Békés Megyei Népújság, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-15 / 193. szám
Csaknem tízezer építőipari dolgozó vesz részt a mesterszakmunkás* továbbképzésben Rendelet a továbbképzés szabályairól, feltételeiről Megjelent az építésügyi és vá_ rosfejlesztési miniszter rendeleté az ágazati mesterszakmun- kás-tövábbképzésről, az új intézkedés részletesen meghatározza azokat a feltételeket, amelyek alapján a szakmunkások részt vehetnek ezen a magas szintű képzésen. Elsőv helyen említi, hogy a jelentkezők közül azokat kell kiválasztani, akik már legalább egy alkalommal részt vettek a szakmunkás-továbbképzésben, s ezen kívül eredményes tevékenységet fejtettek ki a szakmunkástanulók gyakorlati oktatásában, a betanított dolgozók szakmunkássá válásának támogatásában és a kezdő szakmunkások nevelésében. A kiválasztásnál előnyben kell részesíteni a kitüntető címekkel, hosszú torzsgárdatag- sággal rendelkező dolgozókat, brigádvezetőket, és azokat a szakmunkásokat, akik alkalma, sak a brigádvezetői munkakör betöltésére, s jó eredményeket értek el a brigád- és újítómozgalomban. Az ÉVM továbbképző központ koordinálja és irányítja szakmailag a mesterszak műnké s- továbbképzést, és segítséget nyújt a vállalatoknak az általában egyéves tanfolyamok lebonyolításához. A rendelet melléklete' szerint összesen 25 építő- és építőanyag-ipari szakmában szervezhetnek a vállalatok mesterszakmunkás-továbbképző tanfolyamot. A vállalatok és egyéb szervezetek ötödik ötéves terve szerint az ágazatnak mintegy tízezer dolgozója — ebből csaknem hétezer az ÉVM vállalattól — bővíti elméleti és gyakorlati szakismereteit a tanfolyamokon. Az idén kezdődő oktatási évben a kőműves, ácsállványozó, vasbetonszerelő, víz- szigetelő, valamint fapadlózó és műanyagburkoló szakmában kezdik meg a meslerszaktnun- kás-továbbképző tanfolyamokat A jövő évben 9, 1978-ban további négy, 1979-ben újabb négy és 198Ü-ban három szakmában szerveztek mesterszakmunkás-továbbképzést. A tanul, takból tett sikeres vizsga után az addiginál eggyel magasabb kategóriába kell sorolni a mesterszakmunkást, hogy keresete 6—10 százalékkal emelkedjen. A magas szintű munkástovábbképzési formában jó eredmény, nyel végzett dolgozók köre fontos forrása lesz az alsószintű vezetők utánpótlásának is. A tv segíti a textiltervezőket A textiltervezők, amikor az anyagok új mintáit dolgozzák ki, hatalmas mennyiségű változatot hoznak létre. Hogy megkönnyítsék munkájukat és csők. kentsék az időráfordítást, az angol mérnökök olyan berendezést hoztak létre, amely lehetővé teszi a művészeknek, hogy speciális „ceruzákkal” a színes televízió képernyőjére rajzoljanak 6—8 szín felhasználásával. A nem sikerűit vonalakat és mintákat gyorsan „le lehet törölni" és újakkal helyettesíthetők. Az elfogadott változat a képér, nfőről a videofelvétel szalagjára kerül, onnan pedig egyenesen az automatikus, több színnel dolgozó nyomdagépre. beszerezhetjük, kérdés volt azonban, hogy mekkora feldolgozókapacitást hozzunk létre. Végül is az az elhatározás született, hogy évi 250 ezer tonna etilén gyártására alkalmas gyá. rat építünk — ám ez a mennyiség lényegesen meghaladja azt; amire hazánknak szüksége van. Csakhogy kisebb gyárat építeni nem kifizetődő, ennélfogva már a beruházás elhatározásának pillanatában gondoskodni kellett a felesleges mennyiség exportjáról is. Megállapodtunk tehát a Szovjetunióval, hogy tőlünk etilént vásárol, cserébe pedig a népgazdaságnak szükséges műanyag alapanyagokat kapunk. Közben pedig a jelenlegi tervidőszakban is folytatjuk a feldolgozógyárak építését — például PVC-üzemet hozunk létre Borsodban —, hogy aztán a következő években az alapanyag, az etilén helyett, mind nagyobb mértékben exportálhassunk értékesebb, nagyobb feldolgozottságú műanyagokat Vegyiparunk fejlesztésének alapját is tehat az import biz- tosítottji — a Szovjetunióból be- ■széfzett olaj, a Nyugat-Német- országból megvásárolt etiléngyár —, de a hazai "piac szü- künaéae miatt már az első pillanattól gondoskodnunk »ellett Veszélyes véradók Annak a dohányosnak a vére, aki naponta két dobozzal szív, nem alkalmas átömlesztésre. Ha ilyen vért adnak a betegnek, az nemcsak nem jelent neki megkönnyebbülést, hanem súlyosbítja állapotát, sőt halált is okozhat — erre a következtetőére jutottak a Wisconsin Egyetem or. vosai Amerikában. 29 ezer önkéntes véradót vizsgáltak meg, akiknek fele dohányzott. Vérük hemoglobinja 0,5—20 százalékos koncentrációjú szénmonoxid-ve- gyületeket tartalmazott. Az orvosok úgy vélik, hogy minden véradó vérét meg kell vizsgálni a szénvegyületek szempdntjá- ból. az exportról is. Márcsak azért is. mert szállításaink révén fizethetjük csupán ki importunkat. S erre abban az esetben, ha kisebb, veszteségesen, vagy ha úgy tetszik, a világpiaci árakhoz képest túlságosan drágán gyártunk egy-egy terméket, aligha lenne meg a lehetőség. Amit adunk, amit kapunk — egyetlen tevékenység, a külkereskedelem két oldala. Nehezen választhatók el egymástól, mint ahogyan nem bontják ketté ezt a kereskedők napi gyakorlatuk, ban sem, amit egyébként a vállalatok nevében található számtalan impex is jelez. S ha manapság mégis elsősorban az export fokozásáról esik több szó, az elsősorban annak tudható be, hogy az elmúlt években — elsősorban a kedvezőtlen világpiaci hatások miatt — többet kaptunk — vettünk! —, mint amennyit adtunk. Ez pedig nemcsak a külkereskedelmi mérleg egyensúlyának megbom. lásához vezetett, hanem éppen a külkereskedelemnek a népgazdaságban elfoglalt fontos helye miatt egyensúlyi helyzetünket is nagyban rontotta. &, Ni író József „Könyvtárunk lesz, mire ősz jön” Hetenként benézek a pártházba, a tanácshoz: mikor csinálunk valamit? Van egy szállóige, persze humoros, hogy aki társadalmi munkát szervez, így noszogatja az embereket: „Fogjuk meg, oszt vigyétek!” Mondják a jólértesültek, hogy minden tréfában van igazság, hát ebben is. Mert ugyan ki nem tudna neveket sorolni, ha megkérdeznék tőle: ismert-e olyan főszervezőt, aki csak a szájával dolgozott? A jó példa a legnagyobb erő. Valósággal sugárzik, és nincs emberfia, aki ne érezné. Azt hiszem, mindenben így van ez. A „társadalmi munkában” is, melyet szívesebben neveznék olyan közös munkának, amit jó szívvel csinál az ember. „Fogjuk meg és vigyük”! Dombiratoson átformálták azt a bizonyos szállóigét. Ha azonban arról kérdezem a község vezetőit — Orosz Pál párttitkárt, Kalocsai Béla tanácselnököt, Szép fehérek lesznek az ablakok ... Szarvasné tarka kötényben Serfőző Sándor vb-titkárt és dr. Muhari Dezső népfrontelnököt —, hogy volt-e rtáluk egyáltalán olyan szokás, amit a tréfa említ, nem válaszolnak. Hogy is tehetnék, amikor éppen lapát van a kezükben és dolgodnak? Később pedig kiderül, úgy kezdődött íratáson a közös munka, ahogyan a gyümölcs érik. Az élet rendje, szükségé hozta és lett... Körbejárjuk a falu legújabb épületét. — A könyvtár lesz itt, a takarékszövetkezet és a vadásztársaság. Közös épület, közöíj teherviselés. Most számoltuk össze: 76 ezer forintnál tart a társadalmi munka. Ha körülnéz a faluban, lát egy pár újat. Azokat is együtt csináltuk. Körülnézünk. Húsz vagy huszonöt lépésre autóbuszváró. A sarkon a szépen tatarozott mozi. Szemben a pártház, az is új. A tanácsháza régi, a századforduló után divatos építészeti stílus jegyeivel, de gondozott, rendes. Attól valamivel távolabb: vadonatúj tűzoltószertár. Mögötte i a régiből tornaterem lett, hozzáépítve öltöző, mosdó. Egy másik közeli sarkon a művelődési ház, légi, tiszta, kicsinosi5 gatsg 197S, AUGUSZTUS 15, tott. Az óvodát 1972-ben közmű- vesítették, 75-ben, tehát tavaly sportöltözőt építettek. „Ne mondják a környékbeli csapatok, hogy Iratoson lavoros- öltözőt találnak.” A főutcán végig fiatal gömbakácok. Egy vagy két éve ültették utcahosszom: a falu büszkesége ez a fasor.. „Mi nem vágunk ki fákat, mondja a népfront elnöke. Nézze csak, itt a templom mellett, ezek évszázadosak. Micsoda hűs, kellemes árnyék! Régen piac volt, most játszótér. És itt rendezzük a községi ünnepségeket is, ha olyan az idő.” Kétségtelen: Dombiratos, ahol alig 1200 ember él, évről-évre változik. Szépül, vagyonosodik. A mindenki vagyona növekszik az új épülettel is, ahol szeptember 27-én, a felszabadulás napján megnyitják a könyvtárat. A közös munka itt régóta természetes. Mesélik, hogy az öregek, nyugdíjasok közül többen is hetenként benéznek a pártházba, vagy a tanácshoz: mikor csinálunk valamit? Varga Pista bácsi pályamunkás volt. Most igazi előmunkás, hogy vasutasnyelven mondjuk és akárhány iratosi épületre rámutathat: itt I is dolgoztam, itt is segítettem. ötvenen, egy délután k Ennyi a létszám, amikor a később többször is megmosolygott kérdést feltettem a község vezetőinek, hogy mi volt náluk a jelszó, ha közös munkát szerveztek. Később röpke fél órát szánunk arra, hogy kibogozzuk, hogyan és mikor kezdődött? — Talán a régi könyvtárnál, amikor az öreg épület előtt rózsákat ültettünk. Jöttek a szakértők: így meg úgy kell, aztán az lett a vége, hogy csináltuk együtt. Ennek ót éve. Aztán következett a tűzoltószertár, a játszótér, a sportöltöző. A tanácselnök után a párttitkár emlékezik: — Evekkel ezelőtt sorra-rendre felszólaltak az emberek a tanácstagi beszámolókon, hogy nincs ez, nincs az, kellene ez is, meg az is. Közben a községfejlesztésünk évi 120 ezer forint. Nagyon kevés. Csak gondolja el, mire futja ennyi pénzből?... Valaki megemlítette: segítsünk magunkon. Érkezünk újra a még vakolatlan, büszke tetőzetű épülethez. Bent, asszonyok dolgoznak: alapot meszelnek, ajtókat, ablakokat festenek. A férfiak a két bejárati lépcsőhöz hordják a földet, az épület bal szélén pedig Tóth Pista bácsi irányításával a kerítés betonoszlopait rakják le. Egyszerű, minden díszítés nélküli épület, ennyire futja. Céljainak megfelel, és ez a legfontosabb. A tervezés is jó szívvel adott ingyen-munka: Puskás Pál, a megyei építőipar műszaki embere vállalta, hogy megcsinálja. Köszönömért. Az egyik ablakot tarka köté- nyes, szőke fiatalasszony festi, roppant ügybuzgalommal. Szarvas Attilánénak hívják. Ö lesz itt nemsokára a könyvtáros. Különös, szép dolog. Mondhatnák: igazán magának dolgozik. — Remek érzés, csodálatos! A régi, egy százéves postásházban kicsi, zsúfolt. Kétezer könyvnél több bele sem fér. De majd itt! Olvasó-paradicsom lesz ... A meszeléshez csatlakozik a tsz-brigád. Közöttük a főkönyvelő, Horváth Józsefné. „Kétszáznyolcvan köbméter földet hoztunk ide, ingyen. Fuvarral kezdtük a segítést.” Találékony is legyen az ember Kalocsai Béla véleménye ez. De a többieké is. Gondolhatnám, hogy az ilyen gyors fejlődés mögött némi umbulda is van? Van bizony, de csak okos és találékony. Például: amikor megszüntették a Dombiratost is érintő kisvasutak a község is kapott vagy 10 kilométernyi sínt. Ezt szorozzuk meg kettővel, számítsuk ki hány kiló, aztán szorozzuk be azzal a számmal, amit egy kilogramm sínért ad — mondjuk egy bányavállalat —, máris kapunk egy szép summa összeget. Hogy hány százezret? Nem is az a lényeg. Hanem a találékonyság, hogy az ajándék, amit a vasúttól kaptak, ne rozsdásodjon a földben, ebek harmincadjára. — Tucatjával jöttek az emberek, amikor bejelentettük, hogy felszedjük és eladjuk a síneket. „Kitermeltük” a telefonpóznákat is: a könyvtár teljes tető- szerkezete ebből került ki, sőt még építettünk egy szertárt is az iskola udvarán, meg behálóztuk a falut a hangosbeszélő vonalaival. A környező községek nem sietnek a sínekkel. Az iratosiak viszont igen. Nekik van igazuk. Június 6-án. ásták ki az új könyvtár alapjait! Az épület már áll, és egy hónap múlva avatják. Belekerül 1 millióba, legalább. A berendezésről a megyei tanács gondoskodik. Ez is ajándék. A gömbakácok üdezölden mosolyognak. Nyugodtan nőnek, terebélyesednek: senki sem vágja ki őket. Sass Ervin Tóth Pista bácsi jól megdöngöli a földet » kerítés oszlopai körül. Ahogy elő van írva,,, (Lányai László felvételei)
