Békés Megyei Népújság, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-26 / 150. szám

Változtatható ruhatár A nők leleményességére van jórészt bízva a mai divat. Ehhez szükséges, hogy mindenki, mi­előtt vásárol, legalább gondolat­ban mérje fel meglevő ruhatá­rát és ahhoz színben és bizonyos fokig íormámegoldásban is ha­sonló zsánerű kiegészítést vásá-- roljon. Igv lehetségessé válik, hogy mindig új és új összeállí­tásban viselje a meglevő, illetve új ruhadarabjait. Rajzsoroza­tunk a variáláshoz ad ötleteket. 1, számú modell: Lehet példá­ul kék-fehér csíkos, könnyű mű­szál szövetből, vagy vászonból, szoknya, blúz megoldás. A blúz rövid ujjú széles kézelővel ké­szült és nagy díszgombokkal zá­ródik. A szoknya négy részes, lerde szálirányban szabott, és így bősége is van. A 2. számú modellen látható egyenes szárú, felhajtós nadrág natúr színű vagy kék árnyalatú jerseyből készült. Hozzá felső zsebbel ellátott ingkabátka való, alá pedig sötétebb színű ing­blúz. Az ing-kabátka színe lehet piros és így azt az 1. számú modellhez, akár a blúz tetején, akár a szoknyához is viselhet­jük. Természetesen a csíkos blúzhoz is jól illik a nadrág, a csíkos szoknyához a sötétebb színű blúzt is lehet viselni. Á 3. számú modellen ismét a csíkos blúzt mutatjuk, amely alatt beige, piros vagy fehér vé­kony pulóver van és elől szem- behajtással bővített két zsebes szoknya, anyaga leljet melé, vá­szon, vagy könnyű szintetikus szövet. A i. számú modellen az előb­bi rajzon iátnato nadrághoz pi- ros-fehér-kék színben tartott tu­nika zsánerű felsőrészt muta­tunk be. Ugyanehhez a felső­részhez az 5. számú rajzon a csí­kos blúzt, rakásokkal bővített szoknyát terveztünk. A. POPOVICS: DICSŐSÉG Életemben először szerepeltem a tele­vízióban, Az antik kultúráról beszéltem. Nem kétséges: fino­man, okosan, tudo­mányosan, egyszóval ragyogóan. Rögtön éreztem, hogy ez az adás nem akármi­lyen. Dicsőség! Édes a dicsőség súlya,' édes! Most hazafelé tar­tok és tudom: ha be­lépek, csengeni fog a telefon. Ismerősök, ismeretlenek, férfiak, nők, egészen fiatal lányok gratulálnak majd. Megköszönik, hogy elvezettem őket. a csodálatos antik vi­lág művészetébe. Amint ez a gondolat felötlött bennem, ab­ban a pillanatban megcsörrent a tele­fon. A szivem vadul, zakatolt, amikor fü­lemhez emeltem a kagylót. Óh, hogyan is kezdjem el, ho­gyan is beszéljek, mit is mondjak tisztelő­imnek majd a siker kapcsán? Minden esetre méltóságteljes leszek, de ezen belül érezhetően szerény... — Szevasz, öre­gem! — hallatszott a vonal túlsó végéről gyerekkori barátom hangja. — Hogy, s mint pajtikám? Épp az előbb láttalak a tévében ... „Méltóságteljesen, de azért csak szeré­nyen”. — biztattam önmagam és azt mondtam: — Köszönöm .. — Mi a csodát kö- szöngetsz le nekem? Mondd, ki hord ma­napság ilyen vacak nyakkendőt? Ne is tagadd, a kőkorszak­ból való. ■. Egy perc múltán újra csengett a tele­fon. — Giorgescu elv­társ? Nagyon, kérem, bocsásson meg ne­kem, de árulja el, hol nyiratkozott utoljára? Mint öreg fodrász be kell, hogy vall jam: a maga barkójánál: hosssza, ha-ha-ha, nevetséges, jócskán meghaladja a jóizlés határait... Amikor a telefon harmadszorra is fel­berregett, bevallom, nem minden izgalom nélkül nyúltam a kagyló után. És nem tévedtem! Egy címe­res ökör izgalomtól elfúló hangon közöl­te. hogy én rosszul ejtem a susogó és sziszegő hangokat, s ezért az ilyen tökfe­jeknek semmi keres­nivalójuk a képer­nyőn. A következő két tisztelőm megjegyez­te: a zakóm olyan rosszul áll rajtam, hogy a hátam dimb- je-dombja a púposle - vének is dicsőségére válna, s ha a követ­kező esetben újra a képernyőre tolom a képem, legjobb lesz bepelenkáztatnom magam ... Újra felcseng a te­lefon. — Na, ki az már megint? — ordítom magamból kikelve. — Mit vett észre a ked­ves néző? Nem nyí­ratom divatosan a barkóm? Nem, egye­nesen Párizsból ho­zatom az öltönyöm? — Nem, nem — hallatszott egy nyu­godt, derűs női hang. — Minden csodála­tos volt... Olyan okosan, szépen, tem­peramentumosán be­széltél, hogy az egye­nesen ... — Köszönöm, ma­ma. — sóhajtottam és letettem a kagylót. fordítása Baraté Rozália MŰVÉSZ- r A sötétedés utáni Mosom autóvezetés Molnár Ferenc visszaérkezeti Pestre Az ördög nagy sikerií olaszországi bemutatója után. A vonatról egyenesen a New York kávéházba sietett. A pesti lapok már tele voltak a magyar darab itáliai hódifásának szenzációjá­val. A kávéházban ott ült Ady Endre. Odarohant Molnár Fe­renchez: — Ferikém, mielőtt bárkivel beszélsz, csak egy szót — félre­húzta, és odasúgta Molnárnak —, Ferikém, most, amikor sike­rült, amikor világsikered van, most szerezz barátokat!... *** József Attilának egy nyáron Berény Róbert néhány hétre rendelkezésére bocsátotta öreg, budai kért mélyén fekvő kis há­zikóját. Egy délután Németh Andor ellátogatott hozzájuk Köstler Artúrral, aki akkor Pes­ten tartózkodott. A költő örömében azt sem tudta, mit kezdjen vendégeivel. Borért szaladt, szalonnát pirí­tott. Később Németh Andort le­ültette a zongorához, hogy játsz- szon Bartókot neki. A Medve­táncot és újra a Medvetáncot. József Attila nem tudott be­telni vele. Együtt dünnyégte, brummogta a zongorával. És néhány nappal később a költő elhozta Németh Andornak a Medvetáncot meg A ka­nászt ... * » * Karinthy Frigyes felolvasott a rádióban. Mikor vége volt, a stúdióbeliek gratuláltak neki: — Remek volt! Es mit érzeti, mikor az egész világ hallgatta? — Én? — válaszolt Karinthy. — Én?... Engedjék meg, hogy rejtvénnyel feleljek: Egy fakir szöges ágyon fekszik, és átszel­lemült arccal hallgatja a rádiót. Mit hallgat? Senki sem tudta megfejteni. Karinthy folytatta: — Pedig nagyon egyszerű. Az én felolvasásomat hallgatta ilyen nagy igyekezettel, mert a fakir boldog, ha szenvedhet... *** f Móricz Zsigmondhoz bejött a szolgálólány egy levéllel, melyet katoríaism,erőse irt hozzá: — Legyen szives a nagyságos úr — szólt az íróhoz —, olvassa el hangosan ezt a levelet, mert én nem bírom kibetűzni. Móricz Zsigmond felolvasta a levelet, miközben csodálkozva vette észre ,hogy minden sora nagy betűvel kezdődik. — Mondja csak, Mari — kér­dezte —. miért kezdi az isme­rőse nagy betűvel a sorok ele­jét? Mari elpirult, s szemérmesen felelte: — Katona az, nagyságos uram. Nincs annak ideje még arra is gondolni!... * * * Nagy Lajos sakkozott egyszer a kávéházban. Bejött egy fér­fiú, nézegeti a kávéházban ösz. szegyűlt írókat és megkérdi va­lakitől, Nagy Lajosra mutatva: — Hát ez kicsoda? Az illető meglepetten felelte: — Ez Nagy Lajos. Nem is­meri? Most kapta meg a Ba- umgarten-díjat! A férfiú arca felderült: — Ü^y? — válaszolta. — Olyan jól sakkok? ... *** Szegeden is alkoholtilalom volt 1918—19 telén. Január vé­ge felé Juhász Gyula este nyolckor egy nagyon részeg em­berrel találkozott az utcán. Ju­hász, aki akkor teljes szívvel az antialkoholista mozgalom híve volt, fölháborodott a látványon: — Ugyan, mondja már — kérdezte a részeg embertől —> hol kapott maga ilyen titott idő. ben bort? A részeg barátságos öleléssel közeledett a költőhöz: —En is azt szeretném tudni, mert vissza szeretnék menni egy fél literre, de nem találom az utat. Nem vezetne el as úr?... A legtöbb gépkocsivezető szí­vesen lemondana a besötétedés utáni utazásról, de nehéz úgy irányítani a programot, hogy er­re ne kerüljön sor. Sokan van­nak olyan vezetők is — az új jo- gosítványosok vagy az idősebb emberek köréből kerülnek ki —, akik kifejezetten félnek naple­mente után a volán mellé ülni. Kétségtelen, hogy kell némi biz­tonságérzetet adó rutin az éjsza­kai vezetéshez, de az is igaz, hogy kis fáradsággal, felkészü' léssel alkalmazkodhatunk a kö­rülményekhez és biztonságban, kényelmesen akár több száz ki­lométernyi utat is megtehetünk a besötétedés után. fl kocsi felkészítése A nappalihoz képest nagyon kevés az a fény — annak csak mintegy 10 százaléka —, amit az autó lámpái adnak. Ha piszko­sak, rosszul vannak beállítva az autó fényforrásai, még tovább fokozódk a fényveszteség. Min­denesetre ajánlatos a gépkocsit ellátni a KRESZ által maximáli­san megengedett számú fényfor­rással. A sötétben való vezetésnél nagy súlyt kell helyezni a szél­védőüveg és a hátsó ablaküveg, valamint a külső visszapillantó tükör tisztaságára. Indulás előtt kívül-belül foltmentesre tisztít­suk meg az üvegfelületeket, s ha menet közben a rovarfoltok mi­att romlani kezd a kilátás, azon­nal álljunk félre az úton, és tisz­títsuk le az üveget, a tükröt. Indulás előtt arról is győződ­jünk meg, hogy jól működik-e a szélvédőtörlő és van-e elég fo­lyadék (télen fagyálló folyadék) az ablaköblítő berendezésben. A nyári éjszakák rovarinváziója idején az ablaktörlővel nem le­het eltávolítani a rovarhullákat, és az elkenédés miatt hosszú másodpercekre megszűnhet a ve­zető kilátási lehetősége, ami be­láthatatlan következményekkel járhat. Q szem szoktatása Esti. éjszakai autóvezetésre nem ajánlatos annak vállalkoz­nia, aki hosszú órákon át a tű­ző napon hevert és nem védte a szemét sötét napszemüveggel. Indulás előtt is egy időre te­gyük fel a napszemüveget, s akkor is használjuk, ha útközben kiszálunk vacsorázni, kávézni vagy tankolni. Így megkönnyít- hetjük a szem számára az alkal­mazkodást, és megőrizhetjük ? már megszerzett éjjeli látóképes­séget. Az egyedül utazó ember hamar elálmosodik a kocsiban, külö­nösen ha halk, andalító zenét hallgat, és ha álmosító meleg van az utastérben. Ebből követ­kezően előnyösebb társasággal megtenni az utat (vannak, akik ilyenkor egy autóstoppost ültet­nek maguk mellé a kocsiba), a rádióból pattogó ütemű zenét vagy szöveges műsort hallgatni, s éjj^l is működtetni kell a szel­lőzőberendezést, vagy időnként friss levegőt kell engedni a ko­csiba. Aki nem akar gyorsan elfárad­ni, keveset dohányozzék a kocsi­ban, és az útitársaitól is kérje ugyanezt. Minden két-három ci­garetta elszívása után alaposan „öblítsük át” friss levegővel a kocsi utasterét. Talán mindennél fontosabb az, hogy egy-két óránként — ak­kor is, ha nem érzünk különö­sebb fáradtságot — álljunk meg rövid pihenőre az éjszakai autó­út során. Ilyenkor sétáljunk egy kicsit, mozgassuk meg az izma­inkat. és alaposan szellőztessük ki a kocsit magát is. Vezetéstechnika sötétben Már szürkületkor kapcsoljuk be a lámpákat, ezzel saját biz­tonságunkat szolgáljuk, hiszen jobban „látszunk” az országúton. A találkozásoknál idejében kap­csoljunk át tompított fényre, s ne menjünk bele • „fényszóró­párbajba”, a „fénysokk” ugyan­is több másodpercre csaknem tel­jesen megvakítja az autóvezetőt. Akkor is tompított fényszórót használjunk, ha más járművet követünk. Érdemes kiválasztani egy velünk azonos tempóban ha­ladó gépkocsit az éjszakai or­szágúton s azt 100—15ö méter távköz betartásával követni. Sa­ját fényszóróink biztosan nem világítanának olyan messzire, mint útitársunké, aki „előttünk viszi a lámpákat”. Ha mégis elő­zésre szánjuk el magunkat, fény­szórónk rövid felvillantásával je­lezzük szándékunkat. A hátulról érkező gyorsabb kocsit éjjel könnyebb észreven­ni, mint nappal, mert fényszó­rójával akaratlanul is „bejelent­kezik” a tükrünkbe. Ilyen jelzé­seket kapunk a szembejövő for­galomtól is, ha dombtető felé haladva figyeljük a fákon meg­jelenő fényeket, árnyékokat. Ki. világítatlan járműre azért ter­mészetesen számítanupk kell, te­hát lehetőleg a felező vonal mel­lé húzódva haladjunk, A statisztikai adatok azt mu­tatják, hogy az autóbalesetek vi­szonylagos gyakorisága éjszaka vagy szürkületkor kétszerese a nappali balesetek számának, no­ha az éjszakai forgalom jóval kisebb. Ezért elsősorban a rosz- szabb látási viszonyok felelősek. B. I. Bizonyítás- Asszonyom, még mindig azt állítja, hogy az ön Fifijének ftemmi köze sem volt az cn Lidikéniliez?!...

Next

/
Thumbnails
Contents