Békés Megyei Népújság, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-02 / 155. szám

Látogatóban Bucsa legöregebb emberénél

A kérdés indokolt;

Mikor lesz vízmű

Déry Tibor: Kedves bópeer...'- jének gondolatai motoszkáltak fejemben, amikor átléptem a Kossuth út 1. szám alatt álló százhárom éves vályogház küszöbét, melyben a 88 éves Koczka Pál lakik. Nem érkeztem váratlanul. mert már régen megígértem Pali bácsinak, hogy egyszer asztalhoz ülünk múltat idézni, mivel tőle is, és másoktól is sokat hallottam arról, hogy benne egy darab történelem ölt testet.

A kapát letév#, kedvesen invitált a házba Rózsika néni, aki már hatodik esztendeje viseli gondját a kedves öregnek. Gyógyszer, gyógyszer — mindenütt gyógyszer fogad, »amikor belepek Pali bácsi szobájába. A Nap már félig felballagott a delelés útján, de partnerem szemében még ott Ül az éjszaka, az öregség és a nyugtatok hármas egységének „mámora".

Először is képet keresünk a mindentudó ládikában, ahol raktári rendben, sárga borítékokban sorakoznak az eltelt évtizedek hiteles tanúi: jegyzőkönyvek és bizonylatok, adóbefizetési csekkek és átvételi elismervények, megsárgult és még javakorukat élő képek.

Majd a konyhában ülünk le. ahol arra kérem Pali bácsit, hogy mondjon tollba egy velős életrajzot, melyből tanulhatnak a késői utódok és a megkésett unokák.

Az ..öregúr” akkurátusán megigazítja szemüvegét, » mesélni kezd.

Tizenhárom gyermek született abban a családban, ahol ő volt az első, és ráadásul fiú. Persze, hogy boldog volt a juhász foglalkozású édesapa, aki a községtől nem messze. Tószigeten, tanyán lakott. Tíz éves volt mindössze. amikor a helyi kántorta- nitó felfigyelt éles zenei hallására. s azt javasolta a szülőknek, hogy a hat el^jni elvégzése után adják gyermeküket egyházi iskolába, ahol kitűnő kántor-tanító vélik belőle.

A javaslat azonban javaslat maradt, mert Pali bácsi az elemi iskola elvégzése után apja nyomdokába volt kénytelen szegődni, s egy kerek esztendőn keresztül maga is juhászbojtár volt az egyik gazdánál, ahonnan azért zavarták el, mert mérgében agyonütött egy kecskét, amelyik nem volt hajlandó beállni a „bolyba".

•

Véletlen-e vagy meghatározó, döntse el a kedves olvasó: ettől kezdve Pali bácsi sem volt hajlandó beállni a „bolyba". Megpróbált minden mesterséget, közben — 17 évesen — aktívan muzsikált a. helyi csárdában, igazolva és bizonyítva, hogy igenis van köze a zenéhez.

Azután — huszonhárom éves fejjel — megnősül, s alig éli le a házasság mézes „évéit”, kitör az első világháború. Neki szerencséje van, különböző egészségügyi okok miatt, tényleges szolgálatot nem teljesít. „Csak” egyik haszonbéres házból a másikba vándorol élete párjával, míg 1934-ben bele nem költözik abba a házba, ahol azóta is él, s ahol a kél világháború között hat gyermeke születik.

Nevezetes ez a ház, nem azért, mert hajdan kocsma is volt benne, betyárok, vásárosok kocsmája, hanem azért^mert a hárríszé- ritó nevet kapta. És kapta azért, mert mig az 1890-es évek »gén el nem készült a sárréti csatorna, addig ^ házzal szemben keltek át a folyón azok, akiknek útjuk ide vagy tovább vezetett. S mig aít átkelők lovain száradt a szerszám, addig gazdáik kiszáradt torkukat „gargalizálták” a szemközti kocsmában.

Pali bácsi kertjében kedvenc

gyümölcsfái és rózsái között

Pali bácsi azonban agilis, aktív ember volt, nem elégítette ki a kocsmaroskodáe. 1920—30 között a helyi Hangya Szövetkezet boltvezetője, s mikor ebben már nem lát fantáziát, elhatározza, hogy „csakazértis" mesterember lesz: elszegődik inasnak Bana- dics Antalhoz, akinek már ipar- , engedély van a zsebében, amit Kisújszálláson szerzett. Ebben az elhatározásában nemcsak az inspirálta, hogy bizonyítsa „őstehetségét". hanem az is, hogy nem volt hajlandó summásnak szegődni Springer Jenő uradalmába. Volt olyan hét, amikor száz hízót is kiterítettek. A vállalkozás népszerű lett, akadlak segédek, inasok, akik ennél a „cégnél” szerezték meg a tudást a későbbi képesítéshez. (Pali fia is itt tanulta meg a szakmát, de róla többet nem mondott, köny- nyei csak sejdíleni engedik érzéseit.)

És amikor minden a helyén áll. bőven terem az 1924-ben kapott egv hold 6zőlöskert (évi 80 -, hektolitert!) —, akkor a bánaté 5 lesz a szó. 1962-ben elköltözik • a kedves, a szerető hű feleség, ki | örömeinek, bánatainak „felese" j volt. Gyönyörű síremlék őrzi • földi maradványainak helyét, s mellette készen áll mér Pali bácsi „fekhelye" is. Olyannyira tudatosan, és tervszerűen készül a halálra, hogy legszebb diófájából már koporsóját is elkészíttette, mely a padláson várja, hogy tulajdonosát befogadja. Csak azt nem értem, hogy miért?

Hiszen Pali bácsi még él, szellemileg friss, most kezdett bele annak a népdalgyüjteménynek a negyedik kötetébe, melyet saját maga kottáz. s mely több mint 3000 dalt számlál. 1975. júniusában fel is kínálta a teljes gyűjteményét a Magyar Rádió népzenei osztályának, ahonnan írásos ígéretet kapott, hogy télen felkeresik. Azóta sem jönnek. Nem tudni mire várnak, hiszen a lemenő Nap gvonsan száll alá, s fényében porrá omlik minden, ami ma még valóság, de holnap már múlt lesz.

Szilárd Adám

aim

1976. JÚLIUS 2.

Körösnagyharsánybcm?

„A vízellátással kapcsolatban csak rosszról tudok beszámolni... Egyre gyakoribb a kutak meghibásodása. erősödik a víz szennyezettsége. Sürgős segítség kellene .. . Ebben az ügyben megkerestük a megyei tanács illetékes osztályát is...” (Részlet az 1975. okt. 6-i tanácsülésen elhangzott elnöki beszámolóból.)

Szívesen

hozzájárulnánk...

— Lassan adja a vizet ez a

kút.

— Bizony elég lassan, a délutáni, esti órákban még sorban, állás is van.

— Sok vizet használnak?

— Sokat, Két kicsi gyerekem van, a mosásból sohasem fogyok ki. Igaz, az udvaron van egy ásott kút, de olyan keménv a i vize, hogy inkább innen hordom.

— Szeretné, ha vízműve lenne a falunak?

— Nagyon jó lenne.

— Ha azt mondanák: lesz új kút. de bizonyos összeget önöknek ás fizetniük kell, vállalnák?

— Szívesen hozzájárulnánk anyagilag is, csak végre történne valami...

— A nevét megmondaná?

— Bozsanyi Gergelyné vagyok.

A beszélgetés 1976 nyarán zajlott le Körösnagyharsányban az újságíró és egy fiatalasszony között az egyik ártézi kútnál.

Nem mai gond

„Hajdú Gyula: Ez a Petőfi utcai kút 1946-ban percenként 24 liter vizet adott, ma pedig 3 liter csö- nög belőle. A falu egyharmada jár ide, azért állnak sorban.”

(Népújság, 1971. jan. 17.)

..Szilágyi Károly, a HNF községi bizottságának elnöke: Az elmúlt két évben sok mindent j sikerült megoldani. Gond az ivóvízellátás. A községnek három I

kútja van ugyan, de sajnos egy. | ro kevesebb a vizünk.”

(Népújság, 1973. ápr. 4.)

Szivák Gáborné tanácselnök:

— Valóban, nem mai keletű a vízgond Körösnagyharsány. ban. Nem tudunk megbirkózni véle. Hogyan is tudnánk, hiszen 90 ezer forint jut egy évben községfejlesztésre.

— Ezek a kutak önfolyósak voltak. Mindegyiket szivattyúsra alakítottuk át. Most rnár egy kanna 4—5 perc alatt telik meg. Az iskolának önálló törpevíz- műve van. Az óvodába, az öregek napközi otthonába, az orvosi rendelőbe azonban kannával hordják a vizet.

Sok a 15 ezer forint

— A helybeliek pénzben is hozzájárulnának - a vízmű megépítéséhez — mondom a tanácselnöknek.

— Így igaz — helyesel Szivák Gáborné. — Sőt, társadalmi munkát is vállalnának, ha nyers, nyakas embereknek is tartják a harsányiakat, szeretik a falujukat. De reálisan kell nézni a helyzetet. Az 1970-es népszám- lá'ás adatai szerint 1230-an laktak a községben, jelenleg 1124- en. A 250 család mindegyikére 15 ezer forint fizetnivaló jutna. És azt is figyelembe kell venni, hogy idősebb emberekről van szó. A fiatalok elmennek. A faluban 40 üres ház árválkodik. Persze, ez nem azt jelenti, hogy szegények vagyunk. A lakosság jó anyagi körülmények között él. A legtöbb jövedelem a háztáji állattartásból származik. Mégis, sok a 15 ezer forint.

— A megyénél ismerik a gondjaikat, mik a kilátások?

— Nézze, itt van a kérvényünk és a válasz a megyei tanács ÉKV osztályától — mutatja a papírokat. — Elisrperik, hogy sürgős segítségre szorulunk. A próbafúrás megkezdéséhez legalább egymillió forintra lenne szükségünk. Az elmúlt tervciklusban nem tudtak segíteni, s most úgy néz ki, hogy az

V. ötéves tervben sem. Tgaz, útépítésre kaptunk kétmillió forintot, amelyet 1978-ban használunk fel.

Valami elindult...

Gál István, a megyei tanács építési-közlekedési és vízügyi osztályának helyettes vezetője:

— Tudunk a harsányiak víz- gondjáról. Sajnos nincsenek egyedül — tárja szét a karját — több település hasonló cipőben

jár a megyében. A pénzügyi osztály arról értesített bennünket, hogy költségvetésből nem tudnak pénzt biztosítani a községnek. A kérelem átkerült a tervosztályra, azt javaslom, kérdezze meg őket, hátha tudnának segíteni.

A tervosztály helyettes vezetője, Bereczki András mondja:

— Nézze, van ahol kevés, van ahol sok a víz. Egyik sem jó, hiszen rengeteg pénzt emészt fel. A belvíz, a csabai szennyvíztisztító és egyáltalán a többi kapcsolódó beruházás kimerítette a pénzügyi kereteinket. Azt megígérem, hogy összedugjuk a fejünket az ÉKV-osztállyal és megpróbálunk tenni valamit ez- ügyben.

Telefon az osztályvezető-helyettestől június 24-én:

— Ügy néz ki, sikerül valamit elérni a harsányiak érdekében. Persze, még nagyon az elején vagyunk, de annyit elárulhatok, mintegy 4—500 ezer forintot tudnánk előlegezni a községnek, hogy el tudjanak indulni...

Igen, valami elkezdődött és ez nagyon jó dolog. A megyei tanács, a KÖVIZIG, a víz- és csatornamű vállalat számtalanszor bebizonyították: a lehetőségekhez képest igyekeznek a kisebb- nagyobb települések gondjain enyhíteni anyagi segítséggel is. Bízunk benne, hogy Körösnagyharsány esetében is így lesz és akkor nem marad viz nélkül az egykori hajdúváros.

Seres Sándor

Kerekes Imre:

EGY VAKÁCIÓ TÖRTÉNETE

(Kisregény)

15.

Már régen akarom mondani, itt a legfőbb ideje, hallgasson-) rám az olvasó és ismerje el. nem működik nálam rosszul a logikai berendezés. Ez olyan igaz, mint a panaszkönyvbe írt sérelmek. Szóval, ami a logikámat illeti, elárulhatom, szándékosan ugrálok, rohanok a gondolatokkal, ide-oda, különben is tapasztalhatták, ez a természetem. Nem díjazom a higgadt szöveget. Nálam ez annyit ér, mint színházi látcső a csillagvizsgálóban. Kerülöm a kötött formákat, rühellem az előregyártott szerkezetet, alaposan tanulmányoztam hogyan lehet mindezt elkerülni. Szóval röviden, nem esetem a szabályos olvasmány. Legyen olyan, amilyen, panaszkönyv a kiadónál. Módszeremről még elárulhatom, időnként megvizsgálom rokon- és ellenszenv kapcsolataim, ennek különben is annyi lapja van az irodalomban.

mint az általános udvariatlanságnak a gyakorlatban. Szóval sajnálkozásomat fejezem ki, ha mindezek után nem tetszene az írásom. Ugyanakkor biztos, ha meg tud cáfolni, tegye, olyan hiteles vagyok, akár egy természetvédelmi park a toronyház tetején. Megfigyeléseimből arra következtetek, az a legnagyobb baj, hogy nem tudunk a múltról lekopni. A cikis ügy pedig szerintem annyit ér, mint a gyógyviztartalék az alkoholistának.

Rohan az idő. siet a nyár, reklamálnak a halottak, mindenki élni akar. Portugáliában kitört a szivarmunkások sztrájkja, Gö- rögoi-szágban renoválják a börtönöket, a Közös Piac kiárusít. A Mandeltől képeslap érkezett, fűti a • moszkvai babákat, aztán egy aláírás. ujjlenyomattal. Frankón mocskos volt a keze, hogy kaviárt evett, és a levlapba törölte az ujjait. A' posta udvarias, ezt a lapot is elhozza, még portót se számít. A Bánickiék valahol már haza készülnek, a Mazura és a Mezei az Al-Duna felé csurognak, kék-fehér mat- rózingben, fehér nadrágban, kiöltözött a flotta. Ok is írtak, azon izgulnak, nyitva lesz-e a Vaskapu, amikor arra járnak. A kulcsot ugyanis itthon felejtették. Nagy a forgalom a parkban. ingujjban az esték, az Angéla a Balatonra utazott. Ezek szerint feltételezem, hogy mai- raj tam kívül is vannak ismerősei. Így aztán jó az Edina a háznál. Minthogy a Kelemennek stexe hiányzott az\ úthoz, a Weisz el- ugrátott egy rekamiét a hagyatékból. Szeressük egymást és magunkat, mert én is felkaroltam a kezdeményezést, s részlet, re átvettem tőle egy százast. Pénzzel a zsebben, még jobban mutat ez a park, már annak, aki eltér a pádon. A többinek a vaskoriét jut. szól a gitár, ilyenkor engedelmesek a lányok, szép az élet, csak hangulat kell hozzá.

Akármilyen nagv a hangom, mégis csak az az igazság, hogy cikis dolog tíz után hazamenni. Pedig ígv történt. Az öreg azonnal ki akart tenni magáért, azzal jön elő. hogy mit is akarok én csinálni egész pváron. 'Ügy teszek, mintha soha nem hallottam volna erről. Hadd kezdje elölről az egészet. Szóval azon túl. hogy vigyázol a lakás-