Békés Megyei Népújság, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-20 / 145. szám
Fejleszteni — jó üzlet A „jólértesültek” Kezdjük a lényeggel; a megye legnagyobb ipari üzeme — a háromezer dolgozót foglalkoztató ___ Békéscsabai MEZŐGÉP Vállalat a IV. ötéves terv időszaka alatt 70 százalékkal növelte termelését. Ez évi 13 százalékos, az iparági átlagot jóval meghaladó fejlődést jelent. Árbevétele közel jár az évi 800 millió forinthoz, termékeinek mintegy felét exportálják. Évente mintegy másfél millió dolláros nyugati exportot bonyolít le, termékei európai színvonalúak. A lényeg tehát éz. De talán nem érdektelen megnézni azt sem, hogyan jutott el alig néhány év alatt eddig a volt Gépjavító Állomás. A fordulat éve: 1972 Közhely, hogy minden kezdet nehéz, de a MEZŐGÉP Vállalat esetében ez mégis sokszorosan igaz. A Gépjavító Állomás munkája 1968-ban egyszerre csak elfogyott — a tsz-ek létrehozták saját javító bázisukat. Ott álltak munka nélkül és kényszerűségből el kellett vállalniuk mindent, amit meg tudtak csinálni es gyakran olyasmit is, amit nem. Ez a veszélyes, buktatókkal teli időszak 1972-ig tartott — ekkor vásárolták meg az NSZK-beli Claas cégtől a soros kukorica be takarító adapter gyártási jogát. Merész döntés volt. A nagyon magas műszaki színvonalú berendezést még eredeti formájában sem könnyű legyártani, de j a feladat nemcsak az egyszerű gyártásbavétel volt. Ez az adapter ugyanis a Class-kombáj nőkhöz készült és csak módosításokkal lehetett alkalmazni a hazánkban forgalomban lévő gépekhez. Tény, hogy nem sokan bíztak a sikerben, és,mégis; a fiatal, lelkes műszaki gárda nem egészen egy év alatt sorozat- gyártásra tette alkalmassá az új terméket. És innen a történet további ' része már olyan is lehetne, mint egy szép mese. Nagy megrendelések egyre bővülő export, jó jövedelem - kell-c ennél többi Csakhogy a dolgok kizárólag a mesében mennek ilyen egyszerűen. A fejlődés gondjai A Békéscsabai MEZŐGÉP Vállalat tehát öt év alatt, 70 százalékkal növelte termelését és «=* nagyon szép dolog. Csakhogy, ha a számok mögé nézünk, akkor a fény mellett meglátjuk az árnyékol is. És ez az árnyék, sajnos, elég sötét. Durván fogalmazva, ez a következőt jelenti. A MEZÖGÉP-nél korszerű termékeket elavult gépeken gyár tanak — és ez nem mehet így sokáig. A vállalatnál jórészt a múltból örökölt gépeken dolgoznak. Ezt a 70 százalékos fejlődést extenziv úton érték el. de a tartalékok már kimerültek. Továbblépni csak újabb, termelékenyebb gépek, gyártósorok beállításával lehet. Ne higgye persze senki, hogy a dolgokat nem látják legalább ilyen világosan a vállalat vezetői, csakhogy más óhajtani és más megcsinálni valamit. Mert hiába szeretnének korszerű üzemet modern gépekkel, ha nincs rá pénz. A recept persze egyszerű, mondanák a beruházási téren járatlan olvasók; hitelt kell felvenni. Az ötlet jó, de a meg- ; valósítás már nem megy olyan | simán. A MEZŐGÉP ugyanis ; megpályázott 30 millió forintot ; abból a 45 milliárdból, melyei : az V. ötéves terv során nyugati j export fejlesztését szolgáló be- , rendezések vásárlására szánnak, j A kérelem a tényekkel, adatok- ■ kai jól megtámogatva, már hó. ; napok óta fekszik a Fejlesztési j Bankban és eddig csak annyi történt, hogy néhányszor újabb adatokat kértek tőlük. Pedig a pénzre sürgősen szükség lenne. Nélküle csak nagyon nehezen tudják biztosítani a nyugati partnerek által megkövetelt minőséget, ez pedig magát az exportot veszélyezteti. A bank azonban — a döntéssel késik. Aki alszik—lemarad A MEZŐGÉP Vállalatnak jói megy, már csaknem egész jövő évi termelését lekötötték, termékeiknek biztos piaca van. A biztonság tudata pedig könnyen vezethet az elkényelmesedéshez. Elmondtam ezt a gondolatot a MEZŐGÉP-nél Badar Bálintnak, a vállalat műszaki igazgató- helyettesének, Liker Mátyásnak, a főmérnök helyettesének és Puskás Ernő főkönyvelő-helyettesnek. Megütköztek már a fel- tételezésen i6 és egymás szavába vágva kezdték bizonygatni, miért nem képzelhető ez el. Azért nem, mert egy új termék kikísérletezése a sorozat- gyártás megindításáig, feszített tempó mellett is legalább három év. És ha a vállalat a piacon akar maradni, akkor mindig azt keli nyújtania, amit a vevők kérnek. Tudniuk kell tehát, milyen adapterek iránt lesz kereslet három-öt év múlva, hogy addigra sorozatgyártásra érett berendezéssel tudjanak előállni. És hogy ez mennyire így van, arra rögtön mondtak egy példát is. A soros silókukorica-betaka'rító adapter Magyarországon csak nyugati importból szerezhető be. Sok jó tulajdonsága van az eddig asztalosgépekhez képest, ez tehát a jövő masinája. Ma- , gyár, csehszlovák és NDK gyárak láttak hozzá a fejlesztéshez, az adapter megvalósítása pedig a békéscsabai vállalat feladata. Márciusban kezdtek hozzá, a prototípusnak pedig már augusztusban működnie kell. Ezután az üzemi tapasztalatok alapján módosítják, amit kell, aztán újabb mintadarab, újabb módosítás és körülbelül két-há- rom év múlva kezdődhet a sorozatgyártás, pont addigra, mire várhatóan igényelni kezdik ezt a gépet a mezőgazdaságban. A több éves előtervezésnek van persze kockázata is. Kifejlesztettek egy nyolcsoros kukoricabetakarító adaptert, amely szenzáció a maga nemében. Még a nyugatnémet Claas cégnek j sincs ilyen. A berendezés tökéletesen működik, mégsem lehet' eladni, mert nincs olyain kombájn, mely bírná erővel, kapacitással ezt a nagyon termelékeny adaptert. Jelenleg még a négy. és hatsoros a keresett termék, de nem kidobott pénz az sem, amit a nyolcsoros kísérleteire költöttek. A fejlődés ugyanis az egyre nagyobb, erősebb gépek irányába halad és amikor lesz megfelelő alapgép, a kon. kurrenciát megelőzve léphetnek ki a hozzávaló adapterrel. Mennyit hoz egy új termék? Az előbb már sző esett arról, hogy fejleszteni kell, mert aki nem teszi, az lemarad és kiesik a versenyből. Fejleszteni viszont nem olcsó mulatság. A négysoros kukoricabetakarító adapter honosítására, fejlesztésére eddig 15 millió forintot költött a vállalat. És mit kapott ezért cserébe? Nos, az első évben keveset, mert akkor még csak ismerkedtek az új gyártmánnyal. Később aztán nagyobb gyakorlattal, műszaki fejlesztéssel olcsóbban tudták előállítani az adaptert, nőtt tehát rajta a haszon. Eddig ötezret adtak el. átlagosan mintegy 12 százalékos haszonnal és ha tudjuk azt is. hogy egy négysoros adapter 180 ezer forintba kerül, akkor a ráfordított 15 millió forinttal szemben a nyereség: 108 millió forint. Ez ped’g nem rossz üzlet. lányai László Hétfőn beköszönt a csillagászati nyár Hétfőn, június 21-én 7 óra 24 perckor beköszönt a csillagászati nyár, ezen a napon delel a horizont felett legmagasabban a napkorong, 66 fokos szögben érkeznek sugarai deleléskor Budapestre. Ezen a napon a leghosszabb a nappal — 16 — s csak 8 óra az éjszakai sötétség. Ettől kezdve szeptember 23- ig — az őszi napéjegyenlőség idejéig — csökken a nap delelési magassága, rövidülnek a nappalok. Más években június 22-e a csillagászati nyár időpontja, de mivel 1976 szökőév, egy nappal korábbi ez a dátum. Június 21*én. az első csillagászati nyári napon a nap 3 óra 46 perekor kel, s este 19 óra 45 perckor bukik a látóhatár mögé. (MTI) I tt élnek közöttünk. Többféle változatban is ismerjük őket. Az egyiknek ilyen, a másiknak olyan a „munkamódszere”. Egyben azonosak, Állandóan és kitartóan zúdítják embertársaikra olykor kétes értékű információikat, melyek nyomán zavar, kétség, tanácstalanság lesz úrrá környezetükben. Ök azok, akik mindent „elsőkézből” tudnak. Folyvást szállítják „megbízható hírforrásból" nyert értesüléseiket. Tudják, ki megy és miért, kik a várományosok, tegnap kinek „léptek a tyúkszemére”, s ki az, akinek majd holnap. Nyüzsögnek, sürgölődnek. Gazdag „kelléktáruk” van, melyben a szenzációra éhes polgár megtalálhatja az ízlésének és igényének megfelelő híreket márkajelzéssel. Hiszen legtöbbször a felettes szentnél dolgozók valamelyikére hivatkozva dobják be a közvéleménybe híranyagaikat. Jól ismerjük a munkahelyi, hivatalbeli „jólértesülteket'. Azokat, akik állandóan izgalmas szenzációkkal lepik meg társaikat. S hogy tehessék, lót- nak-futnak, mindenhova befurakodnak, ajtók előtt ólálkodnak, fülelnek. Megjegyeznek mindent. És ha ínyükre való a falat, rohannak. Folyosón, irodában vagy éppen a répaföldön adják tovább értesüléseiket. Az erre éhesek pedig áhítattal hallgatják, mit tudott meg a még bizalmasnak tekintett vezetői döntésről, elképzelésről. Mint magán-hírszolgálati irodák teszik, átfogalmazzák, megtoldják, s a maguk szája íze szerint izgalmassá is formálják ezeket az értesüléseket. Hogyne tennék! Hiszen tőlük nem a szokványost, a szimplát, a sablonost, hanem az izzig-vérig izgalmasakat várják. Táboruk tarka és sokszínű. Akax'va-akaratlan ide sodródnak azok is — bár jóravaló, jószándékú emberek —, akik szomjasan várják, fel is fogják, olykor továbbítják a sokszor megalapozatlan híreket. Lényegében a mindent összeiefetyelő, rossz szándékú informátorok érhetők tetten. Róluk rögvest kiderül, hogy minden ízükkel ártani akarnak, mert nincs ínyükre serhmi, gyűlölik mindazt, amit gonddal, verítékkel összerakosgaltunk. Bizalmas körökből nyert értesülésekre hivatkozva mondják, mikor, mennyivel drágul a kenyér, s hogy magasabb lesz az adó. Ezektől eltekintve azonban alapjában véve rendes emberek természetében is megbújnak káros ösztönök, kisebb-nagyobb jellemgyengeségek. Sok ember szereti a népszerűséget, s emiatt arra kapatja magát, hogy többnek, okosabbnak látszon és tűnjön másoknál. A nélkülözhetetlen, a fontos ember látszatában, pózában akar tetszelegni. Teszi is. Informál olyan dolgokról. amihez még csak nem is konyít. Teszi, mert tőle elvárandó, hogy mindent pontosan tudjon, hiszen — mint mondja — olyan közel ül a tűzhöz, olyan információkból táplálkozhat, amihez mások közel sem .jutnak. Teszi hát. nem gondolva arra, hogy milyen zavart oköz- hat az emberi fejekben. Aztán itt vannak mások. Azok, akik félreértelmezik a demokratikus formákat. Nem tudják, nem értik, vagy nem is akarják tudni, megérteni, hogy a megfontolt vélemény-nyilvánítás, a beleszólás, a közügyek megvitatásának joga ma már „nemcsak jog, hanem felelősségtől áthatott kötelesség is. Nos, itt is megtalálhatjuk a magunk emberét. Azt a típust, amelyik hetet-havat összehord, mindenfelől szerzett értesülést, rostálás nélkül borít az asztalra, magában így; Lám, emberek, mi mindent tudok én. íme, itt van hát, rágódjatok rajta. Olyan emberek stílusa ez, akik, mivel jobbat, okosabbat nem tudnak, úgy éinek vissza a demokratikus jogokkal, hogy beszélnek a vakvilágba, szószátyár kodnak, fontoskodnak. A „jólértesült” emberek mögött-mindig meghúzódik valami. El nem ért vágy, szándék és indulat. S hogy vágyukat, céljukat elérjék, ehhez is van fegyverük az arzenálban. Elvtelenül agyba-főbe dicsérni valakit, a szemében hízelegni, mindenre mélyen fejet bólogatni, a háta mögött pedig tücsköt-bogarat összehordani, hogy az más szájából az illető fülébe jusson, majd elítélni a szájtépöket, fe- lelősségrevonást sürgetni, hátha alkalomadtán elismerik a jó szolgálatot. Az ilyen módszerek a sodródók, a rosszindulatúak gáncsvetései a nyugodt légkör, az alkotó, tisztességes munka világa ellen. Ahol ezek elburjá- noznak, ahol egyre jobban kialakul a „jólértesültek” társasága. ahol gátlástalanul, visszautasítás és felelősségrevonás nélkül dobhatják be egyesek „híranyagaikat” a közvéleménybe, ott előbb-utóbb megbomlik a rend, lazul a munkafegyelem, tanácstalanná, kedvszegetté, nyugtalanná válnak az emberek. Ezért kell hát állandóan szívós harcot folytatni a szavak hitelét romboló „jólértesültek- kel" szemben. Közelítünk a harc módszeréhez, ha azt mondjuk: A leghatásosabb ellenszer a dolgozó kollektívák rendszeres — ha szükség kívánja rendkívüli — tájékoztatása, s ennek nyomán a napi meggyőzés, a dolgok okszerű megértetése. Hiszen ha ez hiányzik, ha nincs rendszeres és kielégítő magyarázat, ha úgy tetszik agitáció, akkor ők uralják a terepet, övék a lehetőség ahhoz, hogy híreik nyomán találgatásokra, messzemenő következtetésekre, néha kilátástalan helyzetképfestésre kárhoztassák az olykor kíváncsiságtól fűtött embereket. Az őszinte, sokoldalú és idejében történő tájékoztatás húzhatja ki a talajt a lefetyelők lába alól. Ez. teremthet hidat, olyan közvetlen kapcsolatot vezetők és beosztottak között, amelyet felelőtlen locsogással nem lehet megzavarni, nem lehet kikezdeni. Kell hát, nagyon kell és szükséges a tájékoz tatás. Igaz, olykor nehezen vesz- szük ehhez a fáradságot. A munka hevében, lázában nem futja időnkből, erőnkből. Pedig kell rá az idő, mert sokkal több megy veszendőbe, sokszor, amíg a szabadjára engedett, megalapozatlan hírek ellenkezőjét, vagyis a valós helyzetet megmagyarázzuk a közvéleménynek. K ell hát a tájékoztatás, hiszen sok-sok ember van, aki a tettekből, döntésekből, az élet folyamatából és alakulásából ' nem ért meg mindent, akinek megnyugtató, hiteles eligazító szavakra is szüksége van ahhoz, hogy világosan lássa, hol vagyunk, hová, merre tartunk, hogy megértse és ennek nyomán megértve segítse a vezetés elképzeléseit, szándékait. És szüksége van mindenképpen, minden területen a bátor, egészséges közszellemre is, amely egyre kevesebb teret enged a „jólértesülleknek”. Deák Gyula 3 BMS W7tí, JÚNIUS 20. ■■■■■■•■*■••■■■«■■»«»«• ........................................................................................................ Z öldborsó-betakarítás A gyulai Munkácsy Termelőszövetkezetben a bét elején megkezdődött a zöldborsó-betakarítás. A szövetkezet 121 hektáron termeli ezt a fontos hüvelyest. A várható 35 vagonos termest a Békéscsabai Konzervgyár dolgozza fel Fotó; Béla Ottó
