Békés Megyei Népújság, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-24 / 174. szám

Előtérben a jóléti, egészségügyi, munkavédelmi intézkedések Beszélgetés Fficze Lajossal, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének titkárával a vállalati szociális tervekről Áz élet és halál mezsgyéjén 'tJj fogalom nyert polgárjogot a vállalatok középtávú tervei­ben. Fogalom, amely nagyon is kézzelfogható valóságban, szo­ciális intézkedések egész sorá­ban realizálódik. A szociális tervekről van szó.,. A tyúk vagy a tojás? Mi indokolja a tervezés ‘eme új vonását? — kérdeztük Főcze Lajot, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének titkárát. — A vegyiparban nem éppen új vonás ez — hangsúlyozta Főcze Lajo6. — Ha nem is ilyen néven, de már az előző ötéves tervben is intézményesen irá­nyozták elő az üzemek szociális céljaikat. Intézkedési tervnek vagy programnak nevezték, de hasonló szociális, munkavédel­mi, üzemegészségügyi feladato­kat jelölt meg. Annyiban kü­lönbözött a mostanitól, hogy a kulturális és a sportcélokat nem foglalta magába, és nem volt a mostanihoz hasonlóan intézmé­nyes, például egy olyan nagy egységnél, mint az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt, vál­lalati egységenként készítettek szociális tervet, a tröszt szint­jén azonban nem. A szakszervezet elnöksége egyébként az előző tervidőszak­ban tizenhatszor ellenőrizte az intézkedési tervek teljesítését, a vállalatokat egyenként beszá­moltatta a végrehajtásról, ami különösen most bizonyul hasz­nosnak. Hiszen e tapasztalatok egyben tanulsággal szolgálnak a jövőre. — Megállapítottuk, hogy lé­nyegében eredményesen való­sították meg elképzeléseiket; 26 százalékos volt a túlteljesítés forintban. Igyekeztünk a túl­teljesítés okát is elemezni. Eb­ben ugyanis közrejátszott némi .iálátervezés”, de közrejátszott benne más tényező is: például a kiemelt beruházások között szociális létesítmény is szere­pelt. Enélkül 10 százalékos le­maradást kellett volna elköny­velnünk. Megállapítottuk to­vábbá, hogy az üzemegészség­ügy fejlesztésére tervezett 42 millió forintot csak 50 száza­lékban használták fel, alapve­tően helytelen szemlélet miatt. Arról van szó, hogy egyik-má­sik üzemben úgy vélekednek: biztosítsatok orvost, akkor mi biztosítjuk a feltételeket. Nyil­vánvaló, hogy ez a sorrend nem segíti elő a célt. A harmadik tanulság, hogy a fejlesztésre szánt összegek túl­nyomó részét a tervidőszak utolsó két évében használták fel, lényegében „ami maradt” alapon. A többi között ennek tulajdonítható néhány beruhá­zás áthúzódása a jelenlegi terv­időszakra. Ezernyi javaslat íz V. ötéves tervben kötele­zővé vált szociális tervezés cél­ja éppen az „ami maradt” szem­lélet megszüntetése. — A Vegyipari Dolgozók Szakszervezete már tavaly feb­ruárban megfogalmazta az eh­hez szükséges irányelveket, majd márciusban részletes mód­szertani útmutatóval segítette a vállalati gazdasági, szakszerve­zeti vezetőket. A helyes értel­' mezés végett csoportos (iparági, területi) szb-titkari értekezlete­ket tartottunk. Az szb-titkárok feladata volt, hogy 1975 III. negyedévéig gyűjtsék össze a dolgozók javaslatait a szociális tervekre, abból kiindulva, hogy minden javaslat figyelemre mél­tó, ami hasznos. Rangsorolniuk aszerint kellett, hogy egy-egy javaslat megvalósítása hány embert érint, igényel-e terve­zést vagy olyasmi, ami nyom­ban megoldható, illetve megol­dandó. — Ez az akció igen sikeres­nek bizonyult. Jellemző, hogy például a Taurus Gumiipari Vállalatnál. nyolcezer javaslatot gyűjtöttek össze. Az észrevéte­leket lépcsőzetesen, üzemenként értékelték, az országos vállalat­hoz csak azt továbbították, ami­ben ott illetékesek. De a javas­latok rangsorolását is mindenütt a dolgozói kollektíva döntötte el. A Borsodi Vegyi Kombinát­ban a bizalmiak csoportülésen kérték társaik véleményét; ezt a munkásküldöttek tanácsa út­ján továbbították a vállalat ve­zetőinek. A megoldásnak ez a módja kettős haszonnal jár, hi­szen nemcsak jó szocialista ter­vek készülnek, hanem a válla­latok többségében érdemibb lett a d^nokratikus fórumok mű­ködése. K biztonság mindenekelőtt! Hogyan fogadták a gazdasági vezetők a szociális tervezés fel­adatát? — Ami a legfontosabb: meg­értették, hogy az is a tervezés szerves része. Egyébként a Ne­hézipari Minisztériumban is ezt szorgalmazzák, ennek megfele­lően a tervzsürizésben is meg­felelő súlyt kapnak a szociális tervek. Vita csak gyakorlati, de korántsem mellékes kérdések­ben van: abban, mennyi pénzt lehet kihasítani a munkakörül­mények tökéletesítésére. A mi álláspontunk: elemi szociális, üzemegészségügyi és biztonsági, munkavédelmi kérdésekre min­denütt kell pénznek jutnia. Ám azon még sokat fogunk vitat­kozni, hogy hol lehet, hol kell meghúzni a határt. Lényegében ez volt a témája a június 2-i elnökségi ülésünknek, amelyet a nyergesújfalui Viscosa gyár­ban tartottunk. Ebben a gyár­ban egy sor fejlesztési prob­léma indokolja a megkülönböz­tetett figyelmet. Itt is leszögez­tük, hogy a munkavégzés biz­tonságát garantálni kell, amíg egyetlen gép mozog. Ez azért fontos, mert helyenként hajla­mosak a vezetők a rekonstruk­cióra szoruló üzem munkavé­delmét elhanyagolni. Ml a súlypontja az V. ötéves terv üzemi szociális program­jainak? — Elsősorban a munkavéde­lem, a szociális viszonyok ja­vítása, viszonylag kisebb súlyt kapnak a kulturális és sport- feladatok. Talán azért is, mert ebben még mi sem vagyunk elég tapasztaltak. A szempontok helyes érvényesülése végett ok­tóberben a központi vezetőség értékeli majd a szociális tervek időarányos teljesítését, amelyet megelőzőleg miniszteri értekez­let is megtárgyal. Ez azért lé­nyeges, mert az előző tervidő­szakban a minisztériumnak ke­vés információja volt a válla­lati szociális fejlesztésekről. — Nyilvánvaló természetesen, hogy változatlanul jelentőségé­nek megfelelő súlyt kap a gyer­mekintézmények befogadó ké­pességének bővítése, ez mind­járt a munkáslakás-épités után következik. Igen fontos a kinőtt, korszerűtlenné vált üzemorvosi rendelők modernizálása, az üze­mi étkezés javítása, szélesebb körű -igénybevételének szorgal­mazása — hangsúlyozta még befejezésül Főcze Lajos. L. M. g iémmsm 1976, JÚLIUS 34 Egyre szaporodnak az olyan gyászjelentések, melyekből a „tragikus hirtelenséggel” szavak nem hiányoznak. Szívroham, in. farktus — tesszük hozzá ilyen­kor, s közben arra ritkán gon-' dőlünk, hogy a halálokok kö­zött — a rákot is megelőzve! — a szívhalál áll a világranglista élén. A problémával való gyógyá. szati szembenézés tehát nem el­szigetelt jelensége az orvostu­dománynak, hanem nagyon is élő — bár Speciális felkészült­séget igénylő részterülete. Évezredek hosszú során át ugyanis, a halál bekövetkezésé, nek azt a pillanatot tartották, amikor a légzés megszűnik. Az orvosi tudomány fejlődésével azonban ez az álláspont meg­dőlt, s ma már a reanimális (újraélesztés) az orvosi gyakor­latban mindennapossá vált. Az első újraélesztési kísérletet 1744-ben, William Tossach se­bész végezte el, aki erről így számol be: „A beteg szíve, ér­rendszerének működése meg­állt, a légzés megszűnt. Az etil­ben halottnak látszott. Száján keresztül teljes erőmből levegőt fújtam be, de mivel nem fogtam be az orrát, azon keresztül az egész levegőmennyiség eltávo. zott. Ekkor egyik kezemmel be. fogtam az orrát, a másikkal a mellkasát maszíroztam, miköz­ben száján át ismét levegőt fúj­tam a tüdejébe. Hirtelen né­hány igen gyors szívverést ész­leltem. Mellkasa emelkedni kezdett és egy perc múlva már éreztem a pulzusát...” Tossach óta nemcsak az újraélesztés kö­rülményei és technikai feltéte­lei korszerűsödtek, hanem pél­dául az is beigazolódott a tana. tológusok (a halál specialistái) kitartó munkája nyomán, hogy nem elegendő a vérkeringés helyreállítása, mert ha a termé. 1 szetes légzés nem funkcionál, az agysejtek olyan károsodást szén. vednek, hogy a beteg többé nem nyeri vissza eszméletét, élő ha­lott lesz, ahogy mondani szokás. Jó egy évvel ezelőtt Ameriká­ban igen nagy vihart kavart egy ilyen állapotban levő leány helyzete7 akinek szülei ahhoz ra­gaszkodtak, hogy az orvosok eutanáziát (jó halált) alkalmaz, zanak, állítsák le az öntudatlan testben dobogó szívet. Ez az eset eklatánsán bizonyítja, hogy sereg olyan jogi, orvosi és or­vosetikai kérdés tisztázatlan ma még, melyek egyértelmű tisztá­zása nélkül az orvosok sincse­nek mindig könnyű helyzetben. (Ki merne egyértelműen olyan diagnózist megállapítani, hogy egy reanimált szív abban a test­ben tesz-e jobb szolgálatot, melyben eddig is dobogott, vagy átültetve egy másikba, eredmé­nyesebben funkcionál?) Hogy mégis vannak szívátültetések ? Persze hogy vannak, hiszen az orvostudomány fejlődése érde­kében ezek elkerülhetetlenek. Az igazi megoldás és eredmény azonban mégis csak az, ha a szív természetes környezetében érjük el azokat a szervi ered­ményeket, melyeket a szív pro. dukálni tud. Mindez akkor jutott eszembe, amikor július 21-én megnéztem az Együtt az életért című do­kumentumfilmet, mely A halál után öt perccel és a Veszély az utakon című korábbi — azonos témájú — filmek szerves foly­tatásaként került a képernyőre, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a közvetlen élmény erejével győzze meg a nézőt arról a szin. te emberfeletti munkáról, mely az életért folyik, harcolva a másodpercekkel. Mert a klinikai halál állapota nem tűr halasz­tást, az idegszövet csak néhány percig bírja oxfgén nélkül. Ez a néhány perc ma — az egyén­től is függően — négy és tíz perc közé tehető a legoptimálisabb esetben. Azért írtam, hogy ma, mert Nyegovszkij szovjet orvospro­fesszor szerint (már a II. világ, háború alatt is végzett sikeres újraélesztést) — nincs messze az idő, amikor a reanimációs eljárások komplexebb alkalma, zásával (máj-perfúzió, a szer­vezet lehűtése) — ez az időtar. tam 15—20 percre is kitolható lesz, ami egyértelműen a sike­res újraélesztések számarányát fogja növelni, mert „aki időt nyer, életet nyer.” jßmim m BS „Az otthon és az iskola" ^ .................................. B ÉKÉSCSABÁN, A JÓKAI SZÍNHÁZ ELŐCSARNOKÁBAN címmel bemutatjuk: — Az otthont szolgáló háztartási cikkeket, azok gazdaságos és helyes alkalmazását — Az iskoláskorúak részére szükséges eszközöket, így; tanszereket, iskolafüzeteket, iskolatáskákat, iskolaruházati cikkeket, korosztályoknak megfeleld csoportosításban. NYITVA: JÜL. 24—AUG. 8; 10—18.30 ÓRÁIG. Iskolafüzetek után 20% árengedmény AZ UNIVERZÁL PAPÍRBOLTOKBAN! Szilárd Adóm ttN«M*i«»a M ár a tojásban kezdett alkal­mazkodni éle­snek majdani knriil- hényeihez. Pilléi zürkék lettek, hang- zála pedig úgy fejlő- lőtt ki, hogy csak két zó ismétlésére tette t képessé: igazad <an, igazad van. Fióka korában meg- iróbálták a, mai idők követelményeinek •íeg felelően át nevel- íj, nem sikerült. \z vadában és az is ka­iban is csődöt trión- '.ott a tudomány. Az rettségi vizsgán lyan kérdéseket tét­ek fel neki, hogy sak annyit kellett ’álaszolnia a bízott­ág elnökének: igazad ian, igazad van. így ztón sikeresen vette leiének ezt az aka­dályát. Mindjárt íróasztalt apott. Már az első anácskozáson b emu- atkozott rendkívüli leslátásával és akti- ’itásával, amikor a leszámoló után első- :ént jelentkezett fel- zólalásra és a (őrlő­iének bátran a sze­nébe mondta: igazad ián, igazad van. Az dnökségben ülök elé­gedetten bólintottak, ;sak a hátsó sorokban >olt némi mozgoló- lás. ahol a tövisszúró iébics. az egerészölyv harkály, a fürj és más hasoiitollú madár Ült. A fürj oda is hajolt rögtön az egerészölyv füléhez és így pitypa- laltyc'.t: — Hogy az isten­nyilába! Ez az ártat­lanság rosszabb, mint egy dögkeselyű. — És « kacsa, ímelynek o hápogását hivatali nyelvvé, nyil­vánították... Hát ki az a kacsa? Kinek a rokona? — Igazad van, iga­zad van — búgott rá a gerle, ami miatt most már figyelm.ez­Igazad van... Az egerészölyv szárnyait széttárva felcsattant: — De kérem, nem égy van az. Téved a gerle szaktárs. A be­számoló például di­csén szarka szaktár­sai, pedig tudtuk, amit tudunk. As meg r", hogy szajkó szak- társat tartják a leg­jobb előadónak? — igazad van, iga­zad an — búgott közbe ismét mindenki legnagyobb elképedé­sére a gerle, vedig az előző felszólalása alapján a főnök már orra gondolt', hogy jó lenne őt minél ham.a- -abb főelőadóvá elő­léptetni. Senki sem értette a dolgot. A gébics, aki soha 'sem bírta ki szúrás nélkül ugyancsak fel­szólalt; tette is az elnök, mert anélkül beszéli, hogy szót kapott vol­na. A szünetben körbe fogták' a hason,tollv.uk és azt kérdezték: — Hát te meg mi­féle gerinctelen alak vagy? Egyszer így, egyszer úgy... Egy tisztességes madár a vitatkozók közül csali az egyiknek vagy a másiknak ad igazat. Mind a kettőnek nem. — Igazad van, iga­zad van — búgta, sze­líden, csendes alá­zattal, átlagon aluli­on, bizonyítva, hogy iclkileg a csúszó-má­szó khoz tartozik. Nem is vitte sokra. Szürke hivatalnok maradt és talán még ma is él, ha meg nem halt. 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents