Békés Megyei Népújság, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-22 / 172. szám

JTX r • f •• / • I «« ■ m

Dániel az övei kozott

Illyés-ősbemutató Gyulán

Valami nagy ember lehetett...

Minthogy a gyulai Várszínház vonzereje az életszerűség, programja pedig a történelem, bizony ..nehéz méltóság'1 mégoly avatott drámaköltőnek; is fazonra szorítani a fantáziáját, mint Illyés Gyula. „A kitüntető felszólítás, hogy írjak színművet én is a gyulai Várszínháznak — vallja meg a műsorfüzetben — ugyancsak meglepett; úgy értettem, valami helyi vonatkozásút készítsek.” Nincs abban semmi fölfedezés, ha Illyést ennyi fogódzó sem kergeti sémákba. Legföljebb a választott műfaj (amit skatulyákhoz merevült színházlátásunk nyugtalanul fogadna el tiszta komédiának); mert Illyés Gyulát jó okkal tartjuk inkább tragédiaköltőnek. S aki most kapásból vissaaperelne mondjuk a Tűvé-tevők ellenállhatatlan vásári komédiájával, fergeteges helyzetteremtő humorával, annak mellesleg éppen a Dánielt szembesíthetnénk: ez az „eredendő magyar komédia” valami egészen más.

* * *

A darab, amivel a hű pécsiek vállán (Czimer József dramaturgiai bábáskodása, Sík Ferenc gondolatértő és továbbgondoló rendezése mellett) Illyés most bevonult Gyulára, egyként vállalja a speciális szempontokat, ám egyszersmind sajátszerű is, az írói életműre valló-méltó vállalkozás. Mert a cselekménybe i> kényszerzubbony különösebb képzete nélkül építette be a helyszínt, a gyulai protestánsok házatáját, s a realizmus igényét is, mivel történelmet megidézni e falak között jószerivel nincs konzekvenciák nélkül: úgy tálalni az eseményeket, mintha a S' valóságban történtek (vagy legalábbis megtörténhettek) volna. A Dániel az övéi között mindenfajta hitbuzgóság veretes komédiája, s mint ilyen, tulajdonképpen , másodlagos, ha a protestánsokról szól.

A címben foglalt fiatalember, a Mohács utáni tépett országból nyugatra került Dániel, hazakészül az eklézsia hívó szavára, dacolva a külhoni karrier és angol hittársainak marasztalásával. Vállalva a mongol pusztaság és ázsiai szkítaföld minden kálváriáját, hogy meggyarapodott tehetségével az igaz Istennek leg- tetszőbben reformáljon: templomot építsen, kiszólilsa a nádasok rideg tanyáiba iszapodott földjeit a civilizált, kényelme- j sebb, emberibb élet kemencéihez. A kettő összetartozik, temp- j lom nélkül nincs szószék, ige, | ideológia, mert „az övéi között” csak írj' számíthat hívekre, meghallgatásra, eredményre. Vele tartanak szigetországi övéi: menyasszonya, Deborah, annak bátyja, a templomépítésre vakon

föllelkesülő Aaron, és később apjuk, Jeromos is. Űtiládájában komikus jelkép a krumpli, kukorica, balta és eke, Illyés humora harsányan elkiáltja ezt az anakronizmust, amit az ősállapot és a XVII. századi nyugati civilizáció között éppenséggel ilyen irdatlan távolságra is kifeszíthetne. Mert mit talál Gyulaváriban Dániel? 1. A nádasbeliek primitív szokásait, csökönyösségét (még a művelt nevelőapja, Nyúlás Ezekiel is nyersen kóstolná a burgonyát, a tengerit). 2. Az eklézsia bombaszto« lobogását, a templomépítés terméketlen szenvedélyét. 3. Végül Rebeka szerelemféltő türelmetlenségét. Mind-mind „komoly elem”, bármelyikből keserű dráma fodrozódhatnék, s a darab során a két (vagy pontosabban három) világ emberpéldányai összebékíthetetlennek tűnő életvitelükkel és szemléletükkel már-már felizzó konfliktusokba sodródnak, mígnem a „tébolyodon tragédiák vígjátékká szála- zódnak”, s mindenre akad megoldás. Nádi Péter házat épít, az eklézsia templomot (igaz, patics- ból, amiről a helyszínen nyújt bővebb és tanulságosabb felvilágosítást Jeromos, ezért nem keserű hepiend aztán, ha a katolikusoké lesz végül is), az „aranyak helyett aranyos mosolyokba” elfulladó Aaron elnyeri Rebeka szívét, a küzdelemre gyengék visszatérnek Albionba, Dániel és Deborah marad.

* r *

Kincs jó dráma „aktuális” nélkül, a rendező Sík Ferenc dolga volt kihallani-kiszemezni Illyés történelembe bújtatott szerepeiből az itt és most tanulságait. A nézőtéren hagyott, hazavihető gondolatok között akad torokszorító és nyelvöltögető.

— egyfelől: az elölről kezdeni próféciája, a mostoha sorsot hivatástudattal fölvállaló fiatal értelmiség buzdító példája

— másfelől: az ügyek menetének magyaros körülményessége, a szalmaláng hév, a megajánlás gavallériáján elszikkadó tehetetlenség, a szándék csömöre.

Sík Ferenc — miközben Csányi Árpád díszlettervezővel rutinosan és nagy tapasztalatokkal telepítik be a várszínpadot — rugalmas átjárókat keres, általában talál is, a tragikusból a komikusba és viszont. Ügyes játék- szervező, beállításai közül mindössze két borsosra hangszerelt, szellemtelenül túlexponált pillanatával nehéz kibékülni. Kitűnően megérzi viszont, hogy Illyés a stílus redőzeteiben, a korfestő nyelvezet veretéinek cikor- nyáinál bújtatta el a szatíra fullánkjait, hogy szerepeit sokkal inkább beszédjükkel, mint cselekedeteikkel jellemzi. Ezért találó éppen a hitbuzgó lelkesültség túlfokozásával Ezekiel — Pákoz- dy János fogadóbeszéde, programnyilatkozata; kifejezőek a mozgásokkal illusztrált monológok, a némajátékok háttércselekményei; kikacsintó a gyulaiak- csabaiak szomszédvirtusának fölemlegetése; és általában az a ritmusbeli változatosság, mellyel rendszerint a legalkalmasabb pillanatokban gyorsítja föl az előadást.

• « «

Sajátosan fanyar, bölcsen groteszk Mensáros László (Jeromos), akinek nemcsak szerepjáték jutott, hanem oldott csevely is a

nézőtérrel. Érett, átgondolt alakításához magasodik Csíkos Gábor nagy belső tűzzel megformált Dánielé, Halász Judit széle« skálán játszó Deborahja és Pákozdy János Ezekielje. Petényi Ilona melegszívű Bori, Jordán Tamás sápadtabb Aaron, s Kánya Kata sem egészen az a Rebeka, kit Illyés úgy jellemez: „jégcsapok jégcsapja”. Áts Gyula gyakorta rájátszik, patetikusan túlméretezi Nádi Pétert, a titkár Fit lop Zsigmond, a Szolga Faludy László volt. Schaffer Judit jelmezei a protestáns szertartásosság fegyelmezetten sötét színeivel korhangulatot árasztanak.

A medgyesegyházi művelődési ház nőklubjának tagjai augusz. tus 1-én Gyulára utaznak, hogy a Várszínházban megtekintsék A gyulai vásáron című folklór műsort. Egy héttel később, augusztus 3-án pedig Medgyesegyházá. ról a BÖRTEX egy csoportja Szegedre kirándul. A autóbusztúra résztvevőinek programjában Erkel Ferenc: Bánk bán című operájának megtekintése szerepel a Dóm téren.

Mire a mama a kompótos üvegtányérokat is lerakta az asztalra, s külön porcelár.kan- csókban a hideg és meleg tejet, már megtudták, hogy a vendégek is Sydney-ben laknak, abban a kerületűén, Ealmain-ben, ahol Kláriék. Sydney New South Wales államban van, ezen kívül még másik öt állam van, mindegyik önálló kormányzattal, de felettük áll egy szövetségi kormány, hasonlóan, mint Amerikában. Egyébként Ausztrália alkotmányos királyság, államfője az angol királynő, az ötpennys bélyegeken az ő képe van, ahogy azt bizonyára észre is vették a család tagjai Klári levelein. Igen, észrevették, de Klári olyan ritkán ír, s még azt a kis repülőpostai levélpapírt sem írja minőig tele. Parancsolnak tejet? Igen, kérnek tejet a feketébe. Magyarországon nagyon erősre tőzik a kávét. a németek viszont átlátszó musogalólevet adnak, behunyt

Ilyenkor nyáridőben szinte naponta érkeznek turisták hazánk különböző tájairól és külföldről a természeti szépségekben gazdag Körös menti városba, Szarvasra. A kirándulók egy része kész programmal jön: megnézik az Arborétumot, a szárazmalmot, a szlovák tájházat, a Tessedik építette templomot, a vadregénvea Körös-partot, a Ru- zicskay-alkotóházat,, az egykori Bolza-kastélyt és a város egyéb nevezetességét.

Szíves-örömest parkíroznak a halászcsárda előtt, s ebéd után kiadós sétákat tesznek az Er- zsébet-liget évszázados fái alatt. Így akarva-akaratlanul azok is rábukkannak a Ruzicskay-alko- tóházra, akik előzetes informálódás nélkül érkeznek. A faragott kapu előtt megállnak, aztán megnézik az alkotóház falán a 14 méter hosszú kompozíciót, a festőművész alkotását. Legtöbben beljebb ..merészkednek”, kíváncsiak: mit rejt a hófehérre meszelt, zöld zsalugáteres „erdei ház”?

Így történt a napokban is. Kazincbarcikáról és Tiszafüredről érkeztek kirándulók Szarvasra. Az alkotóház előtt megálltak s percekig tanakodtak: vajon be lehet-e ide menni és mit lehet látni. Egyik fiatalember vállalkozott rá, hogy megnézi.

Hasonló programot szervez a | mezőberényi művelődési ház is.

Itt azt tervezik, hogy augusztus elsején Szegedre indítanak autóbuszt, a szabadtéri játékokra, Verdi: Nabucco című operájának meghallgatására. A mezó- berényiek a gyulai várjátékok- ra már korábban, július 11-én szerveztek kirándulást, s ezen számos olyan szocialista brigád, tag is részt vett, amely indult a közművelődési vetélkedőn.

szemmel meg sem lehetne állapítani, hogy fekete vagy mi akar lenni, ök ausztrálok, valahol a középúton járnak, bár náluk korántsem olyan nagy divat a feketeivás, mint például itt. Dohányozni is jóval kevesebbet dohányoznak, kevesebben és kevesebbet, itt a nők kezében is cigaretta lóg áz utcán, ott ez elképzelhetetlen. Persze, ha ott szívna valaki annyit, mint itt teszik az emberek, dobozszóm, megfigyelte, hát az kész tönkre.

menés lenne, mert igen drága a cigaretta, az ital viszonylag jóval olcsóbb. Pedig a pénzük értékére igazán nem panaszkodhatnak, a világ egyik legjobb valutája, tón a legjobb, de ezt nem tudja biztosan, nem pénzügyi szakember, egyszerű vasúti tisztviselő. Az ausztrál font 20 a 25-höz az angol fonthoz viszonyítva. komoly dolog, nem? El is felejtett bemutatkozni, elnézést kér, Elmer Foster a neve, a felesége Jessie, skót születésű, ő maga is glasgow-i, hajóács volt az apja, kész regény, hogy hogy kerültek össze. A

Szinte félve, lábujjhegyen

ment be az alkotóházba, ahol Ruzicskay György és felesége vendégekkel társalgóit.

— Tessék mondani, be szabad ide jönni? — kérdezi alig hallhatóan.

— Természetesen. Kerüljön beljebb, itt mindenkit szívesen látunk — válaszolja a művész.

— No akkor szólok a többieknek is — mondja a fiatalember és rohan, mint akit puskából lőttek ki.

Kisvártatva visszajön a családtagok és rokonok társaságában. Szabadkoznak, hogy nem akarnák zavarni, csak szét szeretnének nézni. Ruzsicskayné készséggel kalauzolja őket. Előbb a néprajzi gyűjteményt mutatja meg, később pedig a műtermet, ahol lélegzet visszafojtva nézegetik a vendégek a sok rajzot, festményt. A fiatalember a munkásokat ábrázoló rajzsorozat előtt szinte felkiált:

— Csodálatosak!

Ruzicskayné kérdésére elmondja, hogy ő cipőgyári munkás. Aki ezeket a képeket készítette, igen jól ismerhette a munkásembereket, mert nagyon élethűen örökítette meg őket.

— Valóban jól ismertem a munkásokat, hisz köztük nőttem fel itt Szarvason — szólal meg hátunk mögött Ruzicskay György festőművész. — A képeket ugyanis én rajzoltam.

A kölcsönös bemutatkozás után a munkás őszintén gratulál s a következő szavakkal búcsúzik:

— Nem gondoltam volna, hogy ma ilyen nagy élményben lesz részem. Nem tudtuk, kit találunk ebben a házban. A kapu előtt arról tanakodtunk: bizonyára valami nagy ember lehetett, akiről elnevezték ezt az alkotóházat...

legviccesebb, hogy egy utcában laktak Glasgow-ban, de fogalmuk sem volt egymás létezéséről, Sydney-ben ismerkedtek ösz- sze. De hát bocsánatot kér, ez hosszú lenne, s nem is ide tartozik.

Konyakot is ittak. Foster egészen belemelegedett, jó volt így az érdeklődés középpontjában lenni, szürke kis tisztviselő volt otthon, s most szinte az egész világot a tenyerén tartotta. Már két hónapja utaztak, tizenkét év óta gyűjtöttek erre az utazásra. Repkedtek a kérdések, s ő be sem várta szinte őket, bár most már nagyjából megértette Irénkét, sőt többször biztosította, hogy kitűnő az angolsága, bár korántsem volt az. Jessie a férje karján tartotta kezét egész idő alatt, s nézte, milyen kedvvel beszél. Jól élhettek egymás, sál.

— Hogy hol jártunk eddig? Görögország, Olaszország, Berlin, Bécs, Bécsből jöttünk Buda. pestre. Innen majd Finnország, ba megyünk, onnan Angliába. Igen, természetesen Glasgow - ba is, sajnos már nem a szüléinkhez, csak a sírjukhoz, de Jessie-nek van két húga. ők ott élnek. Furcsa lesz Anglia annyi év után, biztos, tulajdonképpen már nem is tudnánk eldönteni, rnelyik az igazi hazánk. Élnek emlékek az emberben, de nem valószínű, hogy a mai valósággal megegyezzenek, sőt, tán az emlék-szülte valósággal sem egyeznek meg. Nehéz dolog ez mindenképpen, nagyon meg tu.

Ats Gyula (Nádi Péter) cs Csíkos Gábor (Dániel) a darab egyik jelenetében IBéla Ottó íclv.)

Nikolényi István

Egynapos kirándulások Szegedre és Gyulára

A. R.

Rákosy Gergely;

AZ ÜZENET