Békés Megyei Népújság, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-17 / 194. szám

Tiszta, virágos Elekért Lelkesen, fegyelmezetten, harcszerüen Egyre több a társadalmi munkavállalás Négy évvel ezelőtt mind­össze 293 ezer forint értékű társadalmi munkával „dicse­kedhettek” Elek nagyközség lakói. Ez az összeg a kővetke­ző évben megháromszorozó­dott, az elmúlt évben pedig már meghaladta az 1 millió 140 ezer forintot. Ebből az emelkedő statisztikai sorból egyértelműen megállapítható, hogy az utóbbi evekbep fi­gyelemre méltó változások történtek a közgondolkodás­ban. Egyre többen veszik ki ré­szükéit a nagyközség szépíté­séből, a különböző társadal­mi munkából, és nemcsak az intézmények, üzemek dolgo­zói tevékenykednek szorgal­masan, hanem — amint az egy közelmúltban nyilvános­ságra hozott táblázatból kitű­nik — a lakosság is. A rang­sort a lakosság által végzett társadalmi munka értéke ve­zeti több mint 565 ezer fo­rinttal. A nagyobb kollektí­vák közül, kiemelkedik a helyi Lenin Termelőszövet­kezet, amelynek tagjai ne­gyedmillió forint értékű tár­sadalmi munkával járultak hozzá a község szépítéséhez, gazdagításához. Dicséretes az í is, hogy a legfiatalabbak az iskolák tanulói is példamuta­tóan szorgoskodtak, hiszen a több nemzetiség lakta köz­ségben a magyar és a román iskola tanulói csaknem 200 ezer forint értékű munkát végeztek. Eleken is, mint másutt, fő­leg a járdaépítést és az azt követő munkákat végezték előszeretettel. Nem kellett különösebb rábeszélés az ár­kok és átereszek takarításá­hoz sem, sokan vettek részt a parkok, virágoskertek gon­dozásában, az iskolák kar­bantartásában. Az utóbbi két évben a község belterületén és a peremen levő gödrök he­lyére több mint 1000 facse­mete került, eltüntetve a „sebhelyeket” és javítva a község levegőjét, szépítve arculatát. Nem tartják befe­jezettnek a fásítást, mert a további ügybuzgalomra szá­mítva elkészítették az ötödik öt év fásítási tervét, feltün­tetve azon, hogy az egymást követő években hol, milyen sorrendben kell nagyobb mennyiségű fát ültetni. Fi­gyelemre méltó a tanácsta­gok, valamint a különböző társadalmi szervek segítség- nyújtása a „Tiszta, virágos Elekért” mozgalom terjeszté­séhez, propagálásához. A ta­nácstagok példamutatóan, el­sősorban a lakóépületeik előtti teret virágosították, majd őket az intézmények, üzemek követték. Jelenleg a község­ben levő lakóépületek egy- harmada előtt díszlik szépen gondozott virágoskert. Meg kell említeni a szakmunkás- képző intézet tanulóit, akik dicséretre méltóan nemcsak fásították és füvesítették a Hősök kertjét, hanem vál­lalták annak rendszeres gon­dozását is. Élen járnak a társadalmi munkaakcióban a szocialista brigádok. Elsősorban a ter­melőszövetkezetiek, akik vál­lalták a földutak simítását, a gödrökben levő nádasok ir­tását, szemétlerakó helyek ki­alakítását és a játszóterek felszerelését. A kosárfonó üzem brigádjai játékokat, ülőkéket, hulladéktartókat készítenek az óvodásoknak és vállalták az öregek nap­közi otthonának meszelését, takarítását. Az elekiek az idén még te­vékenyebben kívánnak részt venni a társadalmi munkaak­cióban, hiszen ez évtől kez­dődően jelentős összeget kapnak azok a nagyközségek, amelyek a társadalmi ver­senymozgalomban az első há­rom helyen végeznek. —Bó— a szocialista országok támogat­ják, nemcsak szóban, hanem az_ zal a 12 milliárd rubellel is, amelyet ezen országok eddig a fejlődő országoknak nyújtottak. A szocialista országok segítsé­gével megvalósuló beruházások a fiatal fejlődő országok ipará­nak megteremtését vagy meg­erősítését segítik, a kedvező hi­teleket a felépült gyárak által kibocsátott késztermékekkel is törleszthetik. A gazdaságilag fejlett orszá­gokban 1960-ban az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem 11-szer nagyobb volt, mint a fejlődő országokban. 1971-ben ez az arány 14;l-re módosult Az egy lakosra számított társadalmi össztermék 1960—72. között, a fejlett tőkés országokban 3,3 százalékkal, a fejlődőkben 2,7 százalékkal emelkedett. A fej­lődő országok első számú gond. ja a népesség élelmiszerellátása. Az ázsiai és afrikai országok lakosságának többsége csak 1200 1500 kalória értékű élelmiszert fogyaszt naponta. A népesség gyors növekedése, a mezőgazda- sági termelés alacsony színvo­nala ezen országok többségében a szegénységet és elmaradottsá­got konzerválja. Míg a fejlett országokban 1 ha termőterület 21 ember élelmiszerszükségle­teit fedezi, addig a fejlődő or­szágokban ez a terület három embert sem tud eltartani. Ezért például ezekben az országokban az 1973—74-es gazdasági évben az előző évinél 10 milliárd dol­lárnál nagyobb összeget kellett élelmiszer beszerzésére fordíta­ni. A harmadik világ országai 1960-ban 7, 1973-ban 11,3 szá­zalékban részesedtek a világ ipari termeléséből. Ezek az ál­lamok 1930-es 31,3 százalékos részesedése a világ exportjából, 1972-ben 19,6 százalékra csök­kent. 1974-ben az olajárrobba­nás következtében ugyan 28,8 százalékra növekedett, de az olajexportáló országok nélkül 11,5 százalékot tett ki csupán. A fejlődő országokból szár­mazik például a világon expor­tált bauxit 88, a fémalumínium 5, a krómérc 22, a rézérc 42, a fémréz 44, a vasérc 42, a man­gánérc 51, a nikkelére 24 és a műtrágya-alapanyag 43 százalé­ka. Ezek az országok adják a világ cukortermelésének 62, a nyersgumi és a növényi rost termelésének 100 és a gyapot termelésének 60 százalékát. 1960 —72. között a fejlődők exportja 27,4 milliárd dollárról 72,1 mil­liárd dollárra emelkedett. Az import ugyanebben az időszak­ban 24,8 milliárd dollárról 74 milliái'd dollárra nőtt. A főleg gépekből, berendezésekből és élelmiszerekből álló import a fejlett tőkés országokból szár­mazik elsősorban. A száz év­vel ezelőtt kialakult a gyengéb. beknek hátrányos munkameg­osztás megváltoztatása, a sokol­dalú gazdasági, műszaki segít­ség lehetővé tenné, hogy a fejlő ­dés gyümölcseit minden nép egyformán élvezhesse. Gyakorlaton a gyulai munkásőrök A legtöbb embernek a sza­bad szombat és a vasárnap az egész heti megfeszített mun­ka után pihenést, kikapcsoló­dást jelent. A munkásőrök­nek általában ezekről a na­pokról nem a pihenő jut eszükbe, hanem a hétköznapi munkánál semmivel sem ki­sebb erőfeszítést igénylő gya­korlat, felkészülés. így volt az elmúlt hét két utolsó napján a Kun Béla ne­vét viselő gyulai városi-járási munkásőr zászlóaljé tagjainál is, akik kétnapos őszi össze­vonáson vettek részt. Az első napon a lőtéren adtak , tanú- bizonyságot arról, hogyan ké­szültek fel az év eddig eltelt hónapjaiban, hogyan sajátí­tották el az elfnéleti tudni­valókat, és ami talán még | fontosabb, miképpen tudják mindezt megvalósítani a gya­korlatban. Nos, a gyulai vá­rosi-járási munkásőr zászló­alj valamennyi tagja fegyel­mezetten hajtotta végre az előírt feladatokat és bár ki­adós eső zavarta még a lövé­szetet, ennek ellenére meg- , felelően sikerült „leküzdeni” a célokat. Másnap, vasárnap még az éj leple alatt gépkocsira száll­tak és elindultak, hogy a vá­rostól nem messze egy erdős, j bozótos területen végrehajt-1 sák a harcászati feladatot, j Két század külön kötelékben gyakorlatozott. Az egyiknek) az volt a feladata,hogy felku- j tassa az országba hatolt „el- . lenséges csoportot”, azt fel- j számolja, megsemmisítse. A másik század a feltételezések szerint egy bűnöző csoport, gyülekező helyét fogta körül, akik a börtönben levő társai- j kát ákarták kiszabadítani. Az j egész gyakorlat a feladatnak megfelelően és harcszerüen zajlott le. A munkásőrök raj- I taütöttek az ellenséges cső- | porton, amelyet először szak- | sze,rűen és gyorsan körűiké-! rítettek, majd rövid tűzharc j után egy részét „megsemmi- í sitették', másik részét elfog- ták. 'Ám nemcsak ennyiből f állt a gyakorlat. Ennél jóval I komplexebb feladatot állítot- I tak a munkásőrök elé. hiszen i az „ellenség” felhasznált elle­nük vegyi gránátot is. Ennek ! során a biztonság érdekében felöltötték az új vegyvédelmi felszerelésüket, ruházatukat. Újdonság volt az is, hogy a gyakorlatok során most elő­ször alkalmaztak úgynevezett seb-imitálásokat, amelyekkel j élethűen tudták bemutatni a különböző sebesüléseket, tö­réseket, sérüléseket és azok ellátását, amelyet a doktorok, felcserek nagy körültekintés­sel és szakértelemmel végez­tek. A megyében tevékenykedő munkásőr zászlóaljak közül a gyulaiak gyakorlatára került ; sor először. A megyei pa­rancsnokság felhasználta ezt az alkalmat arra, hogy ta­pasztalatszerzés céljából a megyei és járási egységek. ! hivatásos és társadalmi pa­rancsnokai részt vegyenek a 3 1976. AUGUSZTUS 17. gyakorlaton és annak minden fázisát közelről megszemlél­hessék. Az „ütközet” végét jelző rakéták fellövése után az egységek gépkocsira száll­tak, májd felsorakoztak a ve­zetési ponton, ahol Tóth Pál,! a munkásőrség megyei pa- j rancsnoka adott rövid értéke- { .lést a két napon tapasztaltak-] lói. Köszönetét mondott az; egység valamennyi tagjának a példás fegyelemért, jó tér- j vezésért, a feladatok lelkiis­meretes, pontos végrehajtá­sáért, ami a kétnapos gyakor­latot jellemezte. Megkérte a munkásőröket, tolmácsolják a megyei parancsnokság köszö­netét a bázishelyi párt- és gazdaságvezetőknek is, akik az első napon személyes rész­vételükkel, munkásőreikkel való beszélgetésekkel igye­keztek elősegíteni a gyakor­lat sikerét. Harcszerüen kihasználva a terep adottságait, közelítik meg az ellenséget A sebesülteket az orvosok és felcserek szakszerűen és gyor­san látták el megfelelő kötözéssel Tóth Pál, a megyei parancsnok értékeli a kétnapos gyakor­lat tapasztalatait Béla Otíé

Next

/
Thumbnails
Contents