Békés Megyei Népújság, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-06 / 185. szám
Á biztonsági egyezmény végrehajtásáról nyilatkozott György a TASZSZ-nak Hirosima emlékeztet Aczél György, az MSZMP KB Politikai Bizottsagahak. tagja, a Magyar Népköztársaság Ministtertanácsának elnökhelyettese válaszolt Jevgenyij Popovnak, a TASZSZ budapesti tudósítójának kérdéseire. KÉRDÉS: A helsinki záróokmány megvalósításának elsó éve »T Ön véleménye szerint milyen kedvező eredményeket hozott? VÁLASZ: A helsinki tanácskozás óta eltelt évben Europa előrehaladt az enyhülés útján. Szélesebbé váltak az államközi kapcsolatok, bővült együttműködésük, sikeres erőfeszítések történtek a vitás kérdések békés és igazságos rendezésére, a népek még jobban megismerték egymást. Mindez hozzájárult nemcsak Európa, hanem a világ más térségei politikai légkörének . javításához is. A békés egymás mellett élés I kibontakozásával földrészünkön : is biztonságosabbá vált a népek ! életé, javultak az építőmunka ' feltételei a szocialista országok- ■ ban. A nyugat-európai munkás- osztály és néptömegek harca a demokráciáért, a fasizmus és a | monopóliumok ellen, új szakaszához érkezett. A békés egymás mellett élés előnyeit Európa minden olyan társadalmi osztálya. csoportja, kormányzati rendszere élvezi, amely nem fogad el a békével szemben semmiféle más alternatívát. Ez az összes antiimperialista, demokratikus és haladó erő. a realitásokat számításba vevő politikai tényező kitartó, következetes küzdelmének eredménye. Annak az eredményes harcnak a gyümölcse, amelyet a szocialista országok — és köztük a Szovjetunió különösen nagy kezdeményező erővel, megalapozott, reális és vonzó politikával — folytatnak a békéért, a biztonságért, az európai haladásért és együttműködésért. Földrészünk új arculatának kialakításában nagy szerepet töltött be az európai biztonsági és együttműködési értekezlet. Leo- nyid Brezsnyev elvtárs nemrég tett nyilatkozatában joggal állapította meg, hogy földrészünk ai európai biztonsági értekezlet megrendezésével a világpolitikában jelentősen magasabb szintre emelkedett, mint amelyen annak előtte volt. Bár a helsinki záróokmány hosszú időre szóló akcióprogram, már most látható, hogy a közösen megfogalmazott alapelvek egyre inkább az államok közötti kapcsolatok alapvető normáivá válnak. Bebizonyosodott, hogy a helsinki tanácskozáson — mint Kádár elvtárs mondotta — „Nem voltak sem győztesek sem legyőzőnek, ott nyertesek voltak, mert minden nép. amely ott képzőséivé volt, nyert ezzel az értekezlettel.” Az európai kommunista és munkáspártok júniusi berlini konferenciája megalapozottan hangsúlyozta, hogy Helsinki újabb távlatokat tárt fel a béke és a biztonság további erősítése, minden európai ország együttműködésének és kapcsolatainak gyümölcsöző fejlesztése érdekében. KÉRDÉS: Az Ön véleménye szerint milyenek az enyhülés további elmélyítésének távlatai az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányának fényében? VÁLASZ: Hosszú és küzdelmes volt az út az 1969-es budapesti felhívás aláírásától a záródokumentum aláírásáig. S az azóta eltelt év tapasztalatai jelzik, hogy a végrehajtás sem lész egyszerű. Az elmúlt időszakban elért eredmények az enyhüléssel szemben álló erők elleni harcban születtek. Az imperialista körök korábban az euróoai biztonsági tanácskozás sikeréért állhatatosan küzdő szocialista országokat azzal vádolták, hogy önös. egyoldalú érdekekből szorgalmazzák a mégállnoodást. Most ugyanotok a körök a végrehajtás oldaláról próbálnak támadni. A záródokumentum egyes részeinek túlhangsúlyozására, irányuló kísérletek a dokumentum más részeinek kárára, a végrehajtást veszélyeztetik. És ugyanazok az államok, amelyek annyira .gondosan” figyelemmel kísérik a záróokmány végrehajtását a szocialista országokban, például Puerto Ricóban is nyíltan beavatkoztak Olaszország belügyei- be. Népünk és kormányunk örömmel üdvözölte a Helsinkiben alá- j írt záróokmányt, és műnké Iko- ! dik az abban rögzített alapelvek egységes és kölcsönös végrehaj-1 fásáért, a kapcsolatok, az együtt- I működés bővítéséért. Ezt abban a meggyőződésben teszi, hogy az enyhülési folyamatok erősítése, a kapcsolatok bővítése megfelel népünk érdekeinek, javítja a szocialista országokban folyó J építőmunka külső feltételeit, segíti a nemzetközi munkásosztály. a haladó erők harcát, kedvező minden országnak ér népnek. Tevékenyen részt veszünk \ a záródokumentum következetes végrehajtásában. (MTI) Megkezdték a sebesültek elszállítását Hosszas előkészületek és a keresztény jobboldal sorozatos sznbotá- Iása után a Nemzetközi Vöröskereszt csoportjai végre megkezdhették a sebesültek elszállítását a Bejrut melletti Teli Zaatar palesz-I Un menekülttáborból. Becslések szerint mintegy 4000 palesztin és libanoni sebesült vár elszállításra. (Telelőié—AP—-MTI—KS) I Harmincegy esztendő is kevés volt ahhoz, hogy az emberiség megbízható választ kapjon a kérdésre: ki a felelős Japán atombombázásáért? Truman elnök, aki elrendelte? Avagy Leslie R- Groves tábornok, aki három éven át a Manhattan-program élén éjjel-nappal minden erejével és idegszálával a bomba létrehozásáért küzdött, s a gyakorlatban akarta látni munkája eredményét? Vagy talán a tudósok. Oppenheimer, Fermi és a többiek, akik nélkül sohasem jelenhetett volna meg a rettenetes „sátánbomba” Hirosima és Nagaszaki egén? A világ azért nem nyugszik meg mindmáig a különböző magyarázatokban, mert a napvilágra kerülő újabb és újabb tények mindegyike azt bizonyítja hogy katonailag értelmetlen és szükségtelen volt ma harmincegy esztendeje, 1945. augusztus (1-án a esakncni százezer Hirosimái, majd pedig 9-én a negyvenezer nagaszaki halála, s a megnyomorítottak, a sebesültek százezrei. Bár Japán kemény és szívós ellenfél volt a háborúban a hitleri Németország kapitulációja után Is. Truman elnök, amikor engedélyezte a hirosimai bomba ledobását, már tudta, hogy egy ket napon belül a szovjet hadsereg másfél millió katonája mér sorsdöntő csapást Mandzsúriában a Kvantum-hadseregre. Ez azonban mintha csak siettette volna az amerikai elnök döntését, hiszen az Egyesült Államok a katonai fölényét már nem annyira Japánnal. mint inkább a Szovjetunióval szemben akarta demonstrálni. A nemzetközi imperializmus számításaiba hiba csúszott. 1949- ben már a Szovjetunió is rendelkezett atombombával, 1953- ban pedig kipróbálták az első szovjet hidrogenbombát. A nukleáris erőviszonyok néhány óv nlalt kiegyenlítődtek. Johnson elnök már a hatvanas évek elején arra a következtetésre jutóit. hogy „az altalános háború lehetetlen". Sajnos azonban niég ma sem nevezhetjük lehetetlennek. A nukleáris hatalmak sorába lépett Anglia. Franciaország és Kina is. a maga kiszámíthatatlan hatalmi politikájával. Ma már legalább 13—20 ország rendelkezik atomfegyverek előállítására alkalmas technikai-tudományos apparátussal. Mega'on- nákban föl sem lehet mérni a felhalmozott nukleáris töiiciek és az alomhordozó eszközök, ra- kélakilövők. repülőgépek, len- g era iáit.járók számát. Amíg ez a félelmetes arzenál létezik, sőt növekszik, az emberiség harcolni kényszerül az atomháború veszélye ellen. S éppen ennek a harcnak eredményeként az elmúlt másfél évtizedben az alomvilágháború veszélye számottevően esőkként. Ebben nagy szerepet játszanak azok a pozitív lépések, amelyeket a Szovjetunió állhatatos erőfeszítései révén sikerült az atomfegyverkezés ‘ korlátozásában elérni: 196'3-ban megegyezés szüleiett a levegőben, a kozmoszban és a víz alatt végrehajtott alomrobbantások betiltására. Ezt követték az atomfegyverek átadását tiltó szankciók, majd a tengerfenék atommentesítéséről. 1971-ben pedig a ra- kétaclháritó-rendszerek fejlesztésének korlátozásáról kötött egyezmények. Különleges Jelentőségük van a SALl'-tárgyalá- soknak a stratégiai fegyverrendszerek hosszú távra szóló korlátozásáról. És soroljuk fel a napirenden levő további reális javaslatokat: a föld alatti atomrobbantások betiltása, atommen. les övezetek létrehozása, valamennyi tömegpusztító fegyver betiltása... A végső cél ezeknek az eszközöknek a megsemmisítése, a teljes nukleáris leszerelés, hogy megvalósulhasson a három évtizedes jelszó: „Soha többé Hirosimát!” Sz. L. I. Meglehetősen ingatag körülmények között ismertette kormányának programját Mário Soares, a kisebbségi portugál kabinet elnöke. A bizonytalanság részben még az elnökválasztások eredményére utal: annak ellenére, hogy Eanes tábor- [ nokot a PPD és a CDS hívein kívül a szocialisták is támogatásukról biztosították, a szavazatok meghazudtolták a papírformát. Eanes a vártnál kevesebb voksok kapott, s nem kétséges: Soares pártjának korábbi szavazóiból kerültek ki a „disszidensek”. Ráadásul minden jel arra mutat, hogy az elpártoltak Carvalho őrnagyot, a szélsőbal jelöltjét részesítették előnyben, akárcsak a PKP egykori híveinek népes tábora. Máskülönben a radikális programmal fellépő őrnagy aligha végezhetett volna több mint 18 százalékkal, holott a választásokon az öt jelölő ultrák mindössze 3 százalékot szereztek. Húszszázalékos munxanélküiiség Soares gondjainak mindez csupán egyik, bár semmiképpen nem lebecsülendő eredője. A másik: az ország súlyos gazdasági helyzete. Sokan úgy fogalmaznak, hogy a múlt két év heves politikai torzsalkodásai elvonták a figyelmet a legfontosabbról: Portugália gazdaságáról. Már tavaly, adg több mint egy esztendővel a fasizmust megdöntő vörös szegfűs forradalom után Lisszabonban széltében-hosszában terjesztették a rémhíreket az arany- és devizatartalékok kimerüléséről. Több mint 200 ezrén tértek haza Angolából, miközben a portugál nagyüzemek is esőkSoar szolid |H‘os:ramja kentették munkáslétszámukat. Hasztalan helyeztek kilátásba szigorú intézkedéseket az elbocsátások megfékezésére, a munkanélküliség mértéke ma már meghaladja a 20 százalékot. Havonta 125—130 millió dollárt kénytelen Portugália mezőgazdasági termékek importjára költeni. Az inflációs ráta pedig az Idén — lisszaboni szakértők szerint — eléri az ŐO százalékot. Soares kabinetjének a háttere tehát nem szilárd. Ellensúlyozására a szocialisták főtitkára két megoldással próbálkozik: kabinetjét rendkívül körültekintően állította össze, messzemenő figyelemmel a számbajöhető támogatóira; valóságos szükségprogramot dolgozott ki, jóné- hány népszerűtlen tényezővel, de óvatosan elkerülte a konfrontációt az általában baloldali. kommunista irányítású szak- szervezetek által képviselt érdekekkel. Nem csorbítja a vívmányokat Ami a kisebbségi kormányt illeti, két magas rangú, ismert^ tiszt kapott csak tárcát: Manuel Costa Bras tábornok a belügyit, Mario Firmlno Miguej ezredes pedig a hadügymlnlazterlt. A két kulcspozíciót óvatos meggondolásokból juttatta katonáknak: mindketten számíthatnak a mérsékelt jobboldal rokon- szenvére. A hadügyminiszter egyébként már betöltötte ezt a tisztséget. Igaz, Spinola idején, az első ideiglenes kormányokban. Neve szóba került — Spinola javaslatára — annakidején a miniszterelnöki poszton is, Vasco Goncalves helyett. Az igazságügyi tárcát — amely Portugália pokolgépes jelenében ugyancsak fontos tisztség — a mérsékelt hírében álló független szocialista. Almeida Santos kapta, a külügyminiszter a szocialisták balközép csóporto. autósához tartozó Jósé Medeiros Ferreira lett. Lisszabonban nyílt titok, hogy a külügyek Irányításának közvetlen ellenőrzését Soares fenntartja magának. Soares taktikai okokból pártja baloldalinak ismert két politikusát bízta meg a munkaügyi és k mezőgazdasági tárcák Irányításával. Feltűnést keltett, hogy a tervezés és a társadalmi egyeztetések fontos szakminisztériumát egy ismert vállalkozóra, a független Antonio Sousa Gom ősre bízta. A nem kevésbé kulcspozíciónak számító pénzügyminiszteri tárca élére Medina Cáriéira 4S éves ügyvéd került. A kabinet programja a várakozásnak megfelelően az ország súlyos gazdasági körülményeihez igazodik. Soeres kormányának legfőbb és legsürgetőbb teendője a normalizálás feltételeinek megteremtésére irányul. Feltételeként a kormányfő a pénzügyi stabilitást, a munkanélküliség csökkentését, a termelékenység növelését, a demokratikus állam megszilárdítását jelölte meg. Hangsúlyozza a kormányprogram, hogy biztosítja az alkotmány tiszteletben tartását, a forradalom vívmányait, tehát az államosításokat, a földreformot és a munkásellenőrzést pedig végleges és visz- szavonhatatlan ténynek tekinti a kormány. / PKP : erftsítení a demokráciát Előreláthatóan a hét végéig tart a portugál parlament vitája a kabinet programjáról. Meglehet, hogy a szocialistáktól jobbra elhelyezkédő Demokratikus Néppárt és a Demokratikus Szociális Centrum Párt igyekszik nyomást gyakorolni a kormányra, s mindenekelőtt a forradalmi vívmányok tekintetében követel majd engedményt, esetleg támogatása lejében. Alvaro Cunhal, a PKP KB főtitkára a 230 oldalas programmal összefüggésben rámutatott: a kommunisták nem vonulnak ellenzékbe, hanem továbbra is aktívan kívánnak közreműködni a portugál dolgozók érdekelnek védelmében. ..Minden tölünk telhetőt megteszünk, hogy megerősítsük a portugál demokráciát” — mondta Cunhal. Mérsékelt, szolid program Soares kormányáé. Híven tükrözi a belpolitika labilitását, egyben azt is, hogy Lisszabon még szorosabbra kívánja fűzni kapcsolatait — a pluralista demokrácia talaján — Nyugat- Európával. majdan pedig a Közös Piaccal én az Európa Tanáccsal. Gyapay Dénes
