Békés Megyei Népújság, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-18 / 143. szám

r Felhőtlen az égbolt, süt a nap, hőség azonban nincs. .Ilyenkor derűs a hangulat, nem úgy, mint kánikulában, amikor hőguta kör­nyékezi az embert. Meg télen, amikor a csíyős szél és a köd még a vattaruhán át i6 a csontig hatol, Most, „hajtanak” is az útépí­tők, nincs akadály. Elől halad a tükörnyitó grader, amely egy méter szélességben kívájja az út padkáját. Követi a terítőlá­da, amelyből a betonnál kevert homok szép egyenletesen a vá- jatba kerül, amit egy kis úthen­ger mindjárt tömörít. Locsoló­gépkocsi zárja a sort, s a víztől nemsokára megszilárdul a masz- sza. Az út mindkét oldalának a szélesítésével ez képezi kő he­lyett az alépítményt. Nagy Gá­bor, a KPM Békés megyei Köz­úti Igazgatósága sarkadi útmes- terségének a vezetője szaknyel­ven stabilizációnak nevezi a technológiai eljárást, amit a me­gyében először a Bölcsi puszta és Okány közötti út szélesítésé­nél alkalmaztak. El is készültek vele. Erre a stabilizált homok- j ra még egy réteg aszfalt is ke­rül. Ez az út „homokra" épül Most már Okányban egy tsz­bekötő utat szélesít az útmester- ség 4-ről 6 méterre. Ez a munka is „homokra épül”, arra a ho­mokra, amelyet egy közeli bá- | nyábói termelnek ki. s ott egy ideiglenesen települt keverő­üzemben stabilizálnak. Onnan billenős gépkocsik megszakítás nélkül hordják a keveréket. A munka neheze gépesített. Csak néhány ember szorgosko­dik „gyalogosan”. Az egyik cso­port a hattagú Rákóczi ezüstko­szorús szocialista brigád, amely a terítőláda után lapáttal szépen elegyengeti a cementtel kevert homokot. Hogy miért éppen Rákóczi ne­vét verte tel a szocialista brigád, annak a nyitjára magam is rá­jövök akkor, amikor megtudom, hogy a brigadvezetőt Kurucz La­josnak hívják. — így igaz, ebből eredt a gon­dolat — ismeri el a brigádveze- tö, akiről egyébként hamar ki­derül, hogy igen jó kedelyű és filozofikus hajlamú ember. Per­sze ez csak altkor kezdett job­ban megnyilvánulni nála, ami­kor már kevesebb fáradsággal kellett dolgoznia. Mert amikor 1951-ben elkezd­te az útépitést. gép jóformán alig volt. Aztán még utána sem, sokáig. Az altkori időkre így em­lékszik vissza: — Csákány, lapát, villa volt a „műszerünk”. Mi készítettük | az út tükrét, terítettük, sőt még j a vagonból is mi raktuk ki a ren- j geteg követ vasvillával. Marko- ! lógépről nem is hallottunk. Sza- i Ionná, kenyér volt a bakóban t (tarisznyában), abból falatoz- I tunk az út árkában. Ráadásul té- | len fagyszabadságra küldtek | bennünket. A hűségnek becsülete van Mondom is neki tréfásan: — Az lehetett csak a kuruc- história. — Az ám. De most már Zsuk- on járunk ebédelni a vendéglő­Az új általános iskoláért Az MSZMP békéscsabai vá­rosi bizottságának felhívására aj Békés megyei Illetményhivatal Kállai Éva Szocialista Brigádja I csatlakozott az iskolaépítést ak-|J dóhoz. A brigád tagjainak zö- | mg kisgyermekes családanya. Mindannyian vállalják, hogv ölj évig anyagilag hozzájárulnak az | u.i általános iskola felépítésének j költségeibe/ Útépítők, sárga mellényben Több konzervált és gyorsfagyasztott gyümölcs és zöldség Fogalmak — közelről Közgazdasági környezet A közgazdasági környezetet azok a pénzügyi anyagi-műsza­tervidőszakban létesülő új Zala­egerszegi Hűtőház, valamint a Miskolcon és Székesfehérváron tervezett üzembővítő rekonst­rukció ezt a célt is szolgálja. A konzervipar új üzemet nem lé­tesít, de sok új gépet kap. Zöldségkonzervekből a hazai fogyasztás 1980-ig egyharmadá- val növekszik. A gyárakból több zöldborsó, zöldbab kerül majd ki, és teljes körű ellátást bizto­sítanak paradicsomból, vala­mint csemege uborkából. Ennél is valamivel nagyobb mértékben növekszik a gyumölcskonzervek termelése, miután 1970—80 kö­zött várhatóan 40 százalékkal bővül a lakosság vásárlása. A hűtőipar szintén egyhar- madával fokozza öt év alatt a gyümölcsfeldolgozást. zők, amelyek aktív szerepet ját­szanak a hazai gazdálkodó egy­ségeket körülvevő közgazdasági környezet alakulásában. A terv- gazdálkodás körülményei köze­pette azonban még ezek a külső - tényezők sem fejtik ki teljesen szabadon, spontánul hatásukat. A tervszerű gazdaságirányítás ugyanis ezek tompítására is megfelelő eszközöket alkalmaz; végeredményben tehát elmond­ható, hogy tervgazdaságban a közgazdasági környezetet túl­nyomó részt a gazdaságirányító alakítja ki. A közgazdasági környezel „megteremtése”, szabályozása nem öncél, hanem eszköz, amelynek az a szerepe, hogy a vállalati cselekvést és gazdál­kodást a népgazdasági terv vég­rehajtására ösztönözze, mozgó­sítsa. Következésképpen a köz- gazdasági környezetet a tervcé­lokkal összhangban kell kiala­kítani, szabályozni. be. Elegánsan, mint a tisztvise­lők. Csak nem olyan ruhában. Aktatáska meg bakó sincs. — És a sárga mellény? Both Sándor, aki eddig hall­gatott, megszólal: — Azt levesszük. Ott nem ve­szélyeztetnek bennünket a jár­müvek. Sőt már az okányi bics- kások sem. akik valamikor na­gyon „híresek” voltak. — Hová lettek a bicskások? Erre a kérdésre ismét Kurucz Lajos válaszol: — Vége a „betyár-világnak”. Az embereknek nem kilátástalan a helyzetük, van munka, tanul­nak, boldogulnak, minek akkor a bicska? Sajnos azonban még kísért a múlt. Az útépítésnél használt korlátokról egyesek el­hordják a viharlámpákat, s ezzel veszélynek teszik ki az éjszaka közlekedő járműveket. Az útépítők, akik általában a mezőgazdaságból kerülnek ide, az évek során sok mindent meg­tanulnak. A munkájukkal járó felelősséget is jobban átérzik. Éppen ezért az útmesterségnél a hűségnek becsülete van. Erről különösen Patai István tud mon­dani egyet s mást, aki 2 éve még brigádvezető volt. de társai kö­zül néhányan elmentek Buda* pestre szerencsét próbálni. A brigád feloszlott. A volt munkatársak csalódot­tan hazatértek Okányba. Most jöhetnének megint az útépítés­hez. de ők keveslik a 12 forint órabért. — Aki elmegy, az csak kezdő­nek jöhet vissza. Egy év múlva aztán előléphet. Alku nincs — mondja Patai István. Ezt mindjárt igazolja Fekete Lajos, aki másfél éve lett útépí­tő. Tizenkét forint órabérrel kezdte és több mint egy év után kapta meg a 14 forintot. Joggal sértve érezné magát, ha bárki­vel kivételt tennének. Talán ez is a magyarázata an­nak. hogy az utóbbi időben j nincs jövés-menés. 'Útépítőnek | lenni rangot jelent. Az együvé- j tartozást juttatja kifejezésre, hogy az útmesterségnél minden­ki szocialista brigádban dolgo­zik, és minden dolgozó szakszer­vezeti tag. Munkabér és ami még hozzájön Egyetlen kivétel mégis volt. Both Sándor ugyanis nem kellő megfontoltsággal felmondott. Az útmesterség nem tarthatta visz- sza. A brigádvezetőnek azonban sikerült megértetnie vele, hogy „ráfizet”, ha hallgat a Budapes­ten dolgozók „csábító” szavára. Persze a brigádvezető hagyta volna elmenni, ha nem az egyik legszorgalmasabb társáról van szó. így aztán megmaradt a 14 forint órabére is. A népművészetért - Sarkadkeresztúron Négy hónap terméséből ren­deztek kiállítást Sarkadkeresz- túron, a művelődési házban. Szilágyi Piroska vezetésével a község asszonyai kézimunka­szakkört alakítottak. A foglal­kozásokon megismerkedtek ha­zánk tájainak hímzéseivel, azok kialakulásának körülményeivel, a díszítőművészettel. Alkal­manként szívesen elevenítették fel a régi hagyományokat. Mun­kájuk eredményét láthatja most a népművészet iránt érdeklődő közönség. 4 <üss ir?6. JÚNIUS IS. [ Egyébként Patai István úgy I véli, hogy valamennyien elége- | dettek lehetnek a bérükkel, meg ami ahhoz még hozzájön, ö például jövőre családi házat akar építeni, amihez az igazgató­ságtól kamatmentes építési köl­csönt vár, és talán kedvezményes fuvart is katp Sprőber József, az igazgatóság osztályvezetője ezt még kiegészíti azzal, hogy az eltöltött évek után a kölcsön egy részének az elengedésére is számíthat. Kurucz Lajos megtoldja: — És megy az egész brigád se­gíteni. Nálunk ez a szabály. Ér­tünk is a házépítéshez. Én pél­dául bognár vagyok, a zsaluzást, az ajtó-, ablakillesztóst megcsi­nálom. A kőművesmunkával sem vallunk szégyent, persze va­lakinek az irányítása mellett. A Patai családban négy kis­korú gyermek van. különösen fontos tehát a segítség. Közpon­tilag a ftagycsaládosok minden karácsonykor 2 ezer forintot kapnak. Tanév kezdete előtt pe­dig gyermekenként 400—400 fo­rint segély jár tanszervásárlás­ra. Így szépen összejön a kis pénz, ami csökkenti Pataiéknál is a gondokat. Néha érdemes jobban „hajtani" De a lehetőségnek ezzel még nincs vége. Van olyan feladat is néha, aminek a végrehajtásáért egy kicsit jobban kell hajtani, de a jutalom sem marad el. — Legutóbb májusban napi 80 köbméter stabilizált homok be­dolgozása volt a cél. Megmond­ták előre: ha teljesítjük, 700- 700 forint prémiumot kapunk — mondja Kurucz Lajos. — Sikerült? — Igen. Egyszer-egyszer ugyan munkaidő után is dolgoztunk, il­letve segédkeztünk a gépek ja­vításánál, karbantartásánál, de megérte. Megérte az út használóinak, az útmesterségnek és a közúti igaz­gatóságnak is. mert több út szé­lesítése. erősítése fejeződhet be télig. A megyében sokfelé vár­ják a sárga mellényeseket. 4. Az egész környék apraja, nagyja az utcán hemzseg. Hét óra felé az apróbb srácokat be­hívják kajálni, aztán otthon is maradnak, a tv megszelídíti őket. A levegő langyos, bennünk valami forr. Pezseg az egész környék, bizsereg a levegő. A srácok kirajzanak, ilyen lét­szám tavaly óta még nem is volt a klubban. Ülnek a vaskorláton, zümmögnek a gitárral. A lá­nyon, akivel a Mezei jár, most van először miniszoknya, még nem szokta meg, ahányszor le­ül. mindig feláll. Rángatja a szoknyáját, a combjait összeszo­rítja. Mondom, idegesek va­gyunk. A srácok lerakják a gi­tárt, ülnek a pádon, a vaskorlá­ton. Hallgatnak, fújják a füs­töt, a Mandel szivarozik, a ba­bák a táskájukba néznek, ott kotorásznak. Tünés, mondom, nincs itt senkinek jövője, de az­tán a Kun Vili szövegelni kezd, mit magyaráztak neki ma a su­liban a morálról. A Gábriel, a Mazura és a Harmat röhögnek, de a többiek is pofákat vágnak. Nem csodálom, mert ha ez el­Az V. ötéves terv időszakában az élelmiszeriparban szelektív fejlesztésre kerül sor, hogy az üzemek ki tudják elégíteni a biológiailag értékesebb termé­kek iránt ugrásszerűen növekvő keresletet. Ebben meghatározó szerepe lesz a tartósítóiparok­nak, a konzerv- és a hűtőipar­nak. amelyek a korábbinál na­gyobb beruházási lehetőségek­hez jutnak. Amíg 1971—75 kö­zött a hűtőipar az élelmiszer- ipar összes beruházásából 2,7 százalékos arányban részesült, addig 1976—80 között ez a ré­szesedés eléri az 5,4 százalékot, ami alapot ad a tervezett fej­lesztés megvalósításához. Különösen jelentős az egész évben fogyasztható zöldség- és gyumölcskonzervek és mirelit áruk termelésének növelése. A ki ellátási, termelési, forgalma­zási és értékesítési feltételek al­kotják, amelyekkel a gazdálko­dó egységeknek tevékenységük és döntéseik során számolniuk kell. E feltételek legnagyobb ré­sze a gazdaságirányítás szándé­kainak megfelelően jön létre: a népgazdasági tervekkel, á gaz­dasági szabályozó eszközökkel (árak, jövedelemszabályozás, hitelpolitika stb.) és az esetle­ges direkt beavatkozásokkal a gazdaságirányítás képes számot­tevően meghatározni a vállala­tokat és szövetkezeteket — a gazdálkodó egységeket — körül­vevő közgazdasagi környezetet. A gazdasági életnek jó néhány jelenségét, folyamatát nem le­het teljes bizonyossággal előre­látni és „beszabályozni”. Példá­ul az olajválság, vagy a tőkés világ inflációja és gazdasági j visszaesése szintén olyan ténye- j kezd szövegelni, azt úgy csinál­ja. hogy na most elmondom a művelt világ számára. Szóval úgy tudja mondani szó szerint, mint a tanár. Minden szöveg a fejébe- ragad, de csak három napig. Utána mintha szellőztet­tek volna. Még a keze is úgy jár, mint a tanárnak a kated­rán, nem nektek dumálok én, elmondom az egész emberiség­nek. Ezzel magára húzta a vi­zet. Közbepofáznak meg röhög­nek. Megjátsszék magukat. Nem divat a komoly dolgot komo­lyan venni. Ez van. A fene tud­ja miért, amit a legkomolyab­ban vesznek, azon röhögnek a legjobban. A Kun Vili szó sze­rint nyomja a tanár szövegét. Jó fej, bár én tudnám így ösz- szerakni. Végül is leléptetik, eb­ből elég. Forr a levegő, bírom az ilyen estét, de nem itt a pá­don. Mára bezárom a hivatalt. Utolsónak Gábriel lép le, a park másik részén áll egy ház, a harmadik emeleti ablakból radarjelet kapott. Háromszor fel-le villan a fény, a lány üzen, hogy most indul. A töb­biek Is elhúznak korán, szürke az este, még egv pofa sör se esik le. Apámék elmentek ha­zulról, a tv ma nem játszik kri­mit, ilyenkor a moziban ülnek. Tegnap áz asztalnál az öreg hangosan felolvassa a mozista- tisztikát, tíz év alatt mennyivel esett a mozinézők száma. Az öregnek már régebben is volt olyan dilije, miszerint ő hivatott arra, hogy megjavítsa a rossz statisztikákat. Ahogy az ajtón belépek, még szét se néztem, a néném lekever egyet. Elron­tottam a táskarádióját. Magam részéről szeretek harc nélkül győzni, úgy csinálok, mintha nem venném észre a történte­ket, odaülök a tv-hez. A kép­ernyőt nézve egy ideig gyötör­nek a gondolatok. Agresszió esetén minden világszervezet töksüket. Később mégis szoba- állt velem és elmondta, hogy anyám szülői értekezleten volt, ott összehaverkodott a matek ta­nárnővel, legalább negyedórát tárgyaltak. A néném szerint bi­zonyára a nemzetközi helyzetet vitatták meg, rólam szó se esett. Ez a szöveg kiborított. Szives fi­gyelembe ajánlom, a baj nem jár egyedül. Decemberben még nem olyan cikisek ezek, a szülői értekezletek. De így május kö­zelében eltörölném ezt a szo­kást. Egyes belolyásolható szü­lök hajlamosak ilyenkor komo­lyan venni a szöveget, amit a tanerők nyomnak. Az élet nem népünnepély. Balhéra balhé. Ez megy min­denütt. Üzennek értem, menjek azonnal a Ramazuriba, a Lakin­ger fejlövést kapott. Szedem a Pásztor Béla • iMiitNiMiiMiMtaa Kerekes Imre: EGY VAKACIO TÖRTÉNETE (Kisregény) l

Next

/
Thumbnails
Contents