Békés Megyei Népújság, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-06 / 158. szám

Fogalmak — közelről Extenzív fejlődés — intenzív fejlődés Az extenzív fejlődés során a gazdaságii növekedés fő eszköze a meglevő, korábban ki nem hasz­nált erőforrások (elsősorban a munkaerő és a föld) fokozot­tabb bevonása a termelésbe. Nő a foglalkoztatottak száma, az új beruházásokkal új munkahelyek jönnek létre, nő a megművelt föld területe stb. Az intenzív fejlődést ezzel szemben az jellemzi, hogy már nincsenek ki nem használt erő­források és ezért elsősorban a meglevők jobb hasznosítására kell törekedni. A termelés növe­lése tehát túlnyomórészt a tech­nika fejlesztésével, a munka jobb megszervezésével, a szak- képzettség fokozásával, vagyis a meglevő erőforrások hatéko­nyabb felhasználása, a termelé­kenység fokozása révén valósul meg. Magyarországon az intenzív fejlesztésre való fokozatos átté­rés a hatvanas évek második fe­lében kezdődött, s annak köve­telményeit és módszereit az V. ötéves terv az eddigieknél erő­teljesebben érvényesíti mind a munkaerő, mind pedig az álló­eszközök felhasználásában. Javítani a javítást Szaporodnak otthonunkban a tárgyak, háztartásunkban a gé­pek — az általános fejlődés, gazdagodás része ez. Ám e tár­gyak — órák, autók, hűtőgépek, magnók, rádiók, bútorok, fény­képezőgépek, kerékpárok, por­szívók és társaik — idővel el­használódnak, elromlanák. Meg. javíttatásuk utánjárásba és pénzbe kerül. Ez magától érte­tődő — ha a tárgyat valóban megjavítják. Ám mit szóljunk akkor, ha a kifizetett javítás után, akár rpásnap, akár egy fél év múltán ugyanaz a hiba jelentkezik? Ha minden jel ar­ra utal, hogy a javítás felületes, rossz minőségű'Volt? Mit is szólhatunk? Mérgelő­dünk, reklamálunk, küzdünk az igazunkért. Kinek mennyire te­lik energiájából. így van ez ma még, de már nem sokáig. A Minisztertanács ugyanis rendeletet fogadott el a javító-karbantartó szolgáltatá­sok minőségvédelméről. Eszerint a javító vállalatok, szövetkeze­tek, magánkisiparosok szolgál­tatásaikért október elsejétől kö­telesek jótállást vállalni, még­hozzá számunkra igen kedvező feltételekkel. A jótállás legrö­videbb időtartama három hó­nap, de ha a javítás díja meg­haladja az 500 forintot, már fél év. 5000 forintnál drágább ja­vítás esetén pedig kerek egy esztendő. Regionális vízmüvek - Gázmentesek a kutak - Száznegvvenkétmillló forint műszaki fejlesztésre A víz- és csatornamű vállalat V. ötéves terve Számítások szerint hazánkban az V. ötéves tervien a közmű­ves vízellátásban részesülő la­kosok száma hozzávetőlegesen egymillióval növekedik. Hogy mennyi víz- és csatornaművet építenek minden megyében, azt a helyi sajátosságok, lehetősé­gek szabják meg. A cél termé­szetesen nem lehet más. mint a vízhálózat és a szennyvízelveze­tés további bővítése. Békés megyében ebben a terv­időszakban 730 millió forint ilyen jellegű beruházás való­sul meg, amelyből 350 millió fo­rint értékű munkát a megyei víz- és csatornamű vállalat vé­gez. Így a vállalat állóeszközál­lománya az 1975. évi 844 millió forintról 1980-ig egymilliárd 576 millió forintra emelkedik. A je­lenleg működő kutak naoonta 58 ezer köbméter vizet szolgáltat­nak. Az ötéves terv végére pedig 81 ezer köbmétert naponta. Jelen­tősen növekszik majd az elve­zethető szennyvíz mennyisége is. A mostani 5000 köbméter/nap helyett öt év múlva 24,5 ezer köbméter szennyvíz elszállítása történik a csatornaművek segít­ségével egy nap alatt. Gond, hogy a szennyvíztisztító telepek nagy része csak mechanikai tisztításra képes. A megyeszék­helyen épülő tisztítótelep bioló­giai részének a kivitelezése azonban még ebben a tervcik­lusban megkezdődik. A jövő a regionális, vagyis a több települést ellátó, körzeti vízművek építése. Erre me­gyénkben is van példa. Javában tart a Gyömu—Endrőd, a Me- zőkovácsháza—Végegyháza kö­zös vízmű létrehozása és meg­kezdődik a Békéscsaba—Békés közötti regionális távvezeték építése. Míg az állóeszközök ér­téke a tervidőszak során 215 szá­zalékkal emelkedik, a létszámot csupán 11 százalékkal tudják növelni. Éppen ezért fokozni kell a hatékonyságot az iizeni- és munkaszervezéssel, műszaki fejlesztéssel, Már elkészültek a tervek, mi­szerint átszervezik a gépcsopor­tot, a készenléti és a diszpécser szolgálatot. Módosítják az üze­meltetési rendet, hogy minél ke­vesebb villamos energia felhasz­nálásával tudják működtetni a vízműveket. Tovább gépesítik az ügyvitelt és az eddiginél ru­galmasabb munkarendet vezet­nek be. Ami a műszaki fejlesz­tést illeti, első helyen a kutak gáztalanítása áll, amelynek ki- dolgozása és megvalósítása a be- ; fejezéshez közeledik. Megoldják j öt év alatt a vízművek automa- ; tikus, elektromos vezérlését, az | adatokat pedig mikrofilmen rög- ! zítik. Vizsgálják annak a lehe- { tőségét, hogy a Kettős-Körösön | egy felszíni vízkivételi mű léte- S süljön Gyoma térségében. Mind- ! ezek előkészítésére 6 millió fo- j rintat szánnak. A műszaki fejlesztés nagvob- i bik részét beruházásokra for- • dítják. A tervidőszakban mint- • egy 142 millió forint áll rendel- j kezesre, amely 50 százalékkal ! több, mint a IV. ötéves tervben i volt. Mire költik ezt a pénzt? j Mindenekelőtt hálózati és gépé- 5 szeti rekonstrukcióra, a hírköz- ! lés javítására, a fürdőszolgálta- i tás fejlesztésére, a hibaelhárítás • műszaki feltételeinek a jobbá : tételére, a gépjárműpark felúji- • tására, a dolgozók munkakörül- ! ménveinek javítására. : Érdemes megemlíteni, hogy : fejlesztési alapjuk több mint : egyharmadát, csaknem 50 mii- ■ lió forintot szociális, egészség- • ügyi, munkavédelmi célokra • használják fel. Csupán néhány : kiragadott példa. A békési telep- ; hely és a békéscsabai fürdő kor- : szerűsítésére hat, a gáztalaníló- • berendezések felszerelésére ti- • zenkettő, a nehéz fizikai munka ; könnyítésére hét, csatornatisz- • tításnál a modern technológia : bevezetésére két és fél, az üzem- egészségügy fejlesztésére 2,4, szociális helyiségek építésére (Békés. Békéscsaba. Szeghalom) 16,9 millió forint jut. S. 3. Mit jelent ez a garancia? El­sősorban azt, hogy a meghatáro. zott időn belül követelhetjük a hiányosan vagy hibásan végzett munka kijavítását, kiegészítését, ismételt elvégzését, a díj ará­nyos csökkentését, illetve az el­végzett munkával összefüggés­ben keletkezett hiba díjmentes kijavítását. A garancia nemcsak a háztar. tási gépek, híradástechnikai ké­szülékek, bútorok és egyéb, ér­tékesebb használati tárgyak ja­vítására terjed ki, hanem pél­dául a lakáson, a hétvégi há­zon, sőt, a lifteken végzett ja­vító-karbantartó munkákra is. Kedvező az as intézkedés is, amely előírja: a szolgáltatók ok­tóber elsejétől kötelesek az el­végzett munkáról a megrende­lőnek számlát adni, ezen a fel­használt anyagokat, alkatrésze, két közérthetően feltüntetni. A számla felmutatásával érvénye­síthetjük garanciális jogainkat, de egyúttal nagyjából ellenőriz­hetjük is: megkaptuk-e. amit megrendeltünk, amiért fizettünk. Tény, hogy a szolgáltató válla­latok java ez idáig is, rendelet nélkül is, garanciát vállalt te­vékenységéért — de nem vala­mennyi! S éppen a felületeseb­ben dolgozók hárították el a ja­víttató esetleges reklamációit, s hozták ezzel olyan helyzetbe, amelyben kiszolgáltatottnak érezte mágát. Nem alaptalanul. Hiszen a műszaki kérdésekben járatlan ember már azáltal is kiszolgál, tatott, hogy nem tudja elbírálr ni, mi a hibája az autónak, az órának, a filmfelvevőnek vagy az olajkályhának, nem tudja, milyen alkatrészek szükségesek a megjavításához, s azt sem, mennyi munkaórát vesz az ilyesmi igénybe. A számlával a kezünkben, a garanciarendelet ismeretében csökken kiszolgál­tatottságunk, hiszen így minden ellenőrizhetővé, felülbírálhatóvá válik. De túl a javíttató jobb köz­érzetén a rendelet minden bi­zonnyal pontosabb, jobb minő­ségű munkára ösztönzi, nagyobb felelősségérzettel terheli meg a javítást végző vállalatot, szövet­kezetét vagy kisiparost. S ez sem elhanyagolható körülmény, hiszen a biztonságérzetünket, érdekvédelmünket éppen ez a tény teljesítheti ki. g. zs. Segíts magadon... Gépesített gazkiszedés az Élővíz-csatornán Gyulaváritól a békési torkola­tig mintegy 36—38 kilométer hosszan gondozza az Élővíz-csa­tornát a Tiszám enti Regionális Vízmű Vásárhelyi Pál Szocialis­ta Brigádja. A brigád feladata: a vízfolyást gátló szennyező anyagok eltávolítása. A csator­nából ugyanis öntözésre, s ipari célokra hasznosítják a vizet, nem mindegy; milyen gyorsan folyik, s mennyire tiszta a csatornavíz. A csatornába dobott döglött malacok, kutyák, macskák, a vi­harverte 100 éves öreg fűzfák ágai, a korhadó dudvák, vízi­növények és egyéb szennyező anyagok eltávolítása igen nagy gondot okoz. A szennyezőanya­gok a zsilipeknél fennakadnak. Az oszlásnak induló állati hul­lák. korhadó növények rendkí­vüli bűzt árasztanak, ráadásul az egészségre ártalmasak. A zsilipek tisztítását rendkí­vül nehéz fizikai munkával, egészségre ártalmas környezet­ben csinálja a brigád. Hosszú szárú gumicsizmával állnak a vízben, s nagy erőfeszítések árán, lassan tudják megtisztítani a környéket. A Vásárhelyi Pál Szocialista Brigád könnyített saját magán. Elsőnek Békéscsa­bán a felsőkörgáti zsilipnél épí­tettek betonplaccot. Itt helyezték el a markológépet, amelynek se­gítségével ^gyorsan, biztonságo­san megtisztították a zsilip kör­nyékét a szennyező anyagoktól. Viczián Pál vízkormányzó vé­leménye szerint a gépesített csa- tomatisztítás elsősorban a bri­gádtagok egészségvédelme szem­pontjából igen jelentős, ráadásul olcsóbban, gyorsabban megtisz­títják a zsilip környékét. Ha a vállalat hozzájárul, Békésen is építenek betonplaccot az alsó és a felső zsilipnél. Munkában a markológép a békéscsabai felsőkörgáti zsilipnél Fotó: Veress Erzsi Kerekes Imre: EGY VAKÁCIÓ TÖRTÉNETE (Kisregény) 18. Még néhány nap, és már min­denki hazajön. Szóval, minden alakul, de semmi változás. Van még egy nagy esténk, ez a nyár is véget ér, méghozzá abban a pillanatban, ahogy kinyitják a suliajtót. Felhők mindenhonnan. Légáramlás északról, hirtelen le. hűlés, az egész földgolyó egy hűtőszekrény. Akkor hűl ki, amikor akarják. Kinyitják a su­liajtót, onnan árad a hideg. Ezt miért nem jelenti a meteoroló­gia? Van még egy nagy esténk, ro­han elöl a Mezei, ez a Zorba pofájú, meg az a lány, aki az emeleti ablakból küldi a radar­jeleket. Valami megszállt ben­nünket, valahol tanítják ezt a rohanást, csak azt tudnám, mi hajtja az embert így este. Dél­előtt csak unatkozni lehet. Je­len mindenki, aki már haza­jött. Van iram, nagy a hangulat, de az mindig csak úgy magától jön. Nekivágunk a pusztaság­nak, mert ilyen ez a város, rosz. szul világított mellékutcák, pis­logó neonok, füstös presszók, a mozikban ócska előcsarnokok, itt teremnek télen a. huligánok, akik nyáron kivirágzanak a té­ren, stoppolják a parkok pad­jait, pumpálnak a lábukkal, mé­lyen a zsebben keverik a fillért. Jönnek nyomukban a részegek, a lumpenek, a börtönviseltek, az eltévedt lányok, az UKH-s ko­csik, a mentők, a feketefuvar­ban lapulok, az ittas vezetők, a szívbetegekhez rohanó orvosok. Van még egy esténk, és most nekivágunk a nagy széles ut­cáknak, a pasasok nézik a ma­gányos nőket, a fényes kiraka­tok előtt. Átrohanunk a hídon, lelógatjuk a fejünket a korlát­ról, benn a folyóban fürdik a sötét, világítanak a part fényei, mint egy modern lakás lámpái. Akárhogy csináljuk. Jó ez az este. Még egyszer körberohan­juk az éjszakát, bevágódunk a talponállóba. Aztán azzal fejez­zük be a napot, hogy kikötünk a hivatalomnál. A parkon át keresztbe suhan egy árny, az Elvi Salamon, a bokrok azon a részen alaposan megnőttek, olyan rajta az orkánkabát, mint. ha saját árnyékát hordaná. Az öregék is befutottak. Meg. nőttél, mondják nekem. Nekfk én ezt nem mondhatom. Semmit nem mondhatok. Az öreg egé­szen megőszült, jól áll neki, az anyámnak pedig valahogy egész más lett a járasa ebben a mi­di szoknyában. Otthon is úgy megy, mintha a víz partján húz­ná a csíkot. Családi fotó. A né_ ném olyan fekete, hogy fran­kón beutalót .kaphatna Kongó­ba. Akadt egy krapekja, nagy dolog. Csak suttognak erről, az apám meg vonogatja a vállát, minek árulja el nekik, link ez az egész férfi galeri. Az anyám valamit állandóan magyaráz a nénémnek, aki nemcsak hallgat­ja, de még riszálja is magát. Jól helyezkedjen, aki mostanában be akar jutni a fürdőszobába. A lakás egyébként rendben, senkinek egy szava nem lehet, ök nem tudják, honnan is tud­hatnák, hogy tegnap fél délután takarítottunk itt az Angélával, szívtuk a port, mostuk az abla­kot, tisztítottuk a kilincset, ke­féltünk, mert a parkett már olyan volt, mint egy vasúti vá­róterem a csúcsforgalomban. Az öregnek is van még- néhány napja, ilyenkor nyaralás után senki nem harapja a munkát. Ö is átadja magát a semmitte­vés tanulmányozásának. Nagy tudomány. Nem szólok, nem fel­adatom, hogy neveljem az öre­get. Ahogy végignézek most ma­gammal együtt ezen az egész familián, olyan rendezettnek tű­nik nekem a család, mint az időjárás és a mezőgazdaság kafci_ csolata. 1 (Folytatjuk1 i

Next

/
Thumbnails
Contents