Békés Megyei Népújság, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-08 / 160. szám
Nyár és egészség Egy éjszakai ellenőrzés krónikája Ismétlődő szabálytalanságok — Kevés a munkaerő — Tanulság másoknak is Ezekben a hetekben, hónapokban a közegészségügyi és járványügyi állomások szakemberei nagy figyelmet fordítanak az éttermek, élelmezési üzemek, a könnyen romló élelmiszereket árusító üzletek, strandok és a ezóllodák ellenőrzésére. Ilyenkor nyáron ugyanis fokozottan kell ügyelni az egészségügyi szabályok betartására, hiszen a legkisebb mulasztás is végzetes lehet. A megyei KÖJÁL ellenőreivel — Csankó Judit dr. osztályvezetővel, Bártfai Zoltánná, Fábián Lászlóné, Fekete Irén közegészségügyi ellenőrökkel, Néma János laborasszisztenssel — éjszakai vizsgálatra indulunk néhány vendéglátóipari egységbe. Íme, az éjszaka hiteles krónikája. Csótányok a hűtőben Utunk első állomása Köröslar- cea. A főutca kihalt. A halász- csárda is csendes. Az egyik asztalnál két férfi és egy nő iszogat, mellettük két alig hároméves pereli bóbiskol. Az idő 10 óra körül van. Szekeres László, az üzlet vezetője meglepődik: — Ilyen későn még soha sem ellenőriztek — mondja, miközben arcát verítékcseppek lepik el. Később kiderül, van miért izgulnia. A nagy teljesítményű hűtőszekrényben kimaradt pörkölt, felbontott tejfölös doboz. Az ételmintás üvegek egyikében a hús és a rizs együtt van éltévé, ami szabálytalan. A hűtőgép alsó részét teljesen ellepte a rozsda. Miközben vizsgálódunk, az ajtó felső részén megjelenik egy hosszúkás bogár, a csótány, utána még egy. Szívósan, kitartóan másznak befelé. — Nem tudunk velük mit kezdeni — magyarázza az üzletvezető. — Jönnek, jönnek, hogy honnan, fogalmam sincs. Megpróbáltuk irtani őket, de kevés sikerrel. — Milyen szert használnak? —• kérdezi Bártfainé. — Nem tudom, mi a neve, a feleségem mindjárt megmutatja. Szekeresné egy műanyag zacskóval tér vissza, amelyen ez olvasható: MALATHION. Idegméreg. Ezzel szórják be a konyha, a söntés padozatát, ahol élelmet, italt tárolnak, ételt főznek. ■— Nem tudják, hogy rovarirtást csak szakember végezhet? —• érdeklődik az egyik ellenőr. Hosszan , hallgatnak, mintha ezzel mindent megmagyaráztak volna. A konyhában a fal a mennyezetig zsíros, piszkos. Vajon, mikor meszeltek itt utoljára? — Ügy fél évvel ezelőtt — mentegetőzik Szekeres László. — Az ember hiába szól a központban: meszelni kellene, rossz a hűtőgép, csak hitegetnek. Persze, arról nem beszél, hogy a szakadt, piszkos törlőruhákat ki lehetne cserélni, yagy a koszos edényeket elmosni. Így védekezik: — Higgyék el, nem volt idejük az asszonyoknak elmosogatni. A kifogásokat mindenesetre halványítja, hogy másfél hónappal ezelőtt Fábiánná ugyanezeket a hiányosságokat vette jegyzőkönyvbe. A Mezőberény és Vidéke ÁFÉSZ vállalta: a hibákat június 30-ig megszünteti. Mondani sem kell, hogy nem tartotta b«. A betyárok is meggondolnák Kondorosi csárda, fél 11. A hosszú terem üres. Az összetolt asztalok egyikénél ülnek csak néhányan, sörrel bőségesen feltankolva. Kovácsoltvas csillárok, beázott, foltos mennyezet, a hatalmas festményen Rózsa Sándor a lovát ugratja. Egyébként a kerthelyiségben zenés est van és telt ház. Horváth István, Eszményi Viktória, Zorán Sztevanovity... Horváth István szalad fel a rögtönzött színpadra. Csillogó piros ing, kék nadrág, sujtásokkal. Énekel: „Cigányasszony, hoj az urad, Talán a kocsmában mulat...’” A hangerőt mérő műszer Néma János kezében a zenekartól 3,5 méterre 98, kint az utcán 70 decibelt mutat. A megengedett hangerő nappal is csak 80 decibel. A csárdát három hónapja Kovács Pálné vezeti. A forgalom jó, hiszen havonta több . mint félmillió forint értékű ételt, italt adnak el. A konyhában tapasztaltak azonban elszomorítóak. A betyárok is meggondolnák, hogy egyenek-e ebben a csárdában, pedig azok nem voltak finnyás emberek. A két kézilány közül az idősebbik keze enyhén szólva nem a legtisztább, a körme alatt fekete piszok, a köpeny elején alig látszik, hogy valamikor fehér volt. A mosogatóban a szennyvíz a csatorna helyett a padlóra folyik. — Mivel mosogatnak? — érdeklődik a doktornő. — Ultra, Hypo, tiszta víz — feleli az egyik asszony. — Tényleg, hol a Hypó? Ügy látszik eltűnt — motyogja halkan. A mosdókagyló kopaszon árválkodik. Sem szappan, sem törölköző nincs a közelben. — Szokott lenni — mondja az üzletvezető, de nincs sok ideje magyarázkodni, mert az evőeszközök felé fordul a figyelem. — Nézze csak — mutatja a villát, kanalat Bártfainé — ételmaradék itt is, ott is, a kosár meg poros, piszkos. Az üzletvezető megadja magát. Közömbösen figyeli, amint feljegyzik, hogy a konyhát műszakváltáskor fel sem mosták. Felvert tojás — léggyel Az ellenőrök az ételmintát keresik. Hiába. Nincs éltévé. A hűtőszekrény annyira elavult, hogy a felső részén cafatokban lóg a szigetelőanyag. A hűtőkamra már régen nem működik, de azért tele van csonttal. A készételeket — közöttük tésztaféléket, amelyeket délután főztek — még mindig nem semmisítették meg. Vagy arra gondoltak: holnap még el lehet adni?! — Nem, szó sincs róla — szólal meg bizonytalanul Kovács- xié — Kidobtuk volna, későbbi!?). Az ablakból előkerül egy tányér, amelyben felvert tojás sárgállik, benne egy légy vergődik. Az ellenőrök már nem csodálkoznak. Többek között azon sem, hogy három dolgozó egészségügyi könyve lejárt. Fáradtan kérdezik: — Miért a rengeteg szabálytalanság az országosan ismert csárdában? — Kevés a szakemberünk, jönnek, mennek az emberek — sorolja az üzletvezető. — Egyetlen szakácsnőnk van, az is másfél hónap óta beteg. Egy másodéves tanulókislány vezeti a konyhát. A kézilányok 1600 forintot keresnek havonta. Elavult az épület. Mindenért könyörögni kell a vezetőknek. Nincs raktárunk, ami alapvető követelmény egy étteremben — tárja szét a karját szomorúan. — A szövetkezet emberei szoktak ellenőrizni? — kérdezem. — Hogyne. Éppen most telt be a füzet, beküldtem a központba, 'különben szívesen megmutatnám. © Nyár és egészség. Ä nyár jön magától, de az egészség elromolhat. Erre vigyáznak a KÖJÁL emberei. Mindenhova természetesen nem juthatnak el, éppen ezért fontos, hogy a tanulságot mások, a részlegek fenntartói, vezetői is levonják ebből a vizsgálatból. Seres Sándor Több — alumíniumból A Székesfehérvári Könnyűfémműben befejeződött a szélcssza- lag-hengermű bővítésének második és a prcsinű fejlesztésének első üteme. Mintegy egymilliárcl forintot fordítottak az új prés- műcsarnok építésére és számos korszerű, nagy teljesítményű gépsor megvásárlására. Ezzel erősen emelkedik a gyár terme- i lése, a termékválaszték is bővül. Képünkön: az új présmű nagycsarnoka. (MTI Fotó—Jászai Csaba—KS í napjalnk sok apró tette így köt össze minket, embereket. Mert a legtöbbször nem nagy dolgokról, nagy áldozatokról van szó. Kapocs, a legkisebb is lehet. Ha másban nem. hát elvárásban. Mert elvárásban, abban egyek vagyunk. Elvárjuk, Emberségből— emberségesen í j íminlialcliciősi'g Szeghalmon A távlati tervek szerint 1979. ben, a gyáregység bővítésének második ütemében 4000 négyzetméteres munkacsarnokban kikészítőüzemet hoznak létre, ahol 350 dolgozóval mór évi 19 millió pár harisnyát tudnak félkész állapotban az anyagyár részére előkészíteni. (MTI) hogy a boltban udvariasan szolgáljanak ki, hogy a hivatalban. emberséggel szóljanak hozzánk, hogy segítőkészek legyenek és soha ve bántsák meg önérzetünket. Elvárjuk nap, mint nap az ilyen magatartást. Szavakban, tettekben egyaránt.. Csak arról feledkezünk meg. hogu néha nekünk is kell adni. Mintha fukarok lennénk egy kicsit. Talán azért, mert ott lebeg előttünk a mérlegelés kérdőjele: ugyan mit kanunk cserébe? Pedig az emberség sem magatartásban, sem cselekedetben nem lehet cserebere kérdése. Mérni sem lehet, mert kifeje'helctlen. A spinben őrzik, a közösségi ember legfőbb túl nádon inga. Er’'rt tiszlelik CUjo- nlán Tímár Imrét (Sered i) Versek, dalok a várudvaron Kedden a késő éjszakai órákban indultunk a gyulai Várba, hogy három órán át Sinkovits Imre és Gombos Katalin bemutassa nekünk a magyar irodalom legszebb alkotásait, Vi- tay Ildikó pedig szépen zengő hangján hozza közeleab költészetünk rerne.ceiL A műsorában a művészházas_ pár két évszázadon vezetett át bennünket. Mottóul Petőfi ars poeticáját, a |X1X.. század költői című versét vái iszlották, lő gondolatuk a határtalan haza- szeretet volt, amely noha szelíd lantpengetéssel,^de gyakran világmegváltó harag ostorozó vádiratával harcol a jobb emberért. a tisztább életért.. Készletek következtek Madách műveiből, Az ember tragédiájából, a Mózesből; Vitay Ildikó pedig a drámaköltő feleségéhez írott, megzenésített verset adta elő. az őszinte szerelem példájaként. A művészhárrnas „Petőfi albumába” is bepillanthattunk. Az- első mosolyt Gombos Katalin csalta a figyelő arcokra, A csámpás legény című vers előadásával. A komoly gondolatokat helyenként a kedves évődés oldotta fej (Kisfaludi: A bánkódó férj), a felcsillanó lírai humor (Petőfi: Anyám tyúkja), a hitvesi szeretet mérhetetlen nagysága (Petőfi: Szeptember végén). Az értő szerkesztés következő állomásaként eljutottunk a XX. század emberét gyötrő és boldogító pillanatokig. Vihar Béla: Egy katona a hóban című művének drámai erejű előadásán át Kosztolányi Dezső, Illyés Gyula, Simon István, Ladányi Mihály alkotásaihoz. Elgondolkoztató és kacagtató művészi élmény emlékével indult hazafelé a nézősereg a Várudvaráról. Csak most éreztük, milyen hideg a ragyogó csillagokkal teletűzdelt júliusi éjszaka... lícde Zsófia 5 Bmmmssr. 197(1 JŰLIiőű 2. \ A budapesti Harisnyagyár gyulai gyára a már meglevő do. bozi üzeme mellett Szeghalomban is gyáregységet hoz létre, amelynek építése megkezdődött. A városiasodó nagyközségben 28U négyzetméteren már kijelölték az üzemcsarnok helyét, ahol ez év végén 00 szeghalmi asz- szotiynak, lánynak adnak mun. kalehetöségeU tely is. Hogy komo- h lyan keli-e venni, az r ilyesmit? Hátha va- h lami furaság húzódik t meg mögötte. S s nyomban gyökeret h ver a gyanakvás. Ta- g Ián azért, mert ha i magunkról van szó, ( túlontúl igényesek r vagyunk. Nem a kö- % telesség-teljesítésben, ( hanem abban, amit 0 másoktól várunk el. I Alaposan ismerjük a » matematika törné- o nyék Mindent mérlek l gélünk és mérünk. r, Mázsában, méterben, \ forintban. Igen, fo- ; rintban! Előre szánó- j lünk. Én ennyit adok, < s akkor ennyit és < ennyit kell karmom i Hajszál pontosan mu- ] tasson a mérleg, mert t különben!... Az emberség az : más. Aki emberségből tesz valamit, az önzetlenül cselekszik. Nem alkuszik, nem is vár fizetséget, csak cselekszik. Hétközit az egymásért ér- '■ zett felelősség tudata. '■ Csakhát az évek! Rárakódik a közömbösség. Kikezdte, mint a rozsda a vasat. S ha netán felröppen a petárda, s valaki az emberségre hivatkozik, nem csoda, hogy kiül az arcán a zárni rtsnn Néha. a ké/ r-félénk, szónál- , f más külsejű ; ember áll az i ügyintéző tekintélyét , szimbolizáló diófaasz- . tál előtt. Hogy sza- , vainak nagyobb nyo- ■ maiékot adjon, tétova i hangon Tímár Imrére hivatkozik.-Azt mond- ■ ja, hogy ö adott neki ; tanácsot, sót foglalkozott is ügyével. — Ki magának Tímár Imre? — csattan fel az ügyintéző, s emlékezetében kutat, hallotta-e valaha I ezt a nevet. — Roko- ! na talán? ; — Nem rokonom. i Cyomán lakik, a Mi- I csw> in utcában. Évek- I kfi ezelőtt a járás ta- ; nácselnöke volt, most ; nyugdíjas. Elniond- ■ tani neki a kálváriámat. Azt tanácsolta. : hogy jöjjek ide, mert : az ügyem ide tarto- : zik. I — Miért törődik ! magával, ha nem ro- ! kona? | — Azt hiszem, \ emberségből teszi. I Emberségből segít. A hivatalnok egye- i bet. nem kérdez. Za- j vartan süti le a te- \ kintetét és szótlanul ! folytatja munkaiát. I A válasz láthatatlan ■ finnként tölti be az l irodát. Szétfeszíti a falakat. Emberségből! í Ennek a szónak rnély- | ségé van, süli/a van, ! ereje van. Érzi, érez- i nie kell. Mert közös ! tőből fakad. A nem- ■ zedékek áradó södrá- I sában ez köti össze i az embereket. A lel- ; kiismeret mélyén va- ■ lamennyiükben olt
