Békés Megyei Népújság, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-15 / 166. szám

A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Világ proletárjai, * 1976. JŰLIUS 15., CSÜTÖRTÖK Ara 80 fillér XXXI. ÉVFOLYAM, 16«. SZÁM MA: FÉLÉVI GYORSJELENTÉS AZ ÉPÍTŐIPARRÓL (3. oldal) A VADVIZEK ÁLDOZATAI (1. oldal) SZAVAK ÉS TÜSKÉK (5. oldal) Az idő — pénz Nincs egyértelműen jó hang­zása nálunk annak az angol köz­mondásnak, amely szerint „az idő — pénz”. Természetesen, nem az aktualitása iránt támad­nak kételyek, hiszen a két fo­galom közötti összefüggés ma nyilvánvalóbb, mint valaha. Az idő, amelynek folyamán egy adott terméket, új értéket létre­hozunk, valóban, pénzben is ki­fejezhető. Ugyanígy az elmulasz­tott, az elszalasztott, elpazarolt idő is. A kétely vagy fenntartás inkább annak szól — társadalmi felfogásunk szerint —, hogy kell-e és lehet-e mindent pénz­ben mérni és kifejezni. Nem ve­zet-e annak abszolút értelmezé­se (ahogyan ezt a kapitalista mentalitás értelmezi) az egyéb értékek tagadásához, ahhoz a si­vár hasznossági elvhez, mely szerint „Mondd meg, hány dol­lárod van, s megmondom, ki vagy”? Ha viszont megtisztogatjuk e mondás lényegét a hozzátapadt merkantilista felfogástól, akkor valóban, nagyon is igaz, hogy az idő pénz, sok pénz! Ha egy ce­mentgyár, műtrágyagyár, egy acélmű csupán hónapokkal vagy csak hetekkel a tervezett határ­idő előtt elkészül és ontani kezdi termékeit, már millió, sőt tízmil­lió forintokról van szó, vagy ép­pen félmilliárdokról. Ha egy új gyógyszer, mérőműszer, rádió- technikai berendezés, szerszám­gép megfelelő időben jelenik meg a piacokon, számottevő és pénzben nagyon is kifejezhető nyereség az a népgazdaságnak. Ha a megrendelés és a szállítás, a tervezés és a kivitelezés, a ku­tatás és a megvalósítás, a beru­házás és az átadás közötti időt bármely esetben ,is szűkíteni tudjuk: a megtakarítások nagy­ságrendje országos méretekben hatalmasra duzzad. És természe­tesen »fordítva is: a késlekedés­ből eredő veszteség hólavina- szerűen növekszik. Az időt pedig számtalan módon lehet pazarol­ni. A saját időnket is, másokét is. Bonyolult ügyintézéssel, dön­téshalogatással, előkészítetlen munkával, keresztbe szervezés­sel, rossz együttműködéssel, szó­cséplő értekezletekkel, lassú rea­gálással. Szóval, egyfajta mentalitással, magatartással, amely nem érzé­keli (nem tudja vagy nem akar­ja érzékelni) az értékmérő pénz­ben kifejezhető nyereséget vagy veszteséget, s nem lázad fel az elpazarolt idővel okozott veszte­ségek ellen. És nem egy-két tu­cat. hanem millió és millió kap­csolat működéséről van szó a társadalomban, amelyben fogas­kerekeknek kell illeszkedniük egymáshoz, átadva egymásnak tempót, lendületet, gyorsaságot. Ha nem: akadályozzák, fékezik egymást az elégtelen működés­sel. Szokásról, stílusról, a cselek­vés gyakorlatáról van szó. amely társadalmi gondolkozásmód és stílus gyanánt jelenik meg min­den országban. Mai szükséglete­ink, követelményeink, gazdasági környezetünk, technikai vilá­gunk összessége morst feltűnően éles fényt vet erre a gondolko­zásmódra, éppen mert ma még elégtelen, s megváltoztatása leg­alább olyan sürgető, mint a so­kat emlegetett gazdasági-struk­turális változtatások véghezvite­le. Úgy is fogalmazhatnánk: el­odázhatatlan immár időérzé­künk korszerűsítése. Az hogy mi gyors ős mi lassú, mindig viszonylagos. Mihez ké­pest gyors^ és mihez képest las­sú? Ha csupán saját előző cse­lekvés- és viselkedésnormáink­hoz mérjük — mondjuk, a gaz­dasági viselkedés és cselekvés­normák változását —, lehet, sőt bizonyos, hogy gyors fejlődési tapasztalunk számos téren. Hely­zetünket viszont az jellemzi, hogy nemzetközi gazdasági kör­nyezetünkben mind szélesebb felületű kapcsolataink vannak magas gazdasági fejlettségű partnerekkel. Az időtényezők te­hát mind nagyobb mértékben az ő normáik és szokásaik szerint fogalmazódnak meg, azaz mind jobban szűkülnek. Az biztos, hogy az adott tár­gyi, sőt társadalomlélektani fel­tételeket nem változtathatók meg máról-holnapra. Számunk­ra például rendkívül gyomnak látszik azoknak az utaknak az építése, amelyek már nagy tel­jesítményű, korszerű gépsorok­kal készülnek, hiszen egy évti­zede még kézi erővel és elavult, alacsony termelékenységű gé­pekkel folyt az építésük. Né­hány más ország útépítési nor­máihoz viszonyítva azonban még mindig igen alacsony az útépítés termelékenysége. Vagy például figyelemre méltó tempójú a pa­nelházak összeszerelése, ha a korábbiakkal vetjük egybe. De lényegesen lassúbb ma is, mint számos más országban, amely nálunk jóval előbb tért át a pa­nel szerelés technikájára. To­vábbá számos ügyviteli munka ideje lerövidült a fokozódó Ké­pesítésekkel. Ha azonban ugyan­ezt a gazdasági élet gyorsulásá­hoz mérjük, a tempó növekedé­se nagyon is elégtelen; ma már a gazdasági ügyvitel lassú tem­pója komoly akadálya a terme- k lékenység- és hatékonyságnöve­lésnek. Egy hajszásabb, zaklatottabb munkaintenzitásról lenne szó? Egyáltalán nem. Csak tárgysze­rűbb, ra'cionálisabb, az időténye­zőt jobban érzékelő és tisztelő társadalmi viselkedésminta tu­datos kialakításáról — üzletben, hivatalban, tervezőintézetben, ét­kezdében, gyárban. Egyszóval, mindenütt. Arról, hogy sűrűb­ben pillantsunk óránkra — nemj csak, amikor munkaidőnk a vé­géhez közeleg, hanem tárgyalás, megbeszélés, termelőmunka és az ügyfelek kiszolgálása közben is. Egy kicsit sűrűbben legyen látható a konkrét vagy akár képzeletbeli felirat minden munkahelyen: „Az idő pénz”. Az enyém, a tied — mindnyájun­ké. R. L. Összeszerelték a kétezredik nagypanelos lakást A Békés megyei Állami Építőipari Vállalat 1969 végétől készíti a saját poligon üzemében gyár­tott elemekből a nagypanelos lakásokat. A vállalat háromszoros aranykoszorús, 17 tagú „Panel” Szocialista Brigádja ritka munkasikert ért el. Tegnap reggel műszakkezdetkor láttak hozzá, s délután 2 órára összeszerelték Békéscsabán a kétezredik panelos lakást. A brigád az első „felál­lítás” óta résztvevője a lakótelepek építésének. Kovács László hegesztő, valamint Tóth Mihály. Láza István, Marnailla János és Ancsin István panclszcielök (képünkön) a jubileumi lakást sze­relik. Fotó: Veress Erzsi Szélesíteni kell az együttműködést a zöldség­termeltetésben és forgalmazásban Tegnap, július 14-én délelőtt Békéscsabán ülést tartott a me­gyei zöldségtermesztési és -for­galmazási koordinációs bizott­ság. Ezen az ülésen a zöldség­éi gyümölcsfeldolgozó iparvál­lalatok vezetői, a zöldségforgal­mazó szövetkezeti szervek szak­emberei megvitatták a zöldség- ős gyümölcstermesztés időszerű megyei feladatait a közös gaz­daságok szövetségeinek képvi­selőivel, illetve a megyei, a vá­rosi tanácsok és járási hivatalok illetékes osztályvezetőivel. A bizottság tagjai megálla­pították, hogv az idén a zöld­ségtermés nem éri el a várt mennyiséget, a konzervgyári, a hűtőházi kapacitások teljes ki­használásához, valamint a fo­gyasztói igények jobb kielégí­téséhez zöldbabból és uborká­ból terven felül is másodveté­sű termesztésre kell vállalkoz­niuk termelőszövetkezeteinknek. A bizottság állást foglalt abban is, hegy az érdekelt feleknek közös a felelősségük a termelői kedv fenntartásában és fokozá­sában és abban is, hogy az ár- ellenőrzések szigorításával sze­rezzenek érvényt a fogyasztói és termelői érdekeknek egy­aránt. Külön gondot okoz a kedve­zőtlen időjárás mellett a felvá­sárolt termékek szállítása, hi­szen megyénkben csak az ÁFÉSZ-ek több mint 9(i átvevő­helyet tartanak fenn. A koordi­nációs bizottság tagjai megálla. podtak abban, hogy a termel­tetőknek, felvásárlóknak, fel­dolgozóknak és forgalmazóknak a szállításokban is és egyébként is szélesíteniük kell az együtt­működést a megye zöldségellá- tási gondjainak megoldásában. KlSZ-kiildöttság utazott Penzába Tegnap, szerdán Szabó Mik­lósnak, a KISZ MB első titká­rának vezetésével öttagú KISZ- küldöttség utazott Penzába, a Penza megyei Komszomol-bi- zottság meghívására. A küldött­ség tagjai találkoznak testvér­megyénk párt-, állami és gaz­dasági vezetőivel, komszomol is­tákkal és ellátogatnak több üzembe és gazdaságba is. i Tájékoztató a tanszerellátásról Több mint 1,3 millió iskolás megfelelő tanszerellátására ké­szült fel a nagykereskedelem, amely már májustól folyamato­san szállítja az üzletekbe az iskolacikkeket. A rendelkezésre álló 47 millió füzettel teljes vá­lasztékot nyújtanak, bőven van kék csomagolópapír, műanyag füzetborító, s a korábbi éveknél nagyobb mennyiségű beszerzé­sével várhatóan véglegesen si­került megszüntetni a rajztáb­lahiányt. A legszükségesebb iskolasze­rek fogyasztói ára — a kézi- munkatasak kivételével — nem változott, a termelői áremel­kedéseket a nagykereskedelem az eredményeiből fedezi. A ha­gyományoknak megfelelően az idén is megrendezik a kedvez­ményes tanszervásárt. Ezeket jelentették be egye­bek között az új iskolaév tan- szerellátásáról, a kilátásokról a PIÉRT és az ÁPISZ szerdai kö­zös sajtótájékoztatóján. A Balaton-partra látogatott a finn delegáció A finn—magyar barátsági hé­ten hazánkban tartózkodó finn küldöttség Kalevi Kivistö, köz- oktatásügyi miniszter vezetésé­vel szerdán a Balaton-partra lá­togatott, s megtekintette Bala- tonfüred, majd pedig Tihapy ne­vezetességeit. — A finn vendé­gek a késő délutáni órákban utaztak vissza a fővárosba. * + * Helsinki Szerdán Esko Rekola minisz­terelnök-helyettes, második pénzügyminiszter Martti Miettü- nec miniszterelnök nevében ebé­den látta vendégül Kállai Gyu­lát. a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa elnökét és a magyar —finn barátsági hét alkalmából Finnországban tartózkodó ma­gyar küldöttség vezetőségének tagjait. Az ebéden részt vett többek között • Annu-Liisa Hyvönen, a Finn Nők Derhokra- tikus Szövetségének főtitkára, a Finn Kommunista Párt Politikai * Bizottságának tagja, Vainö Kak- konen, a Finn—Magyar Társaság elnöke, Kaarina Virolainen, a társaság tiszteletbeli tagja, Sele Alenius, a Finn Népi Demokra­tikus Unió elnöke, A. K. Loimaranta, Helsinki város al­polgármestere. Nyári rezidenciáján Urho Kek- konen köztársasági elnök fogad­ta Kállai Gyulát és a magyar küldöttség vezetőségének tagjait. Kállai Gyula átadta a Hazafias Népfront emlékplakettjét Urho Kekkonen elnöknek a magyar— finn barátság ápolása és elmélyí­tése érdekében kifejtett tevé­kenysége elismeréseként. Az em­lékplakett átadásakor Kállai Gyula meleg szavakkal méltat­ta Urho Kekkonen elévülhetet­len érdemeit a magyar és a finn nép barátságának erősítésében, azeurópai biztonsági és együtt­működési értekezlet megtartá- j sábap és a „helsinki szellem” | fentartásában.

Next

/
Thumbnails
Contents