Békés Megyei Népújság, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-09 / 161. szám

Július 9; „Ki nyer ma" Békéscsabán! A rádió népszerű zenei fej­törő műsora július 9-én, pénte­ken délben Békéscsabáról, a megyei könyvtárból jelentkezik. Zenével, irodalommal, képző­művészettel egybefonódó aktuá. lis kérdésekre válaszolnak majd a versenyzők. Az érdeklődők felkészülését segíti a könyvtár négyezer hanglemeze és a bő vá. laszték hazai és külföldi zenei szakkönyvekből és folyóiratok­ból. A játékra délben az adás színhelyén bárki jelentkezhet, a versenyzők személyét sorsolás útián választják meg. A műsor, vezető: Zsoldos Péter. Dr. Tóth Lajos könyve Tessedik Sámuelről A napokban hagyta el a gyo­mai Kner Nyomdát jeles hely- történeti kutatónk, a szarvasi dr. Tóth Lajos Tessedik Sámuel életét és munkásságát bemutató könyve. A szerző 425 oldalas hatalmas és kitűnő műve több mint félszáz illusztrációval ki­egészítve jelentős összegzés, és szinte kimeríthetetlen forrás, munka egyben. A könyvhöz — megjelenése után röviddel — megérkezett dr. Ortutay Gyula akadémikus levélbeni gratulációja és elismé. rése is. A gyulai munkásszín játszás történetének felderítése Gyula város Tanácsa napi­rendre tűzte a gyulai színházi elet történetének felkutatását és megírását. Az ezzel megbí­zott helytörténész kollektíva egyik tagja dr. Marik Dénes, Király Endre életrajzi adatai­nak kutatása közben nemrégi­ben a gyulai munkásszínjátszás kezdeti korszakának nyomára bukkant. A Király Endre által szervezett színjátszó csoport a németvárosi olvasókörben mű­ködött a két világháború közti időben. Ugyancsak a két világháború között, más olvasókörök és is­kolák is helyet adtak műked­velő csoportnak, melyek sikeres előadásokkal emelték a gyulai amatőr színházi élet színvona­lát. A nagymágyarvárosi olvasó­körben működő, s igen jeles színjátszó csoportról kevés hír­lapi anyag maradt fenn, tehát az itt szereplők, valamint az újvárosi olvasókörben Kertész Lajos vezetése alatt működő színjátszók jelentkezése és adat. közlése komoly szolgálatot ten. ne. Az Erkel mozi helyén volt az ipartestület, amely a szín­házteremben is szívesen adott helyet a munkásszínjátszóknak és a Szénássy Mátyás vezetése alatt sok kellemes színházi es­tét biztosító iparos műkedvelők­nek. A felszabadulás utáni máso­dik virágkorszak ugyancsak je­lentős, de ennek már van nyo­ma a Gyulai Kis Üjságban. A Gyulai Hírlap szívesen közve­títi a jelentkezéseket és a be­küldött adatokat, mert csak a széles körű társadalmi összefű­zte biztosítja a feltárás sikerét. ®f, Márai György Nehéz méltóság Keresztury Dezső Zrínyi-drámája a gyulai Várszínházban Ritka nagyszerű élmény ta­núi azok, akik ott lehetnek a gyulai Várszínházban, Keresz­tury Dezső Nehéz méltóság cí­mű történelmi sorstragédiájának előadásain. Az élmény tüzet az is hevíti, hogy ez a különösen szép és megrendítő drámai al­kotás ősbemutató a színházban, a hatszáz éves falak között, me. lyek Zrínyi korában már kö­zel három évszázada magasod­tak ki az alföldi tájból, a falak között, ahová a dráma szerint és a valóságban is megérkezett Evlia Cselebi, a híres török uta. zó; a falak között, ahol egy év­századdal Zrínyi kora előtt vé­resen megbukott a Habsburg téblábolás egy jobb sorsra ér- demes vitéz magyar kapitány, Kerecsényi László által. A korábbi hetekben azt nyi- | latkozta Sík Ferenc, a gyulai | Várszínház művészeti vezetője, hogy a kortárs magyar írók- műhelyévé szeretné formálni, alakítani a várszínházát; hogy a mostani alkotók mondják el véleményüket és ítéletüket a magyar történelem egy-egy fé­nyes vagy gyászos korszakáról, nyilván a ma közönségének, a kor emberének, hogy szolgál­jon az tanulságul, de épülésül Keresztury Dezső megnyerése és a közös munka végeredmé­nye a várszínházi ősbemutató már nemcsak jelzi, hanem bizo. nyitja is a szándék megvalósu­lását, helyes irányát, mely egyezni látszik a közigénnyel is. Ez pedig nagy szó! Igaz ugyan, hogy látványban keve­sebbet kaptunk ezen az estén, de az is igaz, hogy gondolatok­ban jóval többet. Keresztury Zrínyi Miklósa nemcsak hite­les történelmi személy, hanem hiteles drámai hős is. Sorsának tragédiája a drámában és a va­lóságban is ezért megrázó, ezért emberi. Zrínyi nagy tervekkel indul. Megérzi, hogy „a török már nem a régi, ereje csak sokasága, most kellene hirtelen rátörnünk”. Ebben azonban számolatlan aka­dály áll elébe, a császár még a fővezérségtől is megfosztja, és Montecuccoli alá rendeli. Még­sem haboz: hadjáratot, merész kalandot tervez, felégeti az eszéki hidat, a török utánpótlás- vonalának legérzékenyebb bázi­sát. Hírétől-nevétől zeng Euró­pa, amikor a császár újból cser­ben hagyja. Kanizsánál veszít, i a török ellenében emelt várát .is lerombolják, nem lehet ré­szese a szentgotthárdi győzelem- j nek, de a dicstelen vasvári bé- j kének sem, melyet ugyancsak j egész Európa megrökönyödésé­re köt meg Habsburg Lipót Köprüli nagyvezírrel, a vesz­tessel, úgy , mint vesztes. Zrínyi csalódások sorozalát éli át, miközben világosan ki­rajzolódik előtte, hogy önmaga porkolábja már az a sűrű, nagy felelősség, amit magára veit; hogy mind mögé áll az, aki sér­tett; hogy bekerítették, saját ki­rálya ostromolja, és „a rohanó időt már vissza nem fordíthatja”. Döntése megrázó: megrendezi saját pusztulását, mert nincs más választása, hogy eddigi éle. tét meg ne tagadja. Maga dönt, senki helyette. Arról, hogy ha­lála élet legyen, „melyben ala­kot ölt a jobb jövendő gondo­lata”. A szerző így érzi, így gondol­ja. Tegyük hozzá: igen, így is történhetett. És miért ne történt volna így? A vasvári béke után újból összekuszálódott történel­mi helyzetből és Zrínyi emberi jellemzőiből egyenesen követ­kezik a következtetés: halála nem baleset volt, nem is orgyil. kossó'g, hanem megrendezett pusztulás volt. Keresztury azt írja valahol, hogy a nagyság balsorsa a Zrí­nyié, és látható, érezhető, hogy drámájának minden mondatát ez. az írói lényegévé formálódott következtetés sugallta. így — és csakis így! — alkothatta m?g Zrínyijét, a drámát és a főhőst, és így emelhette méltó piedesz- tálra azt a még ma sem telje­sen belátható személyiséget, aki a költő és hadvezér, a szigetvári hős dédunokája volt. A „Nehéz méltóság” színrevi. tele roppant nehéz feladat. Marton Endre kitűnő rendezői kvalitásai az íróval tökéletes összhangban ragadták meg a tragédia lényegét: Zrínyi ön­pusztító álhatatosságát vállalt küldetésében, „nehéz méltósá­gában”. Minden ezt szolgálja: a dráma többi szereplői, a ki­emelt hangsúlyok, a jelenetek exponálása, és Zrínyi egyre ne­mesebbre, magasabbra emelke­dő alakj a-személyisége, mely egymagában példázza kora Ma­gyarországának teljes tragiku­mát. Szépen kidolgozott részle­tek, magas színvonalú alakítá­sok, igaz emberi arcok: ilyen az előadás, a Várszínház idei el­ső premierje. A központ Zrínyi. A válasz­tott színész, Sinkovits Imre nagyívű, döbbenetes erejű, köl­tői és szenvedélyes pillanatokkal teli alakítása tanulmány terje­delmű elemzésre ösztönöz. Min. den mozdulatának, arca elko- morulásának, szeme villanásá­nak, gesztusának, felhorkanásá­nak és lágyabb hangjainak is nélkülözhetetlen jelentősége van. Zrínyije szikla és tükör, a kor megelevenedése, és időtlen pél­daadás: az igazságot kereső és felismerő értelem, a hősi tenni, akarás olyan emberi erények, melyek bármely korokban nagy. gyá formálják azt, aki bír ve­lük. Az előadás minden szereplő­je híven és tehetséggel szolgál­ja a drámát, szolgálja Zrínyit, Sinkovits alakítását. Gombos Katalin, Csomós Mari, Kálmán György. Kállai Ferenc, Szokoliy Ottó, Bicskey Károly és Izsóf Vilmos neve mellé felsorolhat­nánk a teljes színészgárdát. Üj. szerű és az eddigi hagyományo­kat alig követi Csányi Árpád díszlete, bár kérdés, helyes voít-e ennyire beépítenie a vár adott részeit; a játék azonban nem szenvedett csorbát, és ez a döntő. A jelmezek nem hi­valkodtak, és ezzel nyert sikert Schaffer Judit. Külön kell di­csérnünk Simon Zoltántt az elő­adás zenei aláfestése nem több a szükségesnél, soha nem kíván előtérbe lépni, csak szolgálni. A második rész szívdobogás-hang. jai torokszorítóan hatásosak. Lehet, hogy kissé hosszúra nyúlt az előadás, lehet, hogy néhány jelenet tömörítése job­ban íelizzított volna egy-egy szituációt, az est katartikus él­ménye azonban magas fokú és elgondolkoztató. Lehet-e több célja az írónak, aki arra vállal, kozott, hogy újból bizonyítsa: a történelemben különös mó­don ismétlődhetnek alaphelyze­tek, és az olyan helyzet, amely­ben az emberi helytállás nagy- szerűsége ragyog fel, minden korokban mélységes tanulságul szolgál. \ Sass Ervin Sinkovits Imre Zrínyi Miklós szerepében (MTI fotó, Illovszky Béla) A 26. vasutasnap ünnepi programja Július 9-én, pénteken délelőtt 10 órakor Szegeden, a MÁV- igazgatóságon a törzsgárda-elis- merésben részesülők közül 30 személynek — szolgálati veze­tők, függetlenített párt, szak- szervezeti tisztségviselőknek — Kiss Károly vasútigazgató és Ácsai Mihály, a Vasutas Szak- szervezet területi bizottságának titkára adja át a Magyar Állam­vasutak szolgálatában- eltöltött hosszú évek után járó törzsgár- da-elismeréseket. E napon adják át Budapesten a. „Kiváló Vasutas” kitüntetése­ket. Július 10-én, szombaton dél­előtt Szegeden, az igazgatóság épületében megkoszorúzzák az 1919-es vasutas mártírok emlék­tábláját, Délelőtt fél 11 órakor Szegeden, a Tisza Szálló kon­certtermében rendezik meg az igazgatóság dolgozóinak központi ünnepségét. Ezen Kiss Károly vasútigazgató mond ünnepi be­szédet. Itt-adjók át az „Érdemes Vasutas” és a „Vezérigazgatói Dicséret” kitüntetéseket. A központi ünnepségen kívül Békés megyében több vasúti csomóponton rendeznek ünnep­ségeket, így Békéscsabán, Oros­házán, Mezőhegyesen, Lököshá- zán, Vésztőn. Ezeken az ünnep­ségeken, illetve a munkahelye­ken adják át az „Igazgatói Di­cséretet1’, illetve a „Kiváló Dol­gozó” kitüntetéseket, a törzsgár- da-elismeréseket, a soronkívüli kinevezéseket és a pénzjutalma­kat. Békéscsabán július 10-én, szombaton délután fél 3-kor a Vasutas Művelődési Házban ren­deznek ünnepséget. fi milliomos átadta a „stafétabotot” Fotó: Varga József Kétszeresen ünnepelték Bé­késcsabán, a Volán 8. sz. Válla­latnál Tóth Lajos autóbusz-gép­járművezetőt. Először azért, mert belépett a „milliomosok” táborába, másodszor azért, mert ugyanazon a napon behúzta gépkocsija fékjét, nyugállomány­ba vonult. A szerény, csendes ember kollégái szerint is precíz „pilóta”. Harminchat évet töltött a szakmában: 1940. január lő-én ült először a volán mögé. Dolgozott Gyöngyösön, Kár­pátalján, Erdélyben, Budapesten az újjáépítéskor, 1947-től Békés­csabán tevékenykedett. És min­dig a személyszállításban. Nem volt könnyű a szolgálata. Azért sem, mert kezdetben Orosházán lakott, és onnan járt be 1968-ig naponta Békéscsabára vonattal . és vissza családjához. Dolgozott GMC-n, ponyvás autón, „Soszon”-on, Ikaruson. Hosszú ideig volt különjárató« és bejárta Közép-Európa vala­mennyi országát. Az u-tások sze­rették a szerény, csendes em­bert. tisztelték szaktudásáéi-t. — Biztoskezű „pilóta” — volt a véleményük. Felettesei is tiszte­lik, szeretik. Rá mindig lehet számítani. Nem ismerte a lehe­tetlent, a motor szerelmese, nem is rekedt kinn az úton sohasem. Tóth Lajos „milliomos” gép. járművezető 1968-tól a Békés­csaba—Szeged járatot vezette, közmegelégedésre. Az utasak, ha letelt az órája és más vezette a kocsit, azonnal érdeklődtek: „És Lajos bácsi? Csak nem beteg?” Ha nem volt jelen, azonnal ész­revették. Nem másért, egyéni­ségével, emberségével belopta magát az utasok szívébe. A szűkszavú ember egymillió kilométert vezetett balesetmen­tesen, s 25-ször körüljárhatta volna a földet. Telis-tele van az élete élménnyel, de nehéz volt szólásra bírni, mindig csak sza­badkozott. .— Nem vagyok én különleges ember — mondotta — nem csi­náltam semmi rendkívülit, hogy érdemes lenne rólam írni, csak dolgoztam. — Szeretem a munkámat, az embereket. És azt tettem, ami a kötelességem. El sem hiszem, hogy a 36 évi gépjárművezetés után most már elérkezett a pi­henés ideje. De a tények meg- másíthatatlanok, most már nem ülök a volán mögé. A családom­nak élek. Megvallom őszintén, kicsit el is fáradtam ... Tóth Lajos autóbusz-gépjár­művezető nyugállományba , vo­nult. Hiányozni fog a szegedi já­rat utasainak, de a kollégáknak, a munkatársaknak is. Hiába, el­szálltak az évek . . . Tóth Lajos számára egy tartalmas, munká­val teli 36 esztendő. Balázs István 5 á 1976. JÚLIUS 9.

Next

/
Thumbnails
Contents