Békés Megyei Népújság, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-18 / 169. szám

Miről ír a Fáklya 14. száma? A július 23-én megjelenő 14. szám közli Konsztantyin Katusev, az SZKP KB titkárá­nak elméleti cikkét „A szocialis­ta országok barátságának és együttműködésének erősítésé­ért” címmel: A Kárpáton-túli területről, Szabolcs-Szatmár megye test­vérkapcsolatáról szóló riportso­rozat II. részét olvashatjuk a lap legújabb számában. A szerző Husztra, az orenburgi gázvezeték kompresszorállomá­sán dolgozó több mint 400 ma­gyar építőhöz kalauzolja el az olvasót. „A magyar internacionalis­ták nyomában” címmel közli a Fáklya annak a nagyobb léleg­zetvételű emlékiratnak I. ré­szét, amelynek szerzője Ivan Fjődorovics Kue nyugalmazott vezérőrnagy, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság vezetőségi tagja. A szerző emlékei visz- szanyúlnak a polgárháború éve. ibe< azokról a magyarokról ír, akik a szovjethatalom mellé álltak. Kuc vezérőrnagyot a Nagy Honvédő Háború után helyezték nyugállományba — katonai pályafutása a Magyar- ország felszabadításáért vívott harcokkal ért véget. A „Várom rigai barátaimat” című írásban Orosz Adél nyi­latkozik azzal kapcsolatban, hogy augusztus végén hazánk­ban vendégszerepei a Lett Szo­cialista Köztársaság Akadémiai Opera és Balettszínházának társulata. A 70 tagú rigai balett­együttes már járt Magyarorszá. gon: 1968-ban a Szegedi Unne. pi Játékokon nagy sikerrel mu. tatkozott be a Hattyúk Tavá­val. Érdekes cikkek kalauzolnak •l Vilnyuszba, a műemlékként védett óvárosban folyó mo­dern, jól lakható lakások épít­kezéseihez, Bakuba, a kőolaj­feldolgozás központjába, ahol a környezet védelmére tesznek egy sor hasznos intézkedést. A lap közli Alökszín , „Az, ötödik sorban a harmadik” cí­mű kisregényének folytatását. Hagyományos FÁKLYA-fotó, kérésztrejtvény, orosz nyelv­lecke és filmismertető zárja a lap 14, számát. Hajóskapitány a parton A gyopárod tó nem sokat vál- I főzik az idő múlásával. Lehet, j hogy nem is vesz róla tudomást, bár a környéke, a tópart egészen !más már, mint volt húsz-har- ] mine éve, vagy száz esztendeje, j amikor Orosháza főorvosa fel­fedezte a víz gyógyerejét. Régi levelezőlapok tanúsítják, hogy fából ácsolt kabinsorok övezték a fürdésre kiválasztott része, új­ságok pedig azt, hogy messze földről ezekereztek ide a gyó­gyulni vágyók, mert, csodatö is volt a neve, meg az „Alföld gyöngye”. Valahányszor erre járok, el­gondolkozom. Leginkább azon. hogy miért nem képes Gyopá- rosfürdő úgy istenigazából kiru­gaszkodni az ismeretlenségből, hogy miért nem törődünk vele annyit, mint azt megérdemelné’ A gyógyítással azonban nem üz­letelünk, és nem is találni olvar. embert, intézményt, vagy egye­bet, amelyik pénzszerző bányá­nak látná a tavat. Mégis tegyük hozzá: elég baj, hogy így van. Mert ha többre vinné, ha orszá­gosabb híre lenne, nem látná ká­rát ez a vidék. Poseidon A görög mitológiában Posei­don a tenger istene. A gyopárosi tó partján egy hajómodell orrá­ra festették ezt a szót. A pom­pás kis hajó gyomrában vil­lanymotor zümmög, és ha neki­vág a víznek, rádióirányítással kormányozható. Már majdnem a túlsó part előtt manőverez, az­tán szélirányba fordul, kikerül két csónakot, és nagy ívben in­dul vissza, a tó déli oldalához, ahol egy fürdőnadrágra vetkő­zött fiatalember a kapitány. Nem elsőosztályú, nem is visel hajós egyenruhát akkor sem, ha nincs fürdőnadrágban; szőke, kék szemű, vidám, és tizenhárom éve a környék legkiválóbb re- pülőmodellezője. Akkor mit keres a vízen a Po­seidon, és miéit vár a parton in­dításra az FSR—30 jelzésű, rob­banómotoros csónak-papucs, a versenyek királya? Sort kerítünk erre is. Most azonban Poseidon érke­zik, hasítja a vizet, és engedel­ladó országút kilométereit kop­tassuk. Veszélyes út. Elsősorban nem a szurdokok éles kanyarai miatt, hanem mert nagy a kí­sértés: nemcsak félszemmel, ha­nem teljes figyelemmel az örök-- ké változatos tájakat nézné leg­szívesebben a gépkocsivezető is. Tirgu Jiu — Górj megye szék­helye — új, modern szállodával várja az ideérkezőket. Részünk­ről kevésbé ismert vidék ez. A város jogosan büszke szobrász fiára, Constantia Brancusira, aki néhány monumentális alkotását városénak ^ojngnyozta s.azóta a legizébb éke annak. Születé­sének centenáriumát az idén ünnepük. A város környékén, de a Déli-Kárpátok déli lejtő­jén húzódó községek csaknem mindegyikében régi, számunkra a felfedezés izgalmát adó kolos­torok, ’templomok sora húzódik. Külön-küföri, mindegyikről ér­demes lenne szólni, de csak megemlíthetem a tismánai kolos­tort, amely 40 méter mély sza­kadék szóién, erdőtől övezve da­col az. idővel és őrzi az elmúlt századók. levegőjét. Zarándok- hely:. Mária napján, augusztus közepén még most is gyakran harmjncézfer ember fordul meg itt. '• Legújabbkori történelmi esemény:; is, kapcsolódik hozzá: a kolostof 'melletti barlangban rej­tették el a németek elöl. a má­sodik, világháború idején, a ro­mán 'állam kincséit es Lengyel- ország három vagonnyi nemzeti értékét.. Nem is találták meg a németek. A Tirgu Jiuból Rim- nicu.íViiceaba vezető- országút menteti la látnivalók sora csá­bítja az utazót, Baia de 1' iei község mellett Olténia legérde­kesebb természeti ritkasága a „Fehérnépek barlangja”. Gyö­nyörű mészkő- és cseppkőkép- zödményei teszik azzá. Innen keletre, alig 5 kilométernyire a Polovragi kolostor és hasadék, amelyen az Oltec-folyó töri át magát és köti le a figyelmet. Ki­emelkedik a látnivalók sorából Horezu város előtt közvetlenül a Hurezi-apácakolostor. A Branco- veanu-korszak legjelentősebb egyházi építészeti emléke. Hosz- szan lehetne folytatni a felsoro­lást még. Ne higgye senki, hogy a számok nagysága itt valami­féle egyhangúságot takar. Mind­egyik más es más formával, megjelenési móddal lepi meg a látogatót. Érdekességük — ami szokatlan mifelénk —, hogy itt a templomok, kolostorok nem­csak belső freskókkal, fali ké­pekkel díszítettek, hanem ugyan­ez a díszítés gazdagítja kívülről ' is e régi épületeket.' Egy ilyen rövid utazás csak impressziókat ad az embernek A • tárgyi ismeretek széles köré1 úti- és egyéb könyvekből kei: összegyűjteni. A fáradságot mindenesetre megéri. Nemcsak az ismeretanyag összehordása hanem ez az általunk kevésbe járt útszakasz is, amelynek végén kiindulási helyünkre, fővárosba tértünk vissza, A szál lödák rendje, tisztasága, a tá szépsége, a látnivalók sokszínű sége akaratlanul is azt mondát ja'az emberrel: ezt az utat újra végig kell járni, mert másod szór is érdemes, újat adó. (Vége) Enyedi G Sámlii Az FSR—30-as vízre szállni kész üli. . (Fábián István felvétele) mesen fordul a part mellé. A papucs már nem olyan engedelmes. Közel másfél lóerős, apró motorja sokáig nem fogad szót, felsivít, okádja a ri- cinusolajíüstöt, de aztán győz a metilalkohol, és harsogva-üvölt- ve lódul neki a víznek, majdnem félszáz kilométeres sebességgel. A rádióirányítás pompás, merész ívben, majd szinte derékszögben fordul a csónak, megcélozza a fürdő fövenyét, ahol aki él és mozog közönséggé változik, és bámulva követi a sistergő nyíl útját. „A múltkor nekiszaladt egy kajaknak, átugrotta, és szágul­dott tovább” — törli gyöngyöző homlokát a kapitány, amikor ötperces észbontó rohangálás után a verseny-papucs újra a parton pihen. tucatnyi' gyerek, tíz tucátrtyx kérdés; Hol csinálják ezeket? Ki csinálja'?' Mi is' megpröbálhgt-. nánk? „Az MHSZ-klub mindenkit szívesen lát” — mondja Plenter Sándor, a kapitány, egyébként az orosházi MHSZ-szervezet elő­adója. Önkéntes hajóvivők is gyorsan akadnak, a Poseidont és az FSR —30-ast diadalmenetben viszik az autóhoz. Az égbolt és a víz „Ez a kettő számomra a leg­kedvesebb. Árpádhalmi vagyok, nem messze Gádorostól. Gyerek­koromban a pusztát jártam, le­geltettem az állatokat és néztem a madarakat... Egyszer találtam egy dupla vascsövet, a belsőre pulykatoliakat szereltem, rátar­tottam a szélre, és csodák-csodá- ja: forogni kezdett, Ez volt életem első. légcsavarja. Aztán fából fa­ragtam, rájöttem, hogyan a leg­jobb. Teletűzdeltem a földet ma­gam körül forgó, berregő pro­pellerekkel...” Orosházára ipari tanulónak jött, és naponta ott járt el a mo­dellező szakkör épülete előtt Egyszer bekopogott, és megta­lálta második otthonát, „Gyönyörű szórakozás! Nagy­szerű időtöltés! — gondoltam az elején, aztán kiderült mennyivel több. Aki modelleket épít, meg­ismeri az anyag tulajdonságait, a különböző fizikai törvényeket, konyítania kell a meteorológiá­hoz, és a kézügyesség, az sem utolsó.” Tizenhárom éve pontosan hogy első repülőmodellje a ma gasba emelkedett, és alig néhány napja, hogy Hajdúszoboszlón megnyerte az országos bajnoksá got. Válogatott versenyzők előtt akik évekig, mindig megelőzték Es a hajók?... Gyopáros versenyközpont lehetne „Ez a titka annak, hogy mlér kezdtünk el hajókat építeni. Gyopáros országos versenyei színhelye lehetne! A tatai to széljárta, kiszámíthatatlan. Gyo páros csendes, és a vízfelület i elegendő. Megfelel az előírások nak, mondhatnám úgy is. Szé| lenne: országos hajómodellező verseny Gyopárosfürdőn! Persze nemcsak rajtunk múlik. Mi el kezdtük. Építünk, és a repülő modellezés barátságot kötött hajómodellezéssel. Ég és a víz, A legszebb nyári szórakozás. És hogy mennyivel több ennél, be széltem már róla.” Húszán járnak az orosház klubba. Hosszabb-rövidebb tá von a modellezés szerelmesei. És ezen túl? „Rengeteg dolga van az elő adónak. Sokszor kevés rá a nap Mégis! „Zene minden mennyiségben Elsősorban könnyűzene. Szere tem a jó olvasnivalót, és a ‘év főműsorait rendszeresen megné zem. Itt, Orosházán, bejön jugoszláv is. Szerintem a magya sokkal jobb... Ezt nem azér mondom, hogy hazabeszéljek Mozi? Előfordul. Bár elég ritkán A műszaki irodalommal sem maradhat el az ember. Aztá másnap kezdődik minden elől ről.” Tervek ? „Készül egy új versenyhajóm Azzal már versenyen is induln szeretnék.” Milyen erdekes! A tó jóformán semmit sem változik az idő mú­lásával. az emberek, akik felke­resik. annál többet. Gyógyulnak, pihennek, szórakoznak, verse­nyeznek. Nyár van és Gyopáros a világ része. Megismerik még többen is...? Sass Ervin Terményszárítót építenek A gyomai Győzelem Termelő- szövetkezetben a terményszán­tást eddig bérmunkával oldották meg, ami jelentős kiadást oko­zott a szövetkezetnek. Az idén 5 BÉKÉS Mtcra NfHtJSACi 1076. JÜL1US 1* tervezik egy korszerű BI—15 tí­pusú ikresitett terményszárító építését, melyre 11 millió 751 ezer forintot költenek. Az első ütemben megépül a termény- szárító. majd a külső olajellátást biztosító berendezés. a 30 tonnás hídmérleg, ezen kívül a bekötő­út. Az építkezésre saját erőből csaknem 3 millió forintot fordí­tanak. n fii _ n || .1 ”A nevem Várdai Imre. Sar­kadon lakom. Előbb megsze­reztem a villanyszerelő,' aztán a gépkocsiszerelö szakmát. Közben a hivatásos gépkocsi- vezetői vizsgát is. letettem. Azelőtt a községi tanács költ. ségvetési üzeménél dolgoztam. Másfél éve átkerültem a KPM Békéscsabai Közúti Igazgatóság sarkadi útmesterségéhez, amely akkor jött létre. Vonzott a moz­galmas munka, a sok gép, a kitűnő műhely és persze a jobb kereseti lehetőség. Már a költségvetési üzemnél is többször próbáltam valamit kitalálni, ami megkönnyítette a munkánkat. Szóval ésszerűsí­tettem anélkül, hogy azt nagy dobra vertem volna. Itt az útmesterségnél elősször csak ismerkedtem a dolgokkal. Az idén tavasszal ott voltam az okányi keverőtelep kialakítá­sánál, ahol a homok és a ce­ment keverékéből az úgyneve. zett stabilizált homokot készí­tik elő. A telepre és onnan az útra szállított keverékhez any- nyi víz kellett, hogy a locsoló­kocsi nem győzte hordani. Köz. oen a közeli homokbánya al­ján állt a sok víz. Gondoltam, ezt szivattyú segítségével csö­vön könnyen a keverőgéphez lehetne vezetni. Beszéltem Kovács János és Kovács Lajos gépkocsivezető­vel. Hoztak szivattyút és gu­micsövet, aztán együtt megcsi­náltuk a vezetéket. Nagy Gá­bor ütmester helyeselte a megoldást A bányavíz minősé, gét megvizsgáltatta a Hódme­zővásárhelyi Közúti Építő Vál­lalat laboratóriumában és ki­derült, hogy az megfelel a ke­veréshez. Aztán ő és Rostás István mű. vezető számvetést készített. Kis. sé meglepett, amikor elmond­ták, hogy az ötletből, helyeseb. ben az újításból egy év alatt több mint 200 ezer forint meg­takarítás származik. Tudom, hogy nem valami vi­lágrengető dolog, amit csinál, tünk. Más is kitalálhatta vol­na, ha éppen jobban körülnéz és észreveszi a lehetőséget. Mégis nagyon örülök, hogy be­vált az ötlet. Elég jelentős ősz- szeg az a 200 ezer forint, amit a megye más útjainak a javí­tására lehet fordítani. És talán jut belőle valamennyi nekünk, újítóknak is. Gazdag nincs kö­zöttünk, olyan az útépítésen nem dolgozik. Jól jön tehát minden forint. Persze a megbecsülés sem akármi. Most már jobban szá­mítanak ránk a vezetők. Egy- egy munka megszervezésénei véleményt kérnek tölünk. Nagy Gábor biztatott, hogy a jövő­ben is nézzek szét a portánkon és ha van valami jó elgondo­lásom, csak szóljak. Még messze vagyok attól, hogy törzsgárdatag legyek. Saj. nálom, hogy nem előbb kerül­tem az útmesterséghez. De az biztos, hogy végképp maradok. Egy magamfajta, újat kereső embernek ilyen körülmények között érdemes dolgoznia.” Lejegyezte: Pásztor Béla Gyalogtúra Póstelekre Az ifjúsági és úttörőház turista klubja vezetésével július 19-én, hétfőn vidám gyalogtúrára in­dulnak Békéscsaba úttörői. Dél­előtt 9 órakor Találkoznak a KISZ-tábor bejáratánál, majd a Kék túra megyei útvonalán gya­logolnak PosUílekig. A célállo­máson vidám, kötetlen játékot terveznek a gyerekek, közösen szalonnát sütnek, a kora délutáni órákban pedig visszaérkeznek lakóhelyükre. A kiránduláson bárki részt vehet. 17331673

Next

/
Thumbnails
Contents