Békés Megyei Népújság, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-29 / 178. szám
Dtak, forinttal kirakva Télen tervezni kell{ nyáron építeni! — hangzik a régiek bölcsessége, s szó ami szó, a meleg beköszöntővel folynak is a beruházások' szerte az országban, nagy-nagy lendülettel. Az útépítők se pihennek, hiszen ebben az esztendőben éppen 5 milliárd 600 millió forintot kell elkölteniük, ez az összeg pedig már önmagában is figyelemre méltó tempót diktál. Egyetlen méternyi autóút építése sík terepen 50—80 ezer forintba kerül, de már a legegyszerűbb felüljáró ára is több millió forint. E számok ismeretében válik érthetővé az utas elismerése: a negyedik ötéves terí) során kereken 30 milliárd forint jutott a leginkább túlterheli utak, a veszélyessé vált vasúti átkelők, a városi bevezető szakaszok bővítésére, átépítésére. Mint ahogy az ötödik ötéves terv sem adta alább: 31 milliárd áll az é '«kelt vállalatok rendelkezésére. Az idén a korábbi jó tapasztalatok alapján fogalmazták meg a feladatokat. s ha nem is takarékoskodik a KPM öncélúan, de mindenképpen megfontolja: hol kél el a legsürgősebb segítség. Összesen 1100 kilométernyi útra kerül új aszfaltszőnyeg, s további 1400 kilométeren szélesítik a 6 méternél keskenyebb burkolatokat. Gondoljuk meg: egy-egy településen az átvezető útszakasz korszerűsítése 15—11 millió forintba kerül, s napjainkban egyedül a fővárosban — ahol a föld, a vasbeton, a szerkezetek szállítása külön gond és nagyobb költség — 14 helyen építik az utakat, a felül- és aluljárókat új beruházásban és 43 helyen folyik egyszerre a felújítás. És hogy még egyetlen összefüggés erejéig Budapesten maradjunk, mondjuk el. hogy a főváros teljes útburkolata 3500 kilométer hosszú és csaknem 17 millió négyzetméter felületű. Es a karbantartás, a felújitás idei summája pedig éppen 8 milliárd ’ Mintha nem is aszfalttal, hanem csengő forintosokkal burkolnánk a gyorsan növekvő járműforgalom alatt útjainkat! B. I G. Július 30—31: Iparági ifjúsági parlament a Sarkadi Cukorgyárban A cukoripari vállalatok tröszt- I lének tizenegy gyárában már ko- j rábban megtartották a vállalati i ifjúsági parlamenteket. Ezen megvitatták az ifjúságpolitikai határozatok helyi végrehajtásának tapasztalatait és megválasztották az iparági parlament küldötteit, akik ezen a hét végén, július 30-án és 31-én a Sarkadi Cukorgyárban találkoznak. A választás egyébként azért esett Sarkadra, mert itt a cukorgyári dolgozóknak 40 százaléka 30 éven aluli, s így ennek a gyárnak a tapasztalatai az ifjúsággal I való törődésben kiemelkedő jelentőségűek. Az előzetesen kiadott program I szerint pénteken délelőtt nyitja meg a parlamentet a sarkadi gyár igazgatója, majd Nagy László vezérigazgató tájékoztatja a fiatalokat az ifjúsági törvény iparági végrehajtásáról, ill. a cukoripari vállalatok ötödik ötéves tervi feladatairól. Ezt követően az ifjúsági parlament vitával folytatja a munkáját az esti zárszóig. A második nap programjában szellemi vetélkedők és sportversenyek szerepelnek. sét, A húszas évek végén ismét magas tisztséget töltött be, ö vezette a genfi leszerelési konferencia előkészítő bizottságában a szovjet delegációt. Nevét nemzetközi méretekben igazán mégis akkor ismerték meg, amikor 1930-ban megbízták a külügyi népbiztosi teendők ellátásával. Első beszédében, mint a Szovjetunió külügyi népbiztosa kifejtette, hogy a szovjet külpolitika a Lenin által kidolgozott és a gyakorlatban bevált elvek alapján dolgozik. ..Nekünk olyan országban kell építenünk a szocializmust — hangsúlyozta —, amelyet a földkerekség öthatodát kitevő kapitalista országok vesznek körül. Ezt a tényt mi nem hagyhatjuk és nem is hagyjuk figyelmen kívül, ezért arra törekszünk, hogy felkutassuk és megvalósítsuk a két társadalmi rendszer békés egymás mellett, élésének útjait”. Külügyi népbiztosi munkája szorosan egybefonódott az európai biztonságért, az új háború elhárításáért, a fasizmus megsemmisítéséért folytatott küzdelemmel. Az SZK(b)P Központi Bizottsága által kidolgozott kolleirtív biztonsági politika abból indult ki, hogy az új körülmények között a Szovjetuniónak a polgári demokratikus államokkal közösen lehet és kell visszavernie az agresszív fasiszta hatalmak, Németország és Olaszország háborús lépéseit. Ennek a politikának a keretében javasolta első lépésként 1933 tavaszán Litvinov az agresszor meghatározását, s erről a béke megszilárdítása érdekében szerződés kötését. A nemzetközi életben ekkor fogadták el első alkalommal tárgyalás alapjául a szovjet javaslatot, s írtak alá erről nemzetközi szerződést. A Szovjetunió 1934 szeptemberében belépett a Népszövetségbe. Litvinov bemutatkozó beszédében kifejtette a szovjet kormány célkitűzéseit, amelyek az agresz- szív fasiszta politika elleni harcra, a hatékony kollektív biztonság megteremtésére irányultak, s rámutatott, hogy a békét és biztonságot nem lehet hangzatos ígéretekkel megvalósítani, hanem hathatós nemzetközi cselekvésre van szükség. Ebben az időszakban kötöttek meg a francia—szovjet és a szovjet—cseh kölcsönös segítségnyújtási egyezményeket. A Népszövetségben végzett eredményes tevékenysége mellett Litvinov az elsők között szervezte a spanyol népfrontkormánynak nyújtott erkölcsi és anyagi támogatást, s leleplezte a be nem avatkozási politika kétszínűségét. 1939 májusában leváltották népbiztosi tisztségéből, de a német fasiszták támadását követően a tanasztalt, nagy nemzetközi tekintélynek örvendő diplomatát külügyi népbiztos-helyettessé washingtoni, majd kubai követté nevezik ki. Litvinov hatalmas energiával fogott munkába, s fáradhatatlanul munkálkodott a szoviet—amerikai kapcsolatok erősítésén. Jelentős személyes szerepe volt a szovjet—amerikai szövetségi együttműködés kiépítésében. A külügyi népbiztoshelyettes tisztségét 1946-ig' töltötte be. 1951 december 31-én hunyt el. (—s—j.) Kombájn és fúrótorony Kutatófúrások Méhkerék határában Hepehupás út vezet Ménkerékről Szalontára. Az út bal ol. dalán egy hatalmas árpatábla szélén magasba törő acélszerkezetű négylábú torony. Vastag drótkötelekkel pányvázták ki, hogy egyensúlyban tartsák az irdatlan vastómeget. Rekkenő a hőség. Árnyékban is 30 fok körül lehet, de hol van itt árnyék? Az acélcsövek halmaza, a dübörgő gépek még jobban árasztják a hőséget, nem is tudom ‘meddig kúszna itt fel a ’ torony tövében a hőmérő higanyszála. Hajószirénára emlékeztető kürt búg a pusztán. A hang az egyik — fúrótorony körül sorakozó — lakóbódéból hallatszik. Sütő János, főfúrómester siet a torony felől, a jelzés neki szól, valahonn/an keresik. A bódéban felszerelt URH-készü- lékhez csatlakozik a kürt. Másként nemigen hallanák meg a gépek zajától a rádióadó jelzését. Amikor végez a beszélgetéssel és megtudja mi járatban vagyunk, elnézésünket kéri, de a ’központ engedélye nélkül nem nyilatkozhat. Hála a technikának hamar megteremtődik az összeköttetés a méhkeréki határ j és a szoln'oki központ között. | Megkapjuk az engedélyt s meg, kezdődhet a beszélgetés. A íőfúrómester magas termetű szakállas és örökösen sugárzik a szeméből a jókedv. —■ Hogyan kerültünk erre a tájra? Válaszolhatnám azt is, hogy küldtek. De félre a tréfával, azért mégsem ilyen egyszerű ez a dolog. Ismert valamennyiünk előtt, hogy kormányunk kiemelt feladatként hatá_ rozta meg a kőolaj- és földgáz, kutatást és -feltárást. Az Orszá, gos Geofizikai és Földtani Intézet szakemberei részletesen feltérképezik hazánk minden táját, és ahol remény van a föld alatti energiaforrásra azokat a helyeket kijelölik számunkra próbafúrásra. A beszélgetést újabb látogatók érkezése szakítja félbe. — Jó szerencsét — hangzik a bányásztelepüléseken megszokott, itt azonban furcsán, idege, nül hangzó köszönés. Kalauzunk intézkedik és rövid idő után tovább folytatjuk az eszmecserét. — Így kerültünk mi is erre a | tájra. S számunkra nem különö- | sebb ez a környék sem. olyan ] mint á többi. Ide is Csanádapá- cáról jöttünk s valamennyien a hosszú nevű Országos Kőolaj, és Gázipari Tröszt (OKGT) Nagyalföldi Kutató és Feltáró orosházi üzemegységének dolgo. zói vagyunk. Három műszakban, tehát éjjel-nappal vallat- i juk a- mélységet, s egy brigádba tömörültünk, amely a Salvador Allende nevét viseli. Mégiscsak van egy dolog, ami. ] ért számunkra is emlékezetes j marad ez a munka. Mégpedig i az, hogy itt próbálunk ki először egy új magyar kísérleti be- j rendezést. Ez egy nemzetközi „együttest” jelent, hiszen van j itt román, magyar, francia, ame. ! rikai gép, amit a magyar terve. | zők alakítottak ki egységgé, j Itt van a berendezés főpróbája ! és nem szeretnénk szégyent val- | lani vele. j Időközben megérkeztünk a to. ronyhoz és keskeny vaslépcsőkön át feljutunk oda, ahol tulajdonképpen a küzdelem folyik a föld belsejének meghódításáért. Major Péter íúrómester iz- j mai kidagadnak, amint nekifeszül ' egv vastag kötélnek. Fent a magasban érces kondulással, rettenetes erővel szorítja magá. Méhkeréken még soha nem láttak közelről fúrótornyot hoz a sokmázsás csigasor a toronymagas karcsú acélcsövet. Aztán egyenletes sebességgel en. gedi le a kifúrt lyukba. Kezének alig látható mozdulatával irányítja a vezérlőasztal fog- gantyúival az irdatlan súlyokat, és lábunk alatt dübörögnek a 2 ezer lóerőt képviselő motorok. — Harmincegy tagú a brigádunk és egyre többen jönnek Méhkerékről is, mint például Gurzó Gábor, aki a kezdetiól fogva itt dolgozik velünk. Persze. hogy valamennyien kíváncsiak vagyunk — ez természetes is —, hogy eredményes lesz-e a munkánk. Ezzel kapcsolatban még semmit sem mondhatunk a legnagyobb jóakarat mellett sem, hiszen a feltárt kőzetmin. ták és egyéb vizsgálati anyagok már egy más brigád birtokába kerülnek, azok állapítják meg miből mennyit rejt a föld mé- he. Nem is olyan régen még ringó árpatábla fogta körül a fúrótornyot. Távolabb alig kivehetően a lomhán mozgo kombájnok. Kicsit jelképnek is tekint, hető ez. a mezőgazdaság és az ipar, a paraszt és a munkás közeledésének. A mezőgazdaságban is egyre több a nagy értékű gép, amelynek kezeléséhez már nem elég a négy elemi. Iparosodik a mezőgazdaság, s így kerül egyre közelebb a munkáshoz. Felbődül a kürt, valahonnan ismét keresik a méhkeréki olajbányászokat. Mit is kívánhatnánk búcsúzóul: Egy kis igazítás a fúrószáron — Jó szerencsét! Kétezer lóerő dübörög a gabonatáblán
