Békés Megyei Népújság, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-11 / 137. szám
Fotólaboratórium a patronált iskola kispajtásainak Harci túra, szellemi vetélkedő a KISZ-isták szervezésében Amint Domokos István fotója bizonyítja: az ÁFÉSZ KISZ- szervezcte által patronált és vendégül látott iskola úttörői, KISZ-istái jól érezték magukat Levelet kaptunk Bíró Imrétől, í a Békés és Vidéke ÁFÉSZ Kun | Béla KISZ-alapszervezetének titkárától. Két jól sikerült rendezvényről ad hírt. Mindkettőt a szövetkezet KISZ-istái rendezték. Először a nemzetközi gyermeknap alkalmából és az úttörőmozgalom 30. évfordulója tiszteletére szervezett harci túráról számol be. A túrán — írja — a Békési 2. számú Általános Iskola II. Rákóczi Ferenc rajának 33 úttörője és 25 KISZ-fiatalja vett részt. A pajtások ebéd után műsorral kedveskedtek az őket patronáló és vendégül látó ÁFÉSZ fiataljainak. Volt azonban a harci túrának egy különösen figyelemreméltó folytatása is. Június 2-án — olvassuk leveléből — kis ünnepség közepette adták át a szövetkezet KISZ-vezetői az általuk patronált általános iskola úttörőinek, KISZ-istáinák a fotólaboratórium felszerelési tárgyait. Bíró Imre leveléből tudtuk meg azt is, hogy KlSZ-szerveze- tük néhány nappal ezelőtt színvonalas szellemi vetélkedőn látta vendégül a megye fogyasztási szövetkezeteinek 19 ifjúsági csapatát. A vetélkedőt hazánk fel- szabadulásának 31. évfordulója, valamint a KISZ IX. kongresz- szusa tiszteletére rendezték Békésen. Mint írja, a győztes csapatokat könyvekkel és emléktárgyakkal jutalmazták. Az első helyezett Gyoma—Ehdrőd és Vidéke ÁFÉSZ endrődi csapata lett, amely a MÉSZÖV vándorserlegét is megkapta. (Balkus) fotelból és az ajtó felé indult. Végré itt vagy. — Talán nincs valami baj? — De igen. Megjött a harmadik névtelen levél Irgalomházá- ról. — Mit írnak benne? — Megfenyegettek. Feljelentenek, ha ezt is eltusolom. El. tusolom? Én semmit sem hallgattam el! — fakadt ki magából. — Megbeszéltem veled is, mint a tröszt pártbizottságának titkárával és a minisztériummal is az egész ügyet. Az állásfoglalást egységesen alakítottuk ki. — Ezt én is ugyanígy állíthatom. — Akkor most szembenézünk az irgalomházi valósággal. — Vizsgálatra gondolsz? — Igen. méghozzá egy átfogó ellenőrzésre, — Egyetértek — szólt a titkár. Másnap kezdődött a vizsgálat. Amikor a vezérigazgató gőzölte a revizori csoport célját, az üzem vezetője tréfásan megjegyezte : — És ha nem bizonyosul be az, amit a levél írója állít, mi lesz? — Semmi, de ezt a harmadik levelet már csak nem hagyhatjuk szó nélkül. Az ellenőrzés mindenre kiterjedt. Terv és tervteljesítés, a költségek alakulása, a pénzfe- gyelém, a szociálpolitikai íelada. tok megvalósulása, a műszakszám, a műszakonként kiesett idő üzemi okainak felderítése, anyagellátás, készletgazdálkodás. a termékek piacképessége, keresettsége és így tovább... A termelés mutatói a korábbiakhoz képest, kiemelkedőek voltak. A dolgozók hangulata messze meghaladta a korábbi években tapasztaltakat. A helyi szervek vezetői ismét pozitív véleményt mondtak az üzemi vezetésről, a dolgozók munkájáról. — Nem értem, miért írtak innen egy év alatt három elmarasztaló névtelen levelet? — Biztosan azért, mert aki írta, nem ért egyet intézkedéseinkkel — így az üzem igazgatója. — Tudod mit? Hívjuk össze a dolgozókat. Ezt, a legutóbbi levelet felolvasom nekik, és tájékoztatom őket a vizsgálat ered. ményéről. — Délután két órakor, műszakváltás után rendkívüli mun. kásgvűlésre hív • a vezetőség mindenkit. A tröszthöz küldött bejelentés kivizsgálásának tapasztalatai ról a vez,érigaz.gató elvtárs számol be — hangzott a mpgafonokból. Az üzemi kultűrház két óra után néhány perccel megtelt A színpadon nem volt sem szék, .som póztól. A vezérigazgató a mikrofonhoz lépett. — Elvtársak! Munkatársak! Ebben az évben három névtelen levél érkezett hozzám ebből az űzőmből, A levél író’n elmarasztalta az üzem vezetőit, sőt néhánv dolgozót is. Ha óhajtják, felolvasom. « elmondom az ellenőrzés tapasztalatát, utána vi. tát nyitunk. — Helyes! — hangzott többfelöl. Realitások és a művelődéspolitika A z MSZMP politikája — | immár két évtized tényei . és fejlődése bizonyítja — a társadalmi élet minden terű- j létén kiállta az. idő, a történe- | lem próbáját. Ez főképpen e politika lenini elméleti alapjainak, elviségének, következetességének köszönhető. Ha például a XI. : kongresszus dokumentumait j összevetjük a 13—20 évvel ezelőttiekkel, akkor szembetűnő az | elvek azonossága, amelyhez hozzátartozik a világhelyzethez, a hazai fejlődéshez való alkalmazkodás. a változó körülmények gondos figyelembe vétele. Ez utóbbi miatt is joggal szoktuk mondani, hogy a párt mindig számol a valósággal, abból indul ki: tehát realizmus, realitásérzék hatja át a politikát. Mindez a politika egészére érvényes. tehát egyaránt jellemzi például gazdasági és külpolitikánkat, a szövetségi vagy a művelődéspolitikát. F elmerülhet a kérdés: miképpen számolt a művelődéspolitika a realitásokkal? Például — a közművelődési törekvésekben határozott fejlődés és változás látható. Immár három évtizede egységes célja a kibontakozott kulturális forradalomnak, hogy az egész művelődés ügyét a szocializmusért folyó harc szolgálatába állítsuk, hogy a gondolkodásban győzedelmeskedjék az új világnézet, hogy az életmód szocialista jellegűvé váljék. Az 50-es, 60-as években ezért a tömeges ismeretszerzésre, a művelődési lehetőségek megteremtésére esett a hangsúly. Később viszont — az 1974. márciusi KB- határozat nyomán — előtérbe kerültek olyan feladatok, amelyek a közösségi művelődés, a kisebb kollektívák, az önművelés, az érdeklődés és az ízlés, az életmódban testet öltő kénzés és tanulás ügyét szolgálják. (Ezeket a különbségeket fejezte ki egyébként a népművelés szó- használatáról a közművelődésre való áttérés is!) Ez a változás miben tükrözi a realitásérzéket? Abban, hogy időközben lényegesen megváltozott a társadalom szerkezete, ar■•■■■■■■■>■■■a■■•■••■a A munkások meghallgatták a névtelen levélben írtakat és a Vizsgálati jegyzőkönyvben rögzített tapasztalatokat. — Örömömre szolgál, hogy a névtelen levél írója alul maradt a mi küzdelmünkben. Ha itt ténylegesen olyan problémák lennének, mint amiről írt, akkor az igazgató elvtárssal és az üzem vezetőivel más módon tárgyalnánk. A jól végzett mu- kához, az éves terv teljesítéséhez, a költségszint csökkentéséhez ezúton gratulálok. A termelés színvonala az Élüzem cím elnyerésének lehetőségéig növekedett. De erről beszélni későbbi feladat — mondta a vezér- igazgató. Amikor eljött a tavasz, az üzem bejárata fölé odakerült az Élüzem csillag. Az avató ünnepségen jelentették be, hogy az igazgató április 4-e alkalmából magas kitüntetésben részesült. Megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. A munkások felálltak és szűnni nem akaró tapssal köszöntötték. A vezérigazgató ezeket mondta: — Nem értek valamit Ebben az egyhangú véleménynyilvánításban nekem mégiscsak kellemetlen az a három névtelen levél. — Nincs azon mit nem érteni — szólalt meg egy középtermetű munkás. — Vajon, ha jót írunk és aláírjuk, lejöttek volna kivizsgálni, hogyan dolgozunk és élünk az átszervezés után itt, Irgalomházán? Diipsi Károly cülata. A mezőgazdaság szoci- 1 alista átalakítása révén egységes, fejlett termelőeszközökkel dolgozó tsz-parasztság alakult ki, teljesen megváltozott életvitellel. Lényegesen megnőtt és megerősödött a vezető szerepet betöltő munkásosztály. És az eredeti céloknak megfelelően lényegesen megnövekedtek a művelődés intézményi és egyéni lehetőségei, feltételei is. Talán elegendő csupán néhány adatra hivatkozni. 1950 és 1972 között a tanácsi és szakszervezeti könyvtárak száma 4333-ról 8720-ra szaporodott, a múzeumoké 62-ről 189-re. Csupán 1958 és 1972 között a kiadott könyvek 235 százalékra, példányszámuk 227 százalékra emelkedett, a könyvtárak állománya megháromszorozódott. A televízió-előfizetők száma 1962- ben 0,3. napjainkban több mint 2.5 millió. Háromszor annyi könyvet vásárolt a lakosság 1972-ben, mint 1958-ban. Nos, e számokkal is tettenérhető változások számbavétele tette lehetővé, hogy a közművelődéspolitika újabb és magasabb követelményeket fogalmazzon meg, amelyek továbbra is tartalmazzák a folyamatos mennyiségi fejlesztés elemeit, ám nagy hangsúly int a minőségre, nagyobb, mint azelőtt bármikor. Ebben már a fejlett szocializmus építésének igénye fejeződik ki. H asonlóképpen nyilvánul meg a realitásérzék a művészetpolitikában is. Itt persze méginkább számolni kell azokkal a sajátosságokkal, amelyek a művészi alkotás és a művészeti élet lényegéből, természetéből adódnak. Ezért kíséri végig az MSZMP művészetpolitikai dokumentumait az a meggondolás, hogy stílusvitákba a párt nem szól bele. Ezért volt és maradt meghatározó elv, hogy a művészet irányítása elsődlegesen és főképpen az eszmei befolyásolás révén valósítható hreg. Ezért törekszik a művészetpolitika arra, hogy — elismerve a haladó, de még rém marxista gondolati forrású alkotások létjogát — a szocialista műveszet élvezze a legnagyobb támogatást. Viszont ez a művészeti életen belül ideológiai vitákat tételez fel. Ebben nagy része van a marxista művészetkritikának, ám ezt űsv kel! bonyolítanunk, hogy politikai szövetségeseinket (hisz a művészek döntő többsége ide tartozik!) ne távolítsuk, hanem világnézeten és politikai hovatartozásban is egyszerre közelítsük. A mindennapi életben ezek az °lvek fökénnen az alkotó műhelyek tkiadók. színháziak, szerkesztőségek, filmstúdiók, stb.l munkájában öltenek testet, ahol persze nem-et is tudni kell mondani a döntések soréban és teszik is ezt. Ám a művészeti viták és a kritika a nagy nvil- vánosság előtt is folvik a rádió és a televízió adásaihan, a la- j pok és folyóiratok hasábjain, nemegyszer a művészetkedvelo közönség összejövetelein és szinte mindenütt az országban (gondoljunk egy-egy nagyszabású tv-ben látott produkcióra) kisközösségekben, a családi és baráti körökben is. A közművelődés és a művészetpolitika közös nevezője az a szüntelen törekvés, hogy a művészetek és a tömegek közelebb kerüljenek egymáshoz. Nyilvánvaló. hogy bármilyen műalkotás értelmét az adja, ha közönségre talál, ha a befogadóban eszmei-erkölesi-emberi érték teremtőjévé válik, ha befolyást, hatást gyakorol, vagy a személyiség alakítása útján, vagy a kulturált szórakoztatás révén, gyanez a szerepe a művészetnek a kulturális forradalom keretében is, határozottan szocialista tartalommal és rendeltetéssel. Ezért a kulturális vezetés mindent megtesz annak érdekében, hogy a művészet a legszélesebb felületen találkozzék a közönséggel. Erre használja fel a művészeti intézményeket és a közművelődés hálózatát, a rádiót, és a televíziót, a személyes találkozások lehetőségeit. S így támaszt követelményt a művészet iránt is. Kádár János mondta legutóbbi kongresszusi referátumában a következőket: „Továbbra is biztosítjuk az alkotói szabadságot. Ugyanakkor a pártnak, a munkásállamnak jogában áll, hogy a művek között társadalmi és művészeti értékük szerint válogasson. Az idők folyamán szükségszerűen változnak a kifejezési formák is, művészeinknek meg kel! azonban érteniük, hogy a forradalom elsősorban nem a művészeti formákban. hanem a társadalomban megy végbe. Az alkotók azono- sulianak a néonel. a művészeti alkotások érthetően és valóban a nénről. a néobpz szóliehak. a szocializmust émtő maavar nép életet munkáját, harcát fejezzék ki.” A művelődéspolitika két ágáról ejtettünk szót. s abban főként az irányítást hangsúlyoztuk. Ez azonban mégsem a kevesek dolga. És a sokak beleszólás-, nem eeverílő csupán a részvétellel (tehát a közművelődés lehetősioeivpl ''aló élessel, vagy n műélvezéssel) — bár ez sem kevés. Társadalmunk feii»,tsá- ge azt is igényli, nogv feMő« gazdaként, nemcsak a ga’ónlko- dás. a közigazgatás dolgaiba szóljunk bele. hanem a művelődés alakulásában is hallassuk szavunkat. A közművelődés valameny- nyiünk ügye. nélkülünk az adottságok csak puszta lehetőségek maradnak. A művészetnek pedig nemcsak „fogyasztói”. hanem ..megrendelői**, ..mecénásai'* is az állampolgárok: igénveik megfogalmazásával. a valóság „közvetítésével” vehetnek részt, alakításában. A fórumok mindkpt*őre többnyire adottak —• dP élnünk is érdemes a lehetőségekkel. Fülek! József Befejeződött a VII. országos úttörőtalálkozó • Csütörtökön befejeződött a ; VII. országos úttörőtalálkozó, a j magyar úttörők jubileumi ün- ; nepségsorozata. A budapesti kis• dobosok és úttörők és a megyék ! út törőküldöttei — sok ezer paj- ; tás — közel egy hétig Budapes- : ten ünnepelték az úttörőszövet- ; ség 30. születésnapját: jubileu- I mi úttörőszemlén, honvédelmi játékokon, dalos, zenés bemutatókon, játék- és sportparádén, vidám juniálison vettek részt. Találkoztak a párt-, állami és ; társadalomi szervek vezetőivel, : szocialista brigádokkal, az úttö- : rőmozgalom veteránjaival. • Együtt idézték fel úttöröélményeiket, a három évtized történetét, örültek a születésnapi ajándékoknak, amelyeket a KlSZ-fiatalok, az üzemek dolgozói készítettek társadalmi munkával, sok szeretettel, A színházak, mozik, múzeumok, a Vidám park, az állatkert tárt kapukkal fogadta, őket. A találkozó idején a kék és piros nyak- kendősöké volt az egész főváros. 5 1976. JC.MUS 11.
