Békés Megyei Népújság, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-25 / 200. szám
Meddig tart a létszámzárlat? Visszaad, gazdálkodik... AZ ADMINISZTRATÍV létsz.ámzárlat átmeneti jellegű kényszerintézkedés. Nemcsak haszna, kára is van. Egyformán érinti a szorgalmas és szervezett, valamint az embert és időt pazarló vállalatokat, itézménye. két. Az íróasztalok melletti létszámnövekedést korlátozza, illetve csökkenti. Nagyok még a műhelyekben is a belső munkaerő- és munka, idő-tartalékok. Akkor miért vált éppen az irodai létszámzárlat szükségessé? Természetes, hogy a dolgozók ott helyezkednek el, ahol számukra kedvezőbbek a munka- és kereseti feltételek. Megtehetik, mivel teljeskörű a foglalkoztatottság és általános a munkaerőhiány. Vonzó az állandó délelőttös műszak, az időbéres munka, a fehér köpeny, az íróasztal stb. A nagyon hátrányos munkakörülményeket — ahogy az életszínvonal emelkedik — egyre nehezebb anyagiakkal ellensúlyozni. Különösen a fiataloknál figyelhetjük meg az anyagi ösztönzés korlátáit. Fontos feladat tehát a munka- körülményekben meglevő lényeges különbségek kiegyenlítése. Egyebek közt a rutin jellegű irodai munka intenzitását is köze. líteni lehet a normázott termelő tevékenységhez, de a sajátosságokból és főleg a vélt presztízsből adódó különbségek azért óhatatlanul fennmaradnak. MEDDIG LESZ hátrányos, mikor fog megszűnni az adminisztratív létszámzárlat? Gyakori kérdés. A válasz szinte magától adódik. A létszámzárlat feleslegessé válik, ha az intézkedés eléri célját, ha az irodák, ban kényszerpályára kerül az ésszerű, takarékos és szervezett munka. Az időpontot persze nehéz lenne megjósolni. Valószínűleg nem is jön létre mindenütt egyszerre a kívánatos és elfogadható állapot. Akkor pedig a zárlatot sem szabad feloldani egyetemes jelleggel, azonos időpontban mindenütt, hanem csak differenciált módón, az adminisztratív létszámmal való takarékoskodás színvonalé, /tói függően. S valamennyi esetben az eredményes, jó munka, a hatékony és szervezett adminisztráció elismerése lesz majd a létszámstop feloldása, a szabad létszámgazdálkodás. Vagyis a vállalatokon, az in- j tézményeken a sor: adjanak ga. j randákat, bizonyítsák, hogy I megérdemlik a bizalmat. Ne általában a létszámzárlat feloldását szorgalmazzák, hanem a ha., tékony foglalkoztatás helyi feltételeinek megteremtését. Az egyedi elbírálás és a fokozatosság lehetővé teszi, hogy a zárlatot ne ott oldják fel majd legelőször, ahol leghangosabban protestálnak ellene, vagy ahol esetleg a legnagyobb létszámmegtakarítást érték el, hanem ott, ahol intézményesítették a jó munkát, ahol a lehető legésszerűbben szervezték meg az adminisztrációt. MINDERRŐL nyíltan szükséges szólni, mivel a vállalatok, a tanácsok, az intézmények többsége máról holnapra él és csupán a létszámzárlat nyomán keletkező réseket igyekszik eltöm- rri. Akkor is, amikor az átfogó tevékenységből kiragadva gépesítik például a manuális könyvelési, bérelszámolási munkákat. A termelést, a gazdálkodást, a fejlesztést kísérő teljes adminisztráció áttekintése, kritikai elemzése és újraépítése, a funkciók, a célok, a rendezőelvek megfogalmazása hozhat csak érdemi eredményt. Ennek az átfogó tevékenységnek szer- t vés része a gépesítés, a szakemberképzés, a személyzeti munka. Nélkülözhetetlen a rendszerszemlélet, a vezetési, a szervezési, valamint a helyi ismeret, illetve a gyakorlatiasság. A döntések előkészítésének különösen hasznos segítője lehet az élenjáró tapasztalatok tanulmányozása. A hasonló adottságú, a rokonprofilú vállalatok összehasonlításakor derül fény ugyanis arra, milyen létszám- többletet igényel például, ha sok az ügyintézéstől mentesített vezető és titkárnő, vagy ha a gyáregység, az üzem vezetőjét nem hozzáértő, intézkedni, dönteni nem képes helyettes, hanem referáló, levelező, az ügyeket gyártó és halmozó adminisztrátorok, előadók segítik. A tapasztalatcserék nemcsak a szervezők, a vezétők, hanem az ügyintézők számára is meggyé zően bizonyíthatják, hogy lehet másként és lehet jobban végezni ugyanazt a célt szolgáló munkát. S most a létszámstop miatt még attól sem kell tartani, hogy a valóban meggyőző erejű tapasztalatcsere kilépéssel, munkahelyváltoztatással zárul. Helytálló katonák Polgár Tibor alezredes június 6-án esté miskolci lakásán tartózkodott. Este 7 óra körül kétségbeesett kiáltozásra lett figyelmes: „Segítsenek! A szomszédban tűz van!” A tiszt azonnal a lépcsőházba, majd a veszélyeztetett lakás bejáratához rohant. A ajtó résein sűrű fekete füst szivárgott az előtérbe — de a zárat belülről ráfordították. Köz'ben egy másik férfi is odaérkezett, s közös erővel sikerült feltörniük az ajtót. A házigazda eszméletlenül hevert a füsttel teli, lángoló lakásban. Kimentették. Ezután megfékezték a tűz tovaterjedését, s a füst- mérgezést szenvedett embert beszállították a kórházba. * * * Az egyik júniusi vasárnapon félelmetes erejű vihar tört a Balatonra. Az 1. számú Honvéd Üdülő sétahajózásról visszatérő vízibusza másfél—két méteres hullámokkal dacolva közeledett a part felé, amikor a személyzet tagjai egy felborult kisvitorlást pillantottak meg. Mészáros József polgári alkalmazott, hajóparancsnok nyomban a bajbajutottak közelébe kormányozta vízi járművét. A személyzet tagjai: Venesz Imre hajógépész, valamint a két matróz:. Schwerer Péter nyugállományú főtörzsőrmester és Tóth István honvéd kétszeres élenjáró katona, az orkánszerű szélben, bőrig ázva küzdött a két ember életéért. Az életmentés befejeztével a törékeny vitorlást is a biztonságos révbe vontatták. * * * A forró júliusi kánikulában magasra csaptak a lángok a csongrádi MIRKÖZ Szövetkezet telephelyén, ahol nagy mennyiségű gyúlékony anyagot tároltak. A tűz eloltására a közeli alakulat katonáit hívták segítségül. Horváth János százados alegységének helyszínre érkező katonái jól tudták, hogy bármelyik pillanatban robbanás történhet, századparancsnokuk vezetésével mégis folytatták^az oltást, a közvagyon mentését. Bátor. önfeláldozó tettükkel egymillió forint kártól óvták meg népgazdaságunkat. (KT) 4 1976. AUGUSZTUS 25. A szakszerű, gyors, érdemi ügyvitel és adminisztráció nélkülözhetetlenül szükséges, a létszámzárlat csupán a vadhajtások, az ésszerűtlen, szervezetien megoldások, a munkaerőpazarlás ellen irányul. Ezért a létszám-lemorzsolódás kivédése, átvészelése nem lehet célravezető, ha hosszú távon nem alapozzák meg a hatékony^ munkát, a korszerű ügyvitelt, a gyors ügyintézést és informálást. Szükséges, hogy a kényszerhelyzet előidézte rögtönzéseket, az ösztönösséget, a tudatosság, az előrelátás váltsa fel. Nem a napi munkában — ott óhatatlanul sok a rutinelem —, hanem az adminisztráció egész rendszerének, keretének, szervezetének kialakításában. A LETSZAMZÁRLATOT követően tovább növekedtek az irodai munka szervezettségében, hatásfokában levő különbségek, attól függően, hogy hol, hogyan reagáltak az intézkedésre! Az adminisztratív létszámzárlat feloldásában már csak azért sem engedhető az „egyenlősdi”. Az élenjáró vállalatoknál és intézményeknél célszerű már 1977- től megszüntetni a zárlatot, bizonyítva, hogy vannak példamutató eredmények, jelezve, hogy a kényszerhelyzet kulcsa a helyi vezetők kezében van. s Kovács József Á battonyai Május 1 Tsz-ben jobb munkaszervezéssel oldják meg a szállítóeszköz-gondokat A battonyai Május 1. Tsz-ben augusztus 22-én délelőtt ünnepi közgyűlésre csaknem 400 tsz-tag gyűlt össze. Megemlékeztek az újkenyér, egyben az alkotmány ünnepéről. Mák Ferenc, a termelőszövetkezet elnöke beszámolt az V. ötéves terv időarányos teljesítéséről, majd Tóth Pál főagronómus a nyári munkák elvégzéséről adott tájékoztatást. A gabona betakarítása után a tarlóhántást 75 százalékban, a szántást 55—60 százalékban végezték el. A termelőszövetkezet területének 10 százalékán végeznek az ősszel szerves trágyázást. Szállítóeszköz-gondjaikat jobb munkaszervezéssel oldják meg. Ai Irodagépipari és Finommechanikai Vállalatnál megkezdték a saját fejlesztésű elektronikus pénztárgép-család újabb típusának gyártását. Az új pénztárgép többet tud az eddigieknél. Kiszámítja a visszajáró pénz összegét és adatszolgáltatást is végez. Bekapcsolható egy számítógép-rendszerbe, ezáltal állandóan figyelemmel lehet kísérni a minimum- és maximum-árukészletet. (MTI fotó: Hadas János felvétele — KS) a termékenységi kultusz emlékei az BlfüldSn Kőkori istenek Az 1. e. V—IV. évezred fordulóján hatalmas változások játszódtak le Európában. Az áttérés a gyűjtögetésről a földművelésre, a mindennapi kényéiért vívott küzdelem a természet erőinek pontosabb megfigyelésére és nagyobb tiszteletére késztette az embereket. Nem véletlen, hogy az ősi, primitív vallások középpontjában álltak az Állóidon talált, Eu- rópaszeríe híres ülő alakú férfi és női istenszobrok is. I. < Az új betelepülők ismerték a titkot. Tudták, hogyan kell rábírni a földet, hogy mást és többet adjon annál, mint amit magától adna. Ha megkérdezték volna tőlük, honnan hozták ismereteiket. bizonytalan mozdulattal mutattak volna a távolbá, Kelet és Dél irányába. Tudatuk nem, inkább csak ösztönük őrizte az első, kis-ázsiai és mezopo, támiai földművelő közösségek emlékét és ismereteit. Az áttérés az élelemtermelésre nem egyszerre és nemcsak külső befolyásra ment végbe Európában. Ha lényegesen kevésbé is, de szerepet játszott ebben a helyi fejlődés is. Az újkőkorban hazánk két irány találkozási területe volt; az égei-anatóliai kultúrák Kelet- Magyarországon, a közép-európai típusú földművelő közösségek Nyugat-Magyarorszagon éreztették hatásukat. A földművelés megkövetelte a letelepedett életmódot. A kor embere a vizek közelében építette meg földbe mélyített, vagy a föld felszínére emelt házát. Mindennapos erőfeszítései közben tömérdek technikai megoldást eszelt ki, „újítást” alkalmazott. Hogy legyen miben tárolnia a termést, kiégetett agyagból készítette edényeit; hogy könnyebben és gyorsabban végezhesse munkáját, jobban a kezéhez igazította szerszámait. De megtanult szőni-fonni is, s mindenekelőtt megtanulta- tisztelni azt az istenséget, akitől a termés, végső soron tehát a közösség léte függött. A vallási élet központjába a termékenységi kultusz és jelképe, a. nő, az életet és a halált egyaránt magába foglaló istenanya került. A természet jelenségeit megfigyelő ember maga teremtette meg az isteneit, mint például a ió elterjedési területéről elnevezett Körös kultúra népe. A Délről bevándorolt népcsoport kelet-mediterrán eredetű földműves kultúrát hozott, de a ré_ gészeti leletek tanúsága szerint a halászat is nagy szerepet játszhatott az életükben. Művészetük legkiemelkedőbb darabjai az ember alakú edények, az ún. Vénuszok, valamint azok a tárolóedények, amelyek falát ember vagy állat alakokkal díszítették. Jellemző különbség a két ábrázolási mód között, hogy a Vénuszok minden esetben méltóságteljesen mozdulatlanok, a domborművek alakjait j/iszont mozgásban ábrázolták/ A kutatók az ábrázolt alak mozdulata és az edény rendeltetése között összefüggést gyanítanak; a könyökből felfelé irányuló kartartást például az áldás jelének ítélik, de lehet a védelem jelképe is. Ez a védelem az edény tartalmára is vonatkozik. A Körös kultúra népét az alföldi vonaldíszes kerámiát készítő népcsoport olvasztotta magába. Az általuk megszállt területeken, a Tiszántúlon és a Tisza—Körös—Maros térségében helyenként egészen sajátságos foglalkozású telepeket hoztak létre. Tokaj környékéről például messzi vidékekre szállították az ott természetes állapotban előforduló és az ott megtelepültek által formált kész vagy félig kész obszidián pengéket. Hitviláguk jellegzetes megtestesítői az ún. hátracsapott íejű istenek. A rendszerint háromszögletesre tornáit fejet utólag es kissé hátrabillentett helyzet, ben illesztették a törzshöz. A lapos kiképzés talán arra utal, hogy nem magát az arcot, hanem az arcát álarccal elfedő istenséget akarták ábrázolni, A kelet-magyarországi vonaldíszes kerámia legkiemelkedőbb alkotásai kétségkívül az arcos edények. Az emberi arcot a nagyméretű edények nyakán domború és bekarcolt elemekből alakították ki, a test maga az edény volt. Az edények valószínűleg gabona tárolására szolgáltak, s azzal, hogy az istenség alakját kölcsönözték nekik, a bennük elhelyezett termést kívánták isteni oltalomban részesíteni. Sárvári Mária (Folytatjuk)
