Békés Megyei Népújság, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-23 / 173. szám
Fele már a raktárakban NAPPALI VIRRASZTÁS Jelentés a tankönyvfrontról Áz idén remélhetőleg nem lesz panasz a tankönyvellátásra — tájékoztatták az Állami Könyvterjesztő Vállalat illetékesei az MTI munkatársát. Július közepéig az általános iskolai tankönyveknek több mint háromnegyed ré- j sze, a gimnáziumi tananyag több mint a fele már a raktárakba került. Kellő időben kezdték el az j őszi tankönyvterjesztés elő- j készítését; az előző évek gyakorlatának megfelelően az iskolákkal kizárólag a kijelölt könyvesbolt tartja fenn a kapcsolatot. A tankönyveladás formáiban nem lesz változás: az általános — nappalin dolgozók, gyógypedagógiai és kisegítő — iskolai tankönyveket szeptember 9-ig kizárólag a helyszínen, az is- I kólákban fogják árusítani. 1 Gimnáziumi tankönyveket — az előző évekhez hasonlóan — augusztus 21-től árusítanak a kijelölt boltok. A szakközépiskolai tankönyvek terjesztésének legeredményesebb formája a helyszíni árusítás, ezért a boltok már most kapcsolatba lépnek az iskolákkal, hogy zökkenő- mentes legyen az iskolai tan- könywásár. A Könyvterjesztő Vállalat szakemberei felhívják a figyelmet arra, hogy a legcélszerűbb és a legkényelmesebb az iskolában, illetve az iskola tankönyvellátására kijelölt könyvesboltban lebonyolítani a vásárlást. Minden általános és középiskolában kifüggesztett táblákon megtalálhatják az érdeklődők a tankönyvellátásra kijelölt könyvesboltok pontos címét. Közönségigény, közönségsiker a történelmi személyiségek színpadi feltámasztása Írók, színházi szakemberek, kritikusok tanácskozása Gyulán Milyen történelmi drámák | segíthetik legjobban korunk fejlődését a múlt felidézésével? Hogyan illeszkedik a gyulai Várszínház mai magyar színházművészetünk éle- i tébe? Ilyen és ehhez hasonló | gondolatokról tanácskoztak \ alkotók, kritikusok, rendezők, színház szakemberek nemrégiben Gyulán, a művelődési központban. Dér Lajos, Gyula város Tanácsának elnökhelyettese a 761 éves város, Sik Ferenc művészeti titkár a Várszínház vezetősége nevében üdvözölte a XIII. évadában lüktető-alkotó Várszínház vendégeit. A színházi ' világ irányítóinak, formálóinak ez a vitája első | a Várszínház történetében, évenkénti folytatása javára j válik az egyetemes magyar színházművészetnek. Illés Jenő, a Film, Színház, Muzsika kritikusa beve- j zetőjében ’ beszélt arról, hogy a történelmi drámák alkotása, bemutatása nem menekülés a jelen gondjaitól, hanem nagy történelmi hősök, példázatok, társadalmi mozgások korszerű megjelenítésével keresi a távlatokat, a lehetőségeket számunkra. Korunk problémáinak megoldásához közelebb visz bennünket. Történelemlátásunk iskolázottabb lett, s bátran nézünk szembe jelenünkkel is. Keresztury Dezső mondatai keltették életre ebben áz évben Gyula színpadán a nagy történelmi személyiséget, Zrínyi Miklóst. A politikus zseni nem a haláltól menekült, az élete értelmét féltette, az elmúlás felett sorsával, példázatával aratott diadalt. A másik ősbemutató alkotója, Illyés Gyula nem a népvezér hősöket mis HCCiiL’izr. 1976. JÚLIUS 23. kereste, hanem a népfenntartókat, a névtelen történelemformálókat. Üjra élednek az egyszemélyes sorstragédiákat bemutató monodrámák, a gondolati mutatvány, a jellemek erejével hatnak ezek a színpadi művek (Bethlen Kata, Bolyai János). Meghökkentő, végtelen lehetőséget teremtett a rendező, Sik Ferenc, s az író Lászlóffy Csaba, a Nappali virrasztás című dráma bemutatásával. A cselekmény természeti környezetben játszása, filmszerű rendezői látomása újabb dramaturgiai irányzat elindítója lehet. Drámairodalmunkat gazdagítják Páskándi Géza, Maróti Lajos, Szabó Magda, Hernádi Gyula, Hubay Miklós történelmi ihletésű, de szocialista társadalmunk gondjaiban eligazító színpadi müvei. Az elmondott gondolatokkal jellemezte, csoportosította a kritikus az irodalmunk jelenében élő , történelmi szín- 'műírás különböző irányzatait, alkotóit. Majd Szabó Magda írónő köszöntötte a történelmi drámaírás újjászületését jelző vidéki és budapesti bemutatók sorozatát. Földes Anna kritikus a mai író találkozását látja jónak századunkban a történelemmel, modern megközelítésben a ma emberéhez szólóan. Minden felszólaló véleménye szerint fontos, hogy a dráma öntörvényüsége hasson, a jellemek ábrázolását nem lehet megkerülni ismert történelmi mítoszok behelyettesítésével. írónak, színésznek, rendezőnek egyaránt új játékstílust, változó dramaturgia szükségességét hirdetik a történelmi drámák, a közönség- igény. A gyulai Várszínház hagyományaival és megújhodásával példát teremt szm- házmüvészetü nkben. Bede Zsóka Bemutató a gyulai Várszínházban Áz új utakat kereső gyulai I Várszínház nemcsak tartalmában, de formáit tekintve is mindinkább szétfeszíti a megszokott kereteket. Legutóbbi i bemutatójára például a vár j mögötti térséget alakították ki j az előadás színteréül. Egy ócska csűr és egy rozoga hintó jelezte csupán a helyszínt, de a játékhoz hozzátartozott a festői hangulatú környezet: a tábortüzek rőt lángjától megvilágított fűzfák, a közeli nádas, és a milliárd fénnyel hunyorgó csillagos égbolt is. Lászlóffy Csaba, a Romániában élő magyar író Nappali virrasztás című történelmi kamaradrámáját láthatta a közönség éjszakai előadásban. Történelmünk egyik legsötétebb korszakát, a világosi fegyverletételt követő napokat idézte a dráma. A szabadságharc elbukott, a magyarság legjobb fiai menekülni kényszerültek. Embervadászatra kirendelt lovasok tompa dobogásától visszhangzott a környék, a nádasokban üldözöttek csörtettek. A dráma hősei — Vörösmarty Mihály és Bajza József —’ egy mészáros csűrjében kerestek menedéket. A két ember sorsában egy nemzet tragédiája sűrűsödött. Kalitkában vergődc vadak módjára tépdesték a gyanakvás börtönrácsait, egymást féltve és vádolva keresték a jövőt az úttalan reménytelen ségből. Gondolataik csatájából kibontakozott a szabadságharc diadala és elbukása. A vereség j okait kutatva védték és elítélték Görgey és Kossuth magatartását. A dráma sodrában gyakorta érezhető közelségbe került Petőfi szelleme is. Vörösmarty és Bajza nem vágyott mái'tíromságra, de a kilátástalan helyzetben is vállalták az önmaguk hirdette egvetlen helyes út, az „itt élned, halnod kell” hazafiságát. Egy csiszolatlan drágakővel j gazdagította Lászlóffy Csaba ! műve nemzeti drámairodai- j munkát. A Nappali virrasztás ! A két bujdosó, Szoboszlay •ít kisebb döccenői (főképp a hely- ! benjáró gyanakvásra gondolok] nem feledtetik a darab kétségtelen érdemeit. Azt, hogy s mindig aktuális hazafiságról. egyéni es nemzeti lelkiismeret- ' ről szól a dráriia. Pataktisztf ( magyar nyelven! Sík Ferenc rendező az új kör nyezetben emlékezetesen szél' j előadással ajándékozta meg a közönséget. Munkája nyomán a nézőtér szinte egybeolvadt a já ték színhelyével é6 másfél órán át valamennyien részesei lehettünk egy önemésztő, komor hangulatú, mégis felemelő játéknak. Bajza szerepében örömmel j láttuk Szoboszlay Sándort, ak1 j érett, mesterien felépített já- [ tékkal érzékeltette a mániákusan gyanakvó, kissé intrikus, de j a nehéz pillanatokban mindig I tisztánlátó férfi alakját. Tolna. I Miklós kicsit fiatalabb és néha romantikusabb is volt, mint a 49 éves Vörösmartyt a szabad- j Sándor és Tolnai Miklós (Fotó: Bél* Ottó) ságharc után elképzelnénk, am nagyszerű színészi munkával így is élővé tudta varázsolni a Vén cigány költőjét, Áts Gyula a mészáros erőtől duzzadó alakjában az egyszerű magyar ember kicsit talányos, de mindenképpen életrevaló és mindent túlélő típusát formálta meg — kitűnően. A természetet is a játékba komponáló díszleteket Csányi Árpád, a korhű jelmezeket Schaffer Judit tervezte. A zenei vezető Simon Zoltán volt. Mindössze két éjszakai előadásban kerül színre a Nappali virrasztás, a dráma értékei és a művészek igényes munkája azt bizonyítja, hogy sokkal több ez a bemutató, mint az ínyencséget kedvelő színházbarátok részére felszolgált kísérleti darab. Az idei harmadik ősbemutatón a Várszínház terveihez méltó előadást láthattunk. Andody Tibor Rákosy Gergely: AZ ÜZENET o Hernádiné csodálta Irénkét. Milyen nagy szó is, ha valaki tud idegen nyelveket. Most ülhetnének itt. mint a némák. És az angol nem gyerekjáték. Klári is írta, hogy az angol nehéz dió. „Töröm az angolt, de inkább az angol tör engem. Viszonylag folyékonyan, de renge_ teg hibával beszélem, s ami a legnagyobb baj, igazi pesti kiejtéssel. az itteni ismerőseim néha nyakig pirulnak a tapinta. tosságtól, mielőtt kitörne belőlük a röhögés egyes, szerintük charming mondatomon. Őszbe, vegyült fejjel azonban az ember mind kevésbé érzi magút char- mingnak a clown szerepében.” Meg: „Persze, hogy ini innen európai túrára indulhassunk, ah. hoz a főnyereményt kellene megnyerni, hiszen olyan messzire futottunk. Azért állandóan tervezgetjük, |iogy majd egyszer...” Már nem is hallotta mit beszélnek. Szerette volna megkérdezni, mit üzentek, hogy vannak, de egyre csak a levelek, a ritka levelek idéződtek fel gondolataiban. „Ha az ember belekerül a sodrásba, egyik partra sem tud kimászni már...” ....Utoljára tavaly májusban j ártuk az utakat (májusban kel. lemes az időjárás, januárban van itt a kánikula). Queensland, ben jártuk végig a Goldcoastot egy kölcsönkocsival. Az első ül. tetvény, ahova bementünk, néhány fürt banánt és ananászt venni, magyaroké, otthon tán el "sem tudjátok képzelni, milyen megható az ilyesmi... Érdekes, gyönyörű rainforestokat láttunk, ez már valóban trópus, arasznyi mohafélékkel, égbe-elvesző pál. mákkal, s olyan liánhálókkal, melyeket ifjú korúnk Tarzan- filmjeiben hamisítványoknak tartottunk, ilyen helyeken felmerül bennem a gondolat, hogyan a fenébe is kerültem ide. És nem éti az egész semmit, mert akkor érne, ha hirtelen ott teremhetnék utána nálatok, s elmesélhetném nektek, mit láttam, s ez egyszer tán dicső sógorom se mondhatná, hogy ő ilyen liánokon himbálózta végig a gyerekkorát. A harcos kommunista!” Persze nem felejtette el. Az egész emiatt volt, és úgy érezte, őmiatta. A gyűrű is hozzájárult. Minden együttesen, s hogy melyik milyen mértékben, tán még Klári sem tudná megmondani. Ott kezdődött, hogy saját ma. gát lovalta bele abba, hogy Klárinak orvos férje lesz. Esténként ült az agyán, s telebeszélte a fe. jét. Saját magáét. Mert mint ké. sőbb kiderült, Klári fütyült rá. Igen, Joli akkor már két éve férjnél volt. Mérnök férjnél. Oe az egész Ernőben gyökerezik. Hogy rájött Klári!! Egészen hamar. Eleinte úgy tűnt, mintha valami másról lenne szó. Mintha mint ember nem tetszene Miska Ernőnek, s ezt szép ügyesen bele is plántálta a családba. Ilyesmiket: „Figyelte, mama, hogy ez a Miska marokra fogja a villát, bocsánatot kérek, ez azért mégiscsak, szóval ért engem, mama, remélem. Szólni kellene Klárinak, mondja meg neki tapintatosan, hogy s mint viselkedjen, nemcsak a villáról van itt szó...” Meg: „Persze jó gyerek ez a Miska, bizonyos, hogy kiemeli az ajtót a sarkaiból, ha meg kell olajozni, de könyörgöm, mama, ez nem elég...” 56 szeptemberében Klárinak elmaradt a tanárija, előbb jött ha. za, mint várták, s rájuk nyitott. Éppen ezt mondta Ernő: „Nincs nekem semmi kifogásom ellene, mama, de kettejük között csak olyan kiegyenlítődés lesz, hogy Miska magához rántja a sárba. Mindig így van ez, különösen, ha a nő a magasabb műveltségű...” Ekkor már ott állt mellettük Klári, Ernő igyekezett tréfával elütni a dolgot, s hozzátette: — Nézze, mama, milyen ragyogó nő, hát nem kár lenne érte ?! „Az első időszak nagyon nehéz volt, nem szeretem a nagy szavakat, de komoly megpróbál, tatást jelentett mindkettőnknek. Hiába volt Miska Pesten a Goldbergerben beállítólakatos, itt nem voltaic hajlandók alk;ü. mazni addig, míg a nyelvet úgy ahogy meg nem tanulja. Arról nem is beszélek, mit ért itt az en tanári oklevelem. Mihez
