Békés Megyei Népújság, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-19 / 144. szám
ÖREGEK A CSALÁDBAN ! Nagyszülők és unokák A hatodikos Jóska előráncigál- ta a szekrényből a fürdőnadrág- ját, s már éppen sikerült kiosonnia az elöszobaajtón, , mikor nagyanyja megállította. — Hová mész? zán, hanem jóságos, szeretettel! lényét, az együtt töltött hangulatos órákat. A gyerek szeretetének másfaj- ita „megvásárlása” a túlzott engedékenység. n KUIJ humora ZÜRICH — Uram. az ön macskája belopódzott a lakásomba és megette a kanári madaramat!... — Végtelenül sajnálom asszonyom. Mivel enyhíthetném a fájdalmát? — Kártérítést követelek! — Rendben van asszonyom. Ezentúl naponta átmegyek önhöz és énekelni fogok... *** TEXAS Jóska nem válaszolt. — Nem engedlek sehova! Add csak ide a fürdőnadrágot! — pattogott a nagymama. — Maga nekem nem parancsol! — fakadt ki a fiú. — Majd apu megmondja, hogy elmehetek-e. Nem tipikus ez a jelenet, Szerencsére, ilyen durva megnyilvánulásokat ritkán kell elszenvedniük a nagymamáknak unokáiktól. Annyit mégis sejtet, sajátos helyzetben vannak a nagyszülők. Nem egy családban a nap nagy részében a felügyeletükre vannak bízva a gyerekek, s nekik kevésbé fogadnak szót, kevésbé respektálják, mint a szülőket. Egyszerű az oka ennek, tőlük kevésbé függnek a gyerekek. Valójában minden kérdésben a szülők döntenek, s mindent tőlük kapnak meg. Mégis, min múlik, hogy az egyik családban nagy tiszteletben áll a nagymama, nagyapa, a másikban pedig csak foghegyről és neveletlenül beszélnek velük az unokák? Ahol a nagyszülőket megbecsülik, törődnek velük, szeretettel és tapintattal érintkeznek velük fiaik, menyeik, ott az unokák is hasonlóképpen viselkednek. Ebben is utánozzák szüleiket. Ahol az unokák tiszteletlenek, hiba van a szülőkben. A gyerek azt a hangnemet veszi át, amit apjánál, anyjánál is tapasztal. Mi a feltétele, hogy a nagyszülő a szülőével azonos hatékonysággal foglalkozzon a gyerekkel? A legfontosabb: azonos ■ elvek szerint kell nevelniük, azo- : nos követelményeket kell tá- ■ masztaniuk, Egyszerűbben fogai- : mazva: amit az apa megtilt,.azt : távollétében a nagymama sem ! engedheti meg a gyereknek. Pél. ■ dául megszokta a gyerek, hogy • ha iskolából hazajön, átöltözik • és elrakja a holmiját. Helytelen, ■ ha a nagymama azt mondja: — : Menj csak játszani, majd én ; elteszem a ruhádat. : • ■ Sok nagyszülő igyekszik meg- ■ vásárolni unokái szeretetét. Ál- ; landóan édességekkel tömi. : ajándékokat vásárol, pénzt dug- t dós titokban nekik. Könnyű be- ’ látni, hogy bár az ajándékok a : nagyszülő iránt kedvezően han- j golják a gyereket, a szeretetet [ megvásárolni mégsem lehet. ! Nincs is rá szükség. A gyerek j érzi, ki közeledik hozzá őszinte ; szeretettel, s ezt természetesen • viszonozza is. A harmonikus em. ; béri kapcsolatot állandó ajándé- ! kozás nélkül is el lehet érni. Ha j a gyerek a nagyszülőben társra : talái, aki ebben a rohanó, idő- ] hiányos világban meghallgatja ; gondjait, segít problémái rriegol- j dásában, akivel jól lehet beszél- : getni, aki megérti őt, akkor fel- • tétlenül tisztelettel és szeretet- : tel közeledik hozzá. Nem a nagy. « • papa ajándékait méltányolja iga. : —----------------- 5 0 «a» «Hassa j 1976, JtJNlUS 19. í — A nagymamánál jó — mondja nem egy csemete — ő mindent megenged. Nála mindent szabad. Ez az engedékenység nem egyszer addig fajul, hogy eltitkolják a szülők elől a gyerek ballépéseit, sőt az iskolai intőit is aláírják. Amiért esetleg jócskán büntetést érdemel a nebuló, nem is juj: a szülők tudomására a nagymama jószívűsége folytán. Sok nagyszülő — nyilván a nagy korkülönbségből eredően —, a valóságosnál sokkal érzékenyebbnek és gyengébbnek érzi unokáját. Ezért követik el azt a gyakori hibát, hogy nem életkoruknak megfelelően kezelik őket. Maguk érzékenyek az időjárásra, ezért lehetőleg túlöltöztetik a gyerekeket. Mindennapi vita tárgya, hogy ezt meg ezt vedd még fel, mert megfázol. Nem hisznek benne, hogy egyedül is el tud menni az iskolába, pedig már egyetlen osztálytársát sem kísérik. Nem. vehet kezébe kést és óllót. pedig már az óvo- dábani s használják ... és sorolhatnánk még hosszan. Mindennapi összeütközések forrásai ezek. megbontói a nagyszülők és unokák közötti harmóniának. Egy módon lehet csak elkerülni, ha a nagymama és a nagypapa is és minden'* egyéb kérdésben a szülőkkel egyetértésben cselekszik. — Mi történt kisfiam? Olyan ! lehangoltnak látszol. — Mama kérlek, összedöntöt- ■ tem egy élelmiszer bódét. — Szörnyű dolgaid vannak • fiam. Ezt rögtön el kell monda. ; nőd apádnak. — Ö már tudja. — És mit mondott? — Egy szót senv szólt. Ugyan- ! is őrá borítottam a bódét... \ *** ■ HAMBURG i Az igazgató egyik helyettesé- ■ hez ment ebédre. Mogorva asz- • szony nyitott ajtót. — A hölgy az ön felesége? — I kérdi halkan az üdvözlésre si- : ető házigazdától. — Mit gondol igazgató úr — • felel komoran a helyettes — : másként itt tartanék egy ilyen : csúnya nőszemélyt!?... *** ; bécs ; A közlekedési rendőr többszö- ■ ri jelzésére csikorogva fékez a ; szabálytalanul vezető hölgy ko- ! csija. j — Asszonyom — szólt a rend- : őr — ön nem tudja, mit jelent : az, ha én felemelem a kezem? ; — Már hogyne tudnám — fe- j lel az idős hölgy mosolyogva — ■ hiszen nyugdíjas tanítónő va- ; gyök... : *** ! LONDON i A metrón egy nő felháborod- í va mondja a mellette álló férfi- : nak: ; — Uram, ön már az ötödik • megálló óta simogatja a combo- j mat! — Boldog vagyok kisasszony, • hogy végre sikerült felkeltenem j az érdeklődését. Átányi Horváth László Közöny... A y A j Á Az üzlet előtt elhelyezett tábla büszkén hirdette; MA DÉLELŐTT TÍZ ÓRAKOR NYÍLIK MEG A REPREZENTATÍV ..ARANY BORJŰ” ÉTTEREM SZERETETTEL VÁRJUK AZ IGÉNYES VENDÉGEKET! A lehúzott redőny mögött Csereklyei Zsolt üzletvezető idegesen nézegette az óráját, majd dühösen rászólt a fiatal pincérre : — Józsi! Tíz pere. múlva nyitunk! Nagy esemény ez a kerület életében. Százszor megmondtam, hogy minden asztalra pecsétes, ételnyomokat viselő, cigarettával kiégett abroszt tegyenek. Ki volt az a tökkelütött, aki a sarokasztalra hófehér abroszt tett? Néma csend. — Gondoltam, hogy senki nem re,éri vállalni. Azonnal cseréljék ki egy ócska, vacak térítőre! Cseremlyei folytatta ellenőrző körútját. Elégedetten bólintott, amikor megszemlélte a törött szélű, csorba poharakat. tányérokat. Kedvtelve nézegette a' rozsdás. agyonsmirgllzett evőeszközöket. Azt hiszem, minden rendben — jelentette ki derűsen, majd így folytatta: — Üzletünket' úgy reklámoztuk, hogy a kedves vendég naponta harminc főtt étel közül, választhat. Mi van készen a konyhán? — kérdezte Mari nénit, a szakácsnőt. — Csontleves, sertéspörkölt és pásztor-tarhonya. Eszik, nem eszik, nem kapnak mást. — Helyes. Hideg sörünk van? — nézett Cseremlyei szigorúan a csaposra. — Szó sincs róla. A fridzsiderbe és a hűtőpultba Jókai összes műveit és az éjjeliőr két flanelt hálóingét teltük. — Pompás' — helyeselt Cseremlyei. — Józsikám, a hangulat- lámpákból még üssön ki vagy hús.': villanykörtét, és gondoskodjék arról, hogy a mosdóban ne legyen szappan és törülköző. 4 zongorát kérem lehangolni, a légkondicionáló berendezés, remélem, már csődöt mondott. — Igenis — mondta alázatosan Józsi. — liar társaim! 5... Pontosan Hz óra! Húzzák fel a rollót' Dübörögve szaladtak fel a redőnyök és Cseremlyei meghatott ünnepélyességgel jelentette: — A reprezentatív ,',Arany Borjú’’ éttermet ezennel mégnyi- tcttnalc nyilvánítom! Az új vendéglátó- ipari létesítmény első vendége egy rokonszenves fiatalember volt, akit Cseremlyei sóval és kenyérrel fogadott, amelynek később elkérte az árát. — Most nyitották meg ezt az ú] éttermet, és máris ilyen, állapotban van? — kérdezte ámuldozva a vendég. Az üzletvezető fölényesen mosolygott.: — Mindent a vendégekért. Gyakran előfordul nálunk, hogy megnyílik egy etterem első osztályú besorolással, aztán fokozatosan leromlik. Mi nem akarjuk, hogy a kedves vendégeinket csalódás ér. je. Már á nyitás napján olyan mostoha körülményekéi biztosítunk, amire csak néhány hónapi üzemeltetés után kerülne sor. Ezt a mostani a arsony színvonalún, kát. 'viszont az idők. rónezeléig tartani tudjuk... Galambos Szilveszter ■ Mseaa, jeiBtaaiseaaeeasa, \
