Békés Megyei Népújság, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-28 / 203. szám
Hálával az elődök iránt, az utódok haladása érdekében Beruházás rekordidő alatt A léi ország Mezőkovácsházáról kapja a cukorrépamagot A n&rftólevegő hőmérsékletét automatikus berendezések tartják állandó értéken A nagy iskola tanév előtt Mezőkovácsházán, az TTj Alkotmány Termelőszövetkezetben nemrég adták át az új cukorrépa mag-szárítót és -tárolót. Ennek a hírnek több érdekessége is van. Először is az, hogy az ország legmodernebb szárítóüzeme a mezőkovácsházi. A másik, hogy a 13 millió forintos beruházás rekordidő, mindössze négy hónap alatt készült el. A Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet tervei alapján hazai gyárak termékeivel berendezve működik az üzem. Az építkezést a Mátravidéki Cukorgyárak finanszírozták, mégpedig azért, mert náluk működik az a drazsírozógép, mellyel' vetésre készítik elő a cukorrépamagot. Nem véletle- | nül került Mezőkovácsházára | ez a magszárító. Az Üj Alkotmány Termelőszövetkezet, valamint a nagybáruhegyesi, med- gyesegyházi, kunágotai, végegy- i házi és kétegyházi ^ partnergazdaságok az ország cukorrépa- j mag-szükségletének felét termelik meg az idén. A nagy termésnek a jó tulajdonságokon kívül az is fontos összetevője, hogy a mezőkovácsháziak meghonosítottak egy újdonságszámba .menő eljárást, a helyben vetett eukosrépamag-termesztést. A hagyományos módszer szerint még a tél előtt kiszedték a földből a hajtásokat, prizmába rakták, tárolták és tavaszszal újra dugványozni kellett. Az új eljárás feleslegessé teszi a kézi munkával járó munka- folyamatokat. Nem elég persze a magot csak megtermelni, azt biztonságosan tárolni, kezelni is kell. A Mezőkovácsházán most átadott szárító is ezt a célt szolgálja, Automatika berendezések gondoskodnak arról, hogy a szárítólevegő hőmérséklete ne emelkedjen 40 fok fölé, mert az már károsítaná a magot. A legtöbb munkafolyamatot már gépesítették és rövidesen megérkeznek a még hiányzó speciális gépek és akkor emberi kéznek alig kell érintenie a termést. A szárítóüzem mellett már látszanak a rövidesen elkészülő magtisztító alapjai. Ez mintegy 10 millió forintba kerül és az Új Alkotmány Tsz saját erejéből építi fel. A gyors munkára jellemző, hogy ennek üzembe helyezése egy hónapon belül várható. ' Nagy a kereslet a jó minőségű mezőkovácsházi cukorrépavetőmag iránt, ezért jövőre az idei 490 hektár helyett már mintegy 800 hektáron termesztenek majd répamagot. Ha pz ideihez hasonló lesz a termés, akkor ez az országos szükséglet 80 százalékát fedezi majd. L. U Iskoláskoromban óriásinak láttam, és sokáig furcsa volt számomra, hogy nagyobb, mint a gimnázium. Igaz, a gimnázium egy földszintes épületbon szerénykedett, ez pedig, az akkori polgári, két emeletével Orosháza egyik legnagyobb iskolája volt. Közben felépült az új gimnázium, és történt egy és más lényeges változás az életünkben is. Az 1894-es polgári, ma 1. sz. általános azonban tovább őrizte babérait, és elszállva felette las. san egy évszázadnyi idő. csendesen romladozott és omladozott. Ha most járom körül az épü. letet, először is majdnem reménytelen a vállalkozás; másodszor szinte nem ismerek rá. Az ‘ állványerdő hagyján, az ilyenkor, nyár végén megszokott látvány az iskolák falai körül, de ami bent, az épületben fogad, az minden képzeletet felülmúl. És ha még ehhez hozzátesszük azt is, hogy augusztus 24-én, amikor Móricz Istvánná igazgatóval körülnéztünk ebben a nevezetes 1-esben, pontosan két hét volt hátra a tan-’ évkezdésig. Ha helyzetjelentést kellene fogalmaznom, valahogy így kezdeném: áll az iskola 1894 óta. Földszinti folyosóján márvány emléktábla hirdeti: „Orosháza a népnevelésnek, alapítása 150 éves emlékünnepén hálával az elő dök iránt, az utódok haladása érdekében, 1894. október 13.’’ Magamban mosolyogva jegyzem meg. hogy no lám, akkor is késtek az építők vagy másfél hónapot, mert ugyebár nem október 13-án kezdődik az isko. lai „év,... De amit most láthat a szemlélő maga körül, az sajnos, elszomorító. Pedig látunk mást is. Űj iskolákat, modem tantermeket, hellyel-közzel javuló minőségű munkát. De látn/i kell azt is, ami gond, ami odyan tehertétel, hogy belegörnyed az ember. Vagy egy város, ezúttal Orosháza. ,.Hat és fél millióba kerül az iskola felújítása — mondja az igazgatónő. Roppant összeg! Üj kitelne belőle, de m a régi még így is megéri, hiszen 23 tanterme, tornaterme, étterme és egyéb helyiségei nélkülözhetetlenek. A baj ott kezdődött, hogy soha nem nézték meg: kell-e valahol tatarozni, javítani? Tu„ domásom szerint felépítése óta ez az első nagy tatarozás. El is kezdték már 1974-ben. Igen, két éve csinálják. Képzelje, hogyan lehet itt megfelelő oktató- nevelő munkát végezni?" Regénybe illő történet az Orosházi 1. sz. Általános Iskola tatarozása. Az igazgatónő nem azért meséli, hogy a múltat emlegesse, meséli már — kissé re. zignáltan — tanulságáéit is, másoknak, hiszen tanulságból soha nem elég. „Évek hósszú során át tönkrementi a tetőzet. Beáztak a gerendák, a mennyezet. Kilyukadtak az esőcsatornák. A tantermekben olajos padló és szénkályha. Mint az avatáskor vagy a századforduló után . .. 1974- ben kicseréltek a tetőcserepeket, a csatornahálózatot. Ez a munka alaposan belenyúlt az iskolaévbe, de nem okozott fennakadást. A városi tanács költségvetési üzeme vállalta a tatarozást, bizonyos munkákat átadva az akkori építőipari sző. vetkezetnek, többek között a központi fűtés megépítését. Tehát megkezdték 74-ben, és azóta tart. Most, két héttel az 1976—77-es tanév megkezdése előtt 1050 beiratkozott tanuló várja, hogy birtokba vehesse az iskolát.” Nem lesz könnyű dolog! A tantermekben még minden he- gyén-bátán, a radiátorok jó része a termek közepén, heteket vesz majd igénybe a nyomáspróba, javítások, miegyéb. A látogatásunkkor ott járt kivitelezők egyöntetűen ígérték: mindent elkövetnek, hogy a hatalmas iskolakombinát elkészüljön, hogy két hét múlva megkezdődhessen a tanítás, és elfogadható körülmények között. A felújítás azonban már két éve(!) tart. „Volt úgy, hogy 4-5 ember csinálgatta a tetőzetet,, a csatornákat. (Most sem tolongtak az építőmunkások, augusztus 24-én.) Utána 1975-ben a parkettázás következett, megkezdték nyáron, csinálták egész tanévben. Ügy szerveztük az életünket, hogy két osztálytermet mindig felszabadítottunk, abban rakták a parkettát, csiszoltak, geminiztek. Képzelheti, micsoda zaj, micsoda orrfacsaró bűz! A parkettapor száll, és betelep. szik mindenhová, az emberek tüdejébe is. A fényezőszer kipárolgása sem valami egészséges. A tanítás azonban nem állhatott meg. Igyekeztünk alkalmazkodni a körülményekhez, és azt hiszem, sikerült. Ezzel egy időben megérkeztek a központifűtés-szerelők. Ha lehet, még nagyobb lett a felfordulás. A 75—76-os tanévet úgy kezdtük, hogy a felső tagozatosokat elvittük 10 nap mezőgazdasági munkára, mert nem tudtuk volna leültetni őket. Aztán valahogy összerázódott minden- — három nyolcadik osztályunk a gimnáziumba költözött, kölcsön tantermekben tanultak május 1-ig, jószerével tehát egész tanévben. Csak ballagni jöttek haza. A tanárok ingáztak a gimnázium és az anyaiskola között. Így tanítottunk 27 tanulócsoportot, láttunk el több száz napközist, a dolgozók iskoláit, és a még vendégként nálunk ebédelő 3. sz. általános iskola és kisegítő iskola napkö3 msums^ ziseit is, akik sokszor nem tudták a holmijukat sem lepakolni... ” Elképedek ennyi „balsors” hallatán. Nem volt elég a maguk baja, még másokat is befogadtak, és jó szívvel tették, ezt kétségtelenül kiérzem az igazgatónő szavaiból. A dolgok azonban nem oldódnak meg olyan egyszerűen. Jöhetnek még nehezebb Időszakok, mint ahogy jöttek is. Ilyen helyzetben és körülményben tematikus látogatás kezdődött az orosházi 1- esben! Eltartott jó két hónapig, miközben szakfelügyelők adták egymásnak a kilincset, és kerülgették a balesetveszélyes helyeket. Képzelje csak el a kedves olvasó: csatatér egy iskola és kiszáll egy brigád a tartalmi munkát ellenőrizni! De nem egy napra vagy kettőre: két hónapra! És az eredmény? „A zárómegbeszélésből úgy következtetek, hogy a legteljesebb elismerés. Hogy emberfeletti munkát végzett az 50 tagú tantestület, és mindenki, akinek köze van az iskolához; hogy a körülmények nem befolyásolták a tanulók teljesítményét, a nevelők munkáját. Ez jólesett, bár a magunk baja is éppen elég volt nekünk abban az időben. A tanév, eredménye, azonban bizonyít: igen kevesen buktak, osztályismétlésre tavaly 960 tanulónk közül mindössze kettő, javítóra heten.” • Az iskola több oldalát állványerdő borítja. Az utcai front felől már festik, az udvari részen ezután következik a vakolás, az ablakperemek omladoznak, ez sem éppen balesetveszélytelen. „December végére szól az ígéret, hogy a külső festés elkészül, odafigyelünk. A belső „hadiállapotot” hamarosan megszüntetjük (legalábbis a termekben), jönnek segíteni a honvédfiúk Gyopárosról, rájuk mindig számíthatunk. Közben az udvar területe is leszűkült a rengeteg építőanyag miatt, ezen úgy segíthettünk, hogy megvásárolt a tanács egy Ond Utcai házat az iskola mögött, lebontották, és ott van az udvar. Kézilabdapálya nagyságnyi terület. Majdnem ezer tanulónak. Ezt is átvészeljük, ez már kisebb gond ... A további napok programján tantestületi értekezlet, továbbképzés és szeptember 6-án az ünnepélyes tanévnyitó következik. A művelődési házban tartjuk, külön az alsósoknak és külön a felsősöknek. Tanárhiányunk nincs, csal^ kevés a tanító, egyszerűen „nem lehet kapni”. A napköziben is főiskolát végzett talárok foglalkoznak az alsósokkal. Képest, tés nélkülink nincs, bizakodásunk, és akaratunk viszont ren. geteg. így kezdjük az új tanévet, és reméljük, a felújítás befejezésének ünnepi éve is ez a mostani, az 1976-os lesz.” Órákig lehetne bolyongani ebben a nagy iskolában, amely még nem sokban hasonlít arra, amire rendeltetett. Ezer orosházi tanuló otthona, művelödö- helye. „A személyiségfejlesztést tartom legfontosabb feladatomnak, mondja az igazgatónő. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a személyiséget elveszítjük a nagy tömegben. Hát ezt nem szabad, ezt meg kell akadályozni! A pedagógusnak az az öröm, ha min. den kis tanítványa kibontakozik, tehetsége, tudása legjavát adja majd a társadalomnak.^ Sass Ervin gsálUtoszalagok juttatják a szári lo-Uroloba a cukorrépamagot (Fotó; Lányai) 1976. AUGUSZTUS 28.
