Békés Megyei Népújság, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-02 / 129. szám
Uff örök vagyunk mi.,.! Az ügyességi verseny győztese: a Barátság őrs A Barátság őrs tagjai mindig jó barátok maradnak Harmincéves az úttörőmozga. lom, fele ennyi esztendőt sem éltek meg a világban a Barátság őrs tagjai, 14 évesek. Békéscsabán a 4—8-as számú általános iskola 8, osztályába járnak. Tanulással, fáradtsággal szer- > zett öröm várja a kis társasagot ezen a nyáron: tízen Zán- kán üdülnek júliusban. A városi úüörőelnökség a megyeszékhelyen is meghirdette az Üttörők vagyunk mi pályázatot, és a Barátság őrs első lett a versenyen. Az őrsvezető, Szabó Marika, eleven mozgású, karcsú kislány, , mondanivalóját határozottan fogalmazza: — Már negyedikes korunk óta együtt vagyunk. Egészen- mást jelent egy őrsbe tartozni a társaimmal, mint egy osztály- ' ban tanulni. Sokkal szorosabb a barátság, jobban örülünk egymás sikerének. A Körösvidéki Cipész Ktsz Zalka Máté Szocialista Brigádjától sok más egyéb mellett szépen hímzett zászlót kaptunk. A hímzés formája barátian kulcsolódó kezeket ábrázol, innen a nevünk is: Barátság őrs. Vannak közöttalános társadalmi hatásait illetően. Az összpolitikához képest az ágazati politikai döntések hatása és a felelősség súlya viszonylag kisebb. Bár helyesebb talán azt mondani, hogy másfajta. Mert igaz az. hogy az ágazati politikai folyamatok az összpolitika által megszabott kereteken belül csak egy részterületre vonatkoznak, de előre fölmérendő hatásuk nem kevésbé szövevényes. Valamely oktatáspolitikai döntés hosszú távon a társadalom szinte minden területén befolyásoló jelentőségűvé válhat. Mindenesetre a tudománnyal való itt más jellegű: sokkal speciálisabb elméleti alternatívák mérlegelésére van szükség. Az országos település- fejlesztési politika — mint tudjuk '— önmagában is sokágú kérdéscsoport, de a döntéseknél mégis elegendő néhány szaktudományra korlátozni az érdeklődést. A sajátos kérdések miatt viszont jóval mélyebb, részletesebb áttekintés igényeltetik a vonatkozó szaktudományokban az ágazati politikát folytatóktól. De mitől marad politika a bankügy vagy a lakásügy? Miért nem tudományos értelemben vett szakemberek irányítják csak a nehézipart vagy a kereskedelmet7 Egy elvont ésszerűség szempontjából ez indokoltnak tűnne. De ha személyükben a közlekedés kérdéseinek tudósai egyben közlekedésügyi politikánk irányítói is, elsődlegesen mégis politikusok. Alaptünk gyengébb tanulók, azok- j nak segíteni próbálunk, ne ma- j radjanak le az őrstől. Még olyan I boldognak sohasem láttam a | társaimat, mint az úttörő ügyességi versenyen, amikor Zsibri- i ta Marika néni gratulált a győzelemhez. — Rettentően izgalmas volt ez a vetélkedő — lelkendezik Malatyinszki Kati. Azt hittük, hogy a többi iskola pajtásai [ már mindent tudnak a feladatokról, csak mi vagyunk lema- \ radva. Valaki telefonált, hogy levelünk érkezett az úttörőházba. Elrohantunk, böngésztük az írást, de csak összekuszált szöveget olvastunk, hiszen titkos betűhalmaz volt. Összedugtuk a fejünket, rájöttünk, hogy napiparancs rejlik a sorok mögött: menjünk az ifjúsági házba, vigyünk bográcsot, krumplit, zsírt! Felszereltük magunkat, és főzőeszközzel a kézben, tudománynyal a fejben nekifutottunk az akadályoknak. Különböző állomásokon különböző feladatok vártak. Beszámoltunk az úttörőmozgalom és a csapatunk múltjáról. Az egyik legérdeke(Fotó: Veress Erzsi) sebb kérdéscsoportot a helytörténeti totó kitöltésekor kaptuk. Végigmentünk a múzeum megyetörténeti kiállításán, ezután tollat, feladatlapot kértünk. Nem lehetett tévedni, sikerült, eltaláltuk az 1—2—x-eket. A legszebb pillanat az eredényhir- detés volt. Nem az első helyezetteket sorolták először, s szomorúan hallottuk: 6. a Barátság őrs ... Még a szívverésünk is elállt. Bezzeg amikor kiderült, hogy két Barátság őrs versenyzett, s mi mehetünk Zánkára, zengett a csatakiáltás! Most már azt is tervezzük, milyen ruhában megyünk, merre járunk majd, hogy minél többet lassúnk, szórakozzunk. A 88-as számú Petőfi Úttörő- csapat gyerekei boldogok, de a szép eredmény nemcsak az ő érdemük. 1960 ,óta állandóan az iskoláé a KISZ Vörös Vándorzászlaja, amelyet az eredményes mozgalmi munkáért kaptak. A csapat krónikáját 1974- ben Csillebércen is példaként állították a múltjukat kutató úttörők elé. A mostani városi vetélkedőn szorosan a nyolcavető feladatuk nem a különböző elméleti javaslatok igazságának eldöntése, ami azoknak a demokratikus megbízásoknak tesz eleget, amelyektől az általános politikai programok meghatározódnak. A toronyházak gazdaságossági, statikai, esztétikai és életmódbeli problematikája például tudományos kutatások tárgya, de ettől nem függetleníthető az építésügy. Ugyanakkor, mint ágazati politika, a meg- bízók-érdekeltek társadalmi és regionális érdekeiből fakadó kiegyenlítő kielégítése értelmében, az építésügy lényegében politikai természetű folyamat. Ha ideális lenne is minden ágazati politika és a vonatkozó tudományok együttműködése, az ágazatok viszonylagos elkülönültsége miatt még mindig megoldandó elméleti és politikai föladat az összműködés kérdése. Azaz mindenképpen az össz- politikai törekvések a természetes meghatározók. A tudomány és a politika általános összefüggéséből így a súlypont mindenkor általános politikánk tudományra vonatkozó nyitottsága, ami a mindennapi kényszerűségek közepette megóvhat a voluntarisztikus, vagy Csak rövid távon praktikus döntésektől. A politika tudományosságát kívánni, vagy eseti jelleggel igazolni a könnyebb feladat. A szocialista fejlődés emberi perspektívájában megvalósítani: valódi politikai tett. Gombár Csaba dikosok nyomában haladt az iskola utánpótláscsapata, a 7. c. osztály. A Barátság őrs tagja Mengyán Marika, városunk úttörőit képviselte a KISZ IX. kongresszusán. Mosolyog, amikor élményeit meséli: — Még sohasem utaztam olyan autóbuszon, amelynek Mercedes rendőrautó biztosította az utat, s a járművek/félrehúzódtak. mert a kongresszusi úttörők erre utaztak. Aki eljuthatott a KISZ-eseknek erre a tanácskozására, felejthetetlen élményben volt része. Hamarosan ballagáson búcsúznak egymástól a gyerekek, mert választott pályájuk más környezetbe szólítja őket. Többen középiskolában tanulnak tovább, a vízműben, gimnáziumban, finommechanikai szakiskolában, mások mezőgazdasági gépészek, kőműves, szűcs, kereskedő szakmunkások lesznek. Most még kíváncsian kérdezik, vajon a KISZ-munka is ilyen vidám, mozgalmas életet nyújt, kapnak-e szép és nehéz feladatokat, együtt és egymásért dolgoznak-e majd? Elsősorban tőlük függ, elviszik-e lelkesedésüket, tenniakarásukat még ismeretlen társaikhoz, új vezetőikhez ... Bedé Zsóka 5 «fröigflgiss. ** 1976. JÜNILS 2. Könyvnapi levél Fája Gésa pályaf utasáról A nagy mű: a Viharsarok tette ismertté Féja Gézát a kortársak szemében. Ebben a könyvében a hárommillió koldus mellett, ritka elemző tehetséggel, s annal is nagyobb forradalmi bátorsággal állt ki az akkori úri Magyarország „modern barbáraival ' szemben. Plebejus, paraszti jellemrajzai némely helyen valósággal Dosztojevszkij mélységében járnak A modern barbárok: a szolgabirák, csendőrtisztek, altisztek, a hatalmi bürokrácia figuránsai pedig éppen olyan plasztikusak és színesek, mint parasztportréi. A Viharsarok megírása idején — bár a munkásosztály, , egyáltalán az egész magyar társadalom sorsa éppúgy kockán forgott, mint a mezei szegénységé — Fáját elsősorban az ag- rarproletariálus csontig hatóan sorsfonlosságu kérdései izgattak. A népi irók csoportjába tömörült írókat, hozzá hasonlóan, a földkérdés ezeréves megoldatlansága, mely a megbukott szabadságharc bukása óta napirenden volt, s mégis mindig elnapolták, egyszóval: a falusi proletariátus sokszoros el- nyomottsaga késztette a legelkeseredettebb tiltakozásra. Szemükben meg nem volt világos, merre vezet a munkásosztály- lyal megvalósítható szövetséghez az út. műveik — s koztuk Feja Géza müve — az útkeresés jegyében születtek meg S ha akkor meg nem is látták tisztán, hogy az ipari proletariátus, a varost munkásság forradalmi talpraallása együttjár a paraszti felemelkedéssel, a kulturális forradalommal: u fel- szabadulás meghozta számukra a gyümölcsöző változás, az írói-eszmei továbblépés minden feltételét. Féja Géza és’sok más kortársa esetében láthattuk, hogy a szocializmus politi- pai elemei mennyire gazdagították egész szemléletüket. Ugyanazt a dolgot — a már bekövetkezett és a beálló változások fényében — már egészen másként, sokoldalúságában is fel tudták ismerni. Megnyílt ábrázolásuk előtt a teljes társadalmi összkép. Ezért érdemes: újraolvasni a könyvnap alkalmából Féja Géza új. szocialista szociográfiáját: a „Sarjadas ’-í, régi és felszabadulás utáni verseit, o, „Kráterarc”-ot éppúgy, mint az idei könyvnapra újra kiadott Görgey regényét (Visegrádi esték), a legfrissebb szépprózájával, a „Sűrű, kerek erdü’-vel együtt. A „Sarjadás" annak a folyamatnak a dokumentuma, mely során a parasztság befogadta, magáévá tette a szocializmust és ezzel teljes harci-termelési egységre jutott a legforradalmibb osztállyal. A Visegrádi esték, mint szépprózai alkotás is remeke- Ez az elementáris hatású regény eseményeinek bőségével cí jellemeinek gazdagságával együtt azt is megláttatja a jelenkor olvasójával, hogy a szabadságharc nemesi irányitó': miért jutottak csődbe. Ebben is a társadalmi osztályok kapcsolatkeresését, a szövetség gátjait és lehetőségét kutatja a társadalmi progresszió érdekében. A szerző a szabadságharc váltakozó sikerrel folytatódó küzdelmei között a dolgozó tömegek sorsát és érdekeit kiséri figyelemmel, egyszóval azt, hogy a diadalok és veszteségek között a népi felkeles motívumai hogyan mosódtak el. A nemesi rendek különféle szintű képviselői még a közös küzdelemben sem tudtak azonosulni az önmaga felszabadulásáért századok óta mindhiába küzdő mamagyar plebejus tömegekkel. Féja Gőrgey-regénye — a megírás fényén túl — azzal növeli értékét, hogy a társadalmi fejlődés útját — ha tapogatózva is, de mégiscsak — kereső hősök magatartását mélyre leásó művészettel tárja fel. Ha első látásra nem is ennyire drámai, de eszközeiben vitathatatlanul választékos c „Sűrű, kerek erdő’’: könnyed vázlataiban éppúgy, mint keserű karcolataiban elénk vetül a húszas—harmincas évek Krisztinavárosa. Ez a városnegyed volt akkor a kleriko-fasiszta kispolgárság egyik feszke. Az ábrázolás kegyetlen keménysége, hangja keserűsége élesen elüt elődeitől, (pl. Krúdy), akik még érzékelték a századforduló romantikájának levegőjét ebben a városrészben. Pedig a finomabb toll is szépen fog kezében, eredetileg Féja Géza költői alkat, költő a szó legszebb értelmében. Erről a „Kráterarc” c. lírai gyűjteményében lapozgatva minden olvasó megbizonyosodhat. A húszas évek legelején a Nyugatban jelentek meg máséval össze nem téveszthető, karakteres költeményei. Babushoz azonban, mint szerkesztőhöz, nem vonzódott, az esztétikai és politikai „szellemi mandarinátus” neki nem imponált, s még inkább — nem parancsolt. Neki a hárommillió nyomorúsága parancsolt, az késztette inkább szóra, s így eltávolodott a ..szentelt berkektől”: a „forró mezők”, a társadalom égető szükségein töprengett a vers műfajában is. Mióta csak tollat fogott —a népuralom szolgálatában forgatta. A felszabadított tömegek, munkások, parasztok és az összes tudatossá váló társadalmi erők formálódását átélve kibővült látóhatárok között ábrázolásának korlátái is lehullottak. A közelmúltban írt epigrammáinak egyikében ezt kérdi: „,.. az én gyertyám vaj’ minek ég, j talán csillagnak születtem, ] de lemondott rólam az ég?” Minden metafora, ha mégoly kerek is, továbbgondolko- ( dásra serkeni: az ég lemondhatott e lélekben ifjú íróról, ae a társadalom annál inkább figyel reá. Fodor László
