maguk örömére váltottak bérletet. S i lettek — nyilván nem valamennyien — rendszeres hangverseny-látogatókká. Valahogy így támad fel tehát az igény. Élmények nyomán. Meglehet, hogy azok az emberek, akik a fenti élmények alapján váltak „önművelő” tárlat- és hangverseny-látogatókká, sohasem jutnak el idáig, ha az ismeretterjesztés, a képzőművészeti, a zenei nevelés kollektív formái révén nem kapnak indítást. De most, hogy a művészi élményszerzés új lehetősége nyílt meg előttük, már a maguk útját járják, nem várva ösztönzést, biztatást. Egy, a közelmúltban megjelent művelődésszoci-, ológiai tanulmány írta, hogy ma Magyarországon a munkásrétegek általában műveltebbek, mint gondolnánk, hiszen számtalan olyan művelődési forrásból merítenek, amelyeket a legbonyolultabb módon sem lehet számon tartani. Így van, merf ugyan ki tudja lemérni, hogy egy-egy nézőben, hallgatóban milyen módon ébresztette fel a továbbgondolás igényét valamelyik rádió- vagy televíziós műsor, film, könyv ... lyebben megismerkedni, az emberi múltat közelebbről, s jobban látni — csak könyvekhez .fordulhat. Az önművelés — noha sokan gyakran az ellenkezőjét gondolják — korántsem „magányos” tevékenység. Maga a folyamat természetesen a legtöbb esetben nem kollektív formák között zajlik. Az ember egyedül olvas, kettesben, vagy kisebb társasággal megy koncertre, színházba, tárlatra. Televíziót családi vagy baráti körben néz. De az élményekről, ismereÁz önművelés formái ti tolsó helyen említettük, amit a legelsőn kellett volna: a könyvet, A könyvet, amely az önművelődésnek — mindenfajta művelődésnek — elsőrendű forrása. Mindenki számára elérhető, megszerezhető, tulajdonba vehető. Az olvasási statisztika bármily megbízható és lelkiismeretes is, csak irányokat, tendenciákat jelezhet, mert ugyan ki képes számon tartani, hogy egy-egy könyv kinek a számára jelentett élményt, gondolkodási fordulatot: kinek a szellemi fejlődéséhez, s miként járult hozzá. A könyv, az önművelés legősibb, s legszebb formája, eszköze. A fiatal — vagy nem fiatal — szakember, aki egyetemen, főiskolán speciális ismereteket szerzett, elsősorban szakkönyvek révén tartja a lépést a tudományával. A munkásember, akinek a kultúra iránti érdeklődését — idejében, vagy elkésve esetleg — tartalmas programot nyújtó művelődési intézmények ébresztették fel, könyvekhez folyamodik. Az irodalom iránt érdeklődőknek egyetlen és csaknem kizárólagos élmény- és ismeretforrás. Aki a politikai ismereteit kívánja gyarapítani,’ a művészettel métekről, amelyeket az önművelés folyamatában elsajátít, beszél másokkal. Megosztja a tapasztalatait, , lelhívja egy-egy hatásos, szép, neki tetsző munkára mások figyelmét, tanácsot fogad el másoktól. Ez is közösségi áramlás tehát bizonyos értelemben — noha nem úgy, mintha iskolában, tanfolyamon, előadáson volna az illető. Mégis, az értéke mem csekélyebb annál. Az önművelés, természetesen, nem nélkülözheti a segítséget. Akár az útbaigazító könyvekét, folyóiratokét, az orientáló kritikáét; akár a személyes beszélgetést könyvtárosokkal, közönségszervezőkkel, népművelőkkel. A beszélgetések újabb ötleteket adnak, irányokat jelölnek meg, eddig nem ismert művekre, alkotásokra hívják fel a figyelmet. Annak, aki a művelődésnek ezt a formáját választja, tulajdonképpen csak egyetlen jó tanácsot lehet adni: ne hagyja abba soha a maga szellemi építését, mert ezzel az elfoglaltsággal önmagának örömet szerezve a társadalomnak is hasznára van, gyarapítja a „kiművelt emberfők” számát. T. I. Szitás Erzsébet i Kertem Búcsú
