Békés Megyei Népújság, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-14 / 165. szám
r Reggel hatkor az uszodában A Jelenkor július—augusztusi száma A Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat hagyományosan összevont, kettős nyári számának élén Csoóri Sándor új költeményeit és Bertha Bulcsúnak a költővel készített interjúját olvashatjuk. Ki korán kel... Úszás: „ a vízben végzett szabályos testmozdulatok sorozata a testnek a viz felszínén tartásara és továbbhaladására. Az ember legősibb testmozgásai közé tartozik.” (Új magyar lexikon) csak tehetem, reggelente tornázzam. Megfogadtam a tanácsot. Tudom, sokan vannak, akik szintén megtennék reggelente ugyanezt^ ha le tudnák győzni a meleg ágy csábítását. Eezetn múlik a legtöbb, ha már felkelt az ember, nincs baj. Bocskai Mihályné is rendszeres reggeli látogató az Árpádban: — Sajnos, úszni ugyan nem tudok, de azért szívesen jóvök ide reggelente. Zuhanyozom néhányat, aztán napozok egy kicsit. A jó levegő, a kellemes környezet hatását magával viszi az ember munkahelyére is. Mindjárt kevesebb az idegesség, kellemesebb a közérzet. Szóval megéri egy óraval hamarabb kelni. Egy módfelett csinos, fiatal lány önfeledten lubickol a kis medencében. Nevét ugyan nem hajlandó elárulni, de azt igen, hogy gyakori vendég reggelente az uszodában és legközelebb a barátnőjét is elcsalja. Radnai József úszómester mondja: — Három, vagy négy éve a MENCS fogyókúrás klubot indított, s kérték, hogy reggelente , korábban nyisson az uszoda. Ezért a nyári hónapokban reggel hatkor nyitunk és fél kilencig kedvezményes, félárú a belépő, örvendetesen sokan kihasználják egy kis reggeli felfrissülésre az uszoda nyújtotta lehetőséget. A közmondás szerint ki korán kel, aranyat lel. Vagy, ha aranyat nem is, felfrissülést, egészsége megóvását. Ami még az aranynál is értékesebb! F. T. A lírai rovatban többek között Ágh István, Bertók László, Csorba Győző, Fodor András, Galambosi László, Jékely Zoltán, Jobbágy Károly, Kalász Márton, Takács Imre és Weöres Sándor versei kaptak helyet. A szépprózai írások sorában Cseres Tibor készülő új regényének részletét, Hernádi Gyula Pécsett bemutatott A tolmács c. drámájának teljes szövegét, valamint Gáli István és Thiery Árpád elbeszélését találjuk. A művészeti írások közül figyelmet érdemel Czimer József esszéje Németh László drámaírásáról, valamint Futa- ky Hajna és Taxner Ernő színházi beszámolója. Láncz Sándor képzőművészeti krónikájában a szentendrei művészetről és Gerzson Pál kiállításáról olvashatunk. Gazdag a nyári szám tanulmányanyaga. Vekerdi László újabb Mohács-historiográfiánkat ismerteti ..Nekünk Mohács kell?” című írásában. Pomo- gáts Béla: „Bálint György igaza” címmel a hetven éve született kiváló kritikusra emlékezik. Károlyi Amy az elmúlt évben felfedezett múltszázadi pécsi csodagyerek, Karay Ilona nemrég előkerült költeményeit és vallomását elemzi. Az „irodalomtudósaink fóruma” sorozatban Tolnai Gáborral beszélget Koczkás Sándor. sorozata a testnek a viz felszínén tartásara cs továbbhaladására. Az ember legősibb testmozgásai közé tartozik.” (Új magyar lexikon) Hétköznapi reggel a békéscsabai Árpád-uszodában. Alig múlt hat óra, nemrég nyitottak. A napnak még nincs ereje, de már , érezni lehet kellemes bizsergését a hátunkon. Az úszómester | kirakja felszerelését az uszoda végén lévő asztalra. Arréb, _ a medence túloldalán az Előre Spartacus úszói tartják szokásos edzés előtti megbeszélésüket. Sokan azt gondolhatnák, ezzel teljes is a kép Ám nem így van. Meglepőn sokan vannak a hideg vizű uszodában. Főleg közép- és idősebb korúak. Van, aki szorgalmasan rója a hosszokat, mások a parton tornáznak, napoznak két mártózás között. Akik itt vannak, egy közös jellemzőjük van: hívei a rendszeres, reggelenkénti testmozgásnak, a lélek- és a testfrissítő úszásnak. Mázán Györgyné: — Régebben aktívan sportoltam, kézilabdáztam. A rendszeres mozgásnak ma is szükségét érzem. Minden reggel leúszom ezer métert. Szellemi munkát végzek, s sokkal frissebbnek érzem magam, amikor hozzákezdek a napi tennivalókhoz. Másoknak is szívből ajánlom a reggeli moz- gást. Vágréti Lászlót futás közben állítottuk meg egy percre: — Nemrégiben komoly műtétem volt. Az orvos azt ajánlotta, ha Gyermekes ifjúságvédelem Díszlet- és jelmeztervező kiállítás Egerben Scenographia Hungarica cím- r mel nyílik meg csütörtökön az j egri Gárdonyi Géza Színházban az a kiállítás, amely 15 díszlet- I és jelmeztervező művész terveit. ruháit, makettjeit és különböző színházi tárgyait teszi szemlére. Az anyag azonos azzal az összeállítással, amellyel színművészeink az ez év januárjában, Prágában megrendezett díszlet- és jelmeztervező világ- kiállításon szerepeltek. (MTI) Jól dolgozik a mezőkovácsházi Nagyközségi Tanács gyermek- és ifjúságvédelmi albizottsága. Kapcsolatot tart az Üj Alkotmány Tsz, az ÁFÉSZ, a BEKÖT és a MEZÓGEP munkahelyi albizottságaival. Az együttműködésnek köszönhető, hogy az utóbbi időben mindössze húsz gyermeket kellett állami gondo. zásba venni. * Mikes György: V! — Véleményem szerint-ez egy kés. Mi az ön véleménye, Verpeléti kartárs? Mondja meg nyugodtan, ha önnek más a véleménye. Vitassuk meg a kérdést. — Szabad egy oilla- vatra?... Igen... Egyetértek önnel. Ez egy kés. — Mondja meg nyugodtan. ha nem ért egyet velem... — Megmondanám. De ez egy kés. Jól tetszett látni. Hiába, a főnök kartársnak csuda éles szeme van. Mas esetleg vekkernek nézte volna. — Ne hízelegjen, Verpeléti. Nem ezt várom öntől. Legyen egy kicsit bátrabb. Na de most vitassuk meg részleteiben is a dolgot... — Készen állok a vitára... — Helyes. Vitában .formálódik az igazság. Itt van például a kés nyele Ön szerint is ez a kés nyele? — Szabad közelebbről megnéznem? — Nyugodtan... — Ahogy így nézem, ez a kés nyele... De ha jobban megnézem... — Akkor? Akkor? Mondja meg bátran! Most ne nézze azt, hogy én ülök az íróasztal mögött! — De ha jobban megnézem, akkor is. Ön sasszemű, főnök kartárs. Rögtön meglátta, hogy ez a kés nyele. — Ejnye, már megint hízeleg? Nem szeretem. Nagyon nem szerelem. Mondja meg. ha másképp vélekedik. Imádok vitatkozni... — De ha egyetértek önnel... — Nem muszáj. — Tudom, főnök kar- társ. de ez a nyél. Bitója alatt is vallom. — Na jó. Abban tehát már megegyeztünk, hogy egy kést tartok a kezemben, és ahol fogom, az a kés nyele. A kés nyele fából van. TA — Fából, főnök kartárs. De mennyire fából/ — Örülök, hogy ön szerint is fából van a nyele. Remélem nem azért mondja, mert én mondtam... Tudja, én azt szeretném, Verpeléti kartárs, ha parázs vita alakulna ki közöttünk... — Imádom a parázs vitákat, fönölc kartárs. Épp az előbb mondtam a kartársaknak: hü de jó volna egy kis parázs vita! Ha mindem óhajom ilyen gyorsan valóra válna... — Na jó... Menjünk tovább. Véleményein szerint a kés másik része a penge. — Pengepenge. — Mit mondott? — Mondom, hogy penge. Pengébb pengét még ncm is láttam. Kitűnő megfigyelő tetszik lenni. — Szóval egyezik a véleményünk. Mondja meg, ha nem egyezik' — Nem mondhatok mást, csak azt, hogy penge. — Rendben van. folytassuk a vitát. Véleményem szerint ez a penge ele. ön szerint? — Szabad'’... Igen, ez a penge éle! — Mit csinált? Megvágta magát! — Szóra sem érdemes. A vitában sebeket osztunk és sebeket kapunk! — Férfias beszed! Most már csak azt kell megvitatnunk, hol van a késnek a hegye. Véleményem szerint — lehet, hogy nincs igazam — a kés hegye a penge végénél található. — Egyetértek önnel. — Mondja meg, ha nem ’ — De igen! — Nos. akkor le is zárhatjuk a vitát. Úgy velem, hasznos volt. — En is úgy vélem... — Latja, ez az igazi... Ezt szeretem... A késhegyig menő vitákat!... A holnap munkásainak műveltsége M ostanában gyakran esik szó a munkásműveltségről. Ám jóval ritkábban ennek megalapozásáról: a szakmunkástanulók, a leendő munkások szellemi igényeinek föl- keltéséről. Márpedig úgyszólván közhelynek számít a tapasztalat, hogy a gondolkozásmód, a megítélés, az érdeklődés és érdekeltség legalapvetőbb jegyei fiatal korban válnak kinek-kinek a sajátjává. A kultúra, a művészet* a műveltség ekkor hat a legmaradandóbban — némi túlzással . életreszólóan — az emberre. Elsősorban azért, mert legértékesebb elemei ilyenkor még szinte ellenállás nélkül válnak kifejlődőben levő „szellemi sejtrendszerének'’ alkotórészeivé. Bár egy jó film, egy kitűnő könyv, egy magával ragadó zenemű bensőséges megismerése idősebb korban is gazdagítja az embert, s rádöbbent, heti olyan igazságokra, amelyek kihatnak életére. De kár volna tagadni, hogy ennek esélye jóval kisebb. Minden bizonnyal ebből fakad a ma és a holnap munkásainak műveltsége közötti minőségi kü. lönbség. A maiak zöméhez tudniillik csak alapos késéssel jutottak el az egyetemes emberi kultúra szellemiségíormáló alkotásai. S a legfogékonyabb évek elvesztegetését nem lehet semmissé tenni. Mint minden mulasztás, ez is fölszámolható, de korántsem nyomtalanul. Sokan hajlamosak azt hinni, csupán mennyiségi kérdésről van szó: a holnap munkása átfogóbb, gazdagabb, árnyaltabb tudással fog rendelkezni, mint a mai. Holott ennél sokkal fontosabb lesz tudásanyagának megváltozó szerepe. Élete és szellemisége között más — szorosabb. szervesebb — kölcsön- I hatás alakul ki, egyik a má- j síkra jóval erőteljesebbén fog hatni. A kultúra iránti igény sokkal kevésbé szorul majd külsődleges ösztönzésre, mert a munkásélet — legbensöbb emberi igényekből fakadó — részévé válik. S a társadalomnak elsősorban nem az lesz a gondja, •- hogy mikent lehet a szóban for- : gó igényességet fölszítani, ha- j nem az, hogy milyen módon a ■ legcélravezetőbb ennek az igé- j nyességnek a kielégítése. H " ol vagyunk még ettől? — ébred föl az emberben a ; józanságra intő kérdés. • Hiszen köztudomású, hogy egye. • lőre javarészt már az iskolában ■ elválnak egymástól a gimná- ; ziumra, technikumra. íőiskolá- J ra készülők és a többiek, a sze, ! rényebb képességűek útjai. Nem : a megkülönböztetés ténye viiat- • ható, hanem mellékzöngéje; az ■ alig leplezett pedagógiai érdek- j telenség, amely az értelmiségi | I pályára alkalmatlanokat övezi. ; (Csoda-e, hogy a szakmunkás- } : képzők kapuján oly sok lelkileg I : sebzett, önbizalom nélküli, meg. | j hasonlással vívódó fiatal lép • be?) S ami ennél jóval aggasz- • több: fölkészültségük csakugyan : foghíjas. Egyharmaduk csupán : szótagolva olvas, minden negye- j dik számára problémát okoz a í négy számtani alapművelet el- • végzése, sőt, olykor az egyszer- • egy is. ; A szakmunkásképzők oktatói : kénytelen-kelletlen hozzászok. : tak ahhoz, hogy évről évre az • általános iskolákból elmarasz- ; taltakból kell megpróbálniuk szakembert faragni. Tapasztalatból tudják, hogy többségükben néhány hónap múltán kezd oldódni a görcs, s a fizikai munkával társított ismeretek el. sajátításának új, számukra természetesebb, könnyedebb módja lassan helyreállítja önbizalmukat. Meglepve fedezik föl magukban azoknak a képességeknek az egész sorát, amelyről eddig fogalmuk sem volt. A kézügyesség, a találékonyság, a szellemi és fizikai erőfeszítések újszerű összehangolása sajátos, nehezen nyomon követhető folyamatokat indít el bennük. Az iskola különben sem mindenható. A szakmunkásképző — köztudomásúlag egyáltalán nem rózsás körülményei folytán — különösképpen nem. Itt az oktatók előtt főleg az a cél lebeg: olyan fiatalokat képezzenek, akik a szakmunkásvizsga után az üzemben legalább 70 százalékos munkateljesítményre képesek. Olvasnak-e? Műveltek-e? Van-e hajlandóság bennük az önálló gondolkozásra? Az igényesebb. értékesebb életre? Bármiféle válasz Achilles-sarka: a szakmunkástanulók átlagos napi elfoglaltsága 10 óra: jóval több, mint hasonló korú közép- iskolás társaiké, s több, mint a gyárban dolgozó munkásoké. Tehát életük egyik legnehezebb szakaszában tanulják meg szak. májúk alapvető ismereteit. Nem túlzás éppen ekkor még olyasmivel is terhelni őket, ami még inkább próbára teszi teherbíró képességüket? em. Márcsak azért sem. mert ez elkerülhetetlen. A szakmák tudniillik szinte kivétel nélkül — jobb szó híján — intellektualizálódnak. Egyre több alkotókészséget, egv. re inkább önálló gondolkozást, s mind bonyolultabb ismeret- anyagot követelnek a munkástól, A fizikai erő elsődlegessége sok helyen máris a múlté, további fokozatos háttérbe szorulásához nemigen kell számottevő jóstehetség. Amit ma sok helyen technikusok végeznek, azt néhány év. esetleg egy-két évtized múlva szakmunkások fogják csinálni. Szellemileg erre már most föl kell készíteni őket. Reformtervek, oktatási kísérletek, újszerű tankönyvek tucatja tanúsítja: szakmai szempontból a fölkészítéssel nem lesz különösebb baj. Itt érdemes a többi közölt megemlíteni azt a háromévesre tervezett kíséri etsorozatot, amelyet az idei tanévben kezdett el a Szegedi József Attila Tudományegyetemmel karöltve a Szakoktatási Pedagógiai Intézet tudományos kutatógárdája. Azt vizsgálják, hogy a szakképzés során az elméleti és gyakorlati ismeret- anyag milyen szinten tudatosodik és válik egységessé; s mit lehetne tenni azért, hogy a kettő ötvöződése minél magasabb színvonalú szakmai tudás alapja legyen. V égső soron tehát a szintézis, azaz a magasfoku szaktudás kifejlesztésének — es az iskola után állandó gyarapításának! — nélkülözhetetlen előfeltétele mindazoknak a gondolati és tőle elszakíthatatlan emberi-alkati tulajdonságoknak az összessége, amelyek csakis a korszerű általános műveltség talaján alakulnak ki. Veszprémi Miklós 5 BÉKÉS MmUzr. 1076, JÜLILS 14.