Békés Megyei Népújság, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-05 / 184. szám
Fogalmak — közelről Fogyasztás, fogyasztási szerkezet A fogyasztás az újratermelési folyamat befejező mozzanata. Egy ország évi bruttó nemzeti termelését az anyagi javakat előállító ágazatok és a nem termelő ágazatok tevékenységének összesített értéke adja. Ha eb- bőL levonjuk az állóeszközök kopásának pótlását szolgáló értékcsökkenést, valamint az ösz- szes termelő felhasználást (a termelés során a különböző ágazatok egymás termékeit feldolgozzák. vagyis termelésükhöz felhasználják), akkor kap. juk a nettó nemzeti termelést, amit végül is felhalmozásra és fogyasztásra oszthatunk fel. Ez utóbbi a klasszikus értelemben vett' fogyasztás, szemben a ter- melésközbeni, úgynevezett termelő felhasználással. A nemzeti termékből a felhalmozás levonása után maradó fogyasztási hányadot lakossági és közületi fogyasztásra osztjuk. E kettőből tevődik ösz- sze a fogyasztási alap, a nettó nemzeti termelésnek az á része, amelyet a társadalom meghatározott időszakban fogyasztási cikkekből, anyagi és nem anyagi szolgáltatásokból elfogyaszt, illetve , felhasznál. A lakosság fogyasztása a bérből és jövedelemből történő áruvásárlásokat, .a saját termelésből történő fogyasztást, valamint a természetbeni juttatásokat tartalmazza. A fogyasztási szerkezet a fogyasztási alap különböző termékek (élelmiszerek, ruházati cikkek, tartós fogyasztási cikkek, szolgáltatások stb.) közötti százalékos megoszlását jelenti. Az életszínvonal növekedésével párhuzamosan folyamatosan változik a fogyasztás szerkezete: növekszik az iparcikkek — azon belül a műszaki cikkek, a tartós fogyasztási javak — és a vásárolt szolgáltatások arányi B vállalatok A szakmunkásoknak, mesterembereknek nem szükséges bizonygatni, mit számít a jó, hibátlan és a feladathoz illeszkedő szerszám. Megfeleiő eszközökkel gyorsabban, kényelmesebben és pontosabban végezhetik a munkájukat. Nem véletlen, hogy a lakatosok, ácsok, kőművesek, villanyszerelők, közülük a legjobbak mindenképp, igyekszenek megteremteni saját szerszámkészletüket, óvják, kímélik azt. Köny- nyű belátni, hogy „nagyban'’ sem lehet ez másképp, vagyis a gyáraknak szükségképpen ki kell alakítandók a jó, hibátlan és a feladatokhoz pontosan il- I leszkedő „szerszámkészletet”. Mennél kevésbé illeszkedik egy-egy gyár eszköztára — a j gépek, készüléke^, speciális és j univerzális berendezések park- j — a feladatokhoz, annál bizonyosabb, hogy a vállalat csak nagy erőfeszítésekkel, pénzt, energiát pazarolva lesz képes eleget tenni kötelezettségeinek. • Rengeteg a gép, mert ,az emberek nem szívesen vállalnak második, harmadik műszakot, tehát a rendelkezésre álló munkaerő nagyobb részét az első műszakban kell foglalkoztatni és ehhez sok berendezés kell. Így a képlet, végletesen fogalmazva: vagy három gép, három embernek — egy műszEkban, vagy egy gép, három embernek, három műszakban. A hazai iparban jelenleg az első változat a jellemzőbb. No, ide annyi drága, nagy teljesítményű gépet, mint amennyire ebben a helyzetben szükség lenne, mégsem vehetnek a vállalatok. Nincs rá elég pénz, tehát az olcsóbb gépek iránt nagyobb a vállalatok igénye (üzemben tartva a régi. elavult gépeket is) — ezért a gét>- . park teljesítőképessége, állapota, műszaki színvonala nem kielégítő. A selejt egy része is A Hungária Müanyag'i'eidolgozó Vállalat 2. sz. gyáregységében ké- 5 szítik Debrecenben azokat -a PVC-csöveket, amelyet az építőipar i basznál. A többszázféle terméket gyártó üzeni a Posta részére is : «íállít védőcsöveket, ezekben vezetik a telefon- és telexkábeleket: (MTI Fotó — Bajkor József — KS) • Nem ázik be Á lelketlenség áldozata eszköztára abból adódik tehát, hogy nem egy helyen korszerűtlen gépeken igyekeznek korszerű termékeket gyártani. Számos jelenség, amelyet csak a szervezetlenségnek, fegyelmezetlenségnek, érdektelenségnek tulajdonítunk (kihasználatlan kapacitás, selejt, korszerűtlen termék), valójában nagy részben a feladathoz már nem illő vállalati „szerszámkészletből'’ adódnak. Égjük napról a másikra nem lehet mindenütt teljesen felújítani a technikát. Ennek anyagi és időbeni korlátái vannak. Ha azonban tudjuk, hogy a feladatok és a rendelkezésre álló eszközpark között az összhang nem teljes, tehát, ha erre szüntelenül, s az eddigieknél jobban odafigyelnek és eszerint cselekszenek, akkor néhány év alatt számottevően javulhat a helyzet. Néhány jelenség arra utaí, hogy az ágazatok, vállalatok figyelme kezd erre a teendőre összpontosulni. Bizonyítja ezt például a kohó- és gépipar technológiai rekonstrukciós terve. A korszerűsítés gyorsuló tempóját jelzi az is, hogy a Magyar Nemzeti Bankhoz az exportot bővítő kedvezményes hitelkeret igénybevételéért benyújtott vállalati fejlesztési pályázatok között túlsúlyba kerültek a tervezett gépi beruházások. Az eddig elfogadott pályázatok 22—24 milliárd forintot kötnek le a teljes hitelkeretből. Ennek az összegnek mintegy 70 százalékát gépbeszerzésre tervezik a vállalatok. Ez kedvező folyamat kezdetét jelzi, hiszen eddig az ipari beruházások 40—50 százaléka építési beruházás volt. Márpedig csupán új gyárépületekkel csak lassan igazodhat a vállalatok eszköztára a mai követelményekhez. A régi épületek többsége viszont — esetleg némi átalakítással — alkalmas arra, Jjogy az új technikát is befogadja, feltéve, ha az öreg gépeket „nyugdíjba” küldik. 2. A bakancsára nézett az Egyszeri Ember. Annáit bizony levált a talpa, kérte a kását. Jó volna, ha neki is varrnának egy párat. Szót váltott a békákkal. '— Mennyiért? Mennyiért? Gondolkozhatott a békák mestere. Lehet, hogy időközben kai. kulált. Felszámolta az anyagot, a munkát, a rezsit és a szokásos terheket. — Lencséért! Lencséért! Lencséje ugyan nem volt egy szem sem. Mégis próbálkozott, hátha lehetne hitelben. — Hozómra? Hozómra? A vízből a főnökasszony kiál. tett. Élesebb volt a hangja, mint a mesteré és mérgesebb is. — Kutyaszart! Kutyaszart! Zsákkal! Zsákkal! Hocci nesze . .. ! Hocci nesze ... ! Annyi lencse nincs ezen a főidőn. Kókadtan indult tovább. Elindultak a többiek is. Ki erre, ki arra. Útközben másokkal is találkozott. Akadt közöttük olyan ember is. akit Nagynak, Kisnek, Tóthnak hívtak, de keTárgyalóterem a Békéscsabai Váróéi Bíróságon. A meleg nyomasztó. Hát még a szavak mögött sistergő indulatok, a meggondolatlanul kiejtett vádaskodások. A bírói pulpitus előtt ketten állnak. Férj és' feleség. Azaz csak voltak, mert egy fél éve elváltak. De az ellentétek még élesebbek közöttük, mint korábban. A szópárbaj kíméletlen. Nincsenek tekintettel egjnnás- ra. Sem önérzetükre, sem emberi méltóságukra. A férj a gyermekelhelyezés megváltoztatása iránt nyújtott be keresetet. Hogy igazát bizonyítsa, kimegy a tár- gj’alóteremből, s a folyosóról becitálja a Kisfiát Hogy győzze meg ő a bíróságot, milyen odaadással viselte szívén a sorsát. A kisfiú hétéves. A játszótéren^ volna a helye, nem pedig a bíróságon. De szüleinek ádáz párviadala ide sodorta. Egy törékeny szalmaszál. melyet felkapott a vihar. Védtelenül és kiszolgáltatottan áll apja mellett. Zavartan pislog a -tekintetek pergő tüzében. Látszik rajta. nem érti mi történik körülötte. Csak a félelmei érzi. mely óriási szívként nehezedik töré- kemr vállára, és emészti fel a lelkét. Mond el a bíróságnak hogyan gondoskodtam rólad ’ -- biztatja az aoia. A kisgyerekből hisztérikus sikolyként törnek ki a szavak. Aztán hadar és hadar. Mintha attól tartana, elfelejt valamit, amire az apja oktatta. — Apukám vett nekem ruhát, cipőt. Ö mindent vesz nekem. — És anyukád? — Apukámnál akarok maradni. Öt nem szeretem, nem szeretem, nem szeretem — fordul édesanyja felé. Kezét maga elé tartja, s úgy hátrál. Az édesanya fehér, mint a fal. Mondana valamit, de nem jön ki hang a torkán. Szeme kitágul és kénytelen. A fájdalom megbénította. Az apa elégedett, látszik a tekintetéből, ahogy végigpásztázza tetőtől talpig volt feleségét. Aztán a fiára néz, gyöngéden és szeretettel. rűen Hajjakendnek. Kószönget- tek egymásnak, úgy, ahogy tanulták. — Aggyonisten! — Áldás, békesség! — Legyen neked könnyű a föld! — Dicsértessék! — Légy résért! — Alászolgája! — Kisztihand! — Kitartás! — Bátorság! Embertelenül borús volt az ég. Felhő, felhő, mindenütt csak felhő. Egyiknek-másiknak a lelógó lába még a kalapját is súrolta. Borzongott az Egyszeri Ember. Hallott már olyat, az apjától, az meg a nagyapjától, az meg az ükapjától, hogy van ám más világ is. Az égen járja az útját a Nap, meleg sugarakat hint szét. Csillagok is uralják az eget, azok meg fényességgel lepik meg a földi halandót. Gyönyörűen ragyognak. Van olyan is köztük, amelyik A látszat azonban csal. Nem‘a gyermekért folyik a harc. Ö csak eszköz. í Az igazi cél az OTP-lakás. A korábbi tárgyaláson a bíróság az édesanyának ítélte a gyereket és a lakást is. Az apa azonban nem tett eleget a bíróság döntésének, noha tudomásul vette azt. Az édesanya kénytelen volt elköltözni kisfiával albérletbe. Az apa időközben elhatározta, hogy a gyermek elhelyezésének megváltoztatását fogja kérni a bíróságtól. Arra számított, ebben az esetben neki ítélik a lakást is. Tudta jól, csak akkor kerülhet erre sor, ha bebizonyítja, hogy volt felesége kisfiának nevelésére, felügyéletére, gondozására alkalmatlan. Az egyik alkalommal a kisfiút önkényesen magához vette. Így kezdődött a lelketlen játszma. A gyermeket, akivel korábban soha sem törődött, most elhalmozta minden jóval. A nevelésére is sok időt fordított. Mindent megtett, hogy meggyűlöltesse vele az édesanyját. A tárgyalás során a kisfiúval akarta „igazát” bizonyítani. A bumeráng azonban visszaütött. A bíróságot nem sikerült félrevezetnie. Éppen ezért mondta ki ítéletében, hogy a jogtalanul magánál tartott kisfiút haladéktalanul adja vissza az édesanyának, s költözzön,ki a lakásból. Az ítélet megnyugtató, a tanulság azonban szívszorító. A válást a gyermek sínyli meg leginkább. Még akkor is, amikor a kapcsolatot a szülők a lehető legtapintatosabban szüntetik meg. Hát amikor valóságos vihar dúl közöttük! Csupán azért, hogy egyikük a másik rovására anyagi előnyre tegyen szert. A lelketlenség igazi áldozata a gyermek. A következmény pedig nagyon súlyos, mint ebben az esetben is. A szakértői vélemény szerint a hétéves kisfiú pszichikai, idegrendszeri állapota kiegyensúlyozatlan! A szakértői vélemény valóságos vádirat. .Vádirat a lelketlenség ellen ! (Serédi) H l«!l!9IMt!iai!Ig|l«IMtia piros színt ad, pirosra festi az ember arcát, és olyan utána, mint a jóltartott igazi ember ... Bólogatott az Egyszeri Ember. Hitte is, nem is. Ilyen fények, csillogások csak a mesékben vannak, meg az álmoskönyvekben. Kordult a gyomra. Rögtön másra gondolt. Nézte a földet, hátha talál valamit. Egy karéj kenyeret, kettétört máiét vagy görhét vagy egy vastagra tömött bukszát ... Az volna csak az igazi lakodalom .. . ! Lapule. velet talált, azt is akkor, amikor felért a folyó gátjára. Fél- marékkai letépett. Jó lesz majd a sebre, ha kikezdi a talpát a göröngy ... Agyonra száradt marhaganét is lelt a gát-^t. Felmarkolta azt is. mert az meg. a ficamra jó ... Használt strimf- lit húzgált ki a gyep közül. Hogy örült neki! Ha fáj a torka, azzal tekeri be, az még a torokgyíkot is kikúrálja... A megdöglött kőrisbogarat is felszedte a porból és beledobta a talicskába a strimíli mellé. Messzire lakik a Diplomás Király, mire odaér, veszett kutya, de veszett ember is megmarhat, ja. Az aprított kőrisbogár elűzi az emberből a veszettséget. .. Kicsi öröm is nagy öröm, ha jó szívvel fogadják. Néhány faluval odébb vasba ütközött a talicska kereke. Felvette a kopott lópatkót is. Kiveri majd a küszöbre,- és azután egymás után jön majd a szerencse ... Akkor örült igazán, amikor az Gerencsér Ferenc CSOÓR ISTVÁN: Ballada a legelő emberről rúlt. olyan is, akit csali egysze-
