Békés Megyei Népújság, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-14 / 192. szám

Of ízesítőszer* az asztalon Joanna Wilinska; Vita a vonaton Az illat- és ízanyagok egy ré­sze már a tápanyagban megta­lálható. a többi az étel elkészí­tése során keletkezik, de főleg fűszerek alakjában kerül bele. Mindamellett az étkezőasztalok­ról nem hiányozhat az a néhány ízesítőszer és fűszer — só, pap­rika, bors, ecet, cukor —, ami az ízlésbeli különbségek ki- egyenlítésére szolgál. Japánban, Kínában, az Egyesült Államok­ban és az utóbbi időben egyre több nyugat-európai országban egy új ízesítőszer is rendszere­sen az asztalra kerül: a gluta- minsav, vagy , annak egyik só­ja, a nátriumglutamát. A nítriumgUitamát meghatá­rozott koncentrációja a tyúkhús ízének illúzióját kelti, a hústa­lan ételeknek húsízt kölcsönöz, es különböző ételekhez adagol­va fokozza azok természetes za­matét, úgynevezett „ízkiemelő” hatása van. A nátriumglutamát csökkenti a hagyma erős ízét, a •zöldségek nyers szágát és né­hány étel jellegzetes vagy ke­serű ízét. Nem csodálható te­hát, hogy az élelmiszeripai', a konzervipar, a modern szakács­művészet ma már kiterjedten alkalmazza ezt a „sokoldalú” anyagot. • Ázsia országaiban, ahol főleg rizzsel, szójababbal és -zöldség­félékkel táplálkoznak, évszáza­Tanuljunk a harkálytól Philip May, kaliforniai pszi­chiáter professzor a harkály anatómiai tanulmányozásából azt a következtetést vonta le, hogy a „harkály-szisztéma” sze­rint, tökéletesíteni lehetne a motorkerékpárosok és a sporto­lók, például a jéghoki-játékosok védősisakját. A professzor azt próbálta ki­deríteni, hogyan van az, hogy a harkály a legkeményebb fák sztakkatószerű kopácsolásától sem kap agyrázkódást. May megállapította, hogy a „szokvá­nyostól eltérő csontszerkezeten” kívül,’‘a „szokatlanul nagy és erőteli izomrendszer” gondos­kodik a harkály agyának rugal­mas védelméről. May tanácsa: a rázkódás fel­fogására. kiegészítésképpen sze- rcljsrek nyakszirt-gallért a vé­dősisakra. dók óta szárított tengeri algák­kal ízesítik az ételt. Az étel a szántott és porrá dörzsölt algá­tól kellemes mellékízt kap, ami ellensúlyozza az említett táp­anyagok túlságosan édes ízét. Japán tudósok a század elején megállapították, hogy az algák­ban rejlő ízesítő anyag nem más, mint glutaminsav. Később kiderült, hogy a gombákban sokkal több glutaminsav talál­ható, mint az algákban (ez ma­gyarázza meg a gbmbás ételek jellegzetes, pikáns ízét). Azon­ban még ennél is több van a búzasikérben és a melaszban, így a nagyüzemi előállítása is ezekből történik. A békéscsabai városi bélyeg­gyűjtő kör vezetősége értesíti a tagságot, hogy augusztus 15- én és 22-én a következő újdon­ságokra lehet befizetést eszkö­zölni: Mohács blokk húsz, Ti- ziano Vecellio (1477—1576) Fló­ra című festménye 4 Ft érték­ben. Befizetést fogad el még a kör a következő emléklapokra: Zánkai levelezőlap és boríték, MABÉOSZ közgyűlési emlék­lap, Ünnepi könyvhét emlék­lapja, Szobor blokk. Interphil le­velezőlap ég a Méterrendszer emléklap. Halnia ’18. Augusztus 20—2D között nemzetközi kiállítást ren­deznek Dánia fővárosában. A Halnia. ’78 elnevezésű filatelista világtalálkozó tiszteletére au­gusztus 19-én a Magyar Posta kilenc forintos árban kisívet je­lentet meg. 257 ezer íogazott és 5500 sorszámozott íogazatlan példányban. Tervező Ci-glényi Ádám grafikusművész. A kisív hál om darab azonos rajzú 3 forintos szelvényes bélyeget tar­talmaz. Az értéknyomásos rész­ben a Dániában 1852—1853 kö­zött kiadott 4 schillinges, barna ÚJ KÖNYVEK A GONDOLAT KÖNYVKI­ADÓ most jelentette meg Czei- zel Endre Az emberi öröklődés című, gazdagon illusztrált mű­vét, amely iránt a kitűnő tv­sorozat után szélés körű érdek­lődés nyilvánul meg. Leopold Infeld hires életrajzi regénye az Akit az istenek szeretnek; eb­ben a fiatalon elhunyt Galöis- nak, a modern algebra egyik úttörőjének életét mondja el. Anton Doncsev történelmi regé­nye a Rodopei krónika. Az olimpiák története Olümpiától Montrealig szerzője Keresztényi József; ez a már korábban is sikert aratott mű most átdol­gozott és bővített kiadásban ke­rül az érdeklődők kezébe. Az Előadások Marxról és a jogról szerzője Szabó Imre. Halász László érdekes munkája A kép­ernyő tekintete, alcíme: ízlés és attitűd különös megvilágításban. A SZÉPIRODALMI KÖNYV­KIADÓ gondozásában, a Diák- könyvtár sorozatban jelent meg Csokonai Vitéz Mihály két is­mert munkája, a Dorottya és A méla Tempefői. A dramatur­gia regénye szerzője az ismert pécsi színházi szakember, Czi- mer József. Sokadik kiadásban látott napvilágot Dallos Sándor Munkácsy Mihályról írt népsze­rű életrajzi regénye, A nap sze­relmese. (Az életrajzi munka folytatása az Aranyecset.) A Szépirodalmi Zsebkönyvtár új kötete Gáli IstvánvCsapda című regénye, valamint — ezzel egy kötetben — több érdekes karco- lata. Krtfdy Gyula műveinek most indult sorozatában jelent meg a Régi szélkakasok között — A podolini kísértet — And- ráscsik örököse — a Bűvös er­szény és más kisregények. Szin­tén két kisregényt tartalmaz Marosi Gyula kis kötete, címük: Motívumnak jó lesz, A pikulás ifjú. Bisztray Gyula tanulmány- kötete a Könyvek között egy életen át. AZ OLCSÓ KÖNYVTÁR leg­újabb köteteként látott napvilá­got Héliodórosz: Sorsüldözött szerelmesek című klasszikus műve, alcíme: Etiópiái történet. Kürti László regénye a Késés­ben : megjelent Vasad i Péter verseskötete is. Ének a szomjú­ságról címmel. színű bélyeg képe látható, az eredetitől eltérő nagyságban, mellette a koppenhágai, kikötő híres hableány szobra. A bélye­get itt mutatjuk be. Tiziano Ve­cellio (1477—1576) híres Flóra című festményét 's itt mutatják be, mely a közeljövőben jelenik meg, korlátozott mennyiségben. Vas Tibor MAGYAR POSTA — Kérem a Jegyeket! — szólt a kalauz. Egy úr a sarokban nem mozdult. A kalauz kilyu­kasztotta a jegyünket, majd hangosabban megismételte a felszólítást: — Kérem a jegyeket... az önét is, uram! — Azt már nem! — hangzott a meglepő felelet, méghozzá igen határozottan. — Hogyhogy nem7 — kérdez­te csodálkozva a kalauz. — Az utas köteles a jegyet a. kalauz­nak kezelésre átadni... — ci­tálta a kalauz a szabályzatot. A fülkében zavart csend tá­madt. — ön tehát nqm bízik ben­nem? — kérdezte háborogva útitársunk a kalauztól. — Mi az, hogy nem bízom, ön­ben? Hiszen nem is ismerem önt! Az utas felénk fordult: — Önök is hallották: nem if- mer, tehát nem bízik bennem. És Makarenko azt tanítja, hogy bízni kell az emberekben! ón pedig, kalauz úr, nem bízik ben­nem, csak azért, mert nem is­mer ... A kalauz elvörösödött. — Dehát miért ne bíznák ön­ben? Ütitársunk azonban nem ha­tódott meg. Intettem. A taxi megállt. — Jánapot kívánok! — mond­tam a sofőrnek. — Nem messze, a Szamotecsnaja térre mennék.. nagyon sietnék... — Kérem, ahogy parancsolja! — felelt udvariasan. Már öt perc múlva ott vol­tunk. A taxióra 49 kopejkát mu­tatott. Odaadtam egy rubelt. — Bocsásson meg, de nincs apróm — szólt a sofőr. Végigkntatva a zsebeim, talál­tam fél rubelt. — Még egy kopejkásom sines — mentegetőzött. — Ugyan, hagyja csak — mo- solyodtam el. — Szó, sem lehet róla! — el­lenkezett a sofőr. — így nem megy. A kedves utastól nem fo­gadok el semmit. Borravalót nem kérek! — Rendben van — feleltem —, de mit csinálják? — Itt balra, nem messze, van egy dohányárus — szólt.. — Ott felválthatja... De balra nem lehetett kanya­rodni. Csak jobbra. És mentünk jobbra. Az pedig egyirányú utca- volt. Szóval, amikor körülbelül 5 perc múlva a dohányárushoz értünk, az éppen 'ebédszünetet tartott. A taxióra ekkor 97 ko­pejkát mutatott. — Nem tudok visszaadni — szólt bocsánatkérően a sofőr. — Borravalót pedig nem fogadok el. — Rendben van! Akkor vi­gyen még 3 kopejkányit tovább. Mentünk vagy 30 métert. Az óra pontosan egy rubelt muta­tott. — Állj! — mondtam. — Állít­sa meg a kocsit! — Sajnos, itt tilos megállni- Látja a táblát? Apróságok a A pályaudvaron egy férfi megkérdezi a szolgálattevő va­sutast: — Van mé^ annyi időm, hogy a halókocsiban elbúcsúzzam a feleségemtől? — Az attól függ kérem — vá­laszolja a vasutas —, hogy mi­óta házasok.,, — Ha bizalmat kölcsönzői egy embertársadnak, az máris ne­mesebbé válik. Ha nem bízol benne, elkezdi betördelni az ab­lakaidat. Honnan vannak ezek a különös dolgok? A bizalom hiá­nyából! Már gyermekkorban is mindig azt hallja az ember a szüleitől: mutásd a kezedet, megmostad-e? A tanítótól pe­dig ezt: írasd alá a szüléiddel... nem is beszélve a feleségről: le­helj rám .. .! — Igaz, így van _____helye­s elt a kalauz. — És így van ez mindennel... — folytatta az úr a sarokban. — Igazold, pecsételd ... mi más ez, mint a bizalom hiánya! És ön is ... — fordult hirtelen a ka­lauzhoz — ön nem ismer en­gem, ezért nem bízik bennem agy jegy erejéig ... t,— Ó, igen, igen... — hebegte a kalauz zavartan — hát akkor majd legközelebb... — és ki­tántorgott a fülkéből. Nem tudtam megállni szó nél­kül: — Én a hosszú vitatkozás he­lyett inkább megmutattam vol­na a jegy ejvet — szóltam az úrhoz a sarokba. — Én is ... — felelte nagy nyugalommal útitársunk, rriajd hozzátette: — ha lenne . .. Antalfy István fordítása — Ahhoz ninc.s jogom — fe­leit. — Amíg utas van a kocsi­ban. addig bekapcsolva kell tar­tanom. Amikor odaértünk, ahol meg lehetett állni, az óra egy rubel tizenkét kopejkát mutatott. Felsóhajtottam. — Ne idegeskedjen —- szólt együttérzően. — Majdcsak kita­lálunk valamit... A Kievi pálya­udvarnál az egyik takarékpénz­tárban ismerősöm dolgozik, ö biztosan tud váltani... A kocsi elindult... A takarékpénztári ismerőse azonban éppen szabadnapos volt. A Kurszki pályaudvarhoz indultunk. Hogy ne legyen unal­mas egyedül, a sofőr felvett még két utast. A Kurszki pályaudvarnál vég­re szerencsénk volt. Igaz, hogy a takarékpénztár ott is zárva volt, de a taxióra pontosan 3 rubelt mutatott. Odaadtam a pénzt, a sofőr el­tette és kikapcsolta az órát. — Bocsásson meg, hogy így sikerült, de legalább minden rendben van — szólt. — JVem fogadhatok el borravalót, meg nem szolgált pénzt az utastól. — Ezért nagyon tisztelem ma­gát — feleltem. —De mégis, ho­gyan juthatok el a Szamotecs­naja térre? ■— Szívesen elviszem — mond­ta és bekapcsolta az órát. 5 perc múlva már ott voltunk. Az óra pontosan 49 kopejkát mutatott. Előkaptam a zsebkésem, egyik kezemmel a sofőr torkának sze­geztem, majd a kezébe nyom­tam egy félrubelest és kiugrot­tam a kocsiból... A lelkiismeret azonban na­gyon bántott, hogy egy ilyen be­csületes embernek ekkora erköl­csi megrázkódtatást okoztam.. Fordította: Sass Attila házaséletből Az idős hölgy kíváncsian kér­dezi a férjétől: t— Ugye most, hogy ilyen rö­vidre vágattam a hajamat, már nem is nézek ki öregasszony­nak? — Nem fiam, most olyan vagy, mint egy öregember .,, Filatéliai hírek G. Gorin: A becsületes taxis — Akkor kapcsolja ki az órát!

Next

/
Thumbnails
Contents