Békés Megyei Népújság, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-05 / 132. szám
/ Idős férfi érkezett Amikor a fiatal férfi hazaér-! kezett és a kulcsot a zárba illesztette, egy idős ember állt) meg az ajtó előtt. > — Hozzánk? — kérdezte a fiatal férfi. — Igen. Remélem, nem jöttem rosszkor? — Tessék bejönni. Miről win szó? — Családlátogatás. Segíteni szeretnék. —■ ön nekünk? — hűledezett a fiatalember. — Hogy érti ezt? — Kérem, bizonyára hallottak már arról, hogy a fiatalabb korosztály tagjai, tanácsi kezdeményezésre, meglátogatják az öregeket, meghallgatják panaszukat, igyekeznek segíteni rajtuk: kitakarítanak, megmelegí- tik az ételt és így tovább. Bementek a lakásba. A fiatalember bemutatta a feleségét. Az öregúr lelkesen tovább magyarázott: — Arra viszont senki sem gondolt, hogy olykor a fiataloknak is segítségre van szükségük. Szükségük van valakire, aki tanácsokat tud adni az új élet startjánál. — ön « tanácstól jött? — kérdezte a férj. — Nem, kérem, nem hivatalosan jöttem, önzetlenül szeretnék segíteni a fiatal házasokon. — De miért? — Hogy miért csinálom? örömet szerez nekem, ha segíthetek. — Hány éves ön? — Nyolcvankettő. — Es nem fárasztó ilyen látogatás? Az a sok lépcső. — Még elég jó kondícióban vagyok. Tehát miben segíthetek, kérem? — Igazán nem tudjuk, hogy miben. — Sok hasznos dolgot tapasztaltam életemben, talán átSZÖVEG NÉLKÜL adhatok belőle néhányat masuknak, fiatal barátaim. — Nagyon kedves, de mi harmonikus házasságban élünk. Rendes állásunk van, nem hinném. hogy most szükségünk lenne az ön segítségére. Az öreg elkomorodott. —■ Mindenütt ugyanezt hallom. Senki se kér tanácsot tőlem. Udvariasan elküldenek. Van, aki viccel velem. Tegnap például egy fiatalember megkért, hogy mondjam meg neki a lottó nyerőszámait. Pedig úgy szeretnék segíteni! A házaspár összenézett, az asszony vállat vont, a férfi szemében felvillant a megértés fénye. Az öreghez fordult: — Kérem, nekem van egy problémám. Az igazgatómmal kapcsolatos. — Jó helyre fordult, kedves barátom. Voltam én főnök is, alkalmazott is. Mi a probléma? — Rideg ember az igazgatóm. Az ötleteimet, javaslataimat el sem merem mondani neki. Mintha egy fal lenne körülöttem. A családlátogató elmosolyodott. — Ismerem ezt a típust. Tud valamilyen szenvedélyéről? — Horgászás. — No, akkor horgásszon maga is. Tudja meg, hogy hová jár. menjen oda és véletlenül találkozzanak. Régi bevált módszer. Meglátja, leomlik körülötte az a fal. Ha az igazgató gyomorbajos lenne, akkor azt kellene mondania, hogy ugyanaz a baj kínozza. — Értem. Köszönöm a tanácsot. — Szívesen — válaszolta jókedvűen az öreg. Amikor elment, az asszony megkérdezte: — Mi a csodát találtál ki? Az igazgatód nem rideg és mindig meghallgat benneteket. , — Persze, persze, de nem vetted észre, hogy az öregnek mennyire fáj, hogy nem hasznosíthatja magát? Kitalálta ezt a családlátogatást, hogy egy kicsit tevékeny legyen. Az 6 korában ez a legjobb orvosság. Megsajnáltam. Az asszony kinézett a folyosóra. * — Most csenget be a Kelemenekhez ... A férj nyomban felemelte a telefonkagylót és tárcsázott: — Kelemen? Szervusz. Ugye ott ül nálad az a szimpatikus bácsi? Az istenért, nehogy el- küldjétek. Kérjetek tőle tanácsot! Mindegy, hogy mit. Minél komplikáltabb, annál jobb!... Hadd örüljön a kisöreg . . Palásti László A szín melegít Valóban szükség van a szobában a gőzfűtésű fűtőtestekre? Természetesen kell a meleg, de nem szépítik lakásunkat ezek az ormótlan fémszerkezetek. A feL adat szép megoldására tettek javaslatot az angol mérnökök, akik kidolgozták a falra festhe. tő áramvezető festéket. Most ahhoz, hogy felmelegedjünk, elég, ha ezt a festéket felkenjük szobánk falára és áramot vezetünk a mindössze 12 voltos két rézabroncsba. Ezáltal a festék egyszerre sugároz’ hőenergiát és szolgál akkumulátorul. Ezt a szép „fűtőtestet” 40 év szakadatlan működésre hitele(A Polish Weekly karikatúrája) s sj tették. Képernyő Születésünk és tájékozatlanságunk titkai Filatéliai hírek AZ ELSŐ MAGTAR BÉLYEG. Btáz esztendő é# a filatéiista kutatók munkája kellett ahhoz, hogy az első magyar bélyegek előállításának történetét megismerjük. Thán Mór festőművész 1848-ban elkészítette a Magyar Állami Posta egy krajcár névértékű bélyegének tervezetét, kinyomtatását azonban a szabadság- harc leverése megakadályozta. Az 1861. évi kiegyezés létrehozta az önálló magyar postát, de műszaki nehézségek miatt még négy évig el kellett fogadnunk az Ausztriában nyomtatott és az osztrák postával közös bélyegeket. A posta vezetői intézkedést tettek, hogy a hazai bélyegkiadás technikai feltételei biztosítva legyenek. Gépeket vettek, nyomdászokat küldtek külföldre tanulmányútra, különleges papírt és festéket szereztek be. Az első sorozatot rézmetszetekről kívánták elkészíteni, 1870. év októberében, majd 1871 januárjában akarták forgalomba hozni. A nyo- móeszközök olyan lassan készültek, hogy 1870 végép áttértek a korábbi nyomtatványok készítéséből ismert kőnyomatos eljárásra. Ezzel 1871 január végére csaknem 8 millió bélyeg készült el. Amikor a posta a bélyegeket felülvizsgálta, megál- lopították, hogy a bélyege^ nyomása elfogadhatatlan, főleg Ferenc József feje van elcsúfítva. A festék az uralkodó arcának számos részén foltokban jelentkezik és himlőhelyek látszatát kelti. A posta véleménye következtében a kinyomott íveket megsemmisítették. Mindent elölről kellett kezdeni, nagyobb tapasztalattal é% nagyobb gondossággal. Üj nyomóformákat készítettek, majd próbanyomatokat mutattak be a postának. Ezek * bélyegek már megfelelőnek bizonyultak és így 1871. május 1-én forgalomba került Uhrein János vésnök terve 1 alapján a kőnyomatos sorozatunk. Az első készlet megsemmisítéséről egykori iratok leírásából szereztünk tudomást. . Vas Tibor Darvas József írta a „Magyarország felfedezése” című nagy sikerű könyvsorozat első kötetének megjelenése idején: „Oszlassuk a ködöket, amelyek — a má- sodlagosság sznob dicsőítésével ráülnek a mellünkre. Mert így van: ráülnek a mellünkre. Persze: ezt oszlatni legjobban a művekkel lehet. Ám teremtődjék olyan atmoszféra, amely segíti e művek megszületését; s legyen közvélemény, amely kiáll melléjük. Mert enélkül nehéz, nagyon nehéz..." Ügy érzem, nem evezem idegen vizeken, amikor a „Születésünk titkai” című, nagy sikerű, tízrészes tévésorozat június 3-i záróadása után Darvas fenti gondolatait idézem meg. Mert —, valljuk meg őszintén — oly sokat, de mégis oly keveset tudunk még arról, amit az élet születésének, életnek és találnak nevezünk. És nemcsak azért, mert ezek „nagy” kérdések, hanem azért is, mert tudományos, ismeretterjesztő irodalmunk jeles termése — az esetek többségében — pontosan azokhoz nem jut el, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá! Kikre gondolok? Elsősorban a fiatalokra, és az öregekre, akik még nem kapták meg, és akkor nem kapták meg azt az őszinte felvilágosító, útbaigazító szót, melynek birtokában elindulhatnak azon az úton, ahol minden további lépésüket a ráció határozza meg. Kár volna tagadni, hogy az ifjúság nemi, szexuális ' felvilágosításában — különösen az utóbbi három évben! — nem tettünk sokat, lényegesen többet, mint azelőtt egy évtized alatt. De azt sem szabad elhallgatni, hogy erre a makacs tények kényszerítettek minden illetékest: az évenkénti 10 ezer nemkívánatos terhesség 14—13 éves korban, hogy a nemibeteg- gondozók statisztikáját ne is említsem ! Jogos a kérdés: alapvetően mi gátolja napjainkban az igazi kibontakozás útját, mely kedvét szegi lelkes pedagógusoknak, önzetlenül munkálkodó orvosoknak és egészségügyieknek? Ki kell mondani: a prüdéria! — mely még ma is szívesebben vállalja a „csak senki meg ne tudja” kockázatát, az elkerülhetetlen küreték veszélyét, csak azért, hogy megőrizze a látszatot, a szűkebb környezet semmitmondó „értékítéletét”. E jegyzet szűkre szabott keretei arra kényszerítenek, hogy a továbbiakban arról szóljak, mennyit törlesztett a szóban forgó sorozat abból az adósságból, mely valamennyiünk lelkét terheli. Örvendetesen, ígéretesen és újszerűén sokat! Elsősorban azzal, hogy dr. Czeizel Endre genetikus személyében olyan előadót sikerült találnia a televíziónak, aki megjelenésével, kultúrált — de nem fontoskodó! —• előadásmódjával egyszerűen „belopta” magát a néző szívébe, leikébe és értelmébe. És, ami nem egészen rajta múlott bizonyára a szemléltetésnek, a megjelenítésnek olyan változatos arzenálját vonultatta fel dr. Kárpáti György rendező segítségével, amire ma csak a televizió mint tömegkommunikációs nagyhatalom képes! Hogy akadtak menetközben gáncsoskodók, klshitűek, íoga- datlan prókátorok, akik — szem elől tévesztve az igazi célt! — vészharangot kongattak, szexuális buzdításról prédikáltak — erre odafigyelni sem érdemes, mert: csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek — mondta Ady. Dicséret e bátorságért, e nemes veretű tiszta harcért mindazoknak, akik komolyan veszik és megfogadják Darvas József szavait: „Oszlassuk a ködöket... ", — mert előbbre, magasabbra, «alt így juthatunk, tájékozatlanságunk útvesztőit csak így tudjuk elkerülni. Szilérd Adém NAPOZÓ FÓKA Az állatvilág különös csoportját képezik a fókák. A nálunk csak természetesen az al latkertekből, esetleg cirkuszokból ismert, szárazföldön esetlenül csetlő-botló állatok igazi hazája a tenger. Főleg a hideg és a mérsékelt égövi tengereket kedvelik, de vándorlásaik során olykor a trópusokra is elvetődnek. sőt a folyókba is felúsznak akár. néhány száz kilométerre is. Még nem is olyan régen úgy tűnt, hogy a fókáknak meg van- aak számlálva a napjaik, oly ádáz módon mészárolta őket az ember. Testének szinte minden porcikája felhasználható valamilyen célra. Prémjükből bundákat, bőrükből csizmákat készítenek, húsuk pedig ehető. A bőrük alatti vastag szalonnaréteg volt talán a legoecsesebb cél, amiért egész vadaszflottákat szervezlek, zsírolvasztó üzemmel együtt. Helyzetük ma valamelyest javult, mivel korlátozták vadászatukat, sőt helyenként teljes vadászati tilalmat rendeltek el. Több fajuk azonban közel került a kipusztuláshoz, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az emberen kívül még számos ragadozó állat is pusztítja őket, de szenvednek a külső és belső élősködőktől is. A fókák népszerű állatok az állatkertekben, bár tartásuk rendkívül költséges, hiszen táplálékuk tengeri halakból áll. Cirkuszban is szívesen szerepeltetik, mert igen jól 'idomíthatok. Esetlen mozgásuk ellenére sok kedvesség van bennük, és játékos hajlamúak. Ezt bizonyítja képünk is, amely állatkerti, kedélyesen napozó fókái mutat be.
