Békés Megyei Népújság, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-04 / 157. szám

Precíziós acélöntés Orosházán Orosházán, a vas-műanyag- ipari szövetkezetnek egyik leg­dinamikusabban fejlődő üzem. aga a precíziós acélöntés. Nagy az igény termékeik iránt, mert a náluk készült darabokat alig kell utólag megmunkálni. Ez a pontosság a különleges techno­lógia eredménye. A munkadarabot először vi­aszból mintázzák meg, majd ezt vízüvegbe mártják, mely felve­szi a minta formáját és egy hő­álló burkolatot ad. Kellő vastag­ság elérése után a viaszt kiol­vasztják a héjából és feltöltik folyékony acéllal. Az így ké­szült öntvények tizedmilliméter pontosság úak. A precíziós acélöntés rendkí­vül gazdaságos, mert nagy anyag, és munka-megtakarítás­sal jár. Egy bonyolult, erősen ta­golt munkadarabnál a forgácso­lási veszteség eléri a 80—90 szá-; zalékot, és egy ügyes esztergá­lyosnak is több órába kerül le­gyártása. A precíziós öntéssel készített fogaskerekek például csak méretre köszörülést igé­nyein Jelenleg a szövetkezet maxi­málisan másfél kilós öntvénye­ket tud készíteni és elég kicsi az öntöde kapacitása is. A nagy igények miatt tervbe vették a fejlesztést és már meg is ren­deltek egy NDK-gyártmányú in­dukciós olvasztókemencét, mely­ben egyszerre 100 kilogramm acélt ^dolgozhatnak fel. A gyártás zökkenőmentessé­gének biztosítására megállapod­tak a nagyszénási Október 6. Tsz-szel, hogy formakészítő üze­met létesítenek a szövetkezetben. Ez nemcsak az ő gondjaikon se­gít, hanem egyben munkaalkal­mat teremt a nagyszénási asszo­nyoknak is. A precíziós acélöntés első munkafázisa a viaszminták elkészítése Indukciós kemencében olvasztják a formába kerülő acélt Kép, szöveg: Lónyai László Vetélkedőnyertes szakmunkásjelöltek Az 1975/76. évi országos szak­tárgyi és tantárgyi versenyeken szép sikerrel szerepeltek a Bé­kés megyei szakmunkásképző in­tézetek tanulói. A Szakma Kivá­ló Tanulója néven is ismeretes vetélkedőn magyar nyelvhelyes­ségből Szák Kocsis Péter, a bé­késcsabai 635. sz. Kulich Gyula intézet tanulója (tanára: Dara­bos Janos) országos első helye­zést ért el és ugyancsak a leg­jobbnak bizonyult villamosipari szakrajzolvasásban Gulácsi Ti­borba békéscsabai 611. sz. intézet tanulója (tanára: Gulácsi Tibor). A szakmai versenyeken a vil­lanyszerelő szakmában ötödik lett Szeifert János, a békéscsa- I bai 611. sz. intézet diákja. Hit mond a jogszabály? Orvosok és betegek Áz özvegyi és a saját jogú nyugdíj együttes folyósításáról? Az özvegyi nyugdíj annak a nyugdíjnak a fele, ami az el­haltat öregségi nyugdíjként, il­letőleg a III. rokkantsági cso­port szerint járó rokkantsági nyugdíjként a haláig időpontjá­ban megillette, vagy megillette volna. A legkisebb összege havi 710 forint. Ha pedig az özvegyi nyugdíj alapját képező öregségi, illetőleg rokkantsági nyugdíj összege az átlagkeresettel azo- noS, akkor az özvegyi nyugdíj ennek a 75 százaléka. Az özvegyi nyugdíj legkisebb összege aszerint is változik, hogy az elhalt nyugdijának milyen szolgálati idő képezte az alapját. Ha ugyanis az elhunyt házas­társ öregségi, rokkantsági nyug­díjához szükséges szolgálati időt mezőgazdasági szövetkezeti tag­sági idő beszámításával szerezte meg, az özvegyi nyugdíj legki­sebb összege havi 620 forint. Ha pedig az elhunyt házastárs nyug­díjához szükséges szolgálati időt magánkereskedőként, kisiparos­ként szerezte meg, ebben az eset. bn ez az összeg 570 fc int. Az özvegy, ha elérte a meg­határozott korhatárt, és munka- viszonyban volt, akkor termé­szetesen ennek alapján saját jo­gon nyugdíj illeti meg. A koráb­bi szabályok szerint a saját jo­gú és az özvegyi nyugdíj együt­tes havi összege 1009 forint volt. Az alacsony összegű nyugdíjak emelésével egyidejűleg ez az összeg is módosult. Az új ösz- szeghatár, ameddig a saját jogú és az özvegyi nyugdíj együttesen folyósítható, havi 1200 forintra emelkedett. E határösszeg szem. pontjából a saját jogú nyugdíjat kiegészítő esetleges baleseti já­radékrész, az ösztönző nyugdíj- pótlék és természetesen a lak­bérhozzájárulás is figyelmen kí­vül marad. —dl. M egbecsüljük-e orvosainkat? És megbecsülnek-e ben­nünket orvosaink, akiknél több — valóban életbevágó — titkot egyetlen hivatás képvi­selői sem tudnak a társadalom­ról? A kiemelkedő orvosi munka ünnepélyes méltánylása szüksé­ges és indokolt. Többet tudunk egyes angyalcsinálók fekete jö­vedelméről, mint azokról a ter- hekről, melyek a 27 ezer magyar orvosra nehe­zülnek. Vajon 100 beteg közül hány ismeri a következő ténye­ket: a legújabb statisztikai ada­tok szerint egy év alatt a szak­orvosi rendeléseken 61 millió beteg fordult meg. A mentőszol. áálat több mint' 1 millió 600 ezer esetben vonult ki beteghez. A munka megfeszített ütemét sejteti, hogy a sebészeti szak- rendeléseken mindössze 7,3 perc, a nőgyógyászaton 10 perc, a bel­gyógyászaton 11.5 perc jutott átlagosan egy betegre. Emiatt — de egyéb okok kö­vetkeztében is — nem kevés a koccanás az egészségügyi háló­zat emberei és a hozzájuk for­dulók között. Részint a kapcso­lat jellegéből ered az ilyesmi, mert ki ne óhajtana rögtön meg­gyógyulni ; ki ne „hallott volna” ilyen és ilyen gyógyszerről, ami hatékonyabb, mint amit az or­vos a gyógykezeléshez előírt!? De nem ritkák a jogos pana­szok sem. Azok, amelyek a ta­posómalomban elfáradt orvos modorát kifogásolják vagy az olyanok, aminők azt teszik szó. vá, hogy a mindenki számára ingyenes gyógykezelésért rejtet­ten vagy nyíltan anyagi jutta­tást vár el az orvos. Ellentmondások szövevénye bonyolítja az orvos és a beteg kapcsolatát. Csaknem 300 kör­zeti orvosi állás betöltetlen, ez az érem egyik oldala. Évről év­re növekszik a táppénzesek ará­nya — ez sem csekély gond, hisz az esetek egy részében két. ségkívül inkább a lógás, sem­mint a betegség a magyarázat a munkából való távolmaradás, ra. Az egymással pörlekedő té­nyek sem fedik el a tárgyilagos szemlélő elöl, hogy a magyar orvostársadalom hatalmas mun­kát végez és hivatásának általa, ban kiválóan megfelel. Méltó arra a — semmi máshoz nem hasonlítható — bizalomra, amellyel beavatjuk az orvost testi-lelki fájdalmainkba. Ez a föltétlen kitárulkozás bizonyos értelemben még a szülő és a gyermek kapcsolatánál is nyíl­tabb, őszintébb és voltaképpen nincs semmiféle föltétele. Or­vosnak lenni éppen ezért nem csupán egy mesterség a szak­mák regimentjében. Az emberi tevékenységek tóié emeli az a Körülmény, hogy a beteg a lét vagy nemlét válaszútján orvos­hoz fordul. Átadja magát az or­vos általa többnyire nem ellen­őrizhető szaktudásának, bízik a humánumában, a gyógyulás re. ményét éleszti föl benne a fe­hérköpenyes nő vagy férfi már akkor is, ha csak odaáll a be­tegagya mellé. Orvosra bízzuk a világra kívánkozó gyerme­künket, orvoshoz fordulunk tes­ti megpróbáltatásainkkal, s azt reméljük, hogy orvos áll majd mellettünk a léttől való búcsú, zás nehéz pillanataiban. Érthető ebből: ezért várjuk az orvostól, hogy tegye meg az emberért az emberfelettit is. Ezért fordulunk feléje ez alka­lommal a szokásosnál is na­gyobb tisztelettel és megbecsü­léssel. E zért olyan roppant vállal­kozás a gyógyítás tudo­mányával lépést tartó, a jóságban soha el nem lankadt orvosnak lenni. Büszkék lehe­lünk arra, hogy a magyar or­vosok többsége ilyen ember. B. N. E. Kerekes Imre: EGY VAKÁCIÓ TÖRTÉNETE (Kisregény) : 17. • Repülnek a napok. Üjabb lev­• lapot kaptam a Bánickiéktól, a ■ Mazuráék is írtak a Fekete ten- : gerről. Szerintük nem fekete. : Részemről nem szállók be a vi­■ tába, ők látják. Itt pedig most ■ idézek a Vida leveléből. : „Mi megérkeztünk. Itt lakunk ■ egy friss rom mellett. Tartózko­■ dási helyünk ugyanis pillanat- I nyilag Róma. Részemről nagy az : elidegenedés. A Kolosszeumban : nem találom nyomát az oroszlá- : noknak. A Vatikánban nem lát- : tűk a pápát, a szódavíz drágább, • mint a vörösbor. Gyümölcsön ■ élünk, ami nagyon esgészséges, ; és itt is a piacon kapható. A ■ romeltakarítás lassan megy. Év- : ezredes lemaradásukat nem tud. ■ jak behozni. A Julius Caesar • szobránál aláírtuk a nevünket, : a Tevere semmi a Dunához, 5 egyébként az autók a gyalogjá. : ión, a nép az út közepén. Eső ; nincs, pillanatnyilag hiánycikk : a felhő. Maszeknál lakunk. a : házigazdánk egv öreglány, olyan ■ vén, hogy szerintem izotóppal • kell mérni a korát. Egyébként ! úgy együtt nagyon kóser itt az • egész, mindenki tégyen magá- ! nak szemrehányást, aki még : nem látta. Jelenlegi tartózko- j dási helyünkre könnyen el le­■ hét jutni, ugyanis azt mondják, ! minden út ide vezet, Állítólag itt ringott a kultúra bölcsője is, de a bölcsőnek sincs nyoma. Holnap kirándulunk a tengerre, ha igaz, van itt a közelben va­lami nyaralóhely. Odamegyünk holnap, csak az a baj, hogy a Lehel elvesztette a fürdőnad­rágját, valószínűleg valami ga­tyafélében fog fürödni. Üdvöz­löm magyar ismerőseim”. Vannak még problémáink. Én például továbbra sem tudom megmagyarázni, miért nem sze­retnek hazajárni az emberek. Továbbá, azt sem tudom elkép­zelni, hogy lehet beosztani a kosztpénzt? Ma ugyanis meg­kaptam. Néhány sort is mellé­kelt hozzá az öregem, hogy ki­dumálja magát, szó szerint, ta­nuljam meg, hogyan lehet napi­díjból megélni. Ez ugyanis neki még soha nem sikerült. Dehát akad itt valaki, aki egy magamfajtának tanácsot tudna adni? Még a Radics bácsi se tol­ja erre az orrát, az Elvi Sala. mon sem látható. Ami velem történt ezen a nyáron, nem kí­vánom a művelt társadalom egyetlen tagjának sem. Nem ne­kem találták ki a magányt, még a néném bölcs gondolatait sem hallom. Hol is tart ez a világ! Az öreg hagyott itthon egy cso­mag cigarettát, azt szívom, már két hete. Ez is annyit ér, mint influenza az egészségügyi világ­napon. Megjött ugyan az Angéla, itt is volt nálam, de én nagyon tar­tózkodóan bántam vele. Nem szeretném elhamarkodni ezt a házasságot. Később ugyan meg­mutattam neki azt a könyvet, amit a néném holmijai közt ta­láltam, címe á Kismamák kézi­könyve. Nagyon családias. Olyan bánatosan ült egy széken, mint válogatott kerettag a kis- padon. Szóval, nagyon lehan­goló egy találkózás volt ez. Az öregék is írtak, fáznak a víz partján, esik. Senki nem mondta, hogy menjenek. Ha nincs nap, biztosan megy náluk az ulti,, meg a szöveg, az apám meg nem sokra tartja a vizet. A kádon kívül minden víz hideg neki. Minek megy az ilyen nya. ralni? Az idén is azzal indult, majdcsak alakul valahogy, hát­ha szerencséje lesz. Itthon is esős a nyár, mit le­het tenni, ülünk a Ramazuri- ban, majd elfelejtettem, itt van már a Mandel is, a Livi egész este fogja a hüvelykujját. Nem nagy szám ez, a Ramazuri, csak a főnök miatt tartunk ki, jó fej, eddig még akármilyen babával jöttem, mindnek azt mondta, kisasszony. Megjött ma a Kele­men és a Weisz is, barnák és soványak, mint a kéményseprő keféje. Mit tesz egy nyár, már olyanok, mint a férfiak. A La­kingertől viszont úgy érzem ma­gam, mint aki lebukott. Eszem­be jut a suli. Itt van a láthatá­ron. Az Angéla is megjelent, fogja a kezem, visz magához. Meredek ügy. Ahogy a lakásba lépünk, mondom neki, hogy minden nagyon modern, a Lé­pek a falon, meg minden. Va­csorát készít, sört iszunk. Semmi izgalom, közli velem, hogy he­lyezzem magam kényelembe. Sokszor magam sem értem, mi­től idegesek a mamák. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents