Békés Megyei Népújság, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-05 / 132. szám

( Lukács György és kultúránk Gyárak és iskolák A kulturális szemléletünket meghatározó tényezők között bizonyára kiemelkedő helyet kapnak azok a filozófiai és kul­turális teljesítmények, amelyek korunk haladó szellemiségéből kinőve, elszakíthatatlanul össze­fonódtak a szocialista mozgal­mak céljaival és törekvéseivel, s döntő mértékben járultak hoz­zá, hogy e célokat és törekvése­ket megszabadítsák az ösztönös- ség esetlegességeitől s a fogal- miság és a művészi kép rang­jára emeljék. Marx, Engels, Le­nin neve jól mutatja ennek az összefüggésnek történelmi je­lentőségét, valamint egyetemes­ségét. Nyugodtan hozzátehetjük azonban: a szocialista mozgalom egyetlen klasszikusa sem taka­ríthatja meg számunkra azt a fáradságot és munkát, amelyet saját nemzeti fejlődésünk külö­nösségének megértése igényel. Mi több: hogy mennyire értet­tük! meg a marxista elmélet elő­feltevéseit és lényegét, azt ép­pen azon bizonyíthatjuk be, hogy milyen mértékben voltunk és vagyunk képesek a magyar valóság összefüggéseinek meg­tagadására, ellentmondásainak feltárására és problémáinak megoldására. Csak ennek a nemzeti tartalomnak alkotó fel­tárásával érhető el az egyete­mes marxizmus eszméjének iga­zi életre keltése: a gyakorlati munka vezérfonalává tétele. A magyar szocialista kultúra idevonatkozó teljesítményeit nézve az öt éve elhunyt Lukács György személye és munkássá­ga az elsők között érdemel em­lítést. Századunk történelmi, tár­sadalompolitikai és kulturális fejlődésének mély törései és el­lentmondásai szolgáltatták gon­dolkodói tevékenysége számára az alapvető ösztönzéseket. Ezek feltárásán dolgozott élete végé­ig. De ezeknek a mély törések­nek a tőkés társadalom lényegi- ségéből eredeztetése igazgatta útját a kommunista mozgalom­mal való elkötelezettséghez is. Ma nem lehetséges ezekről a problémákról tudományosan, színvonalasan és kulturáltan be­szélni, ha nem ismerjük mind­azt, amit Lukács György filo­zófiai és'esztétikai munkásságá­val teremtett. Ez még azokban az esetekben is így van, ami­kor a problémák lukácsi meg- válaszolásá'hoz kritikailag viszo­nyulunk. Lukács György munkássága egyébként is ösztönöz a vitára. Életének folytonosságát alaptö­rekvése, a valóság ellentmon­dásos teljességének (totalitásá­nak) gondolati megragadása és a társadalmi-emberi lehető­ségek és alternatívák tudomá­nyos megalapozása adja. Ugyan­akkor ez a folytonosság meg­annyi — tárgyában is változó — gondolati kísérletben és újra­fogalmazásban realizálódik. A századelőn azoknak az értelmi­ségi csoportosulásoknak egyik vezéregyéniségeként tűnik fel, akiknél elméleti-kritikai prog­ramként a hagyományos — kon­zervatív értékelések széttörése, a politikai ( és világnézeti radi­kalizmus szempontjainak érvé­nyesítése jelenik meg. Ez idő tájt a kor társadalmi valósága elle­ni szuhjektív — romantikus lá­zadását rendkívüli világirodal­mi és elméleti műveltsége és Ady költészetének hatása nyo­mán kísérelte meg formába öl­teni. További fejlődésének, vi­lágnézeti és filozófiai tájékozó­dásának, a marxizmushoz való közeledésének döntő ösztönzést adott a világháborús válság és az 1918—19-es eseményekben való aktív részvétele, a kommu­nista mozgalomhoz való csatla­RFKÉS MCYltiifáZL 1976. JÚNIUS 5. kozása. A l^or és a mozgalom ellentmondásos fejlődéstenden­ciái azonban csak fokozatosan tették lehetővé számára, hogy a „Marxhoz vezető utat” végig­járja, s megtalálja filozófiai és esztétikai gondolkodásában azt a mértéket, amelynek alapján életművének belső arányai vé­gül is kiformálódtak. Európát — mindenekelőtt né­met — műveltsége, világirodal­mi tájékozottsága és tudatos tö­rekvése arra, hogy a német nyelviiégen keresztül utat talál­jon a világ felé, felvetheti azt ,a kérdést, hogy vajon az életmű teljességéhez képest nem eset­leges-e Lukács Györgynek a magyar társadalomhoz és kul­túrához való viszonya. Egy ilyen vélemény már kényszerűen sem igazolható. A magyar fejlődés problémái, az irodalmi-mű­vészeti események nyomon kö­vetése és értékelése állandó összetevőjét képezik az életmű­nek. S ezek az értékelések min­den bizonnyal az életmű elméle­ti-módszertani alapjainak konkretizálódása szempontjából sem hanyagolhatok el. Mert például nem joggal tehetjük-e fel. hogy .más, közvetlenebb té­nyezők mellett a világirodalmi rangú magyar költészet politi- kusságának, , közéleti töltetének is szerep jutott annak a mércé­nek a kiformálódásában, amely. lyel az alkotások politikai-köz­életi töltetét mindenkor számon kérte a kritika? Éppen ezért kellett megküzdenie a teoreti­kusnak, hogy ne maradjanak az esztétikai elismerés körén kívül azok az alkotások, amelyek egy másfajta társadalmi-politikai közeg vagy alkotói szemlélet termékeként közvetettebben — általánosabban teljesítették a művészeti megformálás minden­kori követelményeit. (Az eszté­tikum sajátosságának realiz­muskoncepciója már ezt a tá- gabb — dialektikusabb műérzé­kenységet tükrözi.) Lukács György „különösségé­nek” egy lényeges mozzanatát is. inkább csak a magyar kultú­ra filozófia nélküliségének tra­dícióján határozhatjuk meg. Lukács György az első magyai filozófus, aki európai szintű tel­jesítményével egyúttal elsőként szüntette meg azt az űrt, ame­lyet a magyar műveltség vo­natkozásában még Erdélyi János vetett fel a múlt században, fir­tatva a magyar filozófiai telje­sítmény hiányát. Ezzel olyan problémakomplex,umot közve- tített a magyar kultúrába, amelynek hatása elől nem tér­het ki a kulturális-társadalmi gondolkodás egyetlen fontos te­rülete sem. Az ösztönösség és tudatosság dialektikája és en­nek érvényesülése a munkás- mozgalom politikai-intézmé­nyes struktúrájában, a szocia­lista demokrácia kérdése, a po­litikum és etikum összefüggé­se, a társadalmi gyakorlat alter­natívákban mozgó kerete, a ra­cionalizmus és irracionaliz­mus ellentéte, ' a művé­szet és társadalmi megbízatásá­nak értelmezése, a szocialista értékrendszernek az emberi kul­túra haladó áramlataihoz és tö­rekvéseihez csatolása — meg­annyi „lukácsi” kérdés, amelyek megoldása a filozófia és szoci­alista fejlődésünk számára egy­aránt sorsdöntő. Lukács György aktualitása iy módon napjaink eleven társa­dalmi-emberi problematikájában gyökerezik. Olvasnunk kell őt. Egyetértve vagy polemizálva, de semmiképpen sem az érdekte­lenség közönyével. Egyre szé­lesebb körök társadalmi szemlé­letének korszerűsége múlik ma azon, hogy az életmű teljesít­ményei megjelennek-e életünk kérdéseinek megközelítésénéL Hüvely István Foci meccs, filmvetítés, strandolás, kirándulás várja a békéscsabai gyerekeket a nyáron A jubileumi uttörőévben jubi­leumi úttörőnyár gazdag prog­ram lehetőségével kedveskedik az ifjúsági és úttörőház a csabai gyerekeknek. Öt lakóterületen segítik a gyerekek nyári szabad idejének eltöltését, ezek a követ­kező helyek: Jamina 1. Padrah iskola körzete, Jamina 2. a 11. számú iskola környéke, a Ku- lich-lakótelep a 10. számú iskola körzete, az Áchim-lakótelep a 4—8 számú iskola körzete, a Penza lakótelep a 9. számú isko­la és a Lencsést lakótelep a 3. számú általános iskola környéke. Folytatódik a tavalyi kispályás labdarúgó-bajnokság a fiúk ré­szére, először területi formában, majd a döntő augusztus 20-án lesz a Békéscsabai Előre Sparta­cus pályáján; Miénk a stadion!- jelszóval. I Szabadtéri vetítések lesznek a lakótelepeken legalább 2-3-szor ezen a nyáron. Jó szórakozás vár az aszfaltrajzversenyek nézőire és résztvevőire, a pajtások még a strand játékparkjában is raj­zolhatnak. Közösen szervezett kirándulá­sokra mehetnek a pajtások a Bandika-fához. Gyulára és Pós- telekre. A lakótelepeken kéthe­tenként együttes játékdélutáno-' kon találkozhanak a gyerekek, augusztus 23-án pedig este 8 órá­tól vidám tábortűzzel búcsúztat­ják a vakációt. A sajátos érdeklődésű gyere­kek szaktáborokban fejleszthe­tik tudásukat. Természetvédő, fúvószenekari, turista, képzőmű­vészeti csoportok szervezését tervezik. A békéscsabai K1SZ- táborban a napközisek hírnző. a játékkészítő, a go-kart és a sakkszakkör foglalkozásain ve­hetnek részt. Azok a pajtások, akik nyáron a lakóterületi közös élménygyűj­tésben a legügyesebbeknek bi­zonyainak, augusztus 31-én ju­talomkirándulásra mennek Gyo- párosfürdőre. Minden program résztvevője lehet az úttörőházi évnyitó, szeptember 4-i műsoros tombolasorsolásnak. fl felszabadulást követő évektől kölcsönös barátság fűzi egymáshoz őket. A gyárakban dolgozók fiai minden idegiszá­lukkal arra törekszenek, hogy meghódítsák a tudás birodal­mát, a kétkezi munkások pedig a munka mellé a tudást is meg ■akarják szerezni, hogy ők se maradjanak el fiaiktól. Így hát a gyár es az iskola szorosan összetartozik. Ez az együvé tar­tozás egyben jelképezi társadal­mi rendünket is — csak az bol­dogulhat benne, aki dolgozik, aki tanul. Az iskolák társadalmi kapcso­latairól szólva elég csak az „Egy üzem — egy iskola” moz­galomra utalni, vagy arra a né­hány éve oly divatos kapcsolat- teremtésre, amikor a „Televí­ziót minden tanyai iskolának!” jelszót tették magukévá a szo­cialista brigádok. A kapcsolatteremtésnek már eddig is számos változata vált ismertté, de hogy mindig újabb ég újabb megoldásokat kerestek és keresnek ma is, annak a min­dig változó és alakuló élet az oka. Mega szülői szeretet, a gon­doskodás, a törődés saját fiaink­kal, lányainkkal. Mert ugyebár azt senki sem kívánja letagad­ni, hogy akik az iskolák segít­ségére sietnek, azok mások gye­rekeiben is a sajátjukéra gon­dolnak. Joggal beszélhetünk az is­kolák és a gyárak rnás kapcso­latáról is, hiszen a dolgozók ál­talános iskoláiban szerezték meg a meglett munkásemberek azo­kat az alapműveltségről szóló végbizonyítványokat, amelyek­re annak idején, nem jutott idő. A munkához való jogot éppen úgy a mi társadalmi rendsze­rünk teremtette meg, mint a ta­nuláshoz való jogot. És az elmúlt harminc év azt bizonyította: a gyárak munkásai éppen úgy él­tek ezzel a joggal, mint az is­kolák tanulói, nevelői, akik szo­ros kapcsolatot alakítottak ki számos gyári kollektívával. Milyen szoros ez a kapcsolat? Példákat minden városból, csak­nem minden községiből sorolhat­nánk. s a kapcsolatok erejének egyetlen fokmérője van. Ez pe­dig az emberség, a szeretet, a segíteni akarás. Vannak iskolák, ahol szerző­désben rögzítették az együttmű­ködés formáit. A jogokat éppúgy, . mint a kötelességeket. Vannak iskolák, ahol a szóbeli megálla­podás a rendszeres vagy éppen alkalomszerű találkozások alap­ja, Több városunkban ma már társadalmi ügy a gyárak és az iskolák kapcsolata. És egyre töb­ben úgy Ítélik meg, hogy az „Egy üzem — egy iskola” mozga­lom f elett már kissé eljárt az idő, áttérnek egy sokkal szorosabb és eredményesebb kapcsolat ki­alakítására: az egy osztály, egy úttörőraj és egy szocialista bri­gád baráti összefogására. Ez sokkal közvetlenebb, emberibb, és sokkal jobban kifejezi azt a törekvést, amiről napjainkban szó van. Nem az üzemvezető és az iskolaigazgató kapcsolatán alapszik ez a barátság — bár ebben az esetben ez is nélkülöz, hetetlen! —, hanem a munkások és a diákok egymást megbecsü­lő összefogásán, s így telítődik valódi közösségi, politikai tar­talommal is. És mit tanulhatnak a ta­nulok a brigádok tagjaitól? Mindenekelőtt megismerkedhet­nek a termelőmunkával, felhasz­nálhatják a látottakat, esetleges tapasztalataikat a pályaválasz­táskor, és megfelelő tudást sze­rezhetnek a pályára nevelés kér­déseiből. Ez a „gyakorlati okta­tás” nemcsak a tanulók, hanem a nevelőtestület érdeke is. A fi­atalok észre sem veszik, és meg­ismerkednek későbbi munkahe­lyükkel. Még akkor is, ha törté­netesen továbbtanulnak, és mint végzett szakemberek mennek „vissza” majd valamelyik üzem­be. A szocialista brigádok javára azonban nemcsak az iskolák és az ott tanuló diákok patronálá- sa írandó, hanem az a segítő szándékú építőmunka is, amely­nek keretében mondjuk sokfelé bitumenes sportpályák épülnek. Az ő segítségük nélkül szegé­nyebbek volnánk jó néhány óvodával Is. Mi történik ott, ahol történe­tesen nincs gyár? — kérdezhet­né az olvasó. Ott a tsz-ek szo­cialista brigádjai sietnek a ta­nulók segítésére. Amint a közművelődés terén is egyre jobban hódít a kiscsoportos foglalkozás, a klub­szerű tanácskozások, előadások rendszere, úgy a gyárak és az is­kolák kapcsolatában is ez a for­ma terjed a legjobban. A bri­gádtagok, osztályok vagy éppen úttörőrajok tagjaival keresnek és alakítanak ki megfelelő ba­rátságot. Ez a baráti összefogás a jövőben még inkább elősegít­heti a munkára nevelést, a bri- gádtagdknak pedig megfelelő alapot nyújthat, hogy akik még nem rendelkeznek a nyolc álta­lános iskolái végzettséggel, bát­ran nekivágjanak az iskolának, amely értük van, és amelyet ők szíwel-lélekkel, munkával tá­mogatnak. Polner Zoltán A Vám- és Pénzügyőrség felvételt hirdet olyan érett­ségizett, katonaviselt és 26 évnél fiatalabb férfiak ré­szére, akik egészségileg al­kalmasak a szolgálat ellá­tására. Részletesebb tájékoztatást a megyében levő szervek­nél. Szaloncimbalom A Fővárosi Művészi Kézműves Vállalatnál megkezdték egy új hangszer, a szalon,cimbalom gyártását. A kis méretű, alig 10 kilós zeneszerszám iránt nemcsak a népzenészek, hanem a modern zene képviselői is érdé klődnek. Az egyik minicim­balmot egy montreali zenésznek szállították. (MTI Fotó—Csikós Gábor—KS)

Next

/
Thumbnails
Contents