Békés Megyei Népújság, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-29 / 204. szám
A kosárfonó népművész negyven éve WShány evvel «Belőtt, ha. valaki. azt mondja Békésen, hogy minden második ember kosárfonó, akkor italán nem túlnőtt volna. Mert az Alföldem ez a város a kosárfonás hazája. 'Évtizedekkel ezelőtt még ez volt a lakosság téli főfoglalkozása, kereseti forrása. Ma viszont megyénk ■fiatal városa egyre jobban iparosodik, a több géphez több munkás szükséges, s ismerjük el: gépen mégiscsak könnyebb dolgozni, mint kézzel. Márpedig a fűzfavessző fonásához erős, ügyes kéz kell, amit a gép nem helyettesíthet. Ezért aztán sokan a gépet választják. E szakmának nem nagyon van utánpótlása. Alig akad fiatal, aki folytatja a régi mesterek munkáját. — Pedig ez szép nagyon. Alkotni is lehet — mondja Csábi Dezsőné, s neki aztán csakugyan el lehet hinni. Negyven évet húzott le ebben a szép szakmában, s ma sem hagyta abba, csak most nem olyan tempóban dolgozik, mint régen. kagyló-, vagy kutyakosárig, a fonott virágállványtól, a pohárkészletig, sőt pezsgőki- öntőig, a legkülönbözőbb tárgyakat készítette. Dolgozott náddal, p ve-vei is és más anyaggal, de mindig visz- szatért az eredetihez. M ért a fűzfavessző nemesebb és szebb. Munkájának híre ment az országban és még ma is sokszor felkeresik a legtávolabbi tájakról. — Szép ez a szakma, mert mindig újabbat, szebbet lehet készíteni. Én még soha sem untam meg. De minden szakmában, meg lehet találni a szépet, s ha ez sikerül, akkor szeretjük is. Fordítva szintén érvényes ez, hiszen, ha szeretjük a szakmát, akkor megtaláljuk benne a szépet. Az idén ment nyugdíjba, de sokat jár volt munkahelyére. Igaz szeretettel tanítja a fiatalokat a mesterfogásokra, hogy minél többen megszeressék, és úgy szeressék a szakmát, ahogyan ő. Kasnyik Judit Szeptember 1-től ■ • Ellenőrzik a kötelező gépjárműbiztosítás befizetését Hazánkban a gépjárműfelelős. ség-biztosításon kívül valameny- nyi biztosítás önkéntes. A kivétel fontos közérdeket szolgál: egységes anyagi védelmet gyalogosoknak, a gépjárművek utasainak és a karambolban vétlen gépjármű-tulajdonosoknak egyaránt. A kötelező jelleg nemcsak magánszemélyek birtokában levő gépjárművekre vonatkozik, hanem a vállalatok, intézmények tulajdonában levőkre is. Az elmúlt öt évben például felelősségbiztosítás alapján 447 ezer kárra 47 milliárd forintot fizetett az Állami Biztosító, s ez év első felében is már negyedmilliárd forintot térített gépjárműkárokra. A felelősségbiztosítás alapján kifizetett kártérítések az utóbbi években annyira megnövekedtek, hogy.ma már meghalad, ják a biztosításból befolyt díjakat. Sajnos akadnak olyan motorkerékpár- és más gépjármű-tulajdonosok is, akik a januárban esedékes motorkerékpár évi, valamint a júliusban esedékes személygépkocsi második félévi biztosítási díjakat még mindig nem fizették be. Megyénkben különösen sok díj. hátralékos gépjárműtulajdonost tart nyilván az Állami Biztosító, s számukat még növelik azok az autó. vagy motorkerékpár-tulajdonosok, akik a már elavult, forgalomból kivont járművek rendszámát az illetékes rendőri szerveknél nem adják le. Gyakori eset az is, hogy a személygépkocsit vagy a motor- kerékpárt a tulajdonos eladja, de ugyanakkor az átírás nem történik meg, s így az új tulajdonos sem a gépjárműadó, sem a kötelező biztosítási díj fizetési kötelezettségének nem tesz eleget. A jövőben — szeptember I- től — a közúti ellenőrzések során a rendőri szervek ellenőriz, ni fogják a kötelező biztosítási díj befizetését igazoló csekk- szelvényeket. ezért ennek megőrzése — a forgalmi engedély mellett — feltétlenül szükséges, és a gépjármű-tulajdonosok állandó jelleggel tartsák maguknál. Szükséges tehát az elmaradt gépjárműadó és kötelező biztosítás díjának befizetése, a díjhátralékok kiegyenlítése, a nem használt járművek rendszámának leadása, valamint a gépjármű eladásakor az új tulajdonos nevére 15 napon belül való átírása. Mulasztás esetén a díjhátrálék a kiegyenlítésig állandóan növekszik, illetve ka. mat terheli. A gépkocsik átírásának elmulasztása pedig a leg. újabb rendelkezések értelmében további jogkövetkezményeket vonhat maga után. Többet van unokái körében, s ha ők, no meg az elmaradhatatlan házimunka engedi, csak akkor fogja kezebe a szépen hajló iüzvesszőt. — Csak látszatra hajlik köny- nyen. Nézze az ujjaimat. Bizony a sok fonástól megbütykö- södtek. Fájnak is néha kegyetlenül, de mégis szeretem ezt a munkát. Jó érzés, hogy az ember a holt anyagot életre kelti, s kialakul a csinos virágtartó, tál, vagy kosár. Csábi Dezsőné alapító tagja a helyi kosárfonó szövetkezetnek, az első 28 között volt. Ma már 400-nál is többen dolgoznak itt. Huszonöt évig dolgozott a szövetkezetben, de a szakmát jóval korábban kezdte, még 13 éves korában. A családban mindenki ezt csinálta, miért maradt volna ki éppen ö. öt lánytestvérével együtt készítette a szebbnél szebb használati tárgyakat. Hűtlen egyik sem lett a fűzfavesszőhöz, de Csábiné kiemelkedett közülük, mivel mindig az új formák kialakításán gondolkodott. El is nevezték a szövetkezet újítójának. Munkáit nem egy kiállításon bemutatták, s díjat is nyert. Volt többször országos első helyezett. Budapesten épp úgy megcsodálták ezeket a tárgyakat, mint más varosban. Az elismerés sem maradt el. Sokszor kapott jutalmat, oklevelet, de a legboldogabb talán akkor volt, amikor a Szövetkezet Kiváló Dolgozója kitüntetés mellé megkapta a Kosárfonó Népművész címet is. Békésen eddig csak ketten kapták meg ezt a magas elismerést. Többszáz mintát, formát ismer; köztük olyat, amit maga talált ki, vagy amit továbbfejlesztett. A kézimunkakosártól, a Cigányklub Sarkadon A sarkadi Nagyközségi Tanács az idén cigányklubot létesít. E célra megvásároltak egy épületet, melyet átalakítanak. A mintegy 60 ezer forint értékű berendezést már megvásárolták, és a klubot még ebben az évben átadják rendeltetésének. Holtomiglan, holtodiglan Egy tragikus baleset tanulságai Hermann István 21 éves egyetemi hallgató, pápai lakos édesapja Skoda S—100-as személy- gépkocsijával haladt Békésről Mezőberény felé. öten ültek a gépkocsiban. A vezető mellett menyasszonya, Tóth Erika, hátul jobb oldalon Kugler József, középen Rasch Ádám, mellette felesége, a 18 éves Kampó Mária. Öt kivéve valamennyien 21 évesek voltak. Vidámak voltak, egy jól sikerült gyulai kirándulásról j tartottak Kuglerék otthona felé. Raschéknak tulajdonképpen ez volt a nászútjuk. Két nappal azelőtt, augusztus 19-én esküdtek örök hűséget egymásnak. A kocsi a 112-es kilométerkőnél levő enyhe, jobbra ívelő kanyart elhagyva megcsúszott. Hosszú oldalcsúszási nyomot hagyva a bal oldali árokba borult és ott egy fának ütközve állt meg. A baleset következtében Rasch Ádám és felesége a helyszínen életüket vesztették. Kugler József súlyos sérülésekkel került kórházba, Hermann István és Tóth Erika könnyebben megsérültek. Hermann István szerény, okos arcú fiatalember. A Békés megyei Rendőr-főkapitányságon előzetes letartóztatásban várja a vizsgálat befejezését. Mikor at esetről kérdeztem, remegett a hangja, látszott, hogy nagyon megviselte, lelkileg összetörte a baleset. — Elhiheti, itt a fogdában rengeteget gondolkoztam azon, hogy történt. Mikor a kanyarhoz közeledtünk, mindent úgy csináltam, ahogy máskor is szoktam. Fékeztem előtte és lábamat a fék fölött tartva 60—-70 kilométeres sebességgel mentem bele a kanyarba. Már majdnem kijöttünk belőle, mikor a Skoda eleje hirtelen balra kezdett csúszni. Rémülten tapasztaltam, hogy a kormány teljesen hatástalan és hogy csúszunk tovább az árok felé. Ezután már csak az óriási csattanáéra emlékszem. — Mikor a gépkocsivezetésre oktatták, nem tanították meg, mi a teendő, ha megcsúszik a kocsi? — Nem, ilyesmiről nem volt szó. A szokásos rutingyakorlatokat végeztük. De erre nem is volt szükség, a vizsgán "jó eredményekkel mentem át. A tragikus baleset ügyében Balta János rendőr-főhadnagy és Pánti Sándor rendőr-főtörzsőrmester folytatja a vizsgálatot. — A vizsgálat még nem fejeződött be, de eddigi megállapításaink szerint — mondotta Pánti Sándor — a gépkocsivezető megsértette a KRESZ-nek azt a paragrafusát, mely előírja, hogy mindig csak az út, a látási és a forgalmi viszonyoknak megfelelő sebességgel szabad közlekedni. A Skoda túlterhelt volt. Eltekintve attól, hogy a Skoda farmotoráé;, hátul még hárman ültek, elöl a csomagtartó üres volt. A farmotoros kocsik egyébként is hajlamosak a megcsúszásra, különösen, ha ilyen egyenlőtlen a terhelés. Vizsgáljuk azt is, milyen sebességgel haladt a Skoda a megcsúszás pillanatában. A műszaki szakértők első becslése szerint a vezető által vallott 60—70 kilométeresnél ez magasabb volt. * * Minden baleset szomorú, ez pedig különösen tragikus volt. De túl a személyes tragédiákon, van ennek a balesetnek néhány általános, mindenki által hasznosítható tanulsága is. « Lényeges tanulság, hogy hiányos a gépkocsivezető-képzésünk. Az oktatás ideje alatt megtanítják a vezetőt, hogy szabályosan közlekedjen, normális körülmények között. De nemcsak normális körülmények vannak, néha veszélyhelyzetbe is kerül az ember. Ilyenkor pedig.már nincs idő azon gondolkozni, hogy mi lenne a jobb, hanem ösztönösen cselekedni kell. Erre fokozottabban kellene kitérni a vezető- képzéskor. Hermann István hibájáért vállalja a felelősséget és a vádlottak padján Csak ő ül majd. De ezért a balesetért — ha tágabb értelemben nézzük — nemcsak ő a felelős. Lányai László Az ütközés után teljesen összetört a gépkocsi Lakások és decibelek Kell a lakás. Ezen nincs mit vitatkozni. S hogy mennyire kell, azt csak azok tudják igazán, akik még mindig „sorban állnak” érte. Ifjú párok gyerek nélkül, vagy gyerekre várva, Azután a négy-, három-, kettő- és egygyermekes családok a nagyszülőkkel együtt, vagy éppen kü- lön-külön is, továbbá gyermekeiket egyedül nevelő anyák és néha apák is. Kell a lakás. Épül is majd százezer évente az országban, és még mindig kell, mert az igénylők száma gyorsabban nő. mint a házfalak. Pedig az építőipar igazán mindent harcba vet ezen a fronton. Csak egyetlen szemléletes példát: Békéscsaba egyik legdinamikusabban épülő lakótelepe a Lencsési úti. Talán már összeszámolni sem lehet, hány ezren laknak itt, azt meg még kevésbé, hogy ebből a jó néhány ezer lakóból hány ezer a gyermek. Ebből következik azután, hogy a telepen igazán nem ritkaság számba menő dolog a hajnalig világos ablak, az egész éjjel égő „kisvillany”. A csecsemők még nem tesznek különbséget a niP- pal és az éjszaka között. Ez meg hagyján. De az építők sem. Jó: kell a lakás. Ezért épülnek 10 emeletes lakóházak a Lencsési utón a már korábban átadott négyemeletesek között. Ezért vállalkozott az építő a három műszakra. Mert az seni mindegy, hogy az idén. jövőre, vagy két év múlva költözhetnek be az új lakók. Az építkezés tehát három műszakban folyik. Megy a munka. Különösen éjszakánként. Nappal? reggel 6-tól este 10-ig szép csendben előkészítenek mindent. Felhalmozzák az anvagoi. Száll a betonpor, ..s lerakódik, mint a guanó 1 keményen, vastagon”. Lehet mosni újból a kiteregetett ruhákat, félnaponta az ablakokat, a lépcsőházat meg a gyerekeket. Azután, hogy így szép csendben elő van készítve a terep, pontban este tízkor jöhet az „adj neki”. Hajnalig. Reggel pedig leragadó szemekkel köszöntik egymást a szomszédok. Indulni kell buszt vezetni, forgalmat irányítani, gépeket kezelni, traktorra ülni, gyerekeket tanítani, a boltokban kiszolgálni, vagyis a felelősség millió vállfáját vállalni. Kialvatlanul, fáradtan. Hetek óta. És nem marad más hátra, mint lesni, mikor költöznek már be végre az új szomszédok, hogy újra pihenni lehessen. Mert azt mindannyian jól tudják, mit jelent a lakás annak, akinek még nincs. Csak időnként gondolkodnak el azon, vajon miért nem lehet úgy megszervezni a munkát, hogy nappal zúgjanak, dübörögjenek a gépek, éjszaka pedig a másnapi munkához készítsék elő a terepet néhány decibellel és néhány túrázó tehergépkocsival csökkentve a zajt, ritkítva a bctonfelhöt. Azután azt sem értik egészen pontosan: miért éppen akkor fogtak hozzá a Lencsési út szélesítéséhez — elzárva ezzel a regi keskeny út felét a közlekedés elől —, amikor egymást érik az építőanyagot szállító autók? Nem lehetett volna ezt előtte? Természetesen tudják a Lencsési útiak, hogy miként a lakás, úgy az út is kell. Tudják, hogy mindez értük van. No, de így?... (kőváry) Sffl 1976. AUGUSZTUS 29.
