Békés Megyei Népújság, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-22 / 146. szám

A hét országos jelentőségű zenei eseménye Országos eszperantó verseny Gyulán Három napon át lengett a zöldcsillagos eszperantó zászló az elmúlt héten Gyulán, a leánykollégium homlokzatán. Itt rendezték meg ezúttal a nyol­cadik alkalommal az országos eszperantó tantárgyi versenyt. A zsűrinek — elnöke Gyar- mathy Zsolt, tagjai: dr. Saiga Attila. Bereczki Lászlóné, is agy Katalin és Cserne Tibor — nem volt könnyű dolga a verseny ér­tékelésekor, hiszen a mintegy félszáz általános és középiskolai tanuló nagyszerű erényeket csil­logtatott az eszperantó nyelv el­sajátításában. Eredményt az el­múlt héten szombaton hir­dettek. Legtöbben az idén a házigazda Békés megyeieken kívül Veszprém és Vas megyé­ből, valamint a fővárosoól ér­keztek. A gyulaiak közül Kádár Már­ta, az Erkel gimnázium és szak- középiskola eUó osztályos tanu­lója szerepelt a legjobban, aki első helyezést ért el. Kitünően szere sítek az 1-es iskola tanu­lói, akik közül Hack Erika, Gombkötő Erzsébet és Bariak Beatrix a harmadik helyet sze­rezte meg. Beatrix érdemelte lel a városi úttörőelnökség külön- díját is. Ugyancsak első helye­zést ért el Juhász Erzsébet III. osztályos gimnáziumi tanuló is. A legeredményesebben szereplő tanulók tanárait is megjutal­mazták, közöttük Gyarmathy Zsolt szakfelügyelőt is. Az esz- perantó nyelvben elért példás előmeneteléért négy tanuló ka­pott balatoni beutalót, egy kis­lány pedig csehszlovákiai uta­zást.A budapesti XIII. kerületi úttörőelnökség által alapított vándorserleget az idén a várpa­lotai 2-es számú iskola érdemel­te ki. Érdekes kezdeményezés híre érkezett nemrégiben Gyulára: A Rotterdamban megjelenő eszpe­rantó újságban terjedelmes cikk jelent meg a Magyarországi or­szágos tanulmányi versenyről — amely Gyuláról indult el — és a cikkben javasolják, hogy ezt a nemes vetélkedőt a jövőben hasz­nos lenne nemzetközivé szélesí­teni. Béla Ottó mondja, Itt várj, innen ne moz­dulj. Megőrzésre a Lakingerre bíz. ? . ' Ügy érzem, hogy magamat il­letően rrtost már kulcshelyzet­ben vagyok. Világos előttem a helyzet, a matekot nem szere­tem. a történelmet sem díjazom. Mert mi a történelem? Utólag megírják, hogy így volt, vagy úgy volt. Csakhogy utólag köny- nyü okosnak lenni. Csak a mű­veltebbeknek mondom, a Han­nibált néha összekeverem a Hasdrubállal, de azonnal javí­tok. Ha olvasok egy könyvet, rögtön szeretném átírni. Nem egy hátrány. De ha matekból meghúznák a titkárt, az rossz fényt vetne az egész társada­lomra, nem szólva a nénémről. Az öreg olyan büszke lesz, már előre hallom, ahogy dicsekszik, megmondtam, itthon maradsz a nyáron. Aztán hergeli magát, itt állsz nyakig a technikai forra­dalomban és még az alapmű­veleteket sem ismered. Jól van .már, mondja majd az anyám, a nyáron majd megtanulja, azért marad itt, mi is volt ve­led az érettségin... Erre nagy csend. Ez így lesz. Közben meg­jött a Kun Vili is. Magyarázza a tételt, amit az öreglány délelőtt levezetett a táblán. Érti Várai, mondta, maga is érti? Lehet olyan negyvenes, a legszebb fér­fikor. Hallottam a karóra ketye­gését, de abból, amit magyará­zott, egy szót sem. Ki nem hí­vott. Megvadít a csend. Ezt megúsztam. A Kun Vili viszont úgy született, hogy egy-két na­pig maga előtt látja a táblát, ha nem is' érti, olvassa. A tanárnő szövegét nem értem, ahogy ő mondja, értem. Begurultam, most, hogy valamit értettem, el­határoztam, nem adom magam •icson. Békés-tarhosi zenei napok Harminc évvel ezelőtt új hon­foglalók érkeztek a békés-tarhosi Wenckheim-kastélyba, az enek és zenei szakirányú líceum és tanítóképző intézet első diákjai. Az iskola megálmodója, a körös- tarcsai születésű Gulyás György ének- és zenetanár, ma a világ­hírű Debreceni Kodály Kórus Liszt-díjas karnagya, érdemes művész volt. Nyolc évig folytat­hatták áldásos tevékenységüket, amikor a következetlen értéke­lés, az országosan is jelentős te­vékenységük fel nem ismerése megszüntette az Iskolát. Kodály zenepedagógiai elveit vallották magukénak, és a Mester is el­ismerően nyilatkozott a tarhasi sikerekről, törekvésekről. Békés-Tarhoe szellemiségét idézték vasárnap és hétfőn az első békés-tarhosi zenei napok résztvevői: öregdiákok, akik új­ra eljöttek az ismerős parkba, a zenepavilonba, amelyhez meg­számlálhatatlan emlékük fűző­dik, a meghívottak: Ferencsik János kétszeres Kossuth-díjas, kiváló művész, Szokolay Sán­dor Kossuth-díjas, a Debreceni Kodály Kórus, a Szombathelyi Szimfonikusok, Köröndi György énekművész, az ország és Békés megye közművelődési, művésze­ti és társadalmi életének számos személyisége. Vasárnap délelőtt 10 órakor Vámos László, a békési Városi Tanács elnökhelyettese mondott megnyitót a békési művelődési házban, ahol kilenc meghívott kórus vett részt a kórusverse­nyen, melynek zsürijébén Gu­lyás György töltötte be az elnöki tisztet, a társelnök pedig Szo­kolay Sándor volt. A verseny utáni értékelésben Szokolay Sándor dicsérte felkészülésüket, különösképpen kiemelve az alig egy éve alakult és a diákkóru­sok teljesítményét. A zsűri négy kategóriában hirdette ki a leg­jobbakat: madrigál-kategóriá­ban az Orosházi Madrigál kó­rust (karnagya Szokolay Bálint), Bartók, Kodály és a kortárs zene­szerzőket bemutató kórusok ka­tegóriájában a Békés megyei Pe­Más nap jön a tanárnő, beírja az osztálykönyvet, lapoz a no­teszben, már névsor végén van. Az asztalra dobja, elhúz a pa­dok előtt, ringatja magát, rám­néz. de nem-ismer. Rövid a ha­jam. Azon gondolkozom, illene bemutatkozni. Jöjjön ki a táblá­hoz, Várai, vezesse le nekem azt a tételt, amit a múlt órán felír­tam. A Kelemenre nézek, a Kun Vili behúzza a nyakát, a Lakin­ger a homlokát törli. Elindulok, de semmit nem látok. A magam részéről egyelőre nem nyilatko­zom. Nézze kérem, ott kezdtük el, hogy adva van magának. És felírja. Eddig stimmel, gondolom. Na innen már egyenesen az kö­vetkezik ... Nézem az indulást, pont ezt a részt vacakolta teg­nap a Kun Vili. Ha tegnap ér­tettem, ma is értem. Világos,, mondom, ha ez az indulás, eb­ből következik, hogy ... Mint a villámcsapás, ott, a táblán az utolsó betűig az egész leveze­tés. Megtörli a szemüvegét, a fejemre néz, aztán a táblára, megigazítja a háriját, hátradob­ja a kontyát, kinéz az ablakón. Menjen a helyére, mondja, ez így van, ahogy felírta. A noteszt felveszi az asztalról, valamit be ­lejegyez. Hallom, ketyeg a kar­óra. Nem az életnek, az iskolá­nak tanulunk. Állatian szép az idő. Délután a Lakingerrel és a Weisz-szel elvonulunk egy kiállításra. Oda­vagyok valahányszor meglátom ezeket a festményeket. Otthon magam is hozzákezdek, folyik a festék, a néném bezsong. Kite­lepítenek a konyhába Egy ab­laka van, meg egy 30-as égő. Akármilyen tehetség vagyok, de ilyen világításnál frankón nem lehet művészi színvonalon fes­teni. * (Folytatjuk) dugógus Női Kart (karnagya Sárl^elyi Jenőné), a népdalok ka­tegóriájában a békési művelő­dési ház munkáskórusát (kar­nagya Kökéndi József) és a munkásdalok kategóriájában a békéscsabai Általános Munkás Dalkört (karnagya Sutyinszki János). A BÉTA ZEN soron következő eseménye Makoviczki János, Bé- | kés város tanácselnökének foga­dása volt, melyen Békés-Tarhosi Emlékplakettel tüntették ki — többek között — Ferencsik Já­nost, Gulyás Györgyöt, Szokolay Sándort, Nagy Jánost, a Békés megyei Tanács elnökhelyettesét, Inokai Jánost, a békési városi pártbizottság első titkárát, Me­ző Imrét, a Tarhosi Emlékbi­zottság titkárát, dr. Tóth Lajost, az emlékbizottság tagját, dr. Szabó Ferenc levéltárigazgatót, Fejes Antalt, a békési zeneiskola igazgatóját. Délután 3 órakor dr, Tóth Lajos, a Tarhosi Emlék- bizottság tagja, az MSZMP Po­litikai Főiskolájának tanára nyi- I tóttá meg a múzeumban a bé­kés-tarhosi emlékkiállítást, majd I a zenei napok résztvevői és ven­dégei Békés-Tarhosra utaztak, ahol a zenepavilonban folyta­tódtak az ünnepi események. A hangversenytermet zsúfolásig megtöltő közönséget Makoviczki János tanácselnök köszöntötte, majd dr. Gácsér József, a Békés megyei Tanács művelődésügyi osztályának vezetője mondott emlékbeszédet. A nevezetes tar­hosi énekiskola múltját és ha­gyományait idézve hangsúlyoz­ta. hogy az iskola közösségi szel­leme ma is él, és csak ez a szel­lem volt képes arra, hogy olyan neves művészeket adjon az or­szágnak, mint Szokolay Sándor zeneszerző, Mező László gordon­kaművész, Tarján Ferenc kürt­művész és sokan mások, akik az ország zene- és általános iskolá­iban szolgálják a zenei nevelés nemes ügyét. Külön köszöntötte az iskola létrehozóját, Gulyás Györgyöt; aki tanítványaival együtt akadályokat nem ismerve i teremtette meg a magyar ének­zene oktatás ma is egyedülálló példáját, a tarhosi iskolát. Ja­vasolta, hogy a rendező szervek | kezdeményezzék: Békés-Tarhos j a magyarországi ének- és zene-1 karok rendszeres találkozójának i színhelye legyen. A nap záróeseménye a Deb- | receni Kodály Kórus hetven- perces programja, és Kodály Psalmus Hungaricusának elő­adása volt. A Kodály Kórus Gu­lyás György vezényletével fe­lejthetetlen élményben részesí­tette a hallgatóságot, zárószá­muk, Szokolay Sándor két mo­tettája elsöprő sikert aratott. A nem mindennapi hangversenyen ezután Ferencsik János vezényel­te a Psalmus Hungaricust. A köz­reműködő Köröndi György ének­művész, a Szombathelyi Szimfo­nikusok Zenekara és a Kodály Kórus lenyűgöző művészi él­ményt nyújtott. Másnap, hél lön délelőtt 9 di a­kor a volt tarhosi diákok talál­koztak a park öreg fái alatt, és beszélgettek további terveikről, a békés-tarhosi lehetőségek ki­bontakoztatásáról. A találkozón részt vett Gulyás György, Szo­kolay Sándor, Mező Imre, dr. Tóth Lajos és még csaknem fél­száz öregdiák. Tíz órakor a VI. gyopárosi zenei tábor hang­versenyén a megye zeneiskolái­nak növendékeiből alakított ze­nekar szerepelt Tóth István, Lang Gusztáv, Pechan Zoltán és Fejes Antal vezényletével, Sin Katalin gordonkaművész közre­működésével. A tábor életéről Dinnyés István, az orosházi ze­neiskola igazgatója mondott rö- j vid tájékoztatót. Tizenegy óra­kor dr. Szabó Ferenc nyitotta- meg a BÉTAZEN alkalmából rendezett tudományos üléssza­kot, melyen Vitányi Iván, a Nép­művelési Intézet igazgatója tar­tott előadást az iskolai ének-ze­ne oktatás és a közművelődés i kapcsolatáról. Az előadás korre­ferensei között dr. Durkó Má­tyás egyetemi tanszékvezető do­cens és Gulyás György Liszt-dí­jas is kifejtette véleményét a zenei oktatás-nevelés rendszeré­ről, módszereiről és jelentőségé­ről. A kétnapos ünnepség méltó­képpen idézte azt a békés-tarho­si szellemet, mely gazdag ha­gyományaival és példájával ma is gazdagítja zenei nevelésün­ket. S. E. Ferencsik János kétszeres Kossuth-díjas kiváló művész átveszi Makoviczki János tanácselnöktői a Békés-Tarhosi Emlékplakct­tet s Volt taraosi diakok a kastély parkjában. Jobb szélen Gulyás György, az iskola egykori igazgatója (Veress Erzsi felvételei) A világhírű Debreceni Kodály Kórus a tarhosi zenepavilon színpadán. Vezényel: Gulygs György Az Autóközlekedési Tanintézet 1976. szeptemberében gépjár­művezető és karbantartó SZAKMUNKÁSKÉPZŐ TANFOLYAMOT INDÍT. A jelentkezés feltétele: általános iskolai végzettség esetén 3 év, középiskolai végzett­séggel 1,5 év szakmai gépjárművezetői munkaviszonyban el, töltött gyakorlati idő. Jelentkezni lehel: 1976. július 10-ig. Békéscsaba, Tessedik u. 21. sz. alatt.

Next

/
Thumbnails
Contents