Békés Megyei Népújság, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-14 / 192. szám
Válion centrális műhellyé1. épernyő Esztendők Országos grafikai művésztelep Békéscsabán Ma délelőtt kiállítás nyílik a Kner Nyomdában terhével Illyés Gyula, Nagy László, Benjámin László után augusztus 10-én este Csanádi Imréé volt hatvan percig a képernyő. Az 57. évét taposó költő élet- •úlját három József Attila-díj és egy Kossuth-díj fémjelzi eddig. Sikeres életút, elégedettséggel beteljesülő költői pályafutás — mondhatná a felületes szemlélő. Mondhatná, de több szempontból sem lenne igaza. És az igazság megkeresése érdekében most nagyon mélyre kell ásnunk, hogy elérjük azokat a gyökerekét, melyek dacolva a múló évtizedek egyéni és történelmi viharaival, ma is tartják azt a „tát'’, mely egyre kér. gesedő törzsében olyan évgyűrűket rakott egymásra, mely csakis ennek a nemzedéknek sa .látja, osztályrésze: a paraszti sorból való felemelkedés. Ismerve a falu mai arculatát, sok vonatkozásban megérteni igyekeztünk azt a konok szembenállást, amely Zámoly (a szülőfalu) és a költő között feszül. Ne áltassuk magunkat — eredményeink ellenére sem! — a falusiak zömének szemében költőnek lenni nem egyéb, mint állás, szakma, a paraszti munkától való menekülés egyfajta útja, a „nadrágos emberré” válás egyik lehetősége. Iró-olvaso találkozók feszült légköre a tanú rá, hogy az emberek nem szeretik azt, ha tükröt tartanak gyarlóságaik elé, s arra kényszerülnek, hogy szembenézzenek önmagukkal. Példák tömkelegét lehetne sorolni arra, hogy milyen makacs ellenállásba ütközik a kendőzetlenül kimondott igazság még prózában' is, hát még a halhatatlanságba emelkedő költészet, bem Csanádi azért lett .szülőfa-. Injaiban persona non grata, mert olyan emberi és történelmi sors. fordulók idején nyúlt és nyúl tolihoz, amikor valódi osztály- érdeke forog - kockán, szenved csorbát. Ki merné azt mondani, hogy a kollektivizálás, a beszolgáltatás évei fáklyás felvonulás, .sál . voltak .egyenlők? Mennyi valódi és vélt sérelem rakódott le kitörölhetetlenül e nemzedék tekervényeiben? A költő feladata nem lehet más. mint az igazság művészi megtormálá- sa. még akkor is. ha ez az adott pillanatban ellenállasba ütközik. Vajon melyik faluban vennék azt jo néven, ha a falu szülötte elítélné, kigúnyolná' a lakodalmakkal járó rongyrázást, ki. vagviságot?- Pedig ebben az esetben sem a rád -haragszom, cinem az érted haragszom a ■ ett mozgatórugója, az értelmes, józan életre való apellálás, „Lettél, arai vagy, / meghatároz, mint termést fája, múltad- / Határozd meg, ha van erőd. mivé légy!” — írja Szobasarok cí_ mű költeményében. Költői hitvallásnak is tekinthető e néhány (gondolat, amit szimbolikusan egészít ki az az egyetlen mondat, amit Csanádi a portré- xilmben közreműködő Fekete Sándornak mond, aki Zámoly határában arra invitálja a költőt. hogy menjenek be a faluba- „Inkább menjünk tel a hegyre, onnan messzebb látni.” így igaz! Csanádi egész életműve példa arra, hogy törekedett a messzebb látásra, konokul és makacsul legyűrve saját osz- tálykorlátait is. Azt azonban már meg merjük kérdőjelezni, hogy helyes-e egy egész életre konzerválni azokat a konfliktusokat, melyek közte és szülőfaluja között támadtak? Közös céljaikat, céljainkat szolgálja-e az. hogy Zámoly könyvtárában egyetlen Csanádi-kötet sem tálalható? Mert minden művészi alkotás csak akkor válik hatóerővé, ha eljut azokhoz, akikről, akiknek, akikért fogant. Szilárd Áddm rápillantani néhány utcai plakátra, hogy megállapíthassuk: kevés igényes külsejű, jól szerkesztett, a reklám, a formatervezés és a többi szintén fontos követelménynek magas színvonalon eleget tevő munkával találkozhatunk. Ezt szeretnék megváltoztatni a jövőben. Ezen túlmenően pedig, a grafika centrális műhelyévé is kívánják alakítani a nyaranként megrendezésre kerülő csabai művésztelepet. Bizonyos, hogy mindehhez már a mostani, elsősorban Takács Győző szervező munkájával létrehozott tábor is sok tapasztalattal és . adalékkal szolgál. Ezért mondhatjuk, hogy a grafikai művésztelep jelentős vállalkozás a Békés megyei művészeti élet előrelépésében, megteremtette az alkalmat arra, hogy a fővárosban és az ország távol eső vidékein elő képzőművészek is közelebb kerüljenek a Viharsarokhoz, megismerkedhessenek a Kner Nyomdával. A kéthetes kísérletezés produktumai nem maradnak inkognitóban az érdeklődők előtt. A művésztelepen született alkotásokból ma délelőtt 11 órakor kiállítás nyílik a Kner Nyomda előcsarnokában. Megnyitót Huszár Mihály, az üzem igazgatója mond, aki munkatársaival sok segítséget nyújtott a grafikai művésztelephez. Mellesleg a telep mostani részvevőivel 1978- ban újra találkozhatunk, akkor ugyanis Békéscsabán „alkalmazott grafikai biennálét” rendeznek, melyre a művésztelep valamennyi részvevőjét meghívják. (fábián) nos volt a művésztelep életre* hívása és a kezdeményezésnek jövőre folytatódnia kell. A nagy múlttal rendelkező, F.ut'ópa-hírű Békés megyei ‘nyomdászat ^továbbfejlesztése szinte parancso- lóan írja elő, hogy a képzőművészek is minél inkább bekapcsolódhassanak a nyomdai^ grafikai munkába. A nyomás útján sokszorosított műalkotások '.igen sokfélék. A nyomólap anyagában, kezelésének módjában es a kifejezés lehetőségeiben egyaránt különbözhetnek egymástól. A művészek keze nyomát nem közvetlenül, hanem papírra átvitt lenyomat tükrében jelenítik meg. Többnyire egyszínű alkotásokról van szó, a nyomdai technika fejlődésével azonban szinte korlátlanná terebélyesedett a kifejezési mód. Lehetőség nyílik a lineáris és eltérő fényértékű tónusok foltszerű alkalmazására. A csabai művésztelepei hármas karakterrel hirdették meg: könyvművészet—illusztráció— sokszorosító grafika, plakát és modern csomagolástechnika ('alkalmazott grafika). A részvevők többsége két irányzathoz tartozik. Az egyik — köztük Bak Imréi Hencze T^amás. Fájó János és Pinczehelyi Sándor — környezetesztétikával, illetve ipari formatervezéssel (design) foglalkozik, míg a másik csoportba az illusztrációs grafikához vonzódok tartoznak, őket Schéner Mihály, | Engel Tevan István, Józsa János és Koszta Rozália képviseli. A hangsúly a kísérletezésen j van; a részvevők kipróbálhat- j ják sokfajta elképzelésüket.. Az alkotó fantázia ötvöződése a j technika kínálta lehetőségekkel Minden bizonnyal korai lenne még részleteiben összegezni a vasárnap befejeződő első országos, Békéscsabán megrendezett grafikai művésztelep eredményeit és tanulságait. A záróesten a 19 részvevő — köztük hat Békés megyei — alkotóművész és a szervező békéscsabai Városi Tanács, a Kner Nyomda és a megyei tanács képviselői maguk is megteszik ezt. Egy dologban bizonyosan egyetértenek: haszolyan új értékeket kelt életre, melyeket ma már — és a jövőben méginkább így lesz — nem nélkülözhet a nyomdaipar sem. Szükség van a művészet és az ipari termelés ilyenfajta, speciális találkozására. A békéscsabai művésztelep csak az első, kezdeti lépéseket teszi, de életre- hívóinak nem titkolt vágya, hogy Békés megyei érdekeket szolgáljon, s haszna minél előbb jelentkezzen a mindennapi életAz úttörő és ifjúsági házban találtuk munka közben Koszta Rozália gyulai festőművészt és a hajdúböszörményi Szilágyi Imrét (Veress Erzsi felvételei) Kétegyházi román táncosok Keszthelyen Fj pmmcmssa 1976, AUGUSZTUS 14. A Kulturális Minisztérium és a nemzetiségi szövetségek szervezésében az idén ismét megrendezik Keszthelyen az országos nemzetiségi fesztivált. Az augusztus 18-án kezdődő fesztiválon a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetségét a kétegyházi Táncsics Mihály Művelődési Ház román nemzetiségi öreg táncosok csoportja képviseli. Az együttes jelenlegi tagjai mind veterán táncosok, repertoárjukban kétegyházi román táncok szerepeinek. Az ezredik Kriterion-könyv Kriza János, nagybecsű, s immár hozzáférhetetlen könyve, a Vadrózsák jelent meg a Krite- rion Könyvkiadó ezredik könyveként. A mű Kriza halálának centenáriuma alkalmából került az olvasó kezébe, s a magas példányszám annak is biztosítéka' részben, hogy e becses gyűjtemény a szó nemes értelmében irodalmi közkinccsé váljon. Kriza János 1842-ben az Erdélyi Híradó című kolozsvári napilaphoz mellékelve jelentette meg röpirat formájában a nyolc ívre tervezett Népköltési Gyűjtemény előfizetési felhívását. Kriza gyűjtemény kiadását tervezte, amelyet bár húsz évi késéssel, de csakugyan megvalósított. Az újonnan megjelent Vadrózsák bevezető tanulmányát Faragó József, a kiváló kolozsvári folklórtudós írta, részletesen taglalva azt a rendkívüli erőfeszítést, amelyet Kriza folytatott, hogy húsz évre az előfizetési felhívás közzététele után Gyulai Pál és Mikó Imre közbenjárásával elhagyhatta a nyomdát a gyűjtemény. 186tí-’oan az Akadémia is módot keresett Kriza támogatására, de mindez nem segített rajta, hisz halálakor még mindig 198 forinttal maradt adós Stein János könyvkiadónak. A Vadrózsák első kötetének megjelenése után mintha Kriza publikáló kedve is megnőtt volna. Élete e rövidebb időszakában, miközben a második kötet megjelenésének álmát dédelgette, minLegy száz közleménye jelent meg a lapokban, a Magyar Nyelvőr megindulása utáp pedig mint nyelvjáráskutató is igen figyelemreméltó munkásságot fejtett ki. A második kötet kiadására 1875. januárjában az Akadémia vállalkozott volna, de Kriza hirtelen halála meghiúsította a tervet. Kriza János levelezése — sajnos csak töredékében maradt fenn — bepillantást enged a gyűjtés módszerébe. Munkájába a vidéki értelmiséget vonta be, akikről részben a Vadrózsák előszavában ö maga is szólt, de az ú.iabb levéltári kutatás kiderítette, hogy munkatársainak száma jóval több lehetett^ mint akikről említést tett. Kriza levelezéséből kiderül az is, hogy sokban, különösen a mesegyűjtés terén a mai értelemben vett modern gyűjtőmódszerhez közeledett. A tájnyelvi sajátosságok, a mesélő egyéni előadásmódja, a népi fordulatok pontos rögzítése előtérbe került nála, amelvet sajnos nem minden munkatársa követett híven. Néhány mondatban a kötet elrendezéséről is szólnunk kell. Az újonnan közreadott Népköltési Gyűjtemény nem tudományos, hanem népszerű akar lenni, ám figyelembe vették az 1974-ben megjelent; A néDköltési (folklór) alkotások kritikai kiadásának szabályzatát is. A kiadó célja az volt, hogy a kötet néoköltészeti, költői értékeit közelebb hozza az olvasóhoz, s ezt sikeresen meg is valósította. Azokat a hangjelöléseket, amelyek a hárop- széki, erdővidéki, udvarhelyszéki és marosszéki, nyelvjárások hangrendszerbeli eltérését jelölik ■ mellőzték és a köznyelvi hang-' jelölést alkalmazták, megőrizve a nyelvjárási sajátosságokat. A kötetből kihagyták azokat a műveket. amelyek nem folklór termékek. de Kriza mégis közölte azokat.'Újrakiadásról lévén szó, talán vitatható az eljárás, hiszen a szövegek közlése mellett a jegyzetapparátusban, a szerkesztő a jelenlegihez hasonlóan jelezhette volna kritikai észrevételeit, emellett megmaradt volna a kötet eredeti egysége. Örömmel forgatja az olvasó e becses és ízléses kiadványt, amellyel a Kriterion Kiadó méltó módon állított emléket a kettős eseménynek. rüjöp Bél* ten ,is. Mire gondolunk? , Elét ■sak végiglapozni a közművelő- lési intézmények kiadványait \ Kner Nyomda tanműhelyében a kész lenyomatot ellenőrzik "ajó János. Hencze Tamás és Pinczehelyi Sándor budapesti műrészek. Mögöttük Molnár János vezető gépmester, aki a tanmű- íelyben Kocsor Jenő gépmesterrel együtt készséggel segítette a gra- ikusok munkáját
